Close
2021.05.05.
Világosságban járás – Miért fontos?
2021.04.28.
Elutasítottság: amikor félsz, hogy nem vagy elég
2021.04.23.
TGIF #22 – A kövek kiáltanak
2021.04.21.
Szexting – Így beszélj róla a gyerekeddel
2021.04.14.
Mit csináljak, ha a társam pornót néz?
2021.04.07.
Így mondd el a társadnak, hogy küzdesz…
Világosságban járás – Miért fontos?

Világosságban járás – Miért fontos?

Hadd írjak ma nektek arról, ami nekem a legtovább tartott az önkielégítéstől és a pornótól való szabadulás folyamatában. Sok időbe telt, amíg leesett a tantusz, hogy miért is kell kihozni a fényre az embernek a bűnös cselekedeteit.

Már sokat „meséltem”, hogy keresztény családban nőttem fel, a szüleim nem csak „prédikálták”, hanem meg is élték a hitüket. Már gyerekként megtanítottak, hogy amikor az ember rosszat csinál, akkor azért vállalnia kell a felelősséget, bocsánatot kell kérnie, és utána átveheti a megbocsátást. Nem lesz folyton a fejéhez vágva, amit tett.

Szóval koncepcionálisan megvoltak az alapok arra, hogy tudjam, Isten is így viszonyul a bűneimhez.

Nem kell egy életen át a sötétségben, a bűneinkkel együtt járni, lehetőségünk van kilépni a fényre.

Ha esetleg már ez is új info neked, akkor lehet, hogy érdemes “Az első lépés” posztomat is elolvasnod. Ha még nincs személyes kapcsolatod Istennel, sosem mondtad neki, hogy el akarsz szakadni a bűneidtől és Őt akarod követni, akkor is olvasd el előbb ezt:

Tudod, van az evangéliumokban egy olyan személy, aki hozzám hasonlóan a szexualitás területén küzdött. Egy nő, aki házasságtörést követett el (nyilván nem egyedül), de a vallási vezetők csak őt egyedül rángatták Jézus elé, hogy vigye el ő a balhét a tetteiért (Ján. 8).

Képzeld el, ahogy odarángatják a tömeg elé, és a fejére olvassák a bűnét. Mindenki arra számított, hogy Jézus is jó keményen a fejére olvassa, milyen megbocsáthatatlan, amit tett.

De Jézus nem a várakozásnak megfelelően reagált. Azt mondta ennek a szexuális bűnt elkövető asszonynak: „én sem vádollak”. Jézus nem azért jött, hogy a fejünkhöz vágja, milyen bűnöket követtünk el. Hanem ezért:

Én vagyok a világ számára a fény: aki engem követ, semmiképpen sem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Ján 8:12, SZPA fordítás

Mit jelent az, ha valaki sötétségben jár?

Ha maradunk a gyerekkori analógiánál, akkor az, amikor rosszat csinálsz és azt titkolod, nem vállalsz felelősséget érte. A bűnnek ezt a titkolózó természetét látjuk már az édenkertben, amikor Ádám és Éva szembe ment az Isteni paranccsal (ami amúgy az ő védelmüket szolgálta és nem valami jótól akarta őket megfosztani), akkor az első dolguk volt, hogy a szégyen miatt magukra húzták a faleveleket és elbújtak félelmükben.

Amikor az ember bűnt követ el, azt a szégyen és a bujkálás követi.

Ember és Isten előtt is magunkra veszünk egy álarcot, ami mögé elbújunk.

Ismerős?

Ráadásul a bűn megrontotta az emberek közti kapcsolatot is. Nekem nagyon így volt. Volt, hogy emiatt nem mentem istentiszteletre se, mert úgy éreztem, a jelenlétem mindenkit bemocskol.

Na, hát ez „a sötétségben élés”. Nem jó állapot. Azt hiszem, ebben megegyezhetünk.

Arra meg én vagyok az élő példa, hogy a sötétségnek ez az állapota nem csak akkor van, amikor az ember még nem ismeri Istent. Hanem akkor is, amikor már elkötelezte magát, hívővé vált, és mégis bűnt követ el.

Ezt írja János apostol erről az első levelében: „Ha azt állítjuk, hogy bensőséges kapcsolatunk van Vele, de sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem igazságosan cselekszünk”.

Látod? A sötétségben való járás ellehetetleníti, hogy jó kapcsolatban legyünk Istennel.

De nem ér itt véget a „sztori”. Hála Istennek.

Ha a világosságban élünk, ahogy Ő a világosságban van, akkor bensőséges kapcsolatban vagyunk egymással, és Jézusnak, a Messiásnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1 János 1:7, SZPA fordítás

Figyeled? Ha világosságban járunk, akkor az nem csak az Istennel való kapcsolatra hat ki, hanem az egyház többi tagjával való kapcsolatra is. A bensőséges, szeretetteljes viszony így lehetséges igazán. (Ha házas vagy már, akkor az intimitásnak is ez az alapja a házastársaddal.)

Jó, de hogyan kell világosságban járni?

Hadd idézzem megint Isten Beszédét, amit közvetlenül az előbbi versek után mond: „Ha bevalljuk bűneinket, Ő hűséges és igazságos, hogy megbocsássa nekünk a bűnöket, és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól.”  

Két dolgot emelnék ki ebből, ami nélkül véleményem szerint nem lehet tartósan sikeres a szabadságharcod: 1) a bűn bevallása 2) megtisztulás.

Bűnvallás

Mi, protestánsok bűnvallásnak nevezzük, a katolikusok pedig gyónásnak. Egy pár szempont, ami fontos ahhoz, hogy ez tényleg működjön:

  • Bocsáss meg azoknak, akik ellened vétkeztek. (Máté 6:12)
  • Legyen bűnismereted, azaz tudd, hogy adott dolgot Isten bűnnek tart. (Róma 3:20)
  • Bánd meg, hogy elkövetted a bűnt. Azt, hogy vétkeztél és megromlott a kapcsolatod Istennel, mert ez az Isten szerinti bűnbánat. (És nem az, hogy “de szívás, ezt keresztényként többet nem csinálhatom”, mert az a világ szerinti szomorúság. 2 Kor 7:9)
  • Gyűlöld is meg ezt a cselekedetet. (Zsid 1:9)
  • Vállald a felelősséget, kérj bocsánatot Istentől, azért amit te tettél. (Ézsaiás 59:1-2)
  • Legalább egy másik hívő jelenlétében (Jakab 5:16).
  • Ígérd meg Istennek, hogy elszakítod magad ettől a cselekedetedtől, és mindent elkövetsz az ellen, hogy újra megtedd.
  • Nem úszod meg, hit is kell. Hit abban, hogy ez az egész nem a te érdemed miatt, hanem Jézus Krisztus engesztelő áldozata miatt működik. Ingyen. Kegyelemből. (Róm 3:24)
  • Ne várd passzívan, hogy újra megtörténjen, kövess el mindent azért, hogy többet ne forduljon elő és ezt ígérd is meg Istennek. (Péld 4:18)

Megtisztulás

Nagyon fontos tudatosítanod magadban, hogy amíg ez a világ a sötétség (azaz a Sátán) uralma alatt áll, addig küzdenünk kell a sötétség ellen. Ennek egy bizonyítéka, hogy minden korrodálódik. Ha üresen állva hagyod a lakásodat, ellepi a por, belepi a pókháló, és ha elég sokáig vársz, össze is dől az épület. Folyamatosan takarítani kell és karbantartani.

Ugyanez igaz a szellemi életre is. Nem elég hogy egyszer megharcoltad, folyamatosan pucolni kell magadat. Ha Isten Igéje rávilágít valamire az életedben, ami piszkos lett, akkor azt le kell takarítani. A fénynek egyre jobban növekednie kell egy hívő életében.

Az igazak ösvénye (útja) olyan, mint a ragyogó fény: egyre világosabb, míg beáll a dél.

Pld. 4:18, SZPA fordítás

Ezt hívjuk megtisztulásnak, megszentelődésnek.

És az a csodálatos, hogy most a kegyelem idejében élünk, ha újra és újra ugyanaz a pont lesz kormos benned, Isten újra és újra megbocsát.

De nagyon fontos, hogy ne passzív legyél.

Dolgozzál rajta. Küzdjél.

Keresd, hogy hol áramlik be a kosz az életedbe és tegyél ellene. Ehhez találsz segítséget a blogon.

Hibák, amiket én elkövettem

Gondoltam, megírok pár tévedést, amit én rosszul csináltam/gondoltam a témában és amitől nekem nagyon elhúzódott a szabadulás folyamata.

Ha bölcs vagy, tanulsz a hibáimból, és akkor neked nem fog addig tartani, mint nekem.

  • Azt hittem, hogy csak én küzdök lányként az önkielégítéssel, pornóval és rajtam senki nem segíthet. Számomra nincs bűnbocsánat.
  • A szégyen miatt bemagyaráztam magamnak, hogy elég, ha én ezt Istennel szépen lerendezem. Nem kérek mástól segítséget, a bűnvallást letudom a négy fal közt, magamban.
  • Amikor nagy nehezen összeszedtem a bátorságomat, olyanhoz fordultam, aki igazából nem ismert, a „névtelenség” álarca mögé akartam bújni.
  • Amikor újra elestem, mindig máshoz mentem, hogy ne derüljön ki senki más számára, milyen „súlyos ügy”, „visszaeső bűnöző” vagyok.
  • Nem vallottam be konkrétan az imámban, hogy miért kérek bocsánatot. Ködösítettem. Emiatt később úgy éreztem: nem voltam őszinte és az egész semmit sem ért.
  • Amikor nem sikerült egyből, elsőre megszabadulnom, úgy éreztem, Isten nem szeret. “Nekem ez nem fog menni.” Meg: “Örökre ebben ragadok.” Elhittem és hagytam, hogy ez az érzés uralkodjon el bennem.
  • „Mekis” gyorskajaként, készételként vártam a szabadulást, amiért nekem semmit nem kell tennem, Isten majd egy gombnyomásra megszabadít. Passzív várakozó állásponton voltam, hogy majd megtörténik a csoda. Addig meg az van, ami.
  • Egy idő után feladtam, és nem mentem bűnvallásra, „úgysem működik” felkiáltással.

Évek teltek el ebben, míg megértettem, hogy miért is beszél Isten Igéje a világosságban való járásról.

Azért, hogy a szégyentől megszabaduljunk

Biztos ismered Dávid és Góliát történetét. Ha a pornóra úgy tekintesz, mint a saját óriásodra, akkor szeretném, ha tudnád, hogy csak addig magasodik úgy föléd, amíg engeded a szégyennek, hogy a markában tartson.

Amikor az ember világosságra hozza, hogy mi ellen van küzdelme, akkor már igazából megfogta a követ, betette a parittyába és meglőtte az óriás homlokát, aki megszédülve a földre zuhant.

Innen már könnyebb levágni a pornófüggőség fejét.

Bibliai megközelítésből írok ma, de nehogy azt hidd, hogy ezeket az igazságokat a pszichológia nem támasztja alá. Edith Eva Eger, holokauszttúlélő pszichológus is ezt írja “Az ajándék” című könyvében:

A titkok ártalmasak, mert a szégyen légkörét teremtik meg és tartják fenn, márpedig minden addikció kiindulópontja a szégyen. A szabadság abból ered, hogy szembenézünk az igazsággal, és kimondjuk.

Edith Eva Eger, holokauszttúlélő pszichológus

Az én szabadságom ott kezdődött, amikor ezt megtettem, és az egyik hívő barátnőmmel együtt imádkozva kértem bocsánatot Istentől. Amikor visszacsúsztam, akkor őhozzá mentem vissza és újra imádkoztunk. És ezt így csináltam egészen addig, amíg el nem jött az áttörés.

Nem akarok hazudni. Nem volt könnyű. Nem ment gyorsan.

De elmondhatatlanul hálás vagyok Istennek, hogy végigvezetett ezen az úton.

Imádkozom azért, hogy legyen neked is elég bátorságod, elhatározásod, hogy ki tudj lépni a fényre és világosságban tudj járni.

Mert tudod, Isten téged pontosan annyira szeret, mint engem. Neked is meg akarja ezt adni.

Arrivera – azt jelenti, sikerülni fog. Eljön a szabadulás. Jézus ezért jött el a földre és ezért halt meg. Érted. Higgy benne és kövesd Őt. Világosságban.

Elutasítottság: amikor félsz, hogy nem vagy elég

Elutasítottság: amikor félsz, hogy nem vagy elég

A héten hallottam egy prédikációt, amiben elhangzott egy olyan mondat, hogy amikor keresztények elkövetnek valamilyen szexuális jellegű bűnt vagy kényszeres cselekedetet, akkor amögött a legtöbb esetben ott van valamilyen mértékben az elvetettség. Nálam ez tényleg így volt.

Sokat szoktam gondolkodni, hogy mi miért alakult úgy az életemben, ahogy. Nem szeretek durván elmerülni a múltban, de úgy tapasztalom, a teljes gyógyuláshoz, a szabadság útján való járáshoz hozzá tartozik, hogy átgondolom a bennem végbe menő folyamatokat. Sokat segít ebben a blog, ösztönzőleg hat. Szóval köszi, hogy írhatok nektek. 🙂

Sok dologról írtam már, a magányról, a méregről, az éhségről, a fantáziákról, amiknek az egészségtelen feldolgozása hozzájárult ahhoz, hogy éveken át küzdöttem az önkielégítéssel és a pornográfiával. De azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb kiváltó ok nálam az elvetettség volt.

Úgy éreztem nem szeretnek, mert nem vagyok szerethető.

Tapasztalatom szerint ezzel rengetegen küzdenek. Szóval itt az idő, hogy ezzel is foglalkozzunk.

Szeretetteljes családban nőttem fel, a szüleim nem váltak el, és nem is bántalmaztak. Tinikoromra mégis nagyon erős elutasítottságot éreztem. Visszagondolva talán a kortársaim részéről érkező kritikus megjegyzések, beszólások állhattak e mögött. Nem feleltem meg a kortársaim szépségideáljának, amelynek következtében borzalmas testképem alakult ki saját magamról. Utáltam magamat. A személyiségtípusom miatt pedig sosem tartoztam a menők, a vagányok társaságához. Más akartam lenni.

Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy elvetettséget éreztem, ami önvígasztalás rossz formájához, az önkielégítéshez vezetett.

De arra gondoltam, most nem ezekről írnék, mert beszélgettem már olyan „szépségkirálynőkkel” és „nagyvagányokkal”, akik pont ugyanúgy küzdöttek az elutasítottsággal, mint én. Szóval ez nem a kinézetről, vagy a személyiségtípusokról szól igazán.

Mindenkinek meg kell harcolnia a saját adottságaival. Egyik se könnyebb, mint a másik.

Lehet, hogy most azt gondolod, ugyan mi problémája lehet egy olyan lánynak, aki annyira szép, hogy „mindenki őt akarja”. Hát csak gondolj bele. Szerinted honnan fogja tudni, hogy valaki azért szereti, mert az aki, és nem pedig azért, ahogy kinéz. Hiszen ez utóbbi múlandó dolog. Nem igaz? Ugyanerről számolt be nekem néhány “szívtipró” kinézetű srác is.

Na, térjünk vissza a témára. Úgy döntöttem, inkább olyan szempontból írnék most erről, amivel talán a legtöbb olvasóm tud azonosulni, akár mert ő maga is átélte, keresztény családban felnőve, vagy pedig tervezi, hogy saját maga hívő gyerekeket nevel majd fel.

 „Nem vagyok elég jó keresztény”

Ez az életérzést legintenzívebben én a hittel kapcsolatban éltem meg. Kiskoromtól kezdve hétről hétre hallgattam a prédikációkban és otthon is, hogy egy „jó keresztény” miket tesz. Naponta imádkozik, olvassa a Bibliát, jót cselekszik, a bűntől távol tartja magát.

Mivel legtöbbször arra kaptam pozitív megerősítést, amikor valamit teljesítettem, jót csináltam, összekötötte az agyam, hogy akkor vagyok „jó”, ha valami „jót” csinálok. Sokáig őszintén azt hittem, hogy ezt mindenki más százszázalékosan meg is tudja csinálni, csak nekem nem megy.

Pedig az ember értéke nem a cselekedeteiben van. Isten nem azért adta oda az életét értünk, mert mi bármi jót is cselekedtünk. Ő a személyünkben önmagában meglátta az értéket.

Valahogy gyerekkoromban kialakult bennem egy végletes gondolkodás, hogy vagy jó keresztény valaki, vagy nem. Nem volt átmenet. Amikor pedig bejött az önkielégítés az életembe, folyamatosan azt éreztem, hogy kevés vagyok. Hiába vallottam meg, akartam megszabadulni, nem sikerült. Ettől az lett az életérzésem, hogy nem vagyok jó keresztény és SOHA nem is leszek az.

Ez pedig egy ördögi kör volt, hiszen ha úrrá lett rajtam a szeretetlenség érzése (azaz hogy nem vagyok szeretetre méltó), akkor az önvigasztalás újra ahhoz a cselekedethez vezetett, ami után csak még jobban gyűlöltem magamat.

Amit gondolunk és hiszünk, meghatározza a tetteinket. A legrosszabb börtön az, amit saját magad köré építesz.

Edith Eva Eger, holokauszttúlélő pszichológus

És az a gondolat, hogy Isten elutasít engem, teljes tévedés volt, de erre majd még visszatérek.

Amikor más utasít el

Az ember alapvetően vágyik az elfogadásra. Arra, hogy szeressék. Egy Hit Rádiós beszélgetésben Kulifai Mónika, pszichológus azt is elmondta, hogy „gyerekkorban sokkal sérülékenyebb az ember. Minél korábban éri az embert ilyen trauma, az annál mélyebben rögzül.” Különösen nagy hatással bír az emberre, ha gyerekkorában olyan személyek utasítják el, akiktől feltétlen szeretetet kellett volna kapjon.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen dolgok válthatják ki egy gyerekben, hogy később elvetettséget érezzen. A szüleim pocáról feltúrtam egy jó régen kiadott könyvet (Frank Hammond: Az elutasítottság legyőzése). Hammond szerint a következő dolgok lehetnek nagyon romboló hatásúak az ember életére már az élet kezdetén:

  • Amikor az anyukája vele várandós: ha nem várt a terhesség, a házasságkötés utáni „túl gyors” megfoganás történik, az anyuka fél a szüléstől, konfliktus van a szülők között, abortusz fontolgatása/kísérlete, a várakozástól eltérő nemű gyerek születése. Tudományosan is bizonyítható, hogy az anyaméhben lévő gyermek képes érzékelni a negatív és pozitív hatásokat is, így ezek akkor is hatnak, hogyha a későbbiekben nem esik róla szó. Nyílván, ha ezt a gyerek életében többször is a fejéhez vágják, az még durvább.
  • Gondot okozhat, ha valamilyen rendellenességgel születik valaki, szülési komplikációk voltak, nem volt meg a világrajövetel után a szülővel való fizikai érintkezés, vagy ha valakit örökbe fogadtak.
  • Gyerekkori traumák: szülő(k) halála, válás, szóbeli/fizikai/szexuális bántalmazás vagy a társak (testvérek, barátok, osztálytársak) részéről érkező elutasítás.

Ezek a tapasztalatok érzelmi szinten égnek be, amiket felnőttként nehéz utólag feltárni, de nem lehetetlen. Ha most ezeket olvasva már be is ugrik egy két dolog, akkor tudod, honnan kell elindulni.

Egész életünkben érhet minket elutasítás

Jó esetben az ember felnőttként megtanulja, hogy nem mindenkinek a véleménye számít, nem kell, hogy mindenki szeressen, de azért legyünk őszinték, ez azért sokszor nehéz. Főleg, ha már volt egy gyerekkori trauma.

Összefoglalva, az elvetettség, elutasítottság több dologra visszavezethető Kulifai Mónika szerint:

  • van az emberben egy jogos vágy az érzelmeinek, szükségeinek a betöltésére, de ezt valamiért nem kapja meg
  • fizikai elhagyás történik
  • megalázzák a kapcsolataiban
  • elárulják az embert és ekkor a bizalma is megtörik
  • minden olyan helyzet, amikor igazságtalanságot él át az ember.

Mi a jele az elvetettségnek?

Az elutasítottság felnőttkorban sok esetben maximalizmusban, perfekcionizmusban nyilvánul meg. Hogy „sosem elég, amit csináltam.” Egy belső görcs feszíti az embert, hogy kényszeresen tökéletes dolgokat adjon ki a kezei közül. Ez látszólag hozhat pozitív eredményeket, de a munka végeztével sosem nyugszik meg, hogy „mindent megtettem”, „jól sikerült”, „mit tudok tanulni a hibáimból”. Aki sosem elégszik meg magával, annak a lelke ezt nem fogja bírni. Ki fog merülni. Kialakul egy negatív énkép, és a pozitív visszajelzéseket sosem tudja befogadni, mert nem illik a magáról kialakított nézőponthoz.

Ha ezt az elvetettségből fakadó perfekcionalizmust ráhúzzuk a hitéletre, az nagyon durva kiégéshez fog vezetni, ahogy velem is történt. Ez a kiégés pedig könnyen kényszeres cselekedetekhez, akár függőséghez is vezethet.

De vannak más olyan jelek is, például:

  • hamis felelősségérzet (olyan dolgok miatt vállalja magára a felelősséget, ami miatt nem kellene.)
  • örök bizonyítási kényszer (hiteleket vesz fel, hogy magasabb életszínvonalt mutasson magáról, mint amivel rendelkezik.)
  • ide tartozhat például az étkezési zavar is (anorexia, bulimia), amikor azért éhezik valaki, mert vágyik másoknak az elfogadására.
  • és szinte mindig velejár az, hogy fél a mások elutasításától és mindenkinek meg akar felelni.

Ha esetleg ezekben a jelenségekben magadra ismertél, akkor mindenképpen érdemes meghallgatni az egész rádióbeszélgetést.

Látható, hogy sok vacak dolog származik az elutasítottságból.

Ezért is írtam ki a múlt héten a Facebookra és Instára Edith Eva Eger idézetét, mert annyira igaz: „Akkor válunk szabaddá, ha nem viselünk hamis álarcot, és nem mások által előírt szerepeket játszunk és elvárásokat teljesítünk, hanem önmagunkat kezdjük el feltétel nélkül szeretni.”

Mi a megoldás?

Tudod, írtam már sokat, vannak csodajellegű szabadulások, de van olyan, amikor ez folyamat. A felismerés és a megoldás között hosszú út áll, de érdemes rajta elindulni, hogy egészséges lelkű emberek lehessünk.

Az első lépés, ami nagyon fontos, hogy keress egy igazodási pontot, amihez tudsz viszonyítani. (A hitgyüliben mi mérőzsinórnak szoktuk mondani, ez tulajdonképpen a mai vízszintmérő.) Ez alapján objektíven tudod megítélni a saját gondolataidat és mások külső véleményét is magadról.

Mivel én hívő ember vagyok, ezért én azokat a kérdéseket, hogy „lehet-e engem szeretni?” vagy, hogy „értékes vagyok-e?”, vagy hogy „Képes vagyok-e valami jóra?” már nem az érzéseim vagy mások véleménye, hanem Isten beszéde alapján igyekszem megközelíteni.

Ez ugye azzal jár, hogy folyamatosan kutatom, mit mond rólam Isten. Az önértékelésem erősítéséhez kikeresem azokat a szakaszokat a Bibliából, amik ezeket építik. Ajánlom János apostol evangéliumát és a leveleit. Olvasd el őket, és írd ki magadnak egy külön papírra, doksiba azokat az igéket, amik arról szólnak, hogy Isten mennyire szeretett téged már az előtt, hogy BÁRMIT csináltál volna vagy BÁRMILYEN lettél volna.

Ezeket el lehet naponta imában mondani. Legyél hard core és olvasd fel őket hangosan (!) magadnak a tükörben, valahogy így: „Kedves Gipsz Jakab, TÉGED úgy szeretett Isten, hogy az egyszülött Fiát adta, hogyha hiszel benne, akkor örökké élj.” És így tovább.

Tanítsd meg a lelkednek, hogy ki vagy te az IGAZSÁG, azaz az Isten beszéde alapján.

Egy másik nagyon fontos lépés a megbocsátás és az elengedés. Nem véletlenül van benne a Miatyánkban, hogy „bocsásd meg a bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A Máté 18-ban szerepelő adós szolgáról szóló példázat is ennek a fontosságáról beszél.

Megbocsátani nem azért „kell”, hogy a másiknak (aki megbántott/elutasított), jó legyen. Hanem, hogy téged ne mérgezzen tovább a harag, a gyűlölet. De ezt nem is részletezem, mert erről biztos minden keresztény közösségben sokat beszélnek.

Karizmatikus keresztény létemre nyilván nem hagyhatom el a démonoktól és átokból való szabadulás témáját sem, ami véleményem és saját tapasztalatom szerint is elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az elvetettségből megszabaduljunk.

Ha ez új neked és érdekel, akkor Derek Prince írásait ajánlom szívből. Ez a könyv konkrétan az elvetettséggel kapcsolatos, ez pedig az ember életében tapasztalható sorsromboló erőkre világít rá.

Még egy gyakorlati tanács, ami nagyon sokat fog segíteni: Vedd körül magadat olyan emberekkel, akik szeretettel, de igaz visszajelzéseket adnak. Tehát nem hízelegnek, hanem a beszédük az irgalmasság és az igazság között jól egyensúlyoz.

Ajánlok pár pszichológiai témájú könyvet, amik nekem nagyon sokat segítettek az évek során. (Határaink, Ki kapcsolta ki az agyam?, A döntés, Az ajándék, Tehetség vagy)

Ha gondolod, végezz el egy személyiségtesztet, és figyeld meg, hogy milyen erősségeid vannak és ezeket hogyan tudod használni az életedben. Azokra a területekre, amik a gyengeségeid, koncentrálj jobban és legyél sokkal türelmesebb magaddal. Nekem ez a teszt jött be a legjobban.

Végezetül

Írtam nemrég egy posztot azzal a címmel, hogy „Akarsz-e jól lenni?” Jézus ezt nem csak annak a nyomorék embernek tette fel a Bethesda tavánál kétezer évvel ezelőtt. Tőled is ezt kérdezi. Ez az első kérdés, amit el kell döntened.

Az a cél, hogy legyél az, aki te igazából vagy. Az a kincs, akihez hasonló soha többé nem fog létezni, és akit semmivel nem lehet pótolni. Soha senki nem lesz hozzád hasonló. Vannak olyan dolgok az életben, amit kizárólag csak te tudsz megcsinálni és senki más.

Szeresd magadat. Nézz a tükörbe, és mondd el, mennyire értékes vagy. Az a személy, akit a tükörben látsz, végig kíséri az életedet. A leghosszabb kapcsolatod.

Muszáj jóban lennetek.

TGIF #22 – A kövek kiáltanak

TGIF #22 – A kövek kiáltanak

Mi van akkor, ha nem érzed magad alkalmasnak? Ma egy olyan dalt “hoztam”, amire teljesen véletlenül akadtam. Viszonylag ismeretlen zenekar énekli, de én szeretem ezt a számot. És picit továbbviszem a múltkori Péteres sztorit.

Megcsapott a hideg az éjszaka sötétségében / hallottam magam mellett a halál suttogását / Jól ismerem a magányos ember fájdalmát / Vágyom a hajnali világosság után / Hallottam hogy valami új érkezik / Az eltékozolt élet félelmét már ismerem

A múltkor írtam már Péterről, ahogy a vízen járt a viharban. Azóta is sokat gondolkodtam az ő életén, mert a Biblia leír még egy olyan eseményt vele kapcsolatban, amivel én nagyon tudok azonosulni.

Péter nagyon szerette Jézust. Tudta, hogy Ő a Messiás, akire olyan régen várt ő is és az egész világ. Tudta, micsoda megtiszteltetés, hogy Jézus kiválasztotta őt is, hogy kövesse tanítványaként. 

Hozzá hasonlóan engem is mindig elképeszt, ha belegondolok, hogy Isten vajon mit látott bennem. Miért pont engem választott ki arra, hogy ismerhessem és követhessem Őt?

Hiszen az eddigi életemben is számtalanszor hibáztam. Hiába tudtam, mit jelent Isten követése, a tanítványság, mégis volt, hogy elbuktam. Sokszor.

Mint Péter. Nyilvánosan megtagadta Jézust, közvetlenül az előtt, hogy kivégezték a tanítóját, mesterét, barátját, a messiását. Képzeld el azt a fájdalmat, amit érezhetett. Valószínűleg azt hitte, a tetteinek a következményével örökre együtt kell élnie.

Talán azt is hitte, hogy neki “annyi”. Soha többet nem lesz alkalmas arra, hogy Krisztus követőjének (kereszténynek) mondhassa magát. Soha nem fog tudni megbocsátani magának és Isten sem bocsát meg soha.

Te éreztél már így?

Én rengetegszer.

De ne felejtsd el (és ezt most magamnak is írom), mit tett Jézus, miután megváltotta az emberiséget a bűntől, feltámadt és újra találkozott a tanítványokkal.

Nem hagyta, hogy Péter egy életen át szégyenben éljen a múlt hibái miatt.

Jézus félrehúzta a tanítványát és egy olyan kérdést tett fel neki, amire Péter válasza sorsdöntő volt. Amire ha jól válaszol, akkor megbocsáttatanak a bűnei, elmúlik a szégyen és helyreáll az identitása.

Ez az a kérdés, amit Jézus tőled is kérdez. Így hangzik:

Szeretsz engem?

Ezzel a kérdéssel Jézus lehetővé tette, hogy Péter újra megerősítse azt a kapcsolatot közöttük, amit korábban elszakított. 

Az, hogy Jézus hatalmat szerzett a halálon, a sötétség minden erején, azt jelenti, hogy Péternek nem kellett már úgy leélnie az életét, hogy örökre a hibái határozzák meg a sorsát. Erre a kérdésre adhatott egy olyan választ, ami lehetővé teszi, hogy betöltse azt az életfeladatot, sorsot, amit Isten szánt neki. Mert Jézus tudta, hogy Péter képes lesz rá. Sikerülni fog neki.

Ez ugyanúgy érvényes rád is. Lehet, hogy a te feladatod más, mint Péteré. De SENKI MÁS nem képes azt ellátni. Csak és kizárólag te vagy rá alkalmas. Ezért felfoghatatlanul értékes vagy.

Legyél olyan, mint Péter, és válaszolj igennel Jézusnak. A hibáid ellenére. Engedd, hogy Jézus segítsen helyrehozni a múltat. Nem számít, mit tettél. Nem számít, mennyire nagy a zűr. Nem számít, hogy most távol érzed magadat Jézustól. Ahogy Pál is írta a Rómabeliekhez: “Semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől.”

Nincs olyan helyzet, nincs olyan hiba, nincs olyan bűn, amiből Isten ne tudna megváltani téged. És tudod… nincs az a sötétség, az a félelem, ami megmaradhatna benned, ha beengeded Isten szeretetét az életedbe. 

Istennek minden lehetséges.

Csak ez a kérdése hozzád: Szeretsz engem?

Újra akarom érezni / hogy a szeretet szabadon áramlik bennem / a Szellemed átjár / hogy újra higgyek / hogy újra átvehessem / az életet, újítsd meg bennem / Mert ha a kövek is kiálthatnak, akkor tudom, az én kőszivem is képes lesz az énekre / Vedd el a régit és tégy engem újjá / öntözd meg a lelkem, mint a friss reggeli harmat / a szereteteddel állíts helyre és a reményt újítsd meg bennem

Így fognak a kövek kiáltani. 😊

Ha van kedved, el is mondhatod ezt imában:

Drága Jézus. Köszönöm, hogy legyőzted a halált, a bűnt és a szégyent a kereszten. Köszönöm, hogy kifizetted helyettem a bűneimnek az árát. Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem. Köszönöm, hogy nem zártam ki magamat örökre abból a tervből, amit számomra elterveztél. Kérlek, emlékeztess engem ma újra, hogy mire hívtál el engem. Segíts, hogy ne érezzem többé magam méltatlannak a szeretetedre. Jézus. Szeretlek téged. Eldöntöttem, hogy téged követlek, és a te tanítványod leszek. Úgy mint Péter. Segíts nekem ebben. Ámen.


Hogyha szeretnéd meghallgatni az eddigi TGIF dalokat, akkor itt találod a Spotify, itt pedig a YouTube listámat. A címkére kattintva pedig előjön az összes TGIF poszt, ha egy kis bátorításra szorulsz. Keményebb zenéket kedvelőknek van egy új lista is. TGIF: Thank God It’s Friday – Hála Istennek, péntek van. Ez a rovat neve.

Szexting – Így beszélj róla a gyerekeddel

Szexting – Így beszélj róla a gyerekeddel

A mai gyerekek olyan világban nőnek fel, ahol meztelen képek küldése már teljesen normálisnak számít. A digitális eszközök használata minden korosztály szexuális életére kihat. Nagyon nagy az esélye, hogy a te gyermeked életében is eljön az a pillanat, amikor valaki azt kéri tőle, hogy küldjön egy meztelen képet magáról. Emiatt mindenképpen szükséges beszélgetni vele erről a jelenségről.

A szexting eredetileg egy angol összetett szó, a szex + texting szavakból áll, és szexuális tartalmú üzenet küldését jelenti. Ez lehet írásos vagy képes tartalmú is, de a fiatalok már ritkán küldenek szöveges üzenetet, hiszen azok sokkal könnyebben monitorozhatóak.

Habár ezt a posztot elsősorban szülőknek írtam, de ha fiatalként úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy felmerült benned, hogy miért is lenne gáz ez az egész, akkor kérlek, nézd meg ezt a rövid videót.

Mennyire elterjedt?

A Be Social ”Magyar Tinik a neten” 2019-es kutatásában a megkérdezett tinik 90 százaléka kapott már üzenetet ismeretlenektől. Arra a kérdésre, hogy „Kértek-e már tőled erotikus fotót chatbeszélgetésben?” a tinik 39%-a felelt igennel – ez az arány a 14 év alattiaknál is 33%-os! A megkérdezettek 7%-a teljesítette is a kérést.

A fiúk tűnnek aktívabbnak: közülük minden tízedik, a lányok esetében minden huszadik küldött kérésre magáról erotikus képet. Az összes megkérdezett 30%-a válaszolt úgy, hogy tőle ugyan még nem kértek ilyet, de hallott már hasonló esetről.

A dolog nem áll meg a küldésnél, hiszen ezek a képek gyakran futótűzként terjednek a fiatalok között. A Kék Vonal 2017-es kutatásában a résztvevő tizenévesek 6%-áról került ki részben vagy teljesen meztelen kép a világhálóra az engedélyük nélkül; 41% pedig tanúja volt ilyen esetnek.

Ezek a számok ma már egész biztos, hogy ennél is magasabbak.

Ne várd tétlenül, hogy ez megtörténjen a te gyermekeddel is, kezdj el már idejében kialakítani egy olyan bizalmi légkört az otthonotokban, ahol bátran mer szólni, ha gond van. Ugyanis ha nem vagytok jó viszonyban, akkor valószínűleg nem fog szólni neked, ha ilyen kérést kap, hanem megpróbálja egyedül megoldani a dolgot, esetleg a barátai, rosszabb esetben az Internet segítségével.

A digitális tér új világa

A legtöbb szülő sokszor azért nem beszél erről a témáról a gyermekével, mert számára legalább annyira egyértelműnek tűnik, hogy nem küldünk/kérünk magunkról/a másikról ruhátlan képet, mint hogy nem ugrunk le egy társasház tetejéről.

De a mai gyerekek egy másik világban nőnek fel. Mindent megosztanak magukról az Instán, Snapchaten, TikTokon. Mindig a zsebükben hordják a mobiljukat, akkor is, ha a mosdóba vagy az öltözőbe mennek.

Akár véletlenül is előfordulhat, hogy egy szelfi készítése közben valaki a háttérben éppen öltözik. Egy ottalvós buliban a legnagyobb elővigyázatosság mellett is ott lehet egy hálószobai tükörben egy épp öltözködő tini, amit senki nem vesz észre, amíg ki nem fotózzák a sztoriból és kinagyítva körbeküldik az osztálytársak.

Fontos a tudatos, felelősségteljes használat megtanulása.

De hogy jut ilyen az eszébe?

Nem csak lányok küldenek meztelen képeket magukról. Egyre jobban elterjedt a fiúk körében is az úgynevezett „dick pic” küldése, amely a férfi nemi szerv angol megfelelője, és magyarul f#szfotónak, vagy farokfotónak hívják. A betűkitakarás tőlem van, mert tudom, csúnya szó, de akkor is tudnunk kell erről.

Nagyon gyakori, hogy kezdeményezésképpen a fiúk küldik el kéretlenül a nemi szervük képét, és arra kérik a lányokat, hogy ők is küldjenek hasonlót magukról.

A képküldés mögötti szándék leggyakrabban az, hogy az illető flörtölni akar. Sokan egy „szexi ajándékot” akarnak adni a párjuknak. Vannak, akik ezzel akarják felhívni a másik figyelmét, illetve így akarják kívánatosnak érezni magukat.

A jelenség annyira gyakorivá vált, hogy egyes tinédzser lányok között már az terjed, „hogyha tőled még sosem kértek meztelen képet, akkor nagyon gáz vagy”.

A fiatalok vágynak az elismerésre, és ha valaki meztelen képet kér tőlük, attól úgy érzik, hogy szépek/népszerűek/kívánatosak. Nem gondolnak a következményekre.

A következmények pedig nagyon súlyosak. A képek nyilvánosságra kerülésével óriási megaláztatás, szégyen és szorongás jár, amit nem könnyű fiatalként feldolgozni. Sokszor vezet depresszióhoz vagy akár öngyilkossági gondolatokhoz is. A nyilvánosságra kerülő fotók egy későbbi online megfélemlítés, zaklatás alapját is adhatják és a fényképen szereplő zsarolásához is felhasználhatóak.

És van valami, amit a fiatalok (és szüleik) általában nem tudnak.

Egy 18 éven aluliról készített pornográf felvételnek önmagában a birtoklása is bűncselekmény. Nem is kell ehhez semmit csinálni egy ilyen fotóval – elég, ha ott van a telefonon, az e-mail fiókban vagy egy chatbeszélgetésben.

Ráadásul annyi rendbelinek fog számítani a bűncselekmény, ahány felvételről szó van. Az a fiatal, aki pedig nyilvánosságra hozza a képet (továbbküldi vagy felteszi a netre) a magyar törvények szerint további bűncselekményt követ el.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki a telefonjában 10 meztelen fotót tárol a 18 éven aluli barátnőjéről, azt tíz rendbeli elkövetés miatt fogják felelősségre vonni gyermekpornográfia bűntette miatt. Akkor is, ha ő maga még csak éppen hogy elmúlt 18 éves.

Ebből a szempontból az sem számít, hogy kéretlen fotóról van szó és az elévülési idő miatt még évekkel később is felelősségre vonható.

Mit lehet szülőként tenni?

1. Keresd a megfelelő pillanatokat a tanításra már kiskortól kezdve.

Például mi magunk is pozitív példát mutathatunk, hogyha a fürdőző gyermekeinket maximum csak alsónadrágban fotózzuk és el is magyarázzuk, hogy ennek az az oka, hogy nem készítünk képeket pucér emberekről. Lehet szigorúbb határt is húzni és a fürdőszobában egyáltalán nem fotózni. (Akkor se ha végtelenül cuki a gyermeked a fürdőhab között). Ha véletlenül úgy rád tör a mosdón a totyogós gyermeked, hogy a kezében ott van a mobil, akkor is higgadtan el lehet neki magyarázni, hogy miért nem fotózunk a wc-ben.

A fürdőruhaszabályról már írtam egy korábbi posztban:

Ezekkel a beszélgetésekkel elültetjük a magot már időben, úgy, hogy nem kell még semmi olyasmiről beszélnünk, amire még nem áll készen. Ez által is proaktívak tudunk lenni, és előkészítjük a terepet a későbbi beszélgetéseknek.

2. Legyenek egyértelmű és realista mobil és okoseszköz használatra vonatkozó szabályok.

Fontos a szabályok felállítása és a készülékhasználat monitorozása, rendszeres ellenőrzése. Érdemes időben megtanítani őket arra, hogy ne vigyenek mobilt a wc-re, illetve zárt ajtók mögött se használjanak okos eszközöket a hálószobájukban. Ez által már korán megtaníthatjuk nekik, hogy nem szükséges MINDENHOVÁ vinni a telefont. Persze ebben fontos, hogy mi magunk is jó példával járjunk elől, különben gyorsan hiteltelenné válunk a gyerek szemében.

Sok szülő abban látja a megoldást, hogy egyáltalán nem ad telefont a gyermeke kezébe. Sajnos ez sem nyújt teljes védelmet, hiszen az osztálytársaknál, barátoknál ott van a mobil, és bármikor előfordulhat, hogy pornográf tartalmat mutatnak neki.

Ha egy gyerek el akar rejteni valamit a szülei elől, akkor pedig egy barátjának a mobilját fogja használni.

Érdemesebb tehát inkább megtanítani a megfelelő használatra és arra, hogy az okostelefon használata felelősség, és nem alanyi jogon jár.

Mindenképpen figyeljük a gyermekünk online tevékenységét, és kövessük őket a social médián. (Minden felületen. Az Instagram, Snapchat, TikTok a három legnépszerűbb applikáció a fiatalok között, de ez folyamatosan változik.)

3. Tanítsuk meg neki, hogyan tudja megvédeni magát.

Érdemes közösen átbeszélni, hogy melyik applikációt mire használja, melyiknek mi az előnye, mik a hátrányai. Fontos átbeszélni azt, hogy az Interneten közzétett dolgok szinte elpusztíthatatlanul megmaradnak, mert sosem lehet tudni, hogy mikor ki készít képernyőfotót akár egy Viber beszélgetéséről.

Beszélgettél már a kiskamasz gyermekeddel arról, milyen arcot mutatunk magunkról a neten? Érdemes közösen átgondolni, mit is jelent, ha például valakinek van 1000 ismerőse Facebookon, vagy 500 követője Instán. Kiállnánk-e a színpadra a mikrofon elé ugyanennyi hús-vér ember előtt és bemondanánk-e, vagy kivetítenénk-e azt a képet, amit gondolkodás nélkül kiposztolunk/megosztunk sztoriban az Interneten?

Tanítsuk meg, hogyan állítsa privátra a felhasználó fiókját, hogy idegenek ne vehessék fel vele a kapcsolatot. Elképzelhető, hogy eleinte nehéz lesz a kamaszokat meggyőzni arról, hogy a profiljuk privát legyen, hiszen folyamatos versengés van abban, kinek hány barátja, követője, lájkja van.

De beszéljük át, mi a veszélye az online térnek, és a „modernkori cukrosbácsik” leírásával tanítsuk meg, hogy soha ne találkozzon egyedül olyan személlyel, akivel csak az online térben ismerik egymást.

A fiadnak is fontos megtanítani, hogyha egy alulöltözött felnőtt nő beköveti és ráír Instagramon, az nem mindig egy hús vér személy, hanem valaki komoly hasznot akar abból húzni, hogy erotikus képeket, majd linkeket küldözget neki (adathalászat, kémprogramok, stb.) Itt egy cikk az Instagramon jellemző támadásokról.

Ha pedig érdekel, hogy milyen jelei vannak, ha valaki be akar hálózni valakit a neten, akkor még ezt a bejegyzést ajánlom.

Az online randizásnak is vannak olyan biztonsági szabályai, amiket idővel mindenképpen meg kell tanítani. (Kísérjen el valaki, nyilvános helyen legyen a randi, emberek között, legyen forgatókönyv vészhelyzet esetére, stb.)

Kanyarodjunk vissza az eredeti témánkra, a „pucér fotók” készítésére, azok okoseszközön való tárolása és másoknak való elküldése. A celebekkel kapcsolatos hírekből is látható, hogy már a saját használatra készített, saját eszközön való tárolás is komoly veszélyforrás, és bár egy átlag gimist ritkán ér hacker támadás, egy véletlenül illetéktelen kezekbe kerülő mobil már komoly veszélyeket hordoz magában.

A legtöbb fiatal általában egy párkapcsolatban küldi el magáról a mezetlen fényképet, nem gondolva arra, hogy az később, egy szakítás után a bosszú vagy a zsarolás eszközévé válhat.

Éppen ezért tanítsd meg a gyerekednek, hogy az érzelmeit és a hiányzó intimitást ne így fejezze ki. Fontos, hogy megértse, ha valaki csak akkor „szereti”, ha megtesz olyat, amit ő egyébként nem akar, akkor az igazából nem szeretet. (Ez egyébként igaz bármilyen szexuális tevékenységre.)

4. Tanítsuk meg neki, hogyan tud megvédeni másokat.

A mellett, hogy nagyon fontos, hogy ő maga ne küldjön magáról erotikus tartalmú képeket, fontos azt is megtanítani, hogy mit tegyen, ha tudomást szerez arról, hogy valaki másról (barát, osztálytárs) küldözgetnek ilyet. Az a legjobb, ha szól neked, és közösen készítetek képernyőfotókat az üzenetről, majd szóltok az iskola képviselőjének. Nagyon fontos, hogy mielőbb megakadályozzák a kép további terjedését, illetve hogy pszichológus bevonásával közösségileg is feldolgozzák a történteket.

Jó, ha tudod, hogyha szexuális tartalmú üzenetváltásokról van szó, akkor a rendőrségen is feljelentést kell tenni. Tudtok segítséget kérni az NMHH Internet hotline-ján és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány oldalán.

Ha szülőként szeretnél picit többet foglalkozni a témával, akkor ajánlom az NMHH útmutatóját, illetve az online zaklatással kapcsolatos honlapjukon is vannak hasznos információk (például hogy különböző felületeken hogyan lehet kezelni a zaklatást).


A blogon már több posztot írtam a szülőknek, ezeket ezen a címkén találod. Ehhez a cikkhez a jelölt forrásokon túl még felhasználtam a Protect Young Minds, a Focus on the Family, a Beggar’s Daughter, a Kék Vonal és a wmn.hu bejegyzéseit. A fotók illusztrációk és az unsplash.com oldalról származnak.

Mit csináljak, ha a társam pornót néz?

Mit csináljak, ha a társam pornót néz?

Ebben a posztban azt a helyzetet járjuk körül, amikor az egyik fél megtudja, hogy a másik a pornóval küzd.

Minden esetben megrázza az embert, ha valakiről olyan dolog derül ki, amit nem is feltételezett volna. Ez különösen igaz a házastársi viszonyra. Hatalmas megrázkódtatást jelent. Árulást él át az ember.

Ráadásul, amikor egy férj küzd a pornográfiával, és ez a feleség számára kiderül, akkor egy nő rögtön abból indul ki, hogy ő nem elég a férjének, mint nő és azért néz más nőket. A gondolatait az a félelem uralja le, hogy el fogja veszíteni a férjét. Először erről szeretnék írni, mert ez a legfontosabb:

Nem a te hibád!!!

A legnagyobb hazugság ilyenkor, hogy a feleség magát hibáztatja, és valami ilyesmit gondol magában: „Ha elég szép lennék, elég okos, elég karcsú, elég telt, elég akármi” vagy „ha megcsinálnám azokat a dolgokat, amiket a pornószínésznők”, vagy „ha többet élnénk szexuális életet, akkor a férjem nem nézne pornót.”

Egyébként van a keresztény közösségekben is egy olyan sajnálatos tendencia, hogyha kiderül egy családfőről, hogy gondjai vannak a pornográfiával, szinte első kérdésként a feleség felelőssége merül fel. Vajon elegendő mértékben a „rendelkezésére áll-e” a férjének?

Pedig a mai világban (az internet elterjedése óta) a pornográfiafüggőség szinte mindig fiatalkorban alakul ki, tehát már jóval az előtt, hogy a másik fél a képbe kerülne. A legtöbb ember ezt a függőséget magával viszi a házasságba, többnyire arra alapozva, hogyha megházasodik, akkor őszintén hiszi, hogy már nem lesz gondja a pornográfiával, hiszen „legális szexben” lehet része.

Sajnos ez nem így működik. Ennek pedig sok oka van. Az egyik a pornónak az addiktív természete, és hogy egy attól függő férfi agya folyamatosan új ingerekre vágyik. A másik a fantáziákkal kapcsolatos. Erről itt olvashatsz többet, illetve írtam még egyet a nőkre vonatkozóan.

Szóval a hosszas fejtegetés lényege az lenne, kedves feleség, aki kétségbeesetten olvasod ezeket a sorokat, hogy NEM TE VAGY A HIBÁS! A férjed pornóval való küzdelme NEM RÓLAD SZÓL.

Ugyanez igaz fordítva is. Egy feleség pornó/erotika fogyasztása sem onnan ered, hogy a férje ne nyújtana számára eleget. Levi Lusko, keresztény pásztor erről egy Hetek interjúban azt mondta, hogy „ha valaki a pornográfia bűnében él, ez nem a társa hibái miatt van. Kizárólag a saját döntésén alapszik.

Ha szeretsz, abbahagyod…

Amikor az ember meghallja, hogy a társa pornót néz, sokszor az elsődleges reakciója, hogyha „szeretsz, akkor abbahagyod.” A másik pornófogyasztása ugyanolyan hatással van az emberre, mintha megcsalták volna. Ugyanazt az árulást éli át, a bizalomnak a megszűnését. Az integritás elvesztése törést okoz a kapcsolatban.

Habár a pornográfia egy szexuális cselekedet és köze van a szexualitáshoz, nem mindig a szexről szól. Nagyon sok esetben a pornófogyasztás hátterében az elvetettség és az öngyűlölet áll.

Ez persze nem lehet kifogás!!! Hiszen a vétkes fél a másikon ettől még ugyanúgy sebet ejt. Ez a felismerés inkább segítséget nyújthat a probléma kezelésében, hogy helyreállhasson a házasság, és a felek közötti intimitás. Ehhez pedig fontos utánanézni, hogy milyen múltbéli sérelmek, traumák állhatnak a háttérben, amelyeket fontos feltárni, rendezni.

Az a helyzet, hogy a másik megszégyenítésével, vagy folyamatos fenyegetésekkel nem lehet tartós, pozitív változást elérni. („Ha nem hagyod abba, elhagylak” és társaira gondolok.) Különösen, ha a vétkes fél meg akar változni, szabad akar lenni, csak a képességre való erő hiányzik belőle.

Ha nem akar megváltozni, az természesen más eset.

Érthető, hogy rosszul érzed magad

Teljesen normális, hogy fáj. Hogy mérges vagy. Mélyen együttérzek veled.

Fontos, hogy kérj te is segítséget ebben a folyamatban. Gondoskodj magadról is. Kommunikálj arról, hogy mit érzel, ne fojtsd el magadban. Ehhez mindenképpen érdemes lelkészi, tanácsadói vagy akár pszichológusi segítséget kérni. Segíteni fognak az egészséges határok meghúzásában.

A vétkes és a vétlen félnek is végig kell mennie a gyógyulás folyamatán. Jó, ha tudatosítjátok, hogy ez egy folyamat lesz, amiben feltétlenül szükség lesz a másik támogatására.

Levi Lusko, aki a magyarul is megjelent „Lájkolj okosan” című könyv szerzője, ezt ajánlja: „Minél inkább egy csapatként kezeli egy házaspár ezt a helyzetet, úgy tudják egyre jobban felfogni, hogy ezen is együtt mennek keresztül. Nem egymás ellen harcolnak, hanem együtt, a közös ellenség ellen.”

Nem te fogod ezt megoldani

Ha a pornóval küzdő házastársad rád tolta a probléma megoldásának a felelősségét, akkor a legnagyobb tisztelettel, de „postázd vissza”. Mert nem te vagy a megváltója. Nem tudod helyette te végig járni ezt az utat. Ragaszkodj hozzá, hogy kérjen segítséget, hozza világosságra a küzdelmét egy Segítő kapcsolaton keresztül.

A posztsorozat első részében írtam már arról, hogy mi különbözteti meg a függőséget a küzdelemtől. Egy függőnek nem lehet segíteni addig, amíg nem akar maga megváltozni. Viszont egy küzdővel tudsz egy csapatot alkotni. Ha ez a helyzet, biztosítsd a társadat, hogy te vagy a legnagyobb drukkere, miközben azt figyeled, hogy Isten hogyan szabadítja meg.

Elképzelhető, hogy te már régebben sikeresen megharcoltad ezt a területet. Nyugodtan oszd meg a konstruktív megoldási javaslataidat, de ne abból indulj ki, hogy ami nálad működött, ugyanaz nála is fog.

Támogathatod és segítheted a szabadulás útján. Imádkozhatsz érte. Közös megegyezéssel segíthetsz bizonyos óvószabályok betartásában.

Például lehet olyan megegyezés, hogy a hálószobátokban nem tartotok semmilyen elektronikai kütyüt, vagy hogy bizonyos típusú filmeket nem néztek. Lehet, hogy szeretné, ha rendszeresen imádkoznátok ezért, vagy arra kér, hogy jelszóval védjetek le bizonyos dolgokat. Ilyesmikre gondolok… Kérdezd meg, hogy miben tudsz segíteni.

Jessica Harris, a Beggar’s Daughter oldal szerzője külön kiemeli a blogján, hogy a legnagyobb segítség, ha nem hozol létre olyan helyzeteket, amik triggerelhetik a párodban a pornóhoz fordulást. Így ír erről: „ha péntek esténként ragaszkodsz hozzá, hogy 18 karikás filmeket nézzetek, azzal nem segítesz.

Ha belekényszeríted a szexuális életetekben olyan dolgokba, ami számára kényelmetlen (mert a pornóhoz köti), akkor nem a szeretetedet és támogatásodat fejezed ki.”

Előfordulhat, hogy áldozatokat kell hozni a házastársadért, hogy győzhessen, meggyógyulhasson és szabadságban járhasson.

A közös pornónézés nem jó megoldás

(Vigyázz, ez a pár bekezdés triggerelhet, mert említek benne bizonyos szexuális fantáziákat. Légy óvatos, és inkább ugorj a következő alcímhez, ha nem tesz jót, ha ilyet olvasol.)

Sokan felvetik megoldásként, hogy mi lenne, ha együtt néznének pornót. Azzal érvelnek, hogy abból megértenék/megtanulnák, hogy mire vágyik a másik. Ez a logika két ponton hibádzik.

Az egyik, hogy a pornófogyasztási ízlésben tükröződő fantázia nem azt tükrözi, amire az ember szexuális téren vágyik. Hanem azt, hogy milyen sebek vannak a lelkében.

Például egy nő, aki a megerőszakolásáról fantáziál, nem a nemi erőszakra vágyik. Egy épeszű nő sem vágyik rá. De lehet, hogy őt magát bántalmazták gyerekkorában, vagy pedig annyira törvénykező/ultrakonzervatív családban nőtt fel, hogy bármilyen szexuális örömöt csak úgy „enged” meg magának, hogy elképzeli, az akarata ellenére történik. További konkrét példákat itt tudsz olvasni.

A második ellenérvem, hogy a pornó nem jó tanár. Egy forgatókönyv alapján megvágott, bevilágított, filterezett “termék”. Nem „igazi”, ahogy arról már számos pornószínész is nyilatkozott.

A pornóban nem az a lényeg, hogy a résztvevők valóságos élvezetet, örömöt, intimitást adjanak egymásnak, hanem az a fő szempont, hogy a „kukkoló fogyasztó” minél jobban lásson mindent.

A színészek a kamerának „játszanak”. Az ott látható pozíciók fizikailag nem is okoznak örömöt egy nőnek, mert nem stimulálják a nemi szervét. Bizonyos megalázó cselekedetek pedig egyáltalán nem tükrözik azt, amire egy nő vágyik.

Pornó alapján élni a szexuális életet olyan, mintha egy dél-amerikai szappanopera alapján akarnád alakítani az életedet a felbukkanó gonosz ikertestvérrel, a halálból visszajött nagyapával, az örökbeadott gyerekkel, akiről kiderül, hogy igazából a nagymama, aki a főszereplővel csalta az unokatestvérét… Nem véletlen, hogy egy nő sem szappanopera segítségével magyarázza el a női gondolkodást és érzelemvilágot a párjának.

Honnan tudod meg akkor, hogy mire vágyik a társad szexuális területen?

Hát kommunikációval.

Nem érdemes levágni az utat. Különösen nem bűnös cselekedettel.

Ezen kívül ajánlom ezt a két új könyvet (férjeknek, feleségeknek), amelyek segítségével együtt, közösen megújíthatjátok a nemi életeteket.

Kezeld bizalmasan a másik küzdelmét

Ha tudomásodra jutott, hogy a házastársad küzd a pornográfiával, akkor tudd, hogy olyan dolgot tudsz róla, ami nagyon mélyen érinti, sebezhetővé teszi, és valószínűleg nagy mértékű szégyen kapcsolódik hozzá. Semmiképp se küldj be róla névvel imakérést a gyülekezeti imalistára. Ne újságold el a barátaidnak se.

Ha úgy érzed, szükséged van segítségre, hogy feldolgozd ezt az információt, akkor kérdezd meg a házastársadtól, hogy beszélhetsz-e erről valakivel. Egy bizonyos emberrel. Mondd el, hogy kire gondoltál, és milyen módon. Érdemes olyan személyt választani, aki megbízható barátod, vagy mentorod/lelkészed/pásztorod.

Ne legyél felügyelőtiszt

A keresztény szakirodalomban azt szokták ajánlani, hogy ne a házastárs legyen az egyedüli Segítője a pornóval küzdő embernek a harcában.

Természetesen jogod van tudni a társad előrehaladásáról annyit, amennyit szeretnél, de nem jó az se, ha a küzdelme, az esetleges visszacsúszásai folyamatosan bántanak téged.

Találjátok ki közösen, hogy mi a legjobb megoldás a ti családotokban.

Éljetek közösen is szellemi életet, imádkozzatok, olvassátok a Bibliát és kérdezzétek meg a másiktól, hogyan imádkozhattok érte.

Ez segíteni fog a helyreállásban.

Szívből drukkolok.

Írtam még a blog indulásakor pár posztot kifejezetten a Segítőknek, esetleg ezeket fusd át, ha még olvasnál többet.


A posztsorozathoz a külön linkelt források mellett felhasználtam a Covenant Eyes, a Beggar’s Daughter, Dr. Doug Weiss és a Fight the New Drug cikkeit és szakirodalmát, valamint a SHE Virtual Recovery Summit 2020 konferencián elhangzottakat.

  1. Megházasodhatom-e, ha pornófüggő vagyok?
  2. Így mondd el a társadnak, hogy küzdesz a pornóval
  3. Mit csinálj, ha a társad pornót néz?
Így mondd el a társadnak, hogy küzdesz a pornóval

Így mondd el a társadnak, hogy küzdesz a pornóval

Ebben a témában egy fantasztikus blogbejegyzést írt Jessica Harris a Beggar’s Daughter blogján. Ő régóta blogol a pornóval kapcsolatban, saját szabadulásának történetét könyvben is megírta. Ezután férjhez ment és már a második babájukat várják hívő férjével, így párkapcsolati témában járatosabb, mint én. Az ő egyik posztját fordítottam le, amit azzal a céllal írt, hogy segítsen azoknak a feleségeknek, akik most még a házasságukban rejtegetik a titkos énjüket. Az itt leírtak segíthetnek jegyesség idején is, és egyébként szerintem férfiaknak is hasznos lehet.

Az eredeti bejegyzés itt olvasható. És most át is adom Jessicának a szót.

Az y és z generáció tagjai között sokkal elterjedtebb a pornófogyasztás, mint az idősebb generációkban. Ahogy egyre többen kötnek közülük házasságot, egyre több ember szembesül ezzel a kihívással. Ami különösen a keresztény nők számára nehéz ügy.

Ennek az oka az, hogy a pornóról éveken át úgy beszéltek, mint egy férfiproblémáról, ami teljesen természetes, hogy gondot okoz, hiszen „a férfiak vizuális lények”. Mindeközben az ideális nő képe a „tiszta, érintetlen szűz” definícióban merült ki. Így tehát az átlag férfit elsősorban szexuális lényként definiálták, akit a „kontrollálhatatlan” szexuális kényszerek irányítják, míg az „ideális” keresztény nő azt sem tudja, hogyan betűzik a szex szót.

Nem csoda, hogy ez sok problémát teremtett.

Ebből a helyzetből fakad, hogy azok a feleségek, akik a pornográfiával küzdenek, nem találják önmagukat, magányosak és rettegnek attól, hogy a férjük rájön. És emiatt rejtőzködnek.

Mi van akkor, ha te vagy ez a feleség? Mi van akkor, ha te vagy az, aki küzdesz a pornográfiával és rejtőzködsz a férjed elől? Neked szól ez a bejegyzés.

Kezdjük először azzal, hogy el kéne-e mondanod neki?

A rövid válaszom az, hogy igen.

Muszáj sort kerítened erre a beszélgetésre a férjeddel. Persze az lett volna az ideális, ha már az előtt megbeszéltétek volna, hogy összeházasodtok, de most feltételezzük, hogy ez nem történt meg és azért olvasod ezeket a sorokat.

Nem baj ha nem így történt. Olvass tovább!

Miért kell elmondanod neki?

Nem szívesen használom a gyónás kifejezést, mert ennek a jelentése sokakban kéz a kézben jár a büntetéssel (a penitencia miatt). A „vallomást tesz” szóban is van egy ilyen jelentéstartalom, hiszen amikor a bíróság előtt egy bűnös bevall egy bűncselekményt, akkor azt is büntetés szokta követni. Sok feleség azért hezitál, mert fél, hogy büntetés vár rá. Még ha az „csak” egy érzelmi eltávolodás is a férj részéről, inkább elkerülné.

Emiatt fontos tisztázni, hogy nem azért kell őszintének lennünk, hogy „elnyerjük méltó büntetésünket”. Amikor megosztjuk társunkkal, hogy mivel küzdünk (és tudatosan írom ezt így), akkor részesülhetünk a kegyelemből és elindulhatunk a helyreállás útján.

Mert az egésznek a lényege, hogy le tudjuk győzni a szégyent. A szégyen ellensége a kegyelemnek és az intimitásnak.

Addig, amíg nem mondod el a férjednek, mindig lesz egy részed (egy nagyon bensőséges, intim részed), amit nem ismerhet meg belőled. Plusz a szégyennel együtt jár a félelem is. Félni fogsz, hogy lebuksz. És mindig érezni fogod, hogy hazudsz a férjednek, és visszaélsz a bizalmával.

Lehet, hogy a hallgatással megúszod a viharosabb hullámokat, viszont egy nagy lyukon keresztül folyamatosan áramlik be a víz a csónakba, ami előbb vagy utóbb az elsüllyedéshez fog vezetni.

A szégyen azt súgja neked: „ha tudná a férjed, mit tettél, nem szeretne.” Ugyanezt hazudja nekünk a családunkkal, barátainkkal, sőt még Istennel kapcsolatban is. „Ha az emberek tudnák, hogy igazából ki vagyok, nem szeretnének.” Ez ebben az ördögi csavar, hogy elhiszed, hogy nem vagy méltó a szeretetre, és hazudnod kell annak érdekében, hogy szeressenek. Könnyen látható, hogy ebben a környezetben nem fog virágozni egy párkapcsolat és az intimitás.

Ezért kell bátornak lenned.

Jó, de hogyan mondjam el neki?

