Close
A pornó kezelhető függőség –Netszemle #02

A pornó kezelhető függőség –Netszemle #02

A Névtelen Utak Alapítvány készített egy webináriumot, aminek a harmadik részében Tapolyai Emőke klinikai pasztorálpszichológus és szexológus beszélt a pornóról. Ennek pár főbb gondolatát foglaltam össze ebben a posztban.

A teljes beszélgetés megtekinthető itt:

Az egyik legizgalmasabb téma az volt, hogy az ember eredeti, legmélyebb vágya nem a szexualitásra fókuszál. Az ember legmélyebb igénye függetlenül attól, hogy hol, milyen körülmények között született meg: hogy biztonságba érezze magát, hogy elfogadják és szeressék, hogy ő is szerethessen, hogy értékes/fontos legyen és számítson másoknak, illetve hogy tartozzon valahova.

Ez az igény gyerekkorban sérül az emberben, akár családtagok, akár a környezet miatt. Mindenkinek vannak ilyen sérülései, de vannak olyanok, amik kimagaslóak.

Ezt pedig elkezdjük csillapítani, és a mai világban a legkézenfekvőbb, legelérhetőbb fájdalomcsillapító a pornó és a szex.

A szexfüggőség is innen ered

Sok szexfüggő nő arról számol be, hogy „amíg együtt vagyok valakivel, addig a rövid pár percig úgy érzem, hogy szeretnek, vagy mintha valakihez tartoznék. Tudom, hogy nem igaz. De addig a pár pillanatig úgy érzem.” A férfiak pedig azt mondják, „végre valakinek érzem magamat. Hogy fontos vagyok, számítok és teljesíteni tudok.

A pornó a fantáziaszükségