Mi van akkor, ha a blog visz az elcsúszás felé?

Ez egy nagyon jogos kérdés, amit feltettek nekem. Nehéz megválaszolnom, mert a kérdés szívemig hatolt. Hiszen első hallásra azt jelenti, ártok azzal, amit csinálok. Nagyon őszinte leszek.

Igazság szerint egyáltalán nem lepődtem meg, amikor valaki jelezte, hogy az egyik posztommal sikerült beletrafálnom és sajnos elindult benne a fantáziálás. Én magam is pontosan emlékszem arra az időszakra, amikor minden betűt faltam, amit angol nyelven írtak olyan keresztény lányok, akik küzdöttek a szexuális tisztasággal vagy az egyedülállósággal. Voltak olyan posztok, amik segítettek és voltak olyanok, amik nagyon nem.

Nincsenek illúzióim. A legnagyobb jószándék mellett is okozhatok (akaratlanul) rosszat. Ezt természetesen nagyon sajnálom, és a magam részéről mindent megteszek, hogy ne így legyen.

Az egész arrivera oldalt azért kezdtem el, hogy segítsek azoknak, akik szeretnének a szexuális területen szabadok lenni. Ehhez viszont kell ugye beszélni azokról a dolgokról, amikkel esetleg te küzdesz. A szexualitáson belül azokról a pontokról, ahol valami elromlott, vagy még nem jól működik. És simán előfordulhat, hogy beletenyerelek egy olyan témába, ami a vágyadat ébreszti fel, pszichológiai szakszóval mondva triggerel.

Nehéz ügy ez, mert sokan olvastok már. (Az a mit ne mondj egy szinglinek poszt nagyon elvitte a blog hírét. :D) És éppen emiatt az olvasók között lehet olyan személy, akinek az is felébreszti a nemi vágyát, ha valakinek meglátja a kilógó bokáját és lehet olyan személy, aki évek óta házasságban él, de még soha nem ébredt fel a vágya semmitől.

Mind a kettő olvasónak szüksége van segítségre, hogy a helyére kerüljenek benne a dolgok. Én mindkettejüknek szeretnék segíteni, és bárkinek, aki a két pólus között helyezkedik el a küzdelemben.

Bizonyára megérted, hogy erről a két problémáról nem lehet ugyanazt írni. Akinek a bokákkal kapcsolatban van gondja, annak lehet, olyan tanácsot adnék, amit a házasságban élőnek fura olvasni. A házasélettel kapcsolatos dolgok meg szimplán triggerelhetnek bárkit, aki még egyedülálló.

Nem ismerlek mindannyiótokat, és nem tudom, kinek hol húzódik az a (trigger) pontja, amikor már kontraproduktív neki egy témáról olvasni. (Azaz pont az ellenkezőjét éri el vele, mint ami a célja.)

Ezért a te segítségedet szeretném kérni, hogy tényleg áldás legyen számodra az arrivera blog.

Így olvass Arriverát

Arra kérlek, hogy kezeld az arriverát ugyanúgy, mint bármelyik másik médiafelületet (filmeket, sorozatokat, videojátékokat, könyveket), amiről már írtam a Csúszásgátló sorozatban.

Óvatosan.

A következő verziók lehetségesek:

  1. Ebben az életszakaszodban nem kell a blogot (vagy egy adott posztot) olvasnod, mert eleséshez vezet, ha bármit is olvasol a szexualitásról (vagy arról a témáról). Neked azt tudom ajánlani, hogy a Segítődet kérd meg, hogy ő olvassa el és foglalja össze neked, miről szólt. Ő ismer téged, és tudja, hogy mennyire bölcs egy adott témával foglalkoznod és milyen mértékben válik az hasznodra. Ezt a blog kezdete óta próbálom hangsúlyozni. A szabadságban való járáshoz szükséged van Segítőre, ha problémákkal küzdesz a szexualitás területén. Légy őszinte, ha eddig nem sikerült kimászni egyedül a gödörből, akkor itt az ideje segítséget kérni.
  2. Ha a poszt „ártalmatlannak” tűnik, elkezded olvasni és én közben megyek bele olyan témába, ami már necces neked, akkor ugord át a szemeddel azt a részt. Igyekszem jól tagolni a szöveget, és olyan alcímet adni, amiből következtethetsz, hogy miről lesz szó benne. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy jó filmet nézel, de van benne egy erotikus jelenet, ami neked “no-go zóna”. „Tekerd” át! Ha már kétszer, háromszor is kellett „tekerned”, akkor az a poszt nem neked való. Életbe lép az első pont.
  3. Jó esetben sikerül úgy megírnom egy témát, hogy nem szexuális vágyat, kívánságot ébreszt benned, hanem hasznosnak tűnő információkat, tanácsokat kapsz belőle. Ez a célom, és remélem az, hogy itt vagy, azt mutatja, hogy többségében azért sikerül.

Minden esetben ajánlom, hogy imádkozz az olvasás után, hogy Isten mutassa meg, valóban rád vonatkozik-e, neked szólt-e.

A szexualitásra még inkább igaz az, hogy nagyon nem vagyunk egyformák. Ami az egyik embernek üzenet, a másiknak nem.

Plusz, remélem az is átjön, hogy én ezeket a blogposztokat nem úgy írom, hogy „majd én jól megmondom a tutit”. Inkább egy közös ötletelés, útkeresés, hogy te is eljuss a teljes szabadságra, ahogy az Úr nekem is megadta. Ahogy Pál apostol is írja: „mindent vizsgáljatok meg, a hasznost tartsátok meg.” (1 Thessz. 5:21, SZPA) Ez igaz a blogomra is.

Nem a teljes felelősséget akarom rád hárítani.

Tisztában vagyok azzal, hogy felelős vagyok azért, amit írok, és egy ponton mindenért számot kell majd adnom ember és Isten előtt is. Hatalmas erőfeszítéseket teszek azért, hogy amit itt olvasol, az szent és tiszta legyen. Erre igyekezni fogok ez után is.

A jövőben jelezni fogom a poszt elején, ha a szexről „direktebben” lesz szó és belinkelem majd ezt a bejegyzést. Közönséges továbbra sem leszek, viszont igyekszem majd jelezni, ha „sikamlósabb” a téma.

Végezetül még egy dolgot szeretnék őszintén leírni. Van még egy olyan tényező, ami miatt az én legnagyobb jószándékom ellenére is óvatosnak kell lenned az arriverán. Mégpedig, hogy én is ember vagyok. Tévedhetek. Különösen úgy, hogy ebben a témában nem olyan sokan jártak előttem. Tudományos és spirituális szempontból sem mondhatjuk, hogy „kitaposott út”, hogyan kéne egy keresztény családban felnőtt fiatalnak a szexualitás témáját jól megközelíteni.

Kicsit pionírnak érzem magam.

De szívből remélem, hogy az én tökéletlenségeimet Isten jóra tudja fordítani és az arrivera blog építeni fog téged, és nem rombolni.

Minden nap ezért imádkozom.

Netszemle #01 – A szexről keresztényként tabuk nélkül

Volt egy izgalmas beszélgetés a Hit Rádióban a szexualitásról, olyan interjúalanyokkal, akikre nagyon felnézek. Lehet, hogy nincs időtök az egészet meghallgatni, így gondoltam pár fontosabb gondolatot kiszedek belőle, meg, hogy melyik témáról mikor van szó.

Itt a teljes interjú:

Az első negyedórában attól szólt a beszélgetés, hogy kb. egy hónap múlva megjelenik egy izgalmas könyv a szexről a Patmos Kiadó gondozásában, amit keresztény szerzők írtak. Ha jól értem, lesz férfi és női változata is, és nagyon gyakorlatias módon tárgyalja a szexualitás helyes megélését, az ember anatómiáját, a házasélet minőségét, sok-sok tanulságos példával. Érdemes lesz lecsapni rá.

Az interjú második felében Kulifai Mónika, tanácsadó pszichológus és lelkész férje, Kulifai Gyula beszélgetnek a műsorvezetővel a szexualitásról. Zárójelben látjátok, hogy hanyadik perctől van szó arról a témáról.

Válás keresztényként (14:25)

Elsőként a válás kerül szóba, amely Mónika szerint minden esetben tragikus esemény. De mégis vannak olyan helyzetek, amikor szükség van rá, életvédelmi szempontból (súlyosan bántalmazó kapcsolatok esetén).

Sajnos a keresztény közösségekben is megnőtt a házassági problémák száma, amelyek sokszor válásban végződnek. Ennek sok oka lehet (néhány esetben a fent említett bántalmazás), de a legfőbb probléma az elköteleződés hiányával van.

Emellett hatalmas a tudatlanság és eszközhiány a hívőkben egy sikeres szövetségi kapcsolathoz. Hiányzik a minőségi kommunikáció a felek között, nagyon erős a kritika, amivel a házaspárok rombolják egymás önbecsülését. Ehhez kapcsolódik a megvetés és a gúnyolódás, ami rombolja a másik személyiségét. Ezt követi a visszavonulás, ami eltávolodáshoz és elhidegüléshez vezet. Ilyenkor nem nagy meglepetés, ha egy harmadik személy be tud férkőzni a képbe.

Házassággal kapcsolatos mítoszok (24:10)

A legnagyobb mítosz a keresztények körében: onnantól kezdve, hogy összeházasodtunk, minden olajozottan fog menni.

Kevés az ismeret és tudás a házasság előtt. A keresztények igéket fel tudnak sorolni, de hogy azt gyakorlati módon hogyan tudjuk megélni, azzal már nincsenek tisztában.

Szükségünk van a tabuk felrobbantására. Nagyon súlyos hiba, hogy a szexualitásról nem beszélünk a keresztény családokban. A szülőknek nincs jó mintájuk arra, hogy hogyan kéne erről beszélni. Mónika ezért ajánlja mindenkinek ezt a hamarosan megjelenő könyvet. Még a házasságkötés előtt állóknak is.

A szexuális identitásunk ugyanis nem a házasságkor kezdődik. Ezen a területen is szükség van a fokozatos építkezésre.

