A közelmúltban több keresztény vezetőről derült ki szexuális visszaélés. A héten azzal szeretnék foglalkozni, hogyan lehetséges, hogy Isten tud bűnös embereket is használni a szolgálatban. Arról is szó lesz, hogy ez milyen tanulságot jelent az átlaghívő számára. Lehet-e bűnösen szolgálni?
Amikor „teológiai” fejjel válaszolunk erre, rögtön rávágjuk, hogy „nem, először meg kell térni, meg kell tisztulni”. Valóban ez lenne a logikus. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, akkor rögtön eszünkbe juthat Sámson példája, aki aktívan szembe ment Isten beszédével, Isten ereje mégis megnyilvánult rajta.
Régebben is sokat agyaltam például Kathryn Kuhlman példáján, akinek elképesztően látványos gyógyulások kísérték a szolgálatát az után is, hogy férjhez ment egy elvált férfihez, (olyan körülmények között, ami Jézus szerint házasságtörésnek számít). Vagy gondoljunk a közelmúltban a Ravi Zacharias vagy Carl Lentz, a new yorki Hillsong pásztor körülötti szexbotrányokra.
Isten sok ember életében tudta őket is használni. Akkor hogy is van ez? Isten mégis csak liberális? Nem is kell törekednünk arra, hogy megtisztuljunk? Fogadjuk el a hiperkegyelem mozgalomnak a progresszív tanítását? Nyugodtan éljünk tovább bűnben, mert az Úr úgyis mindent megbocsát?
Látszólag le lehetne vonni ezt a következtetést. De azért ne itt hagyd abba az olvasást. 😃
Egy átlaghívő, az én esetem
De akkor miért volt az, hogy folyamatos küzdelem volt a lelkiismeretemben, amikor egy elesés után istentiszteletre mentem? Úgy ültem és hallgattam a prédikációt, hogy közben totál nagy küzdelem volt bennem. Kaptam úgy érintéseket (amikor Isten valóságosan érezteti a jelenlétét veled) és kijelentéseket (amikor egyértelműen tudod, hogy Isten valamit egyenesen neked üzen), miközben küzdöttem az önkielégítéssel.
Ketté hasadt a lelkem. Volt bennem egy tök erős bizonyosság (egy benső meggyőződés), hogy Isten szeret, és az Ő gyermeke vagyok, miközben a másik „felem” szembe ment az Ő akaratával, és bármit is tettem, akkor úgy tűnt, nem tudom ezt a részemet legyőzni.
Látható tehát, hogy ez egyéni hívőként is iszonyú fontos téma. Nem beszélve arról, hogy mi van akkor, amikor nagyhatású keresztény vezetők élnek kettős életet. Michael Brown egy elképesztően jó összefoglalást írt erről, ami bennem is sok kérdést helyre tett. Segített feldolgozni a bukott keresztény vezetőkkel kapcsolatos „traumát”, és szerintem hatalmas tanulság az egyéni hívők számára is.
Dobozok – Mindenki hord álarcot
Egy átlagos ember életére is jellemző, hogy az életének különböző területeit néha „bedobozolja”. A compermentalization angol pszichológiai fogalmat valahogy így tudnám legjobban körülírni:
Tegyük fel, hogy van egy általános iskolai tanítónéni, akinek nincs elég pénze az albérletére, így lehet, hogy elveszíti az otthonát. Ez az egy dolog foglalkoztatja a nap minden percében. Kivéve, amikor órát tart a gyerekeknek. Akkor felveszi a mosoly álarcát, leadja az órát, együtt nevet a gyerekekkel és úgy tesz, mintha semmi gondja nem lenne a világon. Félretette egy külön dobozba.
Sokszor a szülők is így tesznek otthon. Nem akarják, hogy a gyerekek érzékeljék a kettejük közötti feszültséget, mert védeni akarják őket, még úgy is, hogy egymásra épp haragszanak.
Valamilyen szinten mindenki „színlel” az életben. Sajnos ugyanez megtörténhet a keresztény vezetőkkel is. Megtanulnak „szerepet játszani”, még akkor is, ha eleinte „nemesek” az okok.
Michael Brown egy ilyen konkrét példát említ: Tegyük fel, hogy pásztorolsz egy gyülekezetet és a vasárnapi istentisztelet előtt kapod a szörnyű hírt, hogy egy régi barátod öngyilkosságot követett el. De már forognak a kamerák, megy az élő közvetítés, és az összegyűlt tömeg azt várja, hogy Isten rajtad keresztül üzenjen. Ezért segítségül hívod Istent, kimész és szenvedélyesen prédikálsz. Aztán az alkalom végén törsz össze és fakadsz sírva.
Vagy a tengerentúlon tartasz egy összejövetel-sorozatot, de a járat késik, így ahogy leszáll a géped, menned kell rögtön az első istentiszteletre. Beütött a jetlag az időeltolódás miatt, a testednek fogalma sincs, hogy hány óra van, és ettől kicsit ködösek a gondolataid. Mégis kéred Isten kegyelmét, és a legnagyobb meglepetésedre az üzenet így is átmegy, és sok embernek jelent áldást.
Pedig nem volt időd imádkozni. Isten Szelleme mégis megnyilvánult rajtad keresztül. Ez gyorsan szokássá válhat. Nincs ima. Nincs felkészülés. Csak a szolgálat.
Ez bárkivel megeshet. A kérdés az, hogy ilyenkor az ember mit tesz. Megnyugszik, hogy „megy ez magától”, vagy erőfeszítést tesz, hogy rendeződjön a szellemi élete.
Titkos bűnök, régi-új farizeusok
Ugyanez a folyamat megtörténik, amikor valaki titkos bűnöket rejteget az életében. Évek, akár évtizedek is eltelhetnek, mire az nyilvánvalóvá válik a nyilvánosság előtt is. Eközben az illető „előadóvá” válik, aki ügyesen „dobozolja” külön a két életét. Van egy nyilvános, szolgáló énje és a privát, rejtett énje.
Ebben a kettős életben az ember szíve egyre jobban megkeményedik. Jézus kortársaihoz, a farizeusokhoz hasonlóan képmutatóvá válik. Egy idő után már meg is magyarázza magának, hogy ez miért nem gáz. Azt mondja magának: „Isten embere vagyok, aki annyit feláldozott már a szolgálat kedvéért. Engedtessék már meg nekem is, hogy legyen egy-két gyarlóságom.”
Megvizsgálva az újszövetség korából származó forrásokat, láthatjuk, hogy a farizeusok nagyon is megbecsült vallási vezetők voltak a nép körében. Mégis ezt mondta nekik Jézus:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert olyanok vagytok, mint a kimeszelt sírok, melyek kívülről ugyan tetszetősek, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”
Máté 23:27, SZPA
Ne felejtsük el. Ez BÁRKIVEL megtörténhet. Ahogy velem is. Kívülről a „jókeresztény” lány látszata, akinek szuper kapcsolata van az Úrral, keni-vágja a teológiát, igazi példakép másoknak, meg is mondja, kinek mit kéne tennie. Belül pedig fulladozik a szégyentől és küzd a tisztátalansággal.
Érdemes neked is itt megállnod egy picit az olvasással és tedd fel magadnak a kérdést:
Kettős életet élek? 🤔
Engedd be a fényt – hozd világosságra!
A jó hírem az, hogy van lehetőséged világosságra hozni a bűneidet, megtérni és elhagyni őket. Erről írtam már sokat, ha új olvasó vagy, akkor ezt a bejegyzést ajánlom, ami egyébként az első volt az arriverán.
De azért ha őszinték vagyunk, ez még „átlaghívőként” is kihívás és bátorságot igényel. Pontosan emlékszem, mennyit küzdöttem azzal, hogy tudtam, egyedül nem tudom ezt megharcolni, muszáj segítséget kérnem. De képzelem, mennyire nehéz lenne férjként először bevallani a feleségednek, hogy küzdesz a pornóval, vagy hogy vonzódni kezdtél egy munkatársad iránt. Itt már írtam arról, miért fontos mégis segítséget kérni.
„Isten elhívása visszavonhatatlan” (Róma 11:29)
A már korábban is említett Sámson példája nagyon megrázó. Isten természetfeletti erőt adott neki, úgy nőtt fel már gyerekkorától kezdve, hogy ő lesz Izrael megszabadítója. Amikor Sámson lefeküdt egy filiszteus prostituálttal, az nem csak azért volt szörnyű, mert szexuális bűnt követett el, hanem mert a népének ősellenségével tette meg.
Ezután mégis azt látjuk, hogy amikor ugyanazon az éjszakán jöttek a filiszteusok, hogy megöljék, Sámson „éjfélkor felkelt, megfogta a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat. Vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére.” (Bír 16:3) Tisztára mint Superman. 🦸♂️ Csak igaziból.
El tudod képzelni? Közvetlenül az után, hogy lefeküdt egy filiszteus prostituálttal! Bűnös és tisztátalan lett. Mégis megnyilvánult a természetfeletti ereje. Puszta erőből kitépte a város kapuját. Az nem egy vacak ólajtó volt…
Az Isten által adott ajándék működött rajta. Őszintén, hát nem megdöbbentő? Itt van az a pont, ahol az emberi logika már nem elég. Én ezt értettem meg:
Attól, hogy valakit Isten felkent, az még nem jelenti azt, hogy rendezett a kapcsolata Istennel. Attól, hogy valaki kapott Szellemi ajándékot, az még nem azt jelenti, hogy szent életet is él.
Ezért követünk el hibát hívőként, amikor valakinek az ajándéka nyűgöz le bennünket. Karizmatikus gyülekezetekben az, ahogyan prédikál, ahogy gyógyít, ahogy prófétikus üzenetet mond. A tradicionális közösségekben pedig az Isten beszédében való jártasság és az az ékesszóló stílus, amiben elő tudja azt adni.
Pedig az ajándék Istené. Azt Ő adta. Az ember személyes felelőssége viszont az, hogyan él, milyen cselekedeteket tesz, az életmódja. Ezért nem szabad senkit piedesztálra helyezni pusztán az életében megnyilvánuló kegyelmi ajándékok alapján.
Ehelyett az életmódját kell figyelni, a karakterét, a családi helyzetét, az embertársi kapcsolatait és az integritását (hogy amit tesz, az összhangban van azzal, amit mond).
Pál apostol is ezt hangsúlyozza a Timótheusnak (1 Tim 3) és a Titusnak (Titus 1) írt leveleiben. Figyeld meg, hogy a keresztény vezetőkkel szemben támasztott követelményként nem a szellemi ajándékok megnyilvánulása szerepel itt.
A kegyelemmel vissza lehet élni
Legyünk őszinték. Hány ezerszer bocsátott meg nekünk már Isten, mióta hitre jutottunk? De ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy ezzel a kegyelemmel visszaéljünk.
Pál apostol írja, hogy „szabadságra kaptatok elhívást, testvéreim; csak nehogy a szabadság ürüggyé váljon a test számára, hanem szeretet által szolgáljátok egymást.” (Gal 5:13, SZPA) És Péter apostol pedig ezt: éljetek szabadságban, „de nem úgy, mint akiknél a szabadság a romlottság leplezésére (rejtegetésére) való, hanem mint Isten szolgái.” (1Pét 2:16, SZPA)
Azokról, akik kettős életet élve szolgálnak az egyházban, Júdás apostol (nem az, aki elárulta Jézust!) is ezt írja: „mert belopóztak bizonyos emberek…, istentelenek, akik Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és megtagadják Jézust, a Messiást.” (Júd 1:4, SZPA)
Isten kegyelme az ujjászületés után a szentségre és az engedelmességre van. Nem szabad, hogy ezzel a kegyelemmel az erkölcstelenségeinket rejtegessük. Inkább ösztönözzön bennünket arra, hogy még inkább megtisztítsuk magunkat minden tisztátalan cselekedettől. (Hogy ebbe a kategóriába esik-e a pornófogyasztás, az önkielégítés, a szexuális fantáziálgatások, arról itt írtam.)
Azért ne rohanj kövezni!
Lehet, hogy nem követtél el házasságtörést, mint Carl Lentz, nem jártál erotikus masszázsra, mint Ravi Zacharias, nem mentél férjhez egy elvált férfihez, mint Kathryn Kuhlman, de ez még nem jogosít fel bennünket az ítélkezésre.
Mielőtt felemelnéd a köveket, hogy megkövezd ezeket az embereket, érdemes először magunkba nézni, hogy rólunk, mit tudna Jézus a porba írni (János 8). Van olyan terület, ahol képmutatóak vagyunk? Van az életünkben titkolt bűn, amit nem hoztunk még nyilvánosságra? Kettős életet élünk? Ellentétes az, amit mondunk, és ahogy cselekszünk?
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még bőven rászorulok arra, hogy Jézus gerendákat operáljon ki a szememből, mielőtt én korrekciós műtétet hajtanék végre máson apró szálkák miatt. (Ha ez most egy kicsit képzavaros, csekkold a Lukács 6:41-42-t.)
Ha kettős élettel szolgálsz
Ha esetleg úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy valamilyen szolgálatban veszel részt a gyülekezetedben, miközben bűn van az életedben, akkor kérlek, ne titkolózz tovább.
Kérj segítséget, mielőtt felrobban a dolog, és „ügy” lesz belőle. Ha valaki „gyökeret ver” a bűnben és nem hajlandó megalázni magát és megtérni, akkor annak katasztrofális következményei lesznek.
„Aki elfedezi a vétkét, nem lesz sikeres; aki megvallja és elhagyja, irgalmat nyer. Aki keménynyakú a fenyítésre, hirtelen összetörik, s nincs orvosság.”
Péld 28:13 és 29:1, SZPA
Smith Wigglesworth is mondta, hogy „Egy icipici bűn tönkre tud tenni egy egész életet.” (Lásd: Gal 5:9)
Személyikultusz kontra áldozatok
Való igaz, hogy nagyon sok hamis vádló van a világon. Az Internet igazi melegágya a rosszindulatú, megkeseredett, néha már gonosz embereknek, akiknek az egyetlen céljuk, hogy keresztény szolgálókat és vezetőket rágalmazzanak. Fontos, hogy az ő szándékaikat leleplezzük.
Egy állítást hitelesnek elfogadni a Biblia szerint akkor lehet, ha azt két, vagy három szemtanú egymástól függetlenül, hitelesen bizonyítja.
Ha ez megtörténik, akkor viszont nem szabad, hogy emberek a fantáziavilágukban élve becsapják magukat és körömszakadtáig védjenek egy vezetőt, aki ellen bizonyítékok vannak, hogy súlyos erkölcsi bűnt követett el. Mert ezt a vakhitet lehet személyi kultusznak nevezni, ami nagyon káros. Sokszor emiatt akarják elhallgattatni az ügy áldozatait.
Ez pedig mélyen elítélendő, amikor egy szolgálat, ministry, gyülekezet hírnevét így védik. Gondoljunk azokra az emberekre, akiket pedofil papok rontottak meg gyerekkorukban. Ők igazi áldozatok. Az ő szavukat mindig meg kell hallgatni, függetlenül attól, hogy ez milyen hatással lesz az egyház/adott egyházi vezető hírnevére.
Akkor senkiben sem lehet megbízni?
Légyszi, ne az legyen most a tanulság, hogy „akkor egy vezetőben sem lehet megbízni”. Nincs most itt időm kifejteni, hogy az egyházban van tekintélyrend, amibe be kell tagozódni.
Arról nem beszélve, hogy Istennek ma is rengeteg hiteles istenfélő szolgálója van, akik teljes erőbedobással igyekeznek azon, hogy az evangélium minél több ember számára váljon elérhetővé, és hogy akik megismerik Istent, azok is tudjanak növekedni, előrehaladni a hit útján.
Tök fontos például, hogyha látunk is a vezetőinkben néha emberi gyarlóságokat, akkor ne leselkedő kobraként csapjunk le rájuk. Az hogy egyszer egy szellemi vezető „csúnyán” (türelmetlenül) szólt be neked, még nem jelenti azt, hogy kettős lelkű ember. Ebben a bejegyzésben olyan dolgokat említettem, amik súlyos bűnökkel való együttélésről és annak titkolásáról szóltak.
Sok közösségből olvastok (nagyon köszi), ezért nyilván nem tudom, nálatok konkrétan mi a helyzet. A magam részéről nagyon hálás vagyok, hogy én olyan közösségben nőhettem fel, a Hit Gyülekezetében, ahol rengeteg jó példát láthattam arra, hogy a pásztoraim valóban úgy is élnek, ahogy prédikálnak és nem élnek kettős, titkos életet. Ha valakiről mégis kiderül, akkor az pedig igei módon, a Biblia alapján van rendezve és van lehetőségük a személyes helyreállásra.
Szerintem ez teljesen jogos elvárás egy hívőtől, hogy a keresztény vezetői, akiktől szellemi táplálékot kap, a Biblia szerinti elvárásoknak megfeleljen. Ha te is ilyen közösséghez tartozol, akkor az szuper.
Még csak annyi tanácsot mondanék, hogy légy résen, amikor az Interneten találsz szimpi keresztény tartalmakat, tartsd észben, hogy a távolból nem tudod ellenőrizni, hogy a szellemi ajándékok megnyilvánulása párosul-e hiteles életmóddal. Ezért is fontos, hogy ne csak a tágabb értelemben vett Egyházhoz, hanem a helyi közösséghez is tartozzunk és a fő táplálékforrásunk onnan legyen.
Végezetül atyámfiai… 🙂
Ezt csak úgy Károli nyomán. Köszi, hogy kitartottatok, megint sikerült gigahosszan írnom. 😅 Remélem, hogy találtál olyan dolgokat ebben a posztban, amiket tudsz hasznosítani a saját életedben, mert lehet, hogy neked nem az a feladatod, hogy emberek millióinak prédikálj, de az integritás megőrzése ugyanúgy üzenet mindannyiunknak:
Ne legyünk kettős lelkű emberek.
Illetve azt is remélem, hogy segített feloldani azt a fajta értetlenséget, amit teljesen jogosan érezhetsz, ha hírét hallod keresztény vezetők erkölcsi bukásának. De legyen ebből minél kevesebb.
Adjon Isten mindannyiunknak kegyelmet, hogy ne legyen belőlünk soha olyan személy, aki „vizet prédikál, de bort iszik”. És először mindig a saját életünket érdemes megvizsgálni.