Sajnos nincsen olyan sablon, ami minden párkapcsolatban működik, hiszen különbözőek vagyunk. De a következő tanácsokat javasolnám megfontolásra:

1. Imádkozz

Imádkozz azért, hogy mikor van itt a megfelelő idő. Tudod, hogy ki ismeri még nálad is jobban a férjedet? Isten. Tudod, hogy kire van szükségetek mind a kettőtöknek, hogy sikeresen túllendüljetek ezen a helyzeten? Istenre.

Szóval vond be Őt már a kezdetektől.

Egyébként érdemes a férjeddel való beszélgetést is közös imával kezdeni.

2. Időzíts jól

Mindenek előtt azt tanácsolnám, hogy ne egy randin, évfordulós vagy születésnapi vacsorán dobd be a témát. Ne egy olyan futólagos pillanatot válassz, amikor mind a ketten siettek valahova, vagy bármi elvonhatja a figyelmeteket. Ne sms-ben, vagy e-mailben mondd el.

Ez egy olyan beszélgetés, amire mind a kettőtöknek dedikált időt kell fordítanotok. Hiszen a szívedből fogsz közölni vele valamit. Nagyon sebezhető állapot ez, amikor az ember ennyire megnyílik a társa előtt.

Szólj a párodnak előre, hogy beszélni szeretnél vele valamiről, amikor szükségetek lesz arra, hogy senki és semmi ne zavarjon. Győződj meg róla, hogy ettetek eleget, a gyerekek el vannak foglalva/alszanak és a kutyát sem kell kivinni.

Drága feleség! Ne magadból indulj ki. A nők szívesen ülnek le bármikor egy kávé mellé és beszélnek órákon át. Megosztják, mi van a szívükön, ventilálnak, és több szempontból körüljárják a témát. Ez többnyire a nőkre jellemző tulajdonság.

A férjed nem nőből van. Ha nem tudod, hogyan folytat szívesen mélyebb beszélgetést, kérdezd meg tőle, mit szeretne. Mondhatsz neki valami ilyesmit: „Drágám, van valami, amiről szeretnék veled beszélgetni. Ez egy nagyon fontos/mély/személyes/stb (válaszd ki melyik) témát érint, és szeretném, ha jól át tudnánk beszélni. El tudod mondani, hogy ehhez mi a fontos neked? Milyen körülményekre van szükséged ahhoz, hogy egymásra tudjunk figyelni?”

Hogyha eddig nem olyan volt a kapcsolatotok, ami mély beszélgetésekre épült, tudom, hogy már önmagában ez a lépés is kihívást jelent. Ez egy új képesség, amire szert kell tennetek mind a kettőtöknek.

3. Készülj fel, hogy mit és miért osztasz meg

Van, aki lerendezi annyival, hogy „Csak szólni akartam, hogy amúgy nézni szoktam pornót, okékösziszia”és van, aki meg órákon át levegővétel nélkül osztja meg a legapróbb részleteket is, és arra sem ad lehetőséget a férjének, hogy elgondolkodjon azon, amit hallott.

Azt tanácsolom, hogy valahol a két véglet között találd meg a középutat.

Hogy az összefüggéstelen monologizálást elkerüld, érdemes lenne összeszedni a gondolataidat, mielőtt leültök beszélni. Ha segít, hogy leírod, tedd azt. Írhatsz neki egy levelet, amit felolvashatsz (esetleg utána oda is adhatsz) neki.

Ha van már olyan Segítőd, aki tudja, mivel küzdesz, esetleg próbáld el vele, ha az segít. Ha kell, kérj lelkészi, pszichológusi tanácsot, hogy ne a férjedre helyezd az egésznek a terhét.

Ezeket a pontokat érdemes érinteni a beszélgetésben:

  1. Hogy tartasz attól, mit fog mondani, és ez a félelem az oka annak, hogy eddig nem szóltál neki erről.
  2. Mondd ki konkrétan, egy egyszerű mondattal, hogy mivel küzdesz.
  3. A küzdelmed mikor kezdődött és miben nyilvánul meg mostanában.
  4. Hogyan érzel a saját küzdelmeddel kapcsolatban és hogyan hatott ez a kettőtök kapcsolatára.
  5. Kérjél bocsánatot minden olyan alkalomért, amikor félrevezetted, becsaptad vagy hazudtál neki erről.
  6. Oszd meg vele, hogy milyen lépéseket tettél eddig a gyógyulás és a szabadulás felé.
  7. Mondd el a reményeidet arra vonatkozóan, hogyan tudtok ez után előre lépni a kapcsolatotokban.
  8. Mit vársz tőle ebben a helyzetben.

Lehet, hogy túlzottan általánosítok, de tapasztalataim szerint a férfiak szeretik megoldani a problémákat. Amikor egy dologgal szembesülnek, azonnal megoldási javaslatokat kezdenek kidolgozni. Éppen ezért fontos megjegyezni, hogy nem arra kéred, hogy ő legyen a pásztorod, felügyelőtiszted vagy a megváltód. A bocsánatát kéred és azt, hogy szeressen téged, annak ellenére, amit tettél. A célotok az, hogy gyógyulás jöjjön a kapcsolatotokra és a szégyent teljesen felszámoljátok.

4. Adj neki időt

A férjed valahogyan reagálni fog. Lehet, hogy mérges lesz, megbántott vagy zavarodott.

Ez a bűn tulajdonsága. Mérgez. Megbánt. Zavart okoz.

Az is lehet, hogy a férjed kitör, az is lehet, hogy bezárkózik. Lehet, hogy időre lesz szüksége. Lehet, hogy feláll és leül videojátékozni. Elmegy futni. Lehet, hogy egy szót sem szól, mert fel kell dolgoznia. Nyugodtan mondd el neki, hogy „tudom, hogy csalódtál bennem és most nem tudod, hogy mit mondjál.”

Nagyon sok mindentől függ, hogy az ember hogyan reagál egy ilyen helyzetben. Befolyásolja az is, hogyha korábban neki is volt dolga a pornográfiával, vagy még saját maga is küzd vele.

De ha akar, mindenképpen adj lehetőséget neki a kérdésfeltevésre. Ez egy beszélgetés, nem egy monológ.

Ehhez érdemes egy ilyen kérdést feltenni: „Szeretnéd, ha valamit jobban kifejtenék? Van olyan, amiben nem fogalmaztam világosan?

Adhatsz neki lehetőséget a gondolkodásra: „Elhiszem, hogy ez most túl sok egyszerre. Ha szükséged van egy kis időre, akkor beszéljünk meg egy időpontot, amikor folytatjuk.”

Felajánlhatod azt is, hogy bevonjatok valakit: „Beszélgettem egy pszichológussal/pásztorral már erről, és ha úgy gondolod, segítene nekünk, akkor elmehetnénk együtt is.”

FONTOS! Hogyha előre tudod, hogy a férjed valószínűleg túl fogja reagálni, vagy valamilyen módon nehézséget okoz neki, hogy feldolgozza, akkor érdemes már a kezdetektől bevonni egy harmadik felet (családi terapeutát, lelkészházaspárt, stb…)

Mindent elmondjak részletesen?

Gyakran kérdezik feleségek, hogy milyen részletességgel beszéljenek a férjükkel. Kell tudnia a férjüknek, hogy pontosan milyen pornót néznek? Erről az a véleményem, hogy alaposan fel kell tárni, mit szégyellsz. Hogyha úgy érzed, hogyha a pornó típusának ebben szerepe van, azaz ha ezt az információt nem mondod el, akkor továbbra is úgy fogod érezni, hogy titkolózol, akkor igen, mondd el. Hiszen ismétlem, a cél az, hogy utat nyissunk a kegyelemnek és az intimitásnak.

De hogyha ez az információ nem ad hozzá, akkor nem kell. Nincs rá szüksége, hogy egyesével felsorolod, milyen videókat néztél a múlt héten. Nem ez a lényeg.

Hanem hogy a szégyen falai, ami eltorlaszolják a kapcsolatotokat, leomoljanak, és tudjatok a szerelemben növekedni, gyógyulni. Megtapasztaljátok a megbocsátást, a kibékülést és a kegyelmet.


A témában nagyon ajánlom megnézésre Brené Brown előadását a szégyenről és a sebezhetőségről. (Van hozzá magyar felirat.)

A posztsorozat részei:

  1. Megházasodhatom-e, ha pornófüggő vagyok?
  2. Így mondd el a társadnak, hogy küzdesz a pornóval
  3. Mit csinálj, ha a társad pornót néz?
TGIF #21 – Viharban

TGIF #21 – Viharban

Azt hiszem ez az évnek az a péntekje, amikor hívő emberként a leghálásabbak lehetünk, így ma semmiképpen sem maradhat el a Thank God It’s Friday rovat. 😉

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon sokáig azt hittem, egy bizonyos állapotba kell kerülnöm ahhoz, hogy megszólíthassam Istent. Tisztának, szentnek kell lennem ahhoz, hogy megszólíthassam.

Ezért amikor minden voltam, csak tiszta és szent nem, mérhetetlen távolságot éreztem. Mint amikor az örvény elkap és egyre mélyebbre és mélyebbre ránt. Nem látod a kiutat és segítséget sem mersz kérni, hiszen épp hogy te fordultál el attól a személytől, aki őriz és vigyáz rád. Te hagytad „cserben”, te „hoztál rá szégyent”.

Emlékszel, mi történt akkor, amikor Péter oda akart menni Jézushoz a vízen járva, de elfordult tőle a hullámok miatt és elkezdett süllyedni? (Máté 14:24-33) Segítségül hívta azt, aki tanította a vízen járni. Na és mit mondott erre Jézus? „Nem-nem. Előbb térj meg, Péter. Csúnya dolgot csináltál. Olyan dologra néztél, amire nem kellett volna. Elfordultál tőlem. Enye-benye. Előbb tisztulj meg. Majd csak azután segítek rajtad.

Nem ezt mondta.

Jézus először kinyújtotta a kezét. Megtartotta Pétert. Nem engedte, hogy lesüllyedjen a mélybe. Persze utána meg kellett beszélni, rendezték a dolgot. De Jézust segítségül lehet hívni a tökéletlenségünkben is. Akkor is, amikor vannak dolgok az életünkben, amivel küzdünk. Ha elborítanak a hullámok.

És a mai nap arról emlékezünk, hogy ez miért van így. Azért, mert ez a csodálatos személy annyira szeretett téged, kedves olvasó, és engem is, hogy magára vette minden bűnünket, minden hibánkat, minden tökéletlenségünket, minden fájdalmunkat és minden küzdelmünket és meghalt a Golgotai kereszten. Azért, hogy minket már ne nyeljen el az ár. Ne süllyedjünk el.

Vagy ha el is süllyedtünk, Ő kihúzhasson minket.

Őszintén hiszek abban, hogy a mélységből nem az fog kihúzni, ha azzal ostorozod magad, „mit nem szabad”, „mi bűn”, „mit rontottál el”. Hanem ha segítségül hívod a Názáreti Jézus Krisztus nevét.

Szóval a hosszúhétvége során, a sonka, torma, kalács, csokinyuszi és hímestojás közepette ne felejts el megemlékezni arról, hogy kiben is van a mi reménységünk, és mit kaptunk 2000 évvel ezelőtt.

Hidd el, hogy a Jézussal való személyes kapcsolat az, ami megtart minket, miközben a vízen járunk.

Amikor én ezt a számot hallgatom, mindig behunyom a szememet és odaképzelem magamat a tengerre. Ahogy Jézus engem is kihúz a vízből, mielőtt elborítanak a hullámok. Emlékeztessen téged is erre.


Hogyha szeretnéd meghallgatni az eddigi TGIF dalokat, akkor itt találod a Spotify, itt pedig a YouTube listámat. A címkére kattintva pedig előjön az összes TGIF poszt, ha egy kis bátorításra szorulsz. Keményebb zenéket kedvelőknek van egy új lista is. TGIF: Thank God It’s Friday – Hála Istennek, péntek van. Ez a rovat neve.

Megházasodhatom-e, ha pornófüggő vagyok?

Megházasodhatom-e, ha pornófüggő vagyok?

A szerelem, a házasság önmagában nem hoz megoldást a pornóval kapcsolatban. Ezért most több poszton keresztül is szeretnék azokra fókuszálni, akik már komoly párkapcsolatban élnek, és a szégyen megterheli a kapcsolatukat. Ez a sorozat hasznos lehet azoknak is, akik még a párválasztás előtt állnak.

Elmondjam a jegyesemnek, hogy küzdöttem/küzdök ezen a területen?

Mindenképpen. És nem csak én gondolom így. Ebben a posztban segítségül hívnám nálam sokkal tapasztaltabb, általam nagyra becsült személyek véleményét is a közösségemből.

Az első ok: fontos már a kapcsolat elején az őszinteségre építeni. Ha nem teszed meg, akkor egy folyamatos rozsdásodást fog hozni a kapcsolatotokban, mert sosem fogod tudni biztosan, hogy tényleg téged választott volna-e a másik, ha őszinte vagy.

Emiatt nem fogtok tudni igazi intimitást kiépíteni. A szégyen ugyanis mindig rombolni fogja azt.

Egy pár évvel ezelőtti Hit Rádiós beszélgetésen így beszélt erről Petrőcz Katalin, aki a Hit Gyülekezetében lelkészfeleség: „Nyitott kártyákkal kell játszani. A házasság egy olyan szoros szövetség, amihez a jót-rosszat egyaránt el kell mondani a jegyesség során. Egy esetleges pornófüggőségről is mindenképpen tájékoztatni kell a másik felet. Nem szabad arra kényszeríteni valakit, hogy zsákbamacskát vegyen, mert akkor nem fogja tudni, mi ellen kell küzdeni.”

Majd így folytatja „Mindig egy rossz vetés bevinni a házasságba egy titkot. Abból a magból valami rossz ki fog nőni és a házastárs pedig nem fogja érteni, hogy ez a probléma meg hogyan került ide.”

Ebből következik a második ok, hogy a közös, sikeres harchoz is nagyon fontos az őszinteség. Petrőcz László, a Hit Gyülekezete lelkésze így beszél erről ugyanebben az interjúban: „Azért jó, ha ez egy közös harc, mert fegyelmezi az érintett felet is, hogy ebben a dologban következetesen harcoljon és álljon ellen a kísértésnek. Jó, ha a törékenységét a társa is ismeri, és ketten együtt jobban oda tudnak figyelni.”

Majd így folytatja: „Vannak vissza-visszatérő jelenségek az emberi sorsban, amit újra és újra meg kell harcolni. Ehhez szükség van a szellemi harcra, a hitre, és folyamatosan hordozni kell a másik sorsát, beleértve a családi múltját és a hátterét is.”

Ezért ne vidd bele a házasságba a titkolt bűnt

Elképzelhető, hogy azt gondolod, hogy amit a másik nem tud, az nem fáj neki. De sajnos ez nem így van. A bűnnek vannak olyan bomlasztó következményei, amik akkor is hatnak, ha nincs mondjuk egy direkt konfrontáció vagy lebukás. Titokban is rombolja a házastársi intimitást. Nagyon.

Németh Sándor egy pár évvel ezelőtt erről azt mondta, hogy „A pornográfia elidegeníti a házastársakat egymástól, nagyon gyorsan gyűlöletet hoz létre egymás felé, mert megöli a szeretetet.” A Hit Gyülekezete vezető lelkésze szerint a pornográfia ma „a legnagyobb tömegpusztító fegyver” a házasságokra nézve.

Megházasodhatom, ha pornófüggő vagyok?

Vajon mennyi ideig kell szabadnak lennem, hogy megházasodhassak? Biztos, hogy gondolkodtál már ezen.

Az a helyzet, hogy én ezekre nem fogok neked konkrét választ adni, mert minden helyzet más és más. Felelőtlenség lenne ismeretlen bloggerként megmondani, hogy mit csinálj. Mivel én még nem mentem férjhez, ezért a személyes tapasztalatomat sem tudom még megosztani, hogy nekem „mennyi volt az annyi”.

De szívesen megosztom veled a gondolataimat a témában.

Az első javaslatom nem lesz új. Szinte minden posztban leírom, pontosan azért, mert nem ismerek mindenkit személyesen. Ezért legyen egy olyan szellemi tekintély, aki tisztában van ezzel a harcoddal, hogy milyen állapotban vagy, hol tartasz a szabadság felé vezető úton. A Segítőddel tudsz közösen imádkozni erről, és megkérdezni Istentől, hogy Ő mit gondol arról, hogy készen állsz-e a házasságra.

A második tanácsom az, amiről ez a is posztom szól. Légy őszinte a jövendőbeliddel. Elmondtad már neki? Tud róla? Vállalja, hogy mostantól közösen harcoljátok meg ezt a területet? Szerintem ez is létfontosságú a (jó) házassághoz. És ugye a jó házasság a cél, nem? ☺

A harmadik tanácsom, hogy fontos megvizsgálni, mennyire erős a kapcsolatod még a pornóval.

Vannak ugyanis szintjei ennek. Van, aki küzd, és van, aki függő. Amikor a szó szoros értelmében vett pornófüggőségről beszélünk, az már egy olyan szint, amikor a függő egy toxikus (mérgező) személy. Jessica Harris, a Beggar’s Daughter blog szerzője így foglalta össze a különbséget:

Honnan lehet tudni, hogy valaki még függő a pornótól?

Nem érdekli, hogyan hat a dolog a környezetére. „Kell nekem, akarom, nem számít, mibe kerül, elveszem magamnak.” Szörnyű hangulata támad, ha valami miatt nem jut hozzá az „adagjához”, támadó álláspontra helyezkedik, ha valaki rákérdez a dologról.

Egy függő hazudik a küzdelméről a környezetének, beleértve a jövendőbelijét is. Jobban védi a „kis titkát”, mint az embereket a környezetében. Tagadja, hogy a pornófogyasztása hat a szeretteire is.

Elbagatellizálja a dolgot és nem is hajlandó küzdeni ellene. Ha újra fogyaszt pornót, akkor önként nem beszél róla senkinek. Nem kér segítséget. Csak másokat hibáztat és nem vállalja a felelősséget a saját cselekedeteiért. Szerinte ez egy szükséges, normális dolog, és mindenki más fogadja el, hogy ez van és kész. Jobban ragaszkodik a pornóhoz, mint a házassághoz. „Legjobb” esetben meggyőzte magát, hogy mind a kettő az övé lehet.

Ha ilyen a pornóról való gondolkodásod, akkor ez nem fog elmúlni a házasságkötés után sem. Nincs önuralmad és rosszul gondolkodsz a szexualitásról, ami károkat fog okozni a házastársadnak. Ilyen állapotban nem tanácsos megházasodnod, csak az után, hogy ezt a területet rendezted. (De utána igen! A múltad nem tesz örökre alkalmatlanná a házasságra.)

Mi van, ha még küzdesz?

Ez egy másik állapot. A különbség pedig nem a pornófogyasztás gyakoriságában van, hanem a hozzáállásodban. Aki küzd, azt nagyon mélyen foglalkoztatja, hogyan tud szabad lenni. Minden egyes megcsúszás elszomorítja. Segítséget kér és mindent megtesz azért, hogy szabad legyen. Nem tesz úgy, mintha ez nem lenne ügy. Nem tesz úgy, mintha ez nem érintené a környezetében lévő embereket.

Őszinte a dologgal kapcsolatban és mindent megtesz, hogy kitakarítsa az életéből. Ismeri, hogy mik a triggerei (mik viszik kísértésbe) és igyekszik elkerülni őket.

Az ilyen ember olyan ellenségként kezeli a pornográfiát, ami rombolja az intimitást, ezért nem fogja újra és újra titokban becsempészni a házasságába, hanem harcolni fog ellene.

Véleményem szerint ilyen állapotban érdemes a házasságon gondolkodni. Ha még nem tartasz itt, akkor lehet, hogy érdemes picit még várni, amíg a szabadság útján jobban előre haladsz. De a döntés rajtad és a jegyeseden áll. Végső soron ti fogjátok meghozni ezt a döntést.


A posztsorozat részei:

  1. Megházasodhatom-e, ha pornófüggő vagyok?
  2. Így mondd el a társadnak, hogy küzdesz a pornóval
  3. Mit csinálj, ha a társad pornót néz?
Amikor mérges vagy

Amikor mérges vagy

Ma arról írok, hogy mit tudsz csinálni, hogy a dühöd ne vezessen az eleséshez. Teleszórtam ezt a posztot zenékkel, ha végigolvasod a bejegyzést, megérted miért.

Az ember sokszor nem is gondolja végig, hogy milyen állapot vezet a pornófogyasztáshoz, önkielégítéshez. Több témáról írtam már, az éhségről, a szomorúságról vagy a fáradtságról. Egy dolog még nem került terítékre, mégpedig a harag. 😤

Az indulatok

Egy kedves olvasóm üzenete gondolkodtatott el, és jutott eszembe, hogy mennyire végig kísérte a tinikoromat és a felnőtt korom elejét az, hogy nem igazán tudtam az indulataimat jól kezelni. Nyilván álmomban sem gondoltam volna tiniként, hogy az önkielégítéssel való küzdelemnek esetleg közel lehet az érzelmeimhez. 🙄

Pedig a keresztény segédanyagok rendszeresen említik, hogy az ember gyakran a pornográfiába és az önkielégítésbe menekül, amikor enyhíteni akarja a fájdalmát, az izgatottságát, a szomorúságát, elvetettségét, a saját bizonytalanságait és bizony a mérgét/dühét is.

Ez a felfokozott érzelmi állapot amúgy nem csak a kamaszkort jellemzi, és akkor itt most hadd szúrjak be egy lányspecifikus szakaszt. Srácok, nyugodtan ugorjátok át a következő bekezdést. TobyMac után találkozunk. 😉

👩 Csajok, az ovuláció környékén hormonális folyamatok miatt is jobban ki vagyunk téve a hangulatingadozásnak (szomorúság, indulatosság), amik sokszor elcsúszáshoz vezetnek. Aztán ha nagyon erősek a menstruációs fájdalmaid, akkor utána egyfajta önjutalmazás formájában is megnyilvánulhat ez. Vizsgáld meg, hogy az elcsúszások esetedben nem ebben az időszakban történnek-e! Itt írtam már erről. Óriási fegyver a kezedben, ha tudod, a hónap melyik időszakában kell még jobban résen lenni.

Ha nincs egy egészséges düh- és stresszkezelési módszerünk, akkor elképzelhető, hogy az ember az önkielégítésbe menekül. Mert amikor elnyomjuk az érzéseinket, ahelyett, hogy fel- és elismernénk őket (erről itt írtam), akkor az úgy néz ki bennünk, mint egy forrásban lévő fazék víz, ami mindjárt kibugyog és elárasztja a tűzhelyet. Lehet takarítani utána…

Sőt már a türtőztetés is rengeteg energiát vesz el tőlünk, amitől kimerültek leszünk. Kiszámíthatatlan, hogy mikor robbannak ki az érzések, azaz mikor veszítjük el az önuralmunkat.

Az önuralomvesztés pedig nem túl jó szitu, ha erről a témáról van szó. 😬

Ezt nagyon fontos lenne megtanulni már kamaszkorban, de ha te kedves olvasó már elmúltál 18, akkor se aggódj, nincs késő. Nyugodtan guglizd ki, hogy mit ajánlanak szakemberek az indulatkezelésre, és mi az, ami esetedben működhet.

Én most azt a két dolgot részletezném, ami nekem segített.

Mozogj, hogy levezesd a feszkót

Az egyik a sport. Tinikoromban több sportot kipróbáltam, de végül egy erőszakosabb játékstílusú, kontakt-sport jött be a legjobban. Akkor nem tudtam megmagyarázni, utólag látom, hogy ez segített a bennem felgyülemlett feszültséget levezetni.

A felnőttkori, már szabadságban járós korszakomban a békésebb sportok jönnek be, de úgy gondolom, hogy a heti minimum két-három alkalom most is szükséges, hogy a tanulással/munkával járó stressznek legyen egy egészséges „kigőzölgése”.

Szóval nem véletlenül ajánlgatom mindig a hobbis posztot. Az indulatkezelésedben is kulcsfontosságú lehet nálad is. Ne csak mindig a Netflix menjen, hanem menj el futni, bokszolni, biciklizni, tornázni, kosarazni, vagy ami neked bejön. Nyílván most a távolságtartási szabályok ezt nehezítik, de próbáld megtalálni, hogy mit lehet, és mi az, ami bejön.

A “jóféle” kiabálás

A másik dolog valószínűleg nem lesz meglepő azoknak, aki már olvasnak egy ideje. Biztos feltűnt, hogy nagyon szeretem a zenét, mindig keresem magamnak az inspiráló dalokat. Még egy külön rovatot is csináltam TGIF néven. Amúgy erről Pál is beszél:

Egymás között hangszeres dalokkal, dicséretekkel és szellemi énekekkel beszélgessetek, énekelve és zenélve az Úrnak szívetekből. Mindenkor hálát adva mindenért.

Ef 5:19-20, SZPA

Valahogy a zenék segítenek nekem az érzelmeim feldolgozásában, legyen az akár a szomorúság/magány, akár a méreg.

És akkor itt jön a képbe a kedves olvasóm üzenete, amit a poszt elején említettem. Ezt írta nekem egy srác: „Hallgattam a 116 – Temptation dalát, és eszembe jutott, hogy mivel sok fiú is olvassa a blogodat, lehet sokaknak tetszene, és esetleg segítene nekik. Eléggé témához vág, és én úgy gondolom, nagy igazságok vannak benne kimondva.”

Az üzeneten elmosolyogtam. Na nem azért, mert ne lenne igaz. (Jó szám, hallgassátok meg!) Hanem azért, mert azt feltételezi, csak a fiúk hallgatnak „kemény zenét”.

Eszembe juttatta, hogyan próbáltam régen Eminem és Linkin Park számokkal kikiabálni magamból azt a mérget, amit amiatt éreztem, hogy mennyire ELEGEM VAN abból, hogy nem tudok megszabadulni az önkielégítéstől. Mindketten a saját függőségeikkel való küzdelmükről énekeltek, emiatt én is nagyon tudtam azonosulni ezekkel a dalokkal a saját küzdős területemre vonatkoztatva.

Nyílván hívőként tisztában voltam azzal is, hogy ezeknek a daloknak a hallgatása új problémákat hozhat be. Nem mondhatjuk, hogy a szexualitás területén olyan tiszta életet éltek ezek az emberek, ráadásul a Linkin Park szegény énekese öngyilkos is lett.

Tudjuk, hogy amit hallgatunk/nézünk az hat ránk és formál minket.

Szóval egy idő után eldöntöttem, hogy megkeresem azokat a keresztény előadókat, akik még mindig keményebb zenei stílusban, de az Istennel való kapcsolat viszonylatában énekelnek azokról a dolgokról, amikkel küzdök.

Ha esetleg te is kipróbálnád ezt a fajta indulatkezelést, amit egyébként zseniálisan össze lehet kötni az előző ponttal (a sporttal), akkor ugye a posztban elszórva találsz pár számot, amit én nagyon szeretek.

Nyílván ízlések és pofonok, de ha bejönnek, csináltam egy új Spotify listát, amin tudod őket hallgatni, plusz feltettem még rá néhány régi (mondjuk azt, hogy oldschool) és pár újabb számot.

Totál eklektikus a lista, de hátha találsz rajta olyat, ami bejön.

Ha most nagyon kiakadtál (akár a stílus, az előadó, vagy a zeneválasztások miatt), azt légyszi engedd el, és hasznosítsd ebből a posztból, ami neked szólt. Csinálj magadnak egy pörgős lejátszási listát, ami neked kóser és ami neked segít. És ha mérges vagy, akkor hallgasd meg ezeket a dalokat.

Ha kell, menj el egy kietlenebb helyre és kiabáld a szövegüket. Nekem ez sokat segített. Egyszer az éjszaka közepén a kocsiban, maxra tekerve a hangerőt, teli torokból, csorgó könnyekkel üvöltöttem egy olyan dalt, amivel az Urat hívtam segítségül.

Sosem felejtem el.

Mert válaszolt… 🙌

Ha lesz időm, majd foglalkozom még „rendesebben” is a harag témával, jobban levezetem a pszichológiáját is, meg írnék majd arról is, hogy maga a pornó hogyan okoz mérget az emberben.

De ez most egy ilyen gyakorlatias poszt lett. Ja és nyugodtan írjatok ám, hogy miről olvasnátok. Mindig örülök a témajavaslatoknak. És küldjétek tovább a barátaitoknak is a blogot, ha valami tetszett. Sosem tudhatod, kinek lesz ez életmentő öv. Remélem, ennyi reklám belefér. 😉

Ezt csináld, ha megint önkielégítettél

Ezt csináld, ha megint önkielégítettél

Ezt a posztot azoknak ajánlom, akik újra visszacsúsztak, és pornót néztek és/vagy önkielégítettek. Kitettem a menübe👆, hogy mindig megtaláld, ha esetleg szükséged lenne rá, de ha most nem ebben a cipőben jársz, akkor ez nem neked szól.

Már megint…😣

Annyit fogadkoztál, hogy soha többé nem teszed. Megígérted magadnak, Istennek is, hogy soha többé. Világosságra hoztad és bűnvallás során elmondtad másoknak is. Őszintén hitted, hogy az volt az utolsó alkalom. És most ezt a bejegyzést olvasod.

Önkielégítettél. Már megint.

Egy pillanatig jó érzés volt, fizikailag megkönnyebbültél, de ez már elmúlt és arcul csapott a szégyen. Úgy érzed, hogy ez igazából nem te vagy…

Pontosan tudom, mit érzel. Számtalan alkalommal én magam is átéltem.

Itt van pár praktikus lépés, ami remélem, hogy segíteni fog neked ebben a helyzetben.

1. Takaríts fel magad után

Akár fiúként, akár lányként olvasod, ez ugyanúgy érvényes. Menj és zuhanyozz le, vegyél tiszta ruhát. Szellőztess. Ha kell, húzz friss ágyneműt. Ez a lépés nem csak a higiéniáról szól, hanem lehetőséget ad az újrakezdéshez. Tegyél el mindent, ami a visszaesésedre emlékeztet (laptop, mobil, zsepi, testápoló, bármi más), hogy ne is lásd.

2. Ne engedd, hogy a szégyen lebénítson

Ha engeded, hogy a szégyen teljesen eluralkodjon, akkor nagyon nehéz lesz kilábalni a szituból. A befordulás csak ront a helyzeten. Ne mondd azt, hogy „mivel visszacsúsztam, megszakadt az X napos időszak, amit eddig kibírtam önkielégítés nélkül, akkor most már úgyis mindegy. Most már nézhetek annyi pornót, amennyit akarok. Úgyis el kell mondanom a Segítőmnek, akkor már mit számít, hogy mennyit csinálom.”

Fontos látni ezeknek a kényszeres cselekvéseknek a hatását az agyra. Hidd el, számít az, hogy mennyire erősíted az agyadban az idegpályákat, amik az önkielégítésben keresnek vigasztalást. A cél az, hogy „elváltozz az elmédnek a megújulása által” (Róma 12:2). Azaz megtanítsd az agyadnak, hogy ne ebben keressen enyhülést.

Mondd ki: „Nem engedem magamnak, hogy ez az örvény beszippantson. Nem fogom magamat büntetni. Nem zárkózom be a sötét szobámba. Nem fogom sajnáltatni magamat és nem engedem, hogy a szégyen lerántson a mélybe.”

Ne csak mondd ezeket, hanem tényleg ne is csináld. Ne büntesd magad éheztetéssel, túlkompenzálással például az edzésben, önvagdosással vagy azzal, hogy sértéseket vágsz a saját fejedhez. Döntsd el, hogy nem engedsz a további kényszeres cselekvéseknek, azaz nem menekülsz bele az evésbe, alkoholba, drogokba, a további pornóba.

Figyelj, hogy a szégyen ne öngyűlöletbe forduljon. De nyugodtan gyűlöld meg ezt a cselekedetet. A pornót, az önkielégítést. Akarjál tőle elszakadni. És ezt az erős érzelmet csatornázd át a jó cselekvésébe, amiket a következő pontokban részletezek.

3. Mondd el valakinek

A titkos élet csak rombolja az embert. Kettészakítja a személyiségét. Hidd el, évekig próbáltam egyedül megbirkózni a helyzettel, és nekem sem sikerült, csak az után, hogy nem titkolóztam tovább és kiléptem a világosságra.

Így ír erről a Biblia:

Ha azt állítjuk, hogy bensőséges kapcsolatunk van Vele, de sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem igazságosan cselekszünk. De ha a világosságban élünk, ahogy Ő a világosságban van, akkor bensőséges kapcsolatban vagyunk egymással, és Jézusnak, a Messiásnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1Ján 1:6-7, SZPA

Emlékszem, amikor legelőször őszintén elmondtam annak a személynek, aki végül az én Segítőmmé vált, hogy mivel küzdök, az ő a reakciója volt az, ami szerintem valóságosan elindított a szabadság útján. Az empatikus reakciójában ugyanis megláttam azt, ahogy Isten is viszonyult felém, bűnös ember felé. Hogy Ő tényleg azt akarja, hogy szabad legyek. És ha esetleg újra és újra vissza is csúszok, Ő irgalommal és kegyelemmel támogat, amíg megharcolom ezt a harcot.

Még ha ez nagyon félelmetesnek is tűnik számodra, hidd el, hogy erre szükséged van ahhoz, hogy szabad lehess. Mond el a Segítődnek. Erről itt írtam.

Lépj ki a fényre!

4. Bánd meg és kérj bocsánatot

Biztos, hogy eljön az a pont, amikor beszélned kell a „Fentiekkel”. És nem a felső szomszédodra gondolok itt, hanem a mennyei Atyádra. Nem tudom, neked mikor jön el ez a pont. De ez talán a leglényegesebb mind közül. Muszáj rendezned a kapcsolatodat Istennel.

Lehet, hogy most egy kisördög azt súgja, hogy nem vagy rá méltó, és Isten soha nem fog megbocsátani. Már ezerszer megígérted, és nem tartottad be. Ezért Isten már soha nem fog komolyan venni…

Tudod, ez nem más, mint az ellenséged (igen, tényleg az ördög), aki mindent elkövet, hogy még messzebbre taszítson téged Istentől, mint amilyen messzire kerültél. Ne hidd el ezt a hazugságát!

Ahogy ebben a bejegyzésben már írtam (és ezt amúgy mindenképp olvasd el!), Füzér Norbert, a HitGyüli egyik pásztora erről így beszélt: „Nehogy azt hidd, hogy csak akkor imádkozhatsz az Úrhoz, ha közel vagy hozzá. Nem a közelség hozza létre a jogodat, hogy Istenhez szóljál. A távolságban is megvan a jogod, mert Jézus ezt megszerezte kétezer éve az Atyánál. Bevitte a vérét a Mennybe, és örökkévaló lett az áldozata. Mivel ez a vér kikerült az időből, ezért Isten nem is éli át, ha te ezerszer kérsz bocsánatot a bűnödért.

Jézus Krisztus meghalt érted és feltámadt azért, hogyha hiszel benne, akkor élhess és átvehesd a bűneid bocsánatát. Ha kell, egy nap 70x7szer (Máté 18:22).

Ne csak bocsánatot kérj tőle. Hanem segítséget is, hogy segítsen meggyógyulni, megszentelődni és végigmenni a teljes szabadság felé vezető úton.

5. Változtass dolgokon

Most, hogy eltökélted magadat a változásra, használd ki ez a megcsúszást arra, hogy konkrét lépéseket tegyél. Vizsgáld meg, hogy mi okozta a visszacsúszást. Ehhez segítséget nyújt a Csúszásgátló sorozatom, amiben különböző területekre tudsz felállítani csúszásgátlókat.

Gondold át, hogy mitől indult be nálad a tehervonat, amit végül nem tudtál megállítani? (Pedig talán akartad, de nem volt rá erőd.)

Ezeknek a posztoknak a segítségével határold be, honnan jött a támadás. Az Instagramon vagy Facebookon láttál meg valamit? Egy barát posztja, egy komment, egy hashtag vagy egy reklám? Töröld az ismerőseid közül, blokkold, ha lehet, vagy pedig tarts social média böjtöt, és töröld magát az applikációt.

Erotikus tartalmú filmet, sorozatot néztél? Töröld a Netflix accountodat. Direktben egy pornóoldalt nyitottál meg? Tölts le egy Internet szűrőt. (Magyar, angol cikk.) Kérd meg a Segítődet, hogy ő állítsa be rá a jelszót. Itt találsz média tervező segédanyagot:

A külső triggerek, hatások beazonosítása után vizsgáld meg azt is, hogy milyen érzelmi állapotban voltál az elesést megelőző órákban/napokban. Mi az, ami aggaszt, ami stresszel, ami miatt fáradt vagy mérges vagy? Ezekre készíts megoldási programtervet, amivel rendezni tudod és legközelebb jobban tudsz figyelni ezekre az érzelmi állapotokra is. Ehhez is csináltam tervezőt:

6. Ne feledd, a szabadság sokszor egy folyamat.

Egy kicsit a maraton futáshoz hasonlít. Ha gondolkodtál már azon, hogy vajon Isten miért nem szabadít meg egy csapásra az önkielégítéstől, nem vagy egyedül. Ezen én is rengeteget rágódtam, míg rá nem jöttem, hogy nem tenne jót nekünk, ha a szexualitásunkat Isten egy csapásra teljesen “kikapcsolná”. Nem funkcionálnák jól akkor a házasságban. Ezért meg akar tanítani bennünket, hogyan kell a szexualitásunkkal helyesen és jól élni, hogy áldás forrásává váljon.

Figyelj, ez nem olyan, mint a videójáték, hogy egyet hibázol, és újra kell az egészet kezdeni.

Nem igaz, hogyha visszacsúsztál, akkor minden eddigi munkád, erőfeszítésed elveszett és lenullázódtál.

Igen, hibát követtél el, de Isten megbocsát és segíteni fog, hogy még egyszer már ne kövesd el. Haladj tovább a szabadság útján. Ne add fel!

Arrivera. Sikerülni fog. Eljön a szabadulás. – Ezt jelenti a blog neve is.


A poszthoz felhasználtam a The Grace Spot-nak ezt a bejegyzését.

Ha valaki úgy olvasta ezt, hogy nem teljesen biztos abban, hogy abba akarja-e hagyni a pornófogyasztást, önkielégítést: neked ezt a posztot ajánlom.