Nagyon nagy hibát követnek el a keresztény családok, amikor a szexualitást egy rosszként ábrázolják, amit el kell fojtani. Ennek következtében olyan lefagyás lesz a nemiségben (a felek képtelenek a szexre), ami a legitim, házasságkötés utáni viszonyban is komoly károkat okoz.

Amikor a gyerekem piszkálja magát „ott” (28:00)

Felmerül a kérdés, hogy mit reagáljon a szülő, amikor a kisgyermek elkezdi piszkálni magát a nemi szerveinél. Ha ekkor a szülő kiborul, és rosszul reagál, akkor nagyon komoly problémákat okoz, mert a gyermek nem fogja ezt elkerülni, csak titkolni fogja. Ez pedig további problémákhoz, akár függőséghez vezethet.

A testtel kapcsolatban is van egy megismerési folyamat, ettől nem kell félni. Ez teljesen normális. Különbség van ugyanis a test megismerési vágya és az önkielégítés között. Erről nyugodtan lehet beszélni. A megismerési vágyat ne büntessük, de magyarázzuk el, hogy minek hol van a helye, hol húzzunk korlátokat a viselkedésben.

Eleinte figyelemelterelés és továbblépés, később szóbeli magyarázat/tanítás lehet a megoldás, az életkornak megfelelően. Nem szabad, hogy ijedelemmel reagáljon a szülő és teljes befagyasztással (erről nem beszélünk), mert attól még ezek a kérdések ott maradnak a gyerekben. És ha nem a szülőtől tanulja meg, akkor más forrásokból fog tájékozódni, ahol mocskos módon, az embert tárgyiasítva fog találkozni a témával.

Nincs konkrét életkorhoz kötve, hogy mikor alakul át a piszkálás egy kényszeres magatartássá, amikor már függőség alakul ki, ezért résen kell lenni.

Második generáció küzdelmei (34:44)

Több szexuális probléma alakul ki a tudatlanság és a lefagyás miatt, mint ami a megtérés előtti bűnös életből fakad. Nagyon sok a második generációs fiatal a gyülekezetben. Sokan nincsenek megtanítva arra, hogy a testi örömöt élvezheti a házasságon belül a vallásosság miatt. Ha a szexualitásról csak a bűn vonatkozásában beszélünk, akkor ez a téves gondolkozás erősödhet az emberben. Ha ugyanis a szexualitás összekapcsolódik a félelmekkel és a szorongással (különösen a nőknél), akkor nem engedi meg magának, hogy élvezze a férjével a házaséletet. Emiatt félhet a férje közeledésétől.

A gyerekek azt is ellesik a szüleiktől, hogy ők hogyan fejezik ki egymás felé az intimitásukat, és ebből tanulnak. Egy ölelésnek, puszinak, különféle szeretetgesztusoknak óriási a szerepe. Az is fontos, hogy ne úgy tanítsák a szülők a gyerekeket, hogy „vigyázz a férfiakkal” „vigyázz a nőkkel”, mert ez is a a félelmet építi ki bennük.

A pornó, ami az intimitást rombolja (41:15)

Nagyon fontos tanulni az intimitást. Egy része ösztönből jön, de az étkezésnél is az éhség magától jön, de az, hogy megtanulunk késsel, villával enni, az már egy tanult dolog.

Mi van akkor, amikor a kapcsolat elején lévő szikra és lángolás elillan? – teszi fel sok házas a kérdést. A szexuális élet figyelmet, ápolást és kommunikációt igényel (neked mi a jó, nekem mi a jó). A kötődés elmélyülése a kapcsolat előrehaladtával egyre intenzívebbé válik, ami egy csodálatos dolog.

A pornográfiából teljesen hiányzik ez az elkötelezettség, és a másik tisztelete. A nemi vágy az a nemi aktusra korlátozódik, szemben egy igazi kapcsolatban az egymásra való hangolódás már akár reggel elindulhat. Nem igaz, hogy csak akkor őszinte, ha spontán módon fellobban. Kell a lelki ráhangolódás, a problémáktól való eltávolodás különösen a nőknek és akkor este nem fog fájni a feje a feleségnek.

Gyerekek szexuális felvilágosítása (47:28)

A beszélgetés végén pedig röviden szó esett a gyerekek szexuális felvilágosításáról. A pszichológus nem takarná le a biológiai vagy történelmi tankönyvekben a meztelen ábrákat, mert ha válaszok nélkül hagyjuk a gyerekeket, és tabuként kezeljük a szexualitást, akkor nem fogják érteni, hogy milyen folyamatok zajlanak bennük. Ez egy életveszélyes állapot. Elé kell menni a más forrásból rájuk ömlő káros pornográf tartalmaknak.


Ha szülőként olvasod ezt a bejegyzést, ajánlom neked ezt a legutóbbi posztomat is, amiben találhatsz néhány tippet arról, hogyan tudod tanítani gyermekedet a szexualitásról.

Várj vagy ne várj a szexszel házasságig?

Tönkretettem már a boldogságra való esélyemet, ha van szexuális bűn a múltamban? Hol húzódik a határ? Meddig lehet elmenni? Van-e olyan pont az egyedülállóságban, amikor inkább “érdemes” vállalni a szexszel járó kockázatot, mint hogy sohase feküdjek le senkivel? Ezekkel az őszinte kérdésekkel foglalkozik ez a bejegyzés.

Vigyázz, trigger-veszély! (Hogy mi?) Figyelj, mert egyesekben a poszt felkeltheti a szexuális vágyat. Óvatosan olvass.

Van egy amerikai keresztény hölgy, Jessica Harris, akinek az írásai nekem rengeteget segítettek az évek során, mert hozzám hasonlóan neki is meg kellett küzdenie az önkielégítéssel és a pornófüggéssel keresztényként felnőve. Amikor szerettem volna valakinek segíteni a témában, legszívesebben az ő cikkeit küldtem volna el, csak ugye a nyelvi akadály miatt ez nehézkes volt.

Ha tudsz angolul, szívből ajánlom a blogját. Elmondhatom, hogy az ő példája is inspirált engem az arrivera.hu elindításában.

Pár éve, 32 évesen ment férjhez, így már ebből a szemszögből is tudja árnyalni a témát. Év elején írt egy olyan posztot a szexről, ami nagyon jól összefoglalta, amit én is gondolok erről a témáról, így ennek a fordítását olvashatjátok most. Jessica írása eredeti nyelven itt elérhető.


Tényleg Isten akarata az, hogy várjak a szexszel a házasságig?

Nagyon jogos kérdés. És valamiért nehéz őszintén megválaszolni. Nagyon sok időt töltöttem ennek a posztnak a megírásával, mert azt szerettem volna, ha olvasás közben a kegyelem és nem a szégyen kultúráját építem benned. Rengeteg akna veszi körbe ezt a témát, sőt már a kérdésben is felmerül két fogalom, ami tisztázásra szorul.

Mi is a házasság? Isten előtt adott szó, vagy csak egy papír?

Mi az a szex? Annak számít már a csók is? Vagy bármilyen fizikai érintés? Hol a határ?

Nem véletlenül születik a témában megszámlálhatatlan mennyiségű könyv. Őszintén nagyon igyekeztem, hogy egy szívből jövő blogposzt legyen, nem a doktorimat akartam most megírni. Nem tudok minden kérdésre válaszolni, csak megosztanám, ami a szívemben van.

Pontosan tudom, hogy a legtöbb ember, aki ezt a posztot olvassa, követett el hibákat. Én nem ítélkezem. De tényleg nem. Lehet, hogy technikai értelemben szűzen mentem férjhez, de éveken keresztül pornót néztem. Nem vagyok senkinél sem jobb. A környezetemben is van olyan személy, aki házasságon kívül esett teherbe, olyanok, akik együtt éltek házasság előtt és olyanok is, akik „csak kísérleteztek”, de „nem lépték át a határt” házasság előtt.

Szeretném, ha tudnád, ha megbántad ember és Isten előtt, akkor van számodra bűnbocsánat. Nem vagy egy „megrágott rágógumi”, egy „csorba edény”, „virág, ami elvesztette a szirmait”, vagy bármi egyéb szégyent ébresztő analógia, amiket a keresztények szoktak egymás fejéhez vágni, amikor szexuális bűnről van szó. A legutóbbi hibád (bármikor is követted azt el) és a most között már belépett a kegyelem és a bűnbocsánat az életedbe, ha elfogadtad Istentől.

Ha küzdesz a pornográfiával, kívánságokkal, fantáziákkal, szexuális vágyakkal, akkor valószínű, hogy a szexualitásról való gondolkodásod alapjaiban csúszik félre.

Jessica aztán így folytatja:

Ha Isten azt akarja, hogy várjak a szexszel a házasságig, akkor mi a csudát kezdjek addig a libidómmal (nemi vágyammaI)? Tudom már! Majd kiélem a pornóval/fantáziákkal/önkielégítéssel. Kielégítem a szexuális étvágyamat, anélkül hogy szexszelnék.

Hogyan? Azt állítod ezt sem szabad? Azt mondod, hogy a pornó nem egy jó megoldás és hogy a fantáziákba való menekülés sem elfogadható? Akkor mégis mit csináljak magammal? Isten komolyan azt akarja, hogy várjak, ki tudja meddig?

Mi van, ha 30 éves koromig sem házasodom meg?

Mi van, ha SOHA nem házasodom meg?

Én őszintén feltettem ezt a kérdést a húszas éveim végén és a harmincas éveim elején. Éveken át csak azt tudtam, hogy Isten azt akarja, hogy várjak a szexszel a házasságig, de nem igazán értettem, hogy miért. Ezt nevelték belém tinédzserként, amihez egy félelem is társult.

A keresztény közösségek érvei

A környezetünk többféleképpen közelíti meg ezt a témát. Egyes gyülekezetekben nagyon elterjedtek azok az érvek, amik az úgynevezettt „purity” („tisztasági”) mozgalomból erednek. Ez nagyon erős volt abban az időszakban, amikor én ifibe jártam. Minden ifjúsági konferencián, ifigyüliben és a táborokban megjelentek ezek az „eskükártyák”, amikkel megfogadtuk, hogy megőrizzük a szüzességünket a házasságig.

Még ez egyébként jószándékú mozgalom is félrement. A lányok számára a szex valami mocskos, rossz, bűnös dologként volt bemutatva. „Így kapsz el nemi betegségeket. Így leszel terhes. Ha nem vársz a szexszel a házasságig, akkor jóvátehetetlenül tönkre vagy téve. Vigyázz a férfiakkal, mert tudod… mindig csak AZT akarják…”

A fiúknak eközben úgy beszéltek a szexről, mint valami nagyszerű, izgalmas dologról, amiben a férfiasság erőteljesen megnyilvánul, és hogyha „kitartasz”, akkor „learatod” a kitartás gyümölcsét. „A libidód legyen a motivációd, hogy egy istenfélő lányt találj magadnak, vedd feleségül és aztán végre annyit fekszel le vele, amennyit csak akarsz. A feleséged kielégíti majd a vágyaidat. Mindeközben vigyázz a többi nővel, mert veszélyesek… tudod… a szex miatt.”

Aztán a gyülekezeti kultúra azt várta, hogy ez a nő és ez a férfi az esküvőn egy gombnyomásra átkapcsol, maguktól legyűrik az addigi neveltetést, a nászúton csodálatos „agyeldobós” szexben lesz részük, és szépen belekezdenek a babagyártásba. Őszintén, mégis hogyan lennének erre képesek?

Az önmegtartóztatás nem garancia a boldog házasságra, a csodálatos nemi életre, sőt még a gyerekek érkezésére sem. Sehol nem találunk a Bibliában olyan ígéretet, hogy a házasságig való várakozás bármit is garantálna.

Aztán az emberek Istenre lesznek mérgesek azért, mert az egyház olyan ígéreteket tesz, amiket Ő sosem ígért.

Ellenpólusként: a tinderkultúra

Miközben az egyház “jóvátehetetlen” károkról beszél, a Tinder kulturája azt diktálja, hogy a szex az csak egy laza, alkalmi dolog, egy éjszakáról szól. „Mint felvenni egy új nadrágot. Nem nagy cucc. Nem kellenek érzelmek. Csak semmi kötelezettség.”

Rachael Joy Welcher azt írja erről a szemléletről: „A Tinder kultúra tipikus szabálya, hogy nincs benne érzelmi elkötelezettség, párkapcsolat vagy kizárólagosság. Miközben az emberek minden érzelmi elkötelezettség nélkül élvezik a szexet több partnerrel egymás után, megtanulják, hogyan válasszák el azt, amit a testükkel tesznek attól, amit a szívükben éreznek.”

Ez a folyamat Jessicának is ismerős. Így folytatja a posztját: Amikor 17 éves koromban meztelen képet küldtem magamról egy férfinek, elvált egymástól a szívem és a testem. Egy tárggyá váltam. Őt nem érdekelték a terveim és a céljaim. Csak egy test voltam számára. Hozzáférést adtam neki a legintimebb testrészeimhez, miközben ahhoz nem, hogy ki vagyok én. Ahhoz, hogy ezt valahogy feldolgozzam, egy részem belül összezsugorodott. Úgy éreztem, hogy értéktelen vagyok.

A szexnek ez a „szívtelen” megközelítése jelenik meg a pornográfiában is. Mi történik, amikor pornót nézünk? Egy másik személyt használunk a saját gyönyörünk érdekében. Úgy kezeljük azt az embert, mint aki eldobható, és nem úgy, mint aki egy értékes személy.

A szex ilyen értelmezésében tehát nincsenek érzelmek. Nincs intimitás. A szex csak egy szabadidős tevékenység, a szórakozásról és a gyönyörről szól.

Mit mond Isten a szexről?

Sok gyülekezet tehát megfosztja a szexet a szépségétől, szabadságától és az élvezettől, míg a kultúránk közben magához öleli mindezt, de megfosztja az igazi lényegétől.

Hol van Isten ebben a képletben? Melyik oldalra áll szerinted?

Lehetek őszinte? Szerintem egyikre se.

Őszintén hiszek abban, hogy Isten felfogása, képe és szándéka a szexről jóval felülhaladja ezeket a nézeteket. Az ő eredeti tervében a szexben van élvezet, játékosság, szabadság, egymáshoz kapcsolódás, szépség, szerelem, hűség, dicsőség, szövetség, elkötelezettség, intimitás és mindez szégyen nélkül. Ez nem egy éttermi menü, amiből válogatni kell, hanem mindez egy csomagban a rendelkezésünkre állhat.

Nagyon meglepődsz, ha azt mondom, hogy a házasságig való várás lényege nem a félelem? Nem azért várunk, mert félünk a nemi betegségektől, a váratlan terhességtől vagy attól, hogy összetörik a szívünket.

A Bibliában nem találunk olyan direkt kijelentést, ami azt mondaná: „ne legyen neked szexuális életed a házasság előtt.” Ehelyett ilyeneket olvasunk:

Ne törj házasságot. 2Móz 20:14

Meneküljetek a paráznaság elől! Minden más bűn, amit elkövet az ember, a testén kívül van, de aki paráználkodik, saját teste ellen követ el bűnt. 1Kor 6:18

Az étel a gyomorért van, a gyomor pedig az ételért – de Isten ezt is, azt is meg fogja semmisíteni. A test viszont nem a paráznaságért van, hanem az Úrért és az Úr a testért. 1Kor 6:13

A házasságkötés minden szempontból méltó a tiszteletre, a házasélet pedig tiszta, de a paráznák és házasságtörők fölött Isten ítélkezni fog. Zsid 13:4

Ezekből a versekből látszik, hogy nincs felhatalmazásunk, hogy azt csináljunk szexuálisan, amit akarunk, akivel csak akarjuk. Megvan a szex helye. Mégpedig egy kizárólagos szövetségben, a házasságban.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy felsoroltam egy csomó dolgot, amire Isten nemet mond. Úgy tűnhet, hogy van ez az izgi dolog, de Isten folyton a kezünkre csap. A szex mindig az orrunk előtt van, a kultúránkat ugyanis mélyen átitatja. Olyan mintha Isten incselkedne velünk, és kínozna minket valami olyannal, ami nem lehet a miénk, amíg meg nem házasodunk.

De ez nem igaz. Nézzük meg, mit ír Pál apostol az Efézusiaknak:

A férjek kötelesek úgy szeretni saját feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, saját magát szereti. Hiszen a saját testét soha senki nem gyűlöli, hanem táplálja és ápolja, ahogy az Úr is az egyházat, mert az Ő testének vagyunk a tagjai (testrészei), amely az Ő testéből és az Ő csontjaiból való. Ezért elhagyja majd az ember az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez (mármint hogy ketten lesznek egyek), én azonban a Messiásra és az egyház (kapcsolatára) vonatkozóan mondom ezt.

Ef 5:28-32

Jessica ez utána nagyon őszintén ezt írja:

Én ebbe az igébe kapaszkodtam, miután betöltöttem a 30-at. Hadd mondjam el, hogy ebben az életkorban már nagyon nagy volt a kísértés, hogy beadjam a derekamat és megalkudjak az elveimmel. A kockázatelemzés lefuttatása után arra jutottam, hogy nem túl nagy a rizikója annak, hogy terhes leszek vagy megbetegszem, ahhoz viszonyítva, hogy mennyire „kemény lenne” úgy leélni az egész életemet, hogy sosem szexeltem. Még az istenfélő „jókeresztények” számára is eljön az a pont, ahol meginognak, és inkább vállalnák a kockázatot.

De ahogy elmélyültem Pál apostol szavaiban, rájöttem, hogy nagyot tévedek, ha azt hiszem, hogy a szex rólam szól. Arról, hogy az én vágyaim hogyan lesznek kielégítve. És ez nem csak a világra jellemző ám… A fent leírt, sok keresztény által képviselt álláspont szerint is az önmegtartóztatás tulajdonképpen arról szól, hogy “az én álmaim hogyan válnak valóra, ha az egyedülállóságban a saját szívemet védem és így mennyire jó lesz majd nekem a szex, ha én megházasodom.

De Pál apostol szavainak teljesen más az üzenete. Isten Igéje másképp látja a szexet.

Ne felejtsd el, Pál egyedülálló volt, mégis amikor be akarta mutatni, hogyan szereti Jézus Krisztus az egyházat, akkor egy férj és egy feleség fizikai eggyé válását (azaz a szexet) választotta párhuzamként.

Szerinted megfelelő analógia lenne ez, ha a szex nem egy olyan dolog lenne, ami iránt Isten is lelkes? Megfelelő párhuzam lenne ez, ha a szex nem egy elkötelezett, szövetségi, szent kapcsolat szerves része lenne?

Felejtsd el a „kicsorbult edényeket”, a „leszakad virágszirmokat”, a „megrágott rágógumit”, a „korább szeretőket, akik kísérteni fognak a nászéjszakádon”. Nem ez a lényeg. Ha elkötelezettség nélkül fekszem le emberekkel, összekapcsolom magamat több személlyel, elszakítom a szívemet a testemtől, akkor a szexet lealjasítom egy állati ösztönre. És a folyamatban elveszítem azt, amire a szexet Isten eredetileg tervezte.

A szex nem rólam szól

Soha nem is rólam szólt, nem is lett volna szabad, hogy rólam szóljon és soha nem is kellene, hogy rólam szóljon. A szex az isteni rend és terv szerint is rólunk szól. Ez a „rólunk” pedig annyira szent, annyira erős, annyira tele van dicsőséggel, hogy egy egyedülálló apostol is ezt a képet használta, hogy ezzel mutassa be nekünk Isten szerelmét irántunk.

Több ez két test fizikai érintkezésénél. Olyan mély kapcsolat, hűség és intimitás van benne, amit nem lehet különválasztani a fizikai cselekedettől.

Lehet, hogy a tinder-kultúra ezt megpróbálja, de még a saját testünk is ellentmond ennek.

Tudjuk biológiából, hogy a szex folyamán felszabaduló hormon (az oxitocin) kötődést hoz létre. Az a célja, hogy összekössön minket a szexpartnerünkkel. Ha ezt a kötődést a döntésünkkel „megerőszakoljuk”, és azt állítjuk, hogy nem is olyan fontos az elkötelezettség, akkor teljesedik be az egyik fenti ige, amelyik azt mondja, hogy a szexuális bűnökkel a saját testünk ellen támadunk.

Istennek nem volt muszáj így megalkotnia a szexet. Lehetett volna az embernél is úgy, mint az állatoknál. Lehetett volna az egész csak egy ösztön, ami a szaporodást szolgálja, és úgy is lehetett volna megalkotni, hogy semmi örömünk ne származzon belőle – semmi dopamin, semmi oxitocin, semmi orgazmus. De a szex mégis olyan megtapasztalást jelent, ami egyedi módon csak az emberiségre jellemző.

Megtapasztalhatjuk a másikat. Intimitást élhetünk át, miközben a sebezhetőségünkön keresztül mindennél jobban megnyílunk a házastársunk előtt és megismerjük őt. (Itt jegyzem meg, hogy az intimitás felfoghatatlanul többet jelent egy orgazmusnál.)

A szex egy kiváltság, Isten ajándéka, amit emberként élvezhetünk.

Ettől nem félni kell, vagy elölni magunkban az isteni értékrendet, csak azért, hogy fűvel-fával lefekhessünk. Ez a Teremtő Isten eredeti és tökéletes használati útmutatója számunkra. Akkor fogjuk ezt teljes mértékben élvezni, ha egy szövetség keretein belül, azaz a házasságban élünk vele. Jól.


Eddig tartott Jessica írása. Hamarosan én is folytatom a témát, mert van még egy pár dolog, amit rosszul gondolunk a szexről, és fontos azokról is beszélni. Hidd el, hogy ezek a dolgok összefüggnek. Ahhoz hogy véglegesen szabad tudjál lenni szexuális területen, fontos, hogy ezeket “rendbe” tegyük.

A posztban szereplő igék a Szent Pál Akadémia bibliafordításából vannak.

TGIF #18 – Akarsz jól lenni?

Akárhány éve is szenvedsz valaminek a fogságában, Jézus készen áll megszabadítani, meggyógyítani téged, ha te is akarsz jól lenni. Nemrég olvastam Levi Lusko kommentárát, amit a János evangéliumának ötödik fejezetéhez írt. Ennek a fordítását olvashatjátok most a pénteki “buzdító” rovatban.

Képzeld el, hogy 38 éve élsz teljesen bénán. Egy medence szélén fekszel egyedül, a családod és a barátaid már sehol sincsenek és csak hasonszőrű szenvedő emberek vesznek körül. Aztán odajön hozzád egy vadidegen alak, és azt kérdezi tőled, „akarsz jól lenni?”

Kegyetlen kérdésnek tűnik, nem? „Áh, dehogy, csak poénból fekszem itt, remélem, hogy itt is halok majd meg. Amúgy, köszi a kérdést.”- válaszolhatott volna ez az ember.

Miért kérdezett be Jézus mégis egy ilyet? Azért, mert Ő egy igazi úriember. Sosem fog helyreállítani semmit, amit te nem akarsz, hogy helyreállítson. Sosem megy oda, ahol nem látják szívesen.

Ezért csak udvariasan megkérdez: „Szeretnéd, hogy megérintsem az életedet?”

De én nem tudok…

Nagyon érdekes, hogy Jézus kérdése a béna ember vágyaira irányul, egy igennel vagy nemmel kéne válaszolni, ő mégis a képességeinek a hiányával válaszolt: “Nem tudok.” Aztán magyarázkodásba kezd : „Nincs senkim, aki bevihetne a medencébe, amikor megmozdul a víz. Mire odaérnék, már más lép be helyettem.” (Ha nincs meg a sztori, egy angyal kavarta fel a vizeket, és az első belépő meggyógyult.)

Látszik, hogy a béna ember azt hiszi, Jézus csalódott benne, hiszen lehetett volna gyorsabb, jobb, ügyesebb, szentebb. Sokszor mi is így vagyunk ezzel, nem?

De Jézus nem magyarázkodást várt. Tőled sem azt kérdezi, hogy miért nem voltál képes magadtól megszabadulni vagy meggyógyulni. Ehelyett azt kérdezi, hogy „akarsz jól lenni?”

Mert Jézus kész volt arra, hogy a béna ember helyett Ő maga cselekedjen. Ez ugyanúgy igaz a te életedre is.

Miért érezzük olyan gyakran, hogy Isten elvárja tőlünk, hogy mindent jól csináljunk? Hogy tökéletesek legyünk?

Azt hisszük, Jézus elvárja tőlünk, hogy magunktól váljunk tökéletessé. Amikor ez nem jön össze, akkor meg képesek vagyunk eltávolodni tőle, elmenekülünk a vele való őszinte kapcsolatból, a gyülekezeti életben való részvételtől és a szolgálattól.

Egy komplett listánk van arról, hogy milyen dolgok miatt nem tartunk még ott, ahol „kéne”. Isten nagyon jól látja ezt az örök körforgást, hogy küzdünk, megígérjük, hogy soha többé, aztán újra elbotlunk, a reménytelenségbe süllyedünk és azt hisszük, soha nem fogjuk legyőzni azt, ami ellen harcolunk. Az agyunk mélyén meg ugye ott motoszkál, hogy Isten csalódott bennünk.

Mindeközben Jézus csak azt kérdezi tőlünk, hogy „akarsz-e jól lenni?”, „akarsz-e megszabadulni?”, „akarsz-e meggyógyulni?” Isten azt akarja megtenni érted, amire te magadtól képtelen vagy. Nagyon is tisztában van a képességeiddel. Hiszen azt mondta, „nélkülem semmit sem tehettek”. De „mindenre van erőnk Jézus Krisztusban, aki minket megerősít. (Filippi 4:13)

Csak az érdekli Istent, hogy mit akarsz. Nem az, hogy önmagadtól mire vagy képes. A hitet keresi benned.

Mi az, ami lehetetlennek tűnik a te életedben? Mi az, aminek már régen búcsút akartál mondani, de újra és újra visszatolakodik az életedbe? Fordulj oda Jézushoz és mondd meg neki, hogy jól akarsz lenni. Azt fogja felelni: “Kelj fel, fogd az ágyadat és járj.”

És tudod, Jézus soha nem kérne tőled olyat, amire ne adná meg Ő maga az erőt és a képességet. Lehet, hogy ez egy folyamat lesz, de kapaszkodj bele a kinyújtott kezébe.


Hogyha szeretnéd meghallgatni az eddigi TGIF dalokat, akkor itt találod a Spotify, itt pedig a YouTube listámat. A címkére kattintva pedig előjön az összes TGIF poszt, ha egy kis bátorításra szorulsz. TGIF: Thank God It’s Friday – Hála Istennek, péntek van. Ez a rovat neve.

7 dolog, amit ne mondj a szingli keresztény barátodnak

Mert lehet, hogy nagyon belegyalogolsz valamibe, vagy esetleg a tudtodon kívül bántod/károkat okozol.

Disclaimer: Mindenkitől bocsánatot kérek a kissé agresszív címadásért, abszolút kattintásvadász céljaim voltak vele. Ez nem egy passzív-aggresszív poszt lesz. Saját tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb keresztény házas a lehető legjobb és legkedvesebb szándékkal szeretne segíteni az egyedülálló ismerősének.

Ha esetleg te is ilyen vagy, és csodálkozol azon, hogy a szavaidat nem az a reakció követi, amire számítottál, vagy esetleg teljesen meg vagy lepődve a poszt címén és felvezetésén, remélem, hogy informatívnak találod majd a gondolataimat. Úgy vélem, nem csak az én véleményemet tükrözik. Ha egy szingli barátodtól kaptad ezt a linket, akkor azért fogj gyanút. 😉

1. És van már valaki a láthatáron?

Az évek során a tágabb értelemben vett környezetemben számtalan ember próbálta megfejteni, hogy miért is vagyok még egyedülálló. Ez praktikusan úgy néz ki, hogy amikor találkozunk, nagyon megörül nekem, megszorongatja a kezemet, vagy megölel, megkérdezi, hogy vagyok és általában már ezen a ponton ki lehet olvasni a szeméből, hogy tulajdonképpen a kérdés arra vonatkozik: „éééés van már valaki a láthatáron?” Ha a “hogyvagyokra” adott válaszomban nem érintem a szerelmi életemet, vagy annak hiányát, akkor biztos, ami biztos, bele is kérdez.

Törődésből. Tudom.

A legnagyobb tisztelettel szeretném tanácsolni, hogy ezt a kérdést ne tedd fel az ismerőseidnek. El is mondom, hogy miért. Kétféle válasz lehetséges rá ugyanis. Az egyik az, hogy nincs és akkor a kérdésed fájdalmat okozhat, hiszen egy olyan hiányra emlékezteted, ami még nincs betöltve az életében. Sőt.

A „hogy vagy” kérdéssel egy ütemben feltett érdeklődés a témában valamiképpen sugallat arra nézve, hogy csak akkor lehet igazán jól, ha van már valakije. Hidd el, hogy ez egy olyan életérzés, amivel éppen elég nehéz megküzdeni anélkül is, hogy mások erre ráerősítenének. És ha őszintén visszakérdezne, valószínűleg te magad is egyetértenél abban, hogy önmagában a párkapcsolat és a házasélet nem boldogít.

A másik válasz lehetőség, hogy „igen, van valakim”. De ha magától erről még nem mesél, annak bizonyára van oka. Hidd el, hogyha egy ismerkedés vagy randizás már a publikus stádiumba ér, el fogja újságolni örömmel, külön kérdés nélkül is. Van az az időszak egy kapcsolat elején, ami még kevés emberre tartozik.

2. Mikor nősülsz már meg? (Mikor mész már férjhez?)

Ezt azért főleg a fiúk kapják. Nagy hátbaveregetés és vicceskedés közepette. Pedig ez egy olyan kérdés, ami ilyen formában szerintem sehogy sem kéne, hogy elhangozzon. A házasulandó korban hidd el, hogy az ember ezen a kérdésen sokat töpreng, gondolkodik, mérlegel és küzd.

A fiúk azért, mert tudják, hogy mekkora felelősség a választás, amivel nem csak a saját életüket tudják elrontani, hanem a jövőbeli családjukét is. Arról nem beszélve, hogy egzisztenciálisan, valamint lelki és szellemi érettség szempontjából is készen kell állniuk a családalapításra. A lányoknál pedig külön bejátszik, hogy a legtöbb esetben a választás nem az ő kezükben van.

Szerintem egy férfihez kábé egy, max. két személy áll csak olyan közel, hogy észrevételt fogalmazzon meg azzal kapcsolatban, hogy ideje lenne megnősülnie. És tapasztalatom szerint az az egy-két ember pont azért van abban a közeli pozícióban, mert sosem rontana be elefántként a porcelánboltba.

Plusz van itt még valami. Vannak olyan férfiak és nők, akik nem akarnak megházasodni. Azt is tiszteletben kell tartani. Ha ez most nagyon meredeknek hangzik, olvasd el az 1 Korinthus 7-et ebből a szempontból. Hagyd, hogy az a barátod, aki ezen az állásponton van, a pásztorával beszélje meg ezt a kérdést. Ők eldöntik majd, hogy a barátod meg tudja-e őrizni magát szexuális tisztaságban házasság nélkül is, vagy tényleg itt az idő a nősülésre.

3. Ezt és ezt csináld, és akkor majd megházasodsz.

Miután az ember sikeresen kievickél ez első két kérdéskörből és próbálja úgy megfogalmazni a választ, hogy abból ne tűnjön depressziósnak, hitetlennek, kétségbeesettnek, lázadónak vagy mérgesnek, jön a következő kör. A megoldáskeresés. A kedves kérdező ismerős rögtön megoldási javaslatokkal áll elő. Mit csinálhatna az egyedülálló jobban ahhoz, hogy megházasodhasson.

Tudom, hogy ezt is a szeretet motiválja.

Ami “jó”tanácsokat én kaptam:

  • legyél nyitottabb,
  • ne legyél annyira közvetlen, mert az flörtölés,
  • flörtölj többet,
  • legyél kedvesebb,
  • ne legyél túl kedves mindenkivel, mert azt hiszik, kétségbe vagy esve
  • menj több gyülekezeti programra,
  • ne legyél ennyire aktív a gyülekezetben, inkább sportolj többet
  • öltözz csinosabban, szexisebben
  • öltözz visszafogottabban,
  • fogyjál,
  • szedj fel magadra pár kilót

(Jó, ebből az egyiket nem nekem mondták, de a fülem hallatára az egyik barátnőmnek. 🤗)

A kedvenc tanácsom az volt, hogy „Figyelj, te túl okos vagy. Ez megrémíti a fiúkat. Közlekedj úgy a gyülekezetben, mintha nem lennél ennyire okos.”

Ennek a tanácsnak az értelmezésével több gondom is akadt. 😅 Egyfelől elég degradáló megállapítás volt ez a férfinemre nézve, na de tegyük fel, hogy ez az én szempontból annyira nem volt érdekes… Komolyan kérdezem, hogy kell kevésbé okosnak tűnni? Valamint a másik és még fontosabb kérdés. Meddig legyek kevésbé okos, miután ilyen módszerrel „kifogtam” magamnak a srácot? Az eljegyzésig, vagy az esküvőig? Vagy mostantól fogva mindörökre? 🤔

Szóval remélem, érzed, mennyire ellentmondásosak ezek a tanácsok, és az kábé alap, hogy az ember zavarba jön és nem is tud rájuk mit mondani. Max. mosolyogni. Rosszabb esetben pedig rápakolsz az egyedüllétre elvetettséget, szégyent vagy valami “cuki” kis kissebbségi komplexust.

4. Majd jön az igazi, ha itt lesz az ideje

Honnan tudod? Van rá konkrét kijelentésed? Ha nincs, akkor ez csak testi bizakodás, ami hamis reményt kelt a szingli barátodban.

Legyünk őszinték inkább. Nincsenek garanciák. Ez egy romlott világ, amiben még nem valósul meg Isten tökéletes akarata. Én is szeretném, hogy mindenki megtalálja a szerelmet és a megfelelő társat. De előfordulhat, hogy ez nem történik meg.

A legnagyobb hősök a szemeimben azok az egyedülállók, akik ennek ellenére sem keserednek meg, és nem hagyják el Istent, az egyházat. A legnagyobb elismerést érdemlik ezért. Plusz minden támogatást, amit nekik adhatunk.

5. Nézd a dolog jó oldalát, a házasság sem könnyebb. / Élvezd, hogy szabad vagy.

Nagyon sokszor hallottam ezt is. Úgy próbált meg az illető vigasztalni, hogy közben a házasság nehézségeire hívta fel a figyelmet. Miért lenne könnyebb attól, hogy a másiknak is nehéz? Ráadásul ezzel lekicsinyítjük/lebecsméreljük a másik fájdalmát.

Szó se róla, fontos, hogy az egyedülállók ne a házasságtól várják a megváltást. De egy hiány megfogalmazására nem ez lesz az a vigasztalás, aminek szánod.

6. Elég neked Krisztus kegyelme. / Egy jó keresztény boldog egyedül is.

Huh. Ez elég kemény. Lehet, hogy bibliai igazságokat akarsz átadni, de közben hatalmas kárhoztatás és vádlás keletkezik a szavaid nyomában. Azt fogja érezni a barátod, hogy nem elég jó keresztény azért, mert szeretne feleséget/férjet.

Lefordítva kábé az jön át, hogy szégyellje magát, amiért szeretne megházasodni.

A társ utáni vágyat Isten is elismerte a teremtéskor, amikor azt mondta, hogy „Nem jó az embernek egyedül.” Lehetnek olyan helyzetek, hogy a társ iránti vágy betöltése valamiért késlekedik. De lehet az ember megelégedett, miközben azért vágyik egy társra is.

7. Sára is 90 éves korában szült

Lehet, hogy jószándékból jön, de ez az egyik legkegyetlenebb dolog, amit az ember egy olyan nőnek mondhat, akiben a biológiai óra már nagyon ketyeg, vagy már túl is haladta a gyerekvállalásra alkalmas kort. Ha egy hívő nő 35-40 évesen sem ment még férjhez, akkor nagy valószínűséggel egy számodra láthatatlan gyászolási folyamatban van. Gyászolja a meg nem született gyermekeit. Ne legyél kegyetlen, kérlek.

„Jó, de akkor mit mondjak?”

Jó sok mindent említettem, amit tanácsos kerülni. Most azt szeretném elmondani, hogy hogyan tudsz te segíteni a még egyedülálló barátodnak, ha megosztja veled, hogy ez az állapot számára nem jó és szeretne megházasodni.

Igazi együttérzésre, vagyis empátiára lesz szüksége részedről. Kérlek, nézd meg ezt a nagyon rövid, 3 perces videót arról, hogyan tudod enyhíteni a másiknak a fájdalmát. (Ha magától nem jön fel, a video alján a beállításoknál be tudod kapcsolni a magyar feliratot.) Brené Brown egy zseni.

Ennek a videónak a végén hangzik el, hogy a reakcióid ritkán tudják enyhíteni annak a súlyát, hogy valaki egyedül van.

De az, hogy ott vagy neki, meghallgatod és tudja, hogy számíthat rád, az igazán sokat jelent.

Ha tehát egy egyedülálló emberrel arra terelődik a beszélgetés, hogy nem boldog ebben az állapotában, és te szeretnél neki segíteni, akkor három nagyon egyszerű kérdést ajánlok.

  1. Hogyan tudnálak támogatni ebben a helyzetben?
  2. Hogyan segíthetek?
  3. Hogyan imádkozhatok érted?

Hidd el, hogy ezekre a kérdésekre olyan válaszokat fogsz kapni, amik előre viszik a kapcsolatotokat és úgy kifejezik a szeretetedet és tiszteletedet, ahogy szerintem te azt szeretnéd.

„De én akkor is tenni is akarok valamit”

Jófej vagy. 🙂

Ha ismersz olyan egyedülálló embereket a környezetedben, akik szeretnék, hogy segíts abban, hogy új embereket ismerjenek meg, akkor találj rá megoldást és hozd össze őket egy kávéra. Felnőttek. Utána eldönthetik, hogy a kávén túl szeretnének-e bármi mást egymástól. A kapcsolat sikere/kudarca nem a te felelősséged. Te csak adtál egy lehetőséget. A karantén alatt nem sok más mód van az ismerkedésre, ha valaki vonakodik az online randizástól. Szóval ez egy óriási segítség.

A másik pedig, hogy imádkozz értük. Ezt azt hiszem, nem kell ragozni.

Még egyszer szeretném megismételni, hogy tudom, a legtöbb házas nagyon jó szívvel gondol az egyedülállókra és nem akarják őket bántani.

Ezzel a poszttal leginkább az volt a célom, hogy kicsit emlékeztesselek olyan dolgokra, amiket már lehet elfelejtettél, mert már régebb óta megtaláltad a társadat. Köszi nagyon, hogy elolvastad és köszi azt is, hogy a szíveden hordozod azokat, akik ebben az időszakban lehet még magányosabbak, mint egyébként.

Ha pedig egyedülállóként olvastad ezt el, itt írtam neked egy levelet Valentin napra.

Ez van #03 – Légy résen

Vigyázz a héten, éles kanyar várható. Csak röviden megemlíteném, miért gondolom úgy, hogy a szabadság felé vezető úton ez egy nehéz időszak lehet ez a mostani hét.

Egyedülállóként nagyon nagy kihívás a Valentin nap és környéke

Az utóbbi években minden iparág köréépít egy marketing stratégiát, így konkrétan február elejétől kezdve már folyamatosan bombázzák az embert a különböző ajánlatok. Megkerülhetetlenül. Idén január közepén kaptam az első e-mailes reklámlevelet, hogy mit vegyek Valentin nap alkalmából.

Az utóbbi pár évben keresztény közösségek szerették volna a szerelem bibliai formáját megragadni, és a Valentin naphoz kapcsolódóan kijelölték a házasság hetét. Sok prédikáció, blogposzt foglalkozik a házassággal és sokan megváltoztatják a profilképüket, hogy a házasság fontosságát, szentségét hangsúlyozzák. Fontos és jó dolog ez.

Ugyanakkor pontosan tudom, hogy milyen nehéz ez egy egyedülállónak. Egyfelől kapja az ívet a világból, hogy romantika, szex és rózsaszírmok, másfelől a saját közössége is azt hangsúlyozza, hogy ők “ma is igent mondanának”. A szingliknek meg ez ugye nem adatott meg.

Én nem azt akarom, hogy most a házasoknak ettől legyen rossz érzése. De az egyedülállóknak szeretnék segíteni. Szóval ha úgy érzed, mindenfelől szétbombáznak a social medián, megértelek. Ez az időszak akkor is megviselheti az embert, hogyha amúgy teljesen jól van, és reményteljes várakozással néz a párválasztás elé.

Tudtad, hogy Valentin napon 10%-kal megnő a pornóoldalak látogatottsága? Sok magányos ember ilyenkor az önkielégítésben keres vígaszt. Erről pedig már sokat írtam, hogy miért nem jó megoldás. A lényege az, hogy beletaszít egy olyan kényszeres cselekvésbe, amit nem könnyű abbahagyni és nagyon sok kárt okoz benned.

Ha már eddig is volt ezzel problémád, akkor szeretném egyfajta közlekedési táblaként jelezni, hogy éles kanyar várható. Próbálj meg nem kicsúszni az útról. Ehhez itt találsz sok tippet.

Én arra szeretnélek bátorítani, hogy őrizd a szívedet, vigyázz, hogy mit nézegetsz ezekben a napokban és inkább kövesd a bibliai József példáját és ha kell, “húzd el a csíkot” a kísértés helyszínéről (Instáról, Facebookról), hogy nehogy teljesen legyengüljön az ellenállásod.

Ha elfogadsz egy jó tanácsot, szerintem nyugodtan offold magad erre a pár napra.

Légy résen.

És tudd, hogy nagyon együttérzek veled. Ha még nem olvastad, itt írtam erről.

Levél a hívő egyedülállóknak Valentin napra

Szia,

Valószínűleg nem ismerjük egymást, nem tudom milyen érzelmi állapotban vagy, hogy viszonyulsz a témához. De abból indulok ki, hogy rákattintottál erre a linkre, így valószínűleg foglalkoztat a téma így a Valentin nap közeledtével. Ha teljesen jól vagy és minden oké, akkor örülök, és itt nézz inkább cuki pandákat.

De ha mégsem vagy jól, akkor…

Akkor neked írok most.

Tudom, milyen nehéz lehet egyedülállóként ez az időszak. Tudom, hogyha ezt olvasod, nagy valószínűséggel két állapotban lehetsz. Az egyik az értetlenség, hogy vajon miért vagy ebben a szituban, miért nem hallgatta meg Isten az ezirányú kéréseidet és komolyan elbizonytalanodtál abban, hogy szeret-e Ő téged annyira, mint másokat. Vagy olyan kérdések forrnak benned, hogy vajon alkalmas leszel e valaha arra (leszel elég szent, szép, jó, gazdag, bármi), hogy valaki téged válasszon. Pörögsz azon, hogy mit rontottál el, vagy mit csinálhatnál jobban.

A másik lehetőség, amikor az egész témát feladod, és inkább nem is foglalkozol ezzel az egésszel, mert úgyis „reménytelen az egész” (nincs a közösségedben elég fiú / nincs olyan lány, aki neked kellene / a korosztályodban már minden normális ember megházasodott, stb…). Az is lehet, hogy e kettő állapot között ingázol, vagy tartósan benne rekedtél valamelyikben.

Ez a poszt most nem arról fog szólni, hogy megkeressük, mit rontottál el, vagy mit csinálhatnál jobban, vagy mit miért gondolsz rosszul. Szerintem rengeteg ilyen tanácsot hallottál már a környezetedből. Én nem ezeket akarom szaporítani.

Tök mindegy az is, hogy 25, 35, 45 vagy 65 évesen vagy egyedülálló. Ez az állapot minden korban nehéz, amikor az ember már azt várta és tervezte, hogy boldog házasságban fog élni és ez valamiért mégsem valósult meg.

Azt akarom inkább neked leírni, hogy nagyon mélyen együttérzek veled, és pontosan tudom, min mész keresztül.

Isten maga mondta, hogy nem jó az embernek egyedül. Ha egyedül vagy, akkor nem jó neked. Teljesen érthető, ha ez szomorúsággal, haraggal tölt el. Szerintem ezt semmiképp se tartsd benn magadban, nyugodtan fogalmazd meg és mondd ki. Mondd ki Istennek, vagy olyan barátoknak, akik megértik. Ha maga a helyzet lehet, hogy nem is változik meg tőle, de legalább belül nem mérgez tovább „néma gyilkosként”.

Valahol itt kapcsolódik ez a téma a blog többi üzenetéhez. Fontos, hogy az elutasítottság, elvetettség vagy alkalmatlanság érzése ne vezessen olyan vizekre, ami több kárt okoz, mint amennyi látszatmegoldást nyújt.

Ehhez segítségül hadd mondjak el neked egy pár dolgot, amire én rájöttem a sok agyalás közben a szingli évek során. Remélem, vigasztaló lesz neked is.

Nem vagy értéktelenebb attól, mert nem vagy házas.

Keresztény hívőként az identitásom alapját az határozza meg, hogy Isten annyira szeretett engem, hogy a Fiát adta oda értem. A János 3:16-ban sehol sem szerepel a kitétel, hogy Isten szeretete függne a családi állapotunktól. Jézus szeretett téged, és meghalt a bűneidért, mert veled akarja tölteni az örökkévalóságot. Veled. Azzal, aki vagy. Jó, egy upgradelt verzióval, ami a létező legjobb te vagy. 🙂

A házasságról nagyon sok tanítás van minden keresztény közösségben, szerintem arányaiban több, mint az egyedülállóság témájáról. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennél teljes értékű tagja a gyülekezetednek. Biztos ismered Pál apostol érvelését (1Kor 7-ben), hogy mennyivel értékesebb tud lenni közösségi szempontból, ha valaki tud Isten munkájára jobban koncentrálni (imával, böjttel, jótékonysággal és szolgálattal).

De attól, hogy jófej vagy és nem dörgölöd ezt mindig a már házasok fejéhez, attól még Isten beszéde szerint ez az igazság. 😉

Nem azért nem vagy házas, mert nem érdemled meg.

Nagyon sokáig azt hittem, amiatt olyan hosszú az egyedülállóság időszaka az életemben, mert vannak foltok a múltamban. Nem vagyok elég szent, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég érett, nem vagyok elég.

Aztán megpróbáltam elővenni a logikámat. És rájöttem, hogy a szentségnek, szépségnek és érettségnek semmi köze ahhoz, hogy ki házasodik meg, és ki nem. Ha ez nem így lenne, akkor minden házas tökéletesen szent lenne, bűn és probléma nélküli házasélettel. Ezt pedig senki sem állítja. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül van ennyi szó a prédikációkban a házasságról.

Akkor hát valahol ez nem jó gondolatmenet, ugye?

Amikor megbánjuk a bűneinket és megtérünk belőle, akkor Jézus Krisztus vére megtisztít és megszentel bennünket. Ez akkor is igaz, ha azok a bizonyos foltok szexuális területen keletkeztek. Nem tudnám megszámolni, hány olyan boldog házasságról tudok, ahol a feleknek a múltjában voltak szexuális bűnök. Ne hidd el, hogy te egy „sérült áru” vagy, aki alkalmatlan a házasságra.

Egy korábbi írásom kapcsán több olvasó is írt nekem arról, hogy de mi van akkor, ha ő már nem tud szűzen házasodni, mert voltak kapcsolatai a világban? Szeretném, ha tudnád, az Úr ebből is megtisztít és megszentel. És hidd el, sok olyan fiatal van, akinek az is érték, hogy pontosan tudod, mit hagytál magad mögött, hogy tudod, hogy nem boldogít az, ami a világban van, és ilyen tapasztalattal választasz társat, akivel Isten akaratának megfelelően örök hűségben akarsz élni.

Nem akarok hazudni. Biztos sokan vannak, akiknek szempont, hogy szűz férjük/feleségük legyen. De nem mindenki így gondolkodik. Keress olyan embereket, akik picit előrébb tartanak már az igazságosság és az irgalmasság közötti egyensúlyozásban.

A házasok nem boldogabbak, mint az egyedülállók.

Erről már sokat írtam a blogon. A házasság nem boldogít.

Ami igaz, hogy könnyebb a kettőnek együtt, mint az egynek. A hívő úton való járásban hatalmas segítség egy hívő társ. És sok öröm forrása. Nagyon támogatom a házasságot. És kívánom, hogy az Úrban mindenki meg találja a társát.

De…

A. Házasság. Nem. Tesz. Boldoggá.

Ha a házastársadtól várod, hogy minden szükségedet betöltse, csalódni fogsz. Nem lesz rá képes, bármennyire is szeret. A boldogság forrása számodra (és számomra is) tökéletesen és teljesen a Názáreti Jézus Krisztusban fog majd beteljesedni a Mennyben. Addig a földön a boldogság keresése az ember fő célja. És ebben szuper nagy segítség, ha van egy klassz házastársad.

De nem feltétel. Nem feltétele a boldogságodnak, hogy férjhez menj, feleséged legyen.

Keresd meg, hogyan tudsz egyre boldogabb lenni az életben és találd meg az egyedülállóság időszakának is azokat a pontjait, amiben tudsz boldog lenni. Amennyire tudsz, élj teljes életet.

Szóval, ha szomorú vagy, hogy idén egyedül leszel Valentin napon, megértelek. És nem baj. Legyél szomorú. És mondd ezt el annak, aki vigasztalást adhat ebben. Meglátod, hogy körül fog venni a kegyelmével és a szeretetével, és ha ez egy sírós magvetés is lesz, örömmel és nevetéssel fogod learatni, hogy a világ legnagyszerűbb személyével lehetsz örökké megmaradó szeretetkapcsolatban. A názáreti Jézus Krisztussal. Valentin napkor is.

Ja és persze imádkozzunk. Imádkozzunk azért, hogy minden egyedülálló megtalálja a társát az Úrban és addig is egyre jobb és jobb emberek lehessünk mindnyájan. Házasok és egyedülállók egyaránt. Imádkozzunk, hogy eljöjjön az áttörés.

Szeretettel,

arrivera


U.I. Írtam egy bejegyzést a már párkapcsolatban élőknek, hogyan tudják segíteni az egyedülálló barátaikat, szeretteiket. Érdemes elolvasni. 😉

TGIF #17 – Eljön az áttörés

Sokszor elfáradunk a küzdelemben, és úgy érezzük, “nekünk ez nem megy”. Hívő emberként ez az a pont, amikor segítségül hívhatjuk a názáreti Jézus Krisztus nevét, és amikor hittel megszólítjuk, úgy, mint az a bizonyos vak koldus az út szélén: “Dávid Fia könyörülj rajtam”, akkor jön a válasz. Nekem ebben a “kiabálásban” segítenek a dalok. Mint például ez.

Elfáradtam a hullámoktól, amik mindennap átcsapnak fölöttem / Kegyelem Istene, kérlek, jöjj, ments meg / Vágyom a hangodra, a lágy suttogásra a zaj közepette / Atyám, mondd, hogy minden rendben lesz / Te vagy az egyetlen, aki begyógyítod a sebeimet / Darabonként helyreállítod az összetört szívemet / Kezedbe veszed, ami széthullott és újjáteszed

A Te hatalmad, a Te jelenléted / Megtöri az erősségeket / Menny Királya, amikor Te szólsz, a hegyek elmozdulnak / Hiszem, hogy eljön az áttörés

Ha tetszik, itt egy hosszabb, élő verzió is:


Hogyha szeretnéd meghallgatni az eddigi TGIF dalokat, akkor itt találod a Spotify, itt pedig a YouTube listámat. A címkére kattintva pedig előjön az összes TGIF poszt, ha egy kis bátorításra szorulsz. TGIF: Thank God It’s Friday – Hála Istennek, péntek van. Ez a rovat neve. 😉 

Nem mindig jó érzés a folyamat

Nagyon szeretem Caroline Leaf könyveit és írásait, mert ő egy keresztény agykutató, és mindig izgalmas olvasni arról, hogy ami a Bibliában le van írva, az hogyan is valósul meg ténylegesen az agyban.

Caroline szerint jobb ha elfogadjuk, először nehéz lesz, mielőtt minden könnyebb lenne. Ha eldöntötted, hogy elindulsz a szabadság felé vezető úton, és közben azzal szembesülsz, hogy nehezebben megy, mint vártad, ne add fel. Ez is egy jele a folyamatnak!

Azt jelenti, hogy szépen lassan szabadul ki a lábad a mocsárból és engedsz be egyre több fényt a “dolgaidba”, hogy azok gyógyulásnak induljanak.

Ezeket ajánlja Caroline, hogy elviselhetőbbé váljon ez a kényelmetlen, vagy akár fájdalmas érzés:

  1. Szakíts időt olyan dolgokra, amik örömöt okoznak neked, és megmosolyogtatnak. Hogy állsz ezen a téren? Hogyan tudod kicsit megvariálni az időbeosztásodat, hogy több örömöd legyen?
  2. Beszéld ki a küzdelmeidet. Hangosan. Imában Istennek, a pszichológusodnak, pásztorodnak vagy egy megbízható barátodnak. Akár a háziállatodnak, ha nincs más. Engedd ki magadból.
  3. Mozogj. A mérgező érzelmek és traumák nem csak az agyunkban tárolódnak, hanem a testünkben is. A mozgás segít a feszültség és a mérgező érzelmek kieresztésében. Táncolj, fuss, sétálj, ússz.
  4. Fordíts külön figyelmet arra, hogy eleget aludj. Szundikálj délután. Ha kevés a szervezetedben a melatonin és a magnézium, pótold étrendkiegészítőkkel.

Forrás

Amikor az étkezési zavar bejön a képbe

Van olyan, hogy az ember több területen is rabjává válik kényszeres magatartásoknak. Ilyen lehet ugye az önkielégítés mellett olyan étkezési zavar is, mint az anorexia és a bulimia. Tudom, hogy sok fiatal lány ezekkel küzd. Ez egy olyan poszt lesz, amiből jobban megérthetitek, hogy a szexualitással és az étkezéssel kapcsolatos kényszeres zavarok természete nagyon is hasonlít egymásra. Ez szülőknek is hasznos lehet.

Az én sztorim

De kezdjük először azzal, hogy nálam mi volt a kapcsolódási pont, hátha ez is segít valakinek. A mai napig emlékszem, amikor egy nap hazamentem a gimiből, miután az osztálytársaim közül valaki gúnyos megjegyzést tett a testalkatomra, ami igencsak távol állt attól, amit ő szépnek tartott.

Ahogy hazamentem, bementem a fürdőbe, bezártam magam mögött az ajtót és letérdeltem a vécé elé. Nem sokat, de valamennyit tudtam arról, hogy van egy módszer, hogy az ember utólag „megoldja”, ha túl sokat evett. És nekem nehézséget okozott az étkezésekben mértéket tartani. A mai napig kristálytisztán emlékszem arra, hogy végiggondoltam, hogy mit dugjak le a torkomon, hogy kijöjjön belőlem, amit aznap ettem. Két dolog tartott vissza. Az egyik, hogy gyűlöltem hányni és tudtam, hogy nagyon rossz lenne. De szerintem, ha csak ez az egy szempont lett volna, egy idő után túlteszem magam rajta.

A másik gondolatom az volt, hogy tudtam, ha ezt most megteszem, soha nem fogom tudni abbahagyni. És addigra már volt egy olyan terület az életemben, ami foglyul ejtett, nem tudtam tőle szabadulni, bármennyire is akartam, és amiről már ti is sokat olvastatok itt a blogon. Tudtam, hogy annak az osztálytársamnak a véleménye nem ér annyit, hogy egy újabb kényszeres szokás rabságba essek.

Hogy nem lettem bulimiás, azért a mai napig hálát adok Istennek. Viszont az elvetettséggel és az öngyűlölettel sok problémám volt, ami kiütközött az étellel való kapcsolatomra és a testképemre is.

Mi az a bulimia?

A bulimia hivatalos meghatározása: „visszatérő falási epizód, amikor egy személy kontrollvesztett állapotban nagymennyiségű ételt fogyaszt el rövid idő alatt, és azt hánytatással vagy hashajtóval kompenzálja, esetleg koplalással.” Ez sokkal gyakoribb jelenség, mint az anorexia, talán nehezebb is észrevenni, mert egy bulimiás lehet túlsúlyos is. A legnagyobb rizikócsoport a fiatal felnőttek.

A bulimia jelei:

  • legalább heti egyszer, falásrohamod van (legalább három hónapon keresztül)
  • nem tudod megfékezni az evési vágyadat és jóval többet és rövidebb idő alatt eszel meg, mint amennyi a korosztályodra és a nemedre jellemző
  • akkor is eszel, amikor amúgy nem vagy éhes
  • gyakran eszel egyedül, mert szégyelled a mennyiséget, amennyit fogyasztasz
  • a falást bűntudat követi, undorodsz magadtól és valamilyen kompenzáló cselekedettel próbálod megakadályozni, hogy a bevitt kalóriamennyiség ne raktározódjon el a szervezetedben
  • kontrollvesztett állapot (nem tudod megállni vagy abbahagyni az evést)
  • heves érzelemkitöréseid vannak, a falás és a hányás is a feszültség levezetését szolgálja
  • az önértékelésedet túlzottan befolyásolja a tested alakja és a testsúlyod

Többet itt tudsz a témáról olvasni.

Összefüggő problémák

Ismerősek ezeknek a tüneteknek a jellemzői? Számomra megdöbbentő, hogy mennyire hasonlóak azokhoz, amit az ember az önkielégítés kapcsán él meg. Most, hogy utána olvastam a témának, derült ki számomra, hogy Amerikában indítanak „detox” programokat, különböző szexfüggőségekkel és étkezési zavarokkal küzdő embereknek együtt, mivel a probléma gyökere hasonló. Mindkettőre jellemző a kényszeres vágyak sürgető ereje és az impulzuskontroll zavar (amikor az ember nem képes ellenállni a késztetésnek).

A szégyen, a cselekedethez kapcsolódó rituálé és a fantázia mindkettő területen nagy szerepet játszik. Amikor az ember ezekbe menekül, akkor valamiféleképpen úgy érzi, hogy ő irányít.

Van egy fontos különbség a droghasználattal és az alkoholizálással szemben. Amikor az ember ezekből szeretne szabad lenni, akkor a cél talán egyszerűbb: a teljes távolságtartás és teljes absztinenciára törekszik.

De az étellel és a szexualitással kapcsolatban ez nem lehet cél. Az étel és a szexualitás része az életnek. Ezeknél arra kell törekednünk, hogy egészséges egyensúlyt alakítsunk ki. Nem magával az étellel, vagy a szexualitással van a probléma. Hanem azzal, hogyha azokkal rosszul élünk. Erről a rádöbbenésről itt írtam külön.

Nagyon sokszor ezek a magatartászavarok egymásra épülnek, és megtalálhatóak egy emberben különböző kombinációban egyszerre is. Most egy olyan nő történetét osztanám meg, aki az önkielégítés, anime/manga rajongás és anorexia hármasából szabadult meg. (Az anime az japán rajzfilm, a manga pedig japán képregény típus.)

Erotikus irodalom és önkielégítés

Meséltem nektek, hogy pár hónapja részt vettem a SheSummit online konferencián, és az egyik előadó Lacy Bentley volt, aki pszichológus, és nagy erőkkel dolgozik azon, hogy keresztény nők szabadok lehessenek szexuális területen. Pontosan azért, mert maga is átélte, mekkora károkat tud az ember ezen a területen elszenvedni.

Lacyt kiskorában valaki szexuálisan molesztálta és ez nagyon komoly traumát okozott benne, amit sajnos nem kezeltek. Amikor kiskamaszként bébiszitterkedett, a családnál talált olyan rövid, erotikus és hihetetlenül izgalmas történeteket, amik magával ragadták. Alig várta, hogy a gyerekek lefeküdjenek, hogy olvashassa őket. Egy idő után már ingyen is el vállalta a családnál a gyerekvigyázást, hogy hozzáférhessen ehhez az izgató világhoz. Mivel ezek a történetek női szemszögből születtek, nagyon érettnek érezte magát, hogy ilyen felnőtt dolgokat olvas. Néhány hét elteltével a benne felgyűlt feszültséget önkielégítéssel vezette le.

Miután ennél a családnál abbamaradt a gyerekvigyázás, a korábban olvasottakra mindig vissza tudott emlékezni, vagy azok alapján új fantáziákat tudott alkotni. Az önkielégítéshez nem volt szüksége friss ingerre. (Ebben általában különböznek a lányok a fiúktól. Erről itt írtam.) Lacy egy fantázia világot épített fel magában, hogy valahogy elmenekülhessen a világból.

Az anime és manga által formált testkép

15 éves korában abbahagyta az önkielégítést, de közben megismerkedett a japán anime és manga világával, ami teljesen beszippantotta. Cuki lányok flörtöltek a jóképű, bölcs idősebb férfiakkal, tini dráma, romantika, fiúk, akik azért küzdöttek, hogy elnyerjék a főszereplő lány kegyét. Lacy azt hitte, hogy ezek csak ártalmatlan történetek, hiszen rajzfilmek és képregények formájában találkozott velük. Azóta pszichológusként rengeteg nő történetét hallotta, akikben komoly károkat okozott a pornónak már az Internet előtti formája is. A digitális világ ezt csak még jobban elmélyítette.

Lacy beszámolt róla, hogy a tükörbe nézve folyton azt nézegette, hogy eléggé hasonlít-e az anime karakterekre. Elég rövid-e a szoknyája, eléggé kirívó-e a felsője. Azt gondolta, hogy a szexualitásának hangsúlyozásával tudja elfogadtatni magát, és élvezte, hogy ezzel „hatalma” van a fiúk felett. Csak évekkel később jött rá, hogy tárgyiasította saját magát.

Így mesél erről az időszakáról: „az idősebb férfiakat kerültem, de kétségbeesetten vágytam a 17-23 éves fiúk figyelmére. Tartozni akartam valahová, de nagyon bizonytalan voltam magammal kapcsolatban, önértékelési problémáim voltak és ez egyébként olyan fiúkat vonzott, akik maguk sem voltak egészségesek.”

Az anime rajongói gyűlések néhány alkalom után elvesztették a vonzerejüket és Lacy újra teljesen magába zárkózott. Mindeközben a magában felépített fantázia világ annyira erőssé vált, hogy észre sem vette, nem maradt egy igazi barátja sem. A kettős élet miatt minden emberi és közösségi kapcsolatból visszahúzódott.

Ekkor egy újabb függőség vette kezdetét. Az anorexia, amely öt éven át tartotta a markában. Erről így mesél: „Nagyon nehéz volt azt hallani, ahogy anyám azt magyarázza az orvosoknak, hogy csak feltűnési viszketegségből nem eszem. Jó akartam lenni, de barátok, vagy bármilyen segítség nélkül csak ennyire voltam képes.”

Házaséletbe begyűrűző fantáziák

Néhány évvel később férjhez ment és született egy kisbabájuk. De ez sem hozta el a várt szabadságot. Így mesél erről az időszakról: „a fejemben lévő fantáziavilág még mindig tombolt. A házasélet során folyamatosan felvillantak bennem a gyerekkori bántalmazás képei, úgyhogy a férjemmel való intimitásban másról fantáziáltam. Még jobban belemerültem az anorexiába. Komolyan elhittem, hogyha elég kilótól megszabadulok, akkor azzal az emlékek súlyától is megszabadulok és a szexuális fantáziáknak vége lesz.

Amikor végre őszintén bevallottam a férjemnek és a mostohaanyámnak, hogy valószínűleg anorexiás vagyok, és attól félek, meg fogok halni, nagyon ledöbbentek. Hála Istennek, hogy kitartottak mellettem és végre segítséget kaptam.”

Ekkor indult el benne a helyreállás folyamata, amit igazi hullámvasútként ír le, de végül 15 év alatt megtalálta a teljes szabadságot pszichológus és segítőcsoportok segítségével. Néha még ma is előfordul, hogy feljönnek benne a gondolatok, de már tudja, hogyan kell elbánni ezekkel.

A SHE Summit konferencián egy kérdésre válaszolva ezt mondta Lacy:

„Hiszek abban, hogy ezekből a kényszeres viselkedésekből teljesen helyre lehet állni. Csak sok idő kell hozzá, rengeteg erő az út végigjárásához, mert teljesen át kell huzalozni az ember agyát.”

Függőség ez, vagy mi pontosan?

A konferencia szervezője megkérdezte Lacy-t, hogy a szexuális fantáziálásokat, az anime által generált képzeletbeli folyamatokat függőségnek tartja-e, vagy inkább máshogy definiálná?

Lacy válaszában kiemelte, hogy orvosilag nem minősül minden esetben függőségnek az, amit mi keresztény hívőként annak nevezünk. Ő inkább kompulzív (kényszeres), olykor önpusztító magatartási formáknak nevezné (angolul: compulsive self destructive behavioral patterns). Lacy az önkielégítést és az anorexiát is ide sorolja.

Azt mondta még válaszként, hogy vannak olyan gondolatok, amiket fontos már a gyökerüknél felismerni. Ilyen például az a gondolat, hogy „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép/vékony”, „engem nem lehet szeretni”, „egyedül vagyok”. Ezeket át kell formálni magunkban és az önértékelésünket helyre kell állítani.

Lacy szerint a hibás gondolkodásmód eredménye, hogy impulzuskontroll problémák alakulnak ki az emberben (amikor valaki nem képes ellenállni a késztetéseinek), mert különben ezek olyan önpusztító magatartási formáknak is utat nyithatnak, mint az anorexia, ami halálos is lehet.

Az ilyen viselkedések kiváltó okai lehetnek még a traumák is, amikor gyerekkorban hirtelen megszakad egy fontos családi kapcsolat, mondjuk egy testvér halálával, vagy ha a szoros családtagok közül valaki súlyosan megbetegszik, vagy a szülők elválnak. Az nagy károkat okoz, és ilyenkor résen kell lenni.

Minden jó, ha a vége jó

Lacy 27 éve szabad az anime pornótól, több mint 10 éve állt helyre az anorexiából. 8 éve nem volt képzeletbeli fantáziakapcsolata más férfiakkal. Ma már az a célja, hogy minél több lánynak és nőnek tudjon segíteni.

Lacy szerint sok nő fél attól, hogy a régi képek soha nem tűnnek el véglegesen az ember agyából. De tapasztalata szerint ezek idővel elgyengülnek, és ha vissza is térnek, már könnyen ellen lehet állni nekik. Véleménye szerint a romantikus vígjátékok, a fanfiction (rajongói irodalom) nagyon sok nőnek ártanak, ezért érdemes már gyerekkorban megtanítani a lányoknak, hogyan tudnak védekezni velük szemben. Akkor is, ha valamiről először úgy tűnik, hogy teljesen ártalmatlan.

Azoknak pedig, akik küzdenek ezen a területen, azt üzeni:

„Hosszú időbe telik és sok segítségre és erőforrásra van szükség a helyreálláshoz. A traumákat kezelni kell. De azt látom, hogy minden nő, aki eltökéli magát, visszatalál a pornó nélküli, szabad élethez.”

Ne add fel a küzdelmet, akkor sem, ha nálad az egy folyamat, aminek most még nem látod a végét.

Ezek a jelei az anorexiának

Mivel érintettem ezt a témát, szeretném összefoglalni, hogy mik azok a jelek, amik utalhatnak arra, hogy anorexiás vagy:

  1. Ha 18 év alatt vagy és a magasságod és a testsúlyod 15%-kal alatta marad annak, amennyi adott korban, magassággal, nemre jellemző. 18 éves kor felett ha alacsony (17,5 alatt van) a BMI testtömeg indexed. (Itt tudod kiszámolni.)
  2. Kihagysz étkezéseket, vagy nagyon keveset eszel vagy teljesen kerülöd azokat az ételeket, amik szerinted hizlalnak.
  3. Akkor is kövérnek látod magad, hogyha egyébként egészséges, normális a testsúlyod, vagy már most jóval kisebb a normális értékeknél.
  4. Gyógyszert vagy étvágycsökkentőt szedsz az éhségérzet csökkentésére.
  5. Olyan fizikai tünetek jelentkeznek, mint például a szédülés, hajhullás, száraz bőr.
  6. Nem érzed magad betegnek.
  7. Nem jön meg a menstruációd (legalább három kimaradt), vagy nem is kezdődött még el (fiatal lányoknál). Ez nem kritérium, de gyakori tünet. Fiúknál ez a pont nyilván nem játszik, de náluk is előfordul már az anorexia.
  8. Egyeseknél előfordulhat, hogy direkt megbetegítik magukat, vagy has- vagy vízhajtót szednek be, hánytatják magukat, vagy extrém sokat sportolnak, hogy nehogy hízzanak.

Mindenképpen kérj segítséget, mert az anorexia nagyon veszélyes betegség. Az előtt tudsz nagyon komoly károkat okozni a szervezetedben, hogy abból bármit is megéreznél. Kedvenc pszichológusom, Jantek Gyöngyvér is írt erről a témáról a blogján, itt tudod elolvasni posztját az anorexiáról. Egy másik posztját pedig kifejezetten szülőknek ajánlom, hogy mire érdemes odafigyelni.