Azok a bátor olvasóim, akik írnak nekem, szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy mennyire szégyellik, hogy küzdelmük van szexuális bűnökkel. Úgy érzik, nem mondhatják el a környezetüknek, a pásztoruknak, házastársuknak, mert akkor eljön számukra a világvége. Nem érdemlik meg, hogy mások szeressék őket, mert olyan „mocskosak”. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amin én is keresztül mentem, és ami miatt évekre benneragadtam az önkielégítésben, a pornográfiában. A szabadsághoz nekem kellett az, hogy megtaláljam a különbséget a jófajta és a rosszfajta szégyen között.
Ha esetleg úgy találtál erre az oldalra, hogy neked még nincs személyes, élő kapcsolatod Istennel, akkor először olvasd el ezt a posztot, mert ez a mostani már „haladó” keresztényeknek szól.
Hívő keresztényként tökéletesen tisztában vagyok azzal, mennyire fontos a bűnismeret. Az, hogy tudjam, Isten beszéde mit mond bűnnek. Ez ugyanis folyamatosan újraéleszti a lelkiismeretemet, hogy jelezzen, amikor átlépem a határt.
Ilyenkor él át az ember bűntudatot, amiről Pál apostol azt írja: „Mert az Isten szándéka szerinti szomorúság visszavonhatatlan megmenekülést eredményező megtérést munkál ki.” (2Kor 7:10, SZPA). Az a fajta szomorúság a jó tehát, ami azt jelzi, hogy „változtatnom kell, nem élhetek így tovább”. Ez a „jófajta szégyen” (amit én mostantól bűntudatként fogok említeni), arra ösztönöz, hogy rendezd a dolgot Istennel és emberekkel (magaddal is!).
A bűntudat tehát segít, mert tudatosítja bennünk, hogy valami olyat tettünk, ami szembe megy az értékrendünkkel, vagy pont, hogy mulasztást követtünk el. Nem kellemes érzés. De motivál arra, hogy változtassunk.
Kutatások is bizonyítják, hogy a bűntudat motivációul szolgál arra is, hogy valaki felhagyjon a pornófogyasztással. Ugyanez a kutatás viszont arra is rámutatott, hogy azok a személyek, akik mély szégyent élnek át a pornóval vagy egyéb szexuális bűnökkel kapcsolatban, sokkal nagyobb eséllyel ragadnak benne a pornófogyasztás ördögi csapdájában.
Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani? Úgy, hogy van egy „rosszfajta” szégyen is. Brene Brown ezt így definiálja:
„A szégyen egy fájdalmasan intenzív életérzés, amelyben őszintén elhisszük, hogy selejtesek/végleg összetörtek vagyunk, ezért nem vagyunk méltóak a szeretetre, és hogy tartozzunk valahová. Az, amin átmentünk, amit tettünk vagy elmulasztottunk megtenni alkalmatlanná, sőt méltatlanná tesz bennünket az emberi kapcsolatokra, a kötődésre.”
A különbség a kettő között tehát, hogy a bűntudat azt mondja „rosszat tettem” vagy „bűnt követtem el”, míg a szégyen azt mondja „gonosz ember vagyok, számomra nincs kiút, mert nem érdemlem meg.”
Ez a fajta szégyen még sokkal nagyobb kárt okoz, nincs benne megoldás, vagy erő a kijövetelhez, ráadásul távol tart bennünket Istentől is. Ugye magával a bűnös cselekedettel mi magunk szakadunk ki Isten jelenlétéből, de ha úgy érezzük, méltatlanok vagyunk a megbocsátására, akkor saját magunkat tartjuk távol Istentől és így magától a szabadulástól is.
Ezért a szégyen egy ördögi körbe taszít minket.
Elkövetjük a bűnt, megbánjuk, abba akarjuk hagyni, de a szégyen miatt nem kérünk segítséget, egyedül próbálunk harcolni, de a szégyen olyan nagy erővel telepedik a lelkünkre, hogy teljesen összeprésel. Ebből a lelkünk keresi az enyhülést, amit újra csak a pornóban, önkielégítésben talál meg, és újra kezdődik az egész előröl. Szemét egy dolog.
Nekem emiatt nyúlt el évekig a szabadulás folyamata. Engem a szégyen tartott távol attól, hogy segítséget kérjek, megtapasztaljam a Segítőmön keresztül, hogy Isten hogyan viszonyul a megtört szívű, bűnbánó szívhez. Spoiler alert: kegyelemmel, irgalommal és megbocsátással.
Itt írtam arról, hogy mi számolja fel a szégyent az életünkben:
Mindenképpen olvasd el, hogyha ki akarsz törni a szégyenből!!! Írok benne részletesen arról is, nálam hogyan ment félre párszor a dolog.
Tudod, nekem nem is jött el a szabadság, amíg a szégyenen nem tudtam átlépni. Hidd el, pontosan tudom, mennyire nehéz. De nem akarom, hogy neked is addig tartson, amíg nekem. Az Arrivera blogot pontosan azért írom, hogy megspóroljam neked azt a sok zsákutcát, amiben nekem részem volt.
A bűntudatot viszont ne számold fel!
Fontos, hogy különbséget tegyél a kétfajta szégyen között, mert ha az ember kiöli magában a lelkiismeret hangját és már kvázi büszke is arra a bűnre, amit elkövetett, az általában hatalmas bukások követik. (Forrás) Lásd Szodoma és Gomora városainak az életvitelét, akik kollektíven, szégyenérzés nélkül átadták magukat a bűnös kívánságaiknak és még kvázi Lótnak kellett rosszul éreznie magát, hogy nem dobja oda a vendégeit a csőcseléknek, hogy nemi erőszakot kövessenek el rajta.
Ha van még 6 perced, nézd meg, mit mond Németh Sándor a pornográfiáról, és arról, hogyan lehet a megtisztulás folyamatán végigmenni ahhoz, hogy végleg megszabaduljunk a szexuális bűneink emlékeitől. Ő is azt hangsúlyozza, ez egy folyamat, amiben szükséges a lelkünkkel és a szellemünkkel is foglalkozni.
A karizmatikus (démonokkal kapcsolatos) részhez némi magyarázatot itt találsz.
Végezetül ezt üzenném azoknak, akik küzdenek:
- Jó dolog, hogy bűntudatod van, de erre nem a szégyen állapota a válasz, hanem a megtérés. Hogy bocsánatot kérsz az Istentől, és elindulsz a megtisztulás folyamatában.
- Ehhez kérj segítséget, mert a szégyen a sötétségben burjánzik, a világosságban viszont elveszíti az erejét!!!!
- Legyél türelmes magaddal. Ez egy folyamat. És emlékeztesd magad arra, hogy a bűnbocsánatot nem azért kapjuk, mert megérdemeljük. Hanem mert Isten végtelenül szeret minket, és akarja, hogy nekünk jó legyen. Hogy szabadok legyünk.
Arrivera – el fog jönni a szabadság. Sikerülni fog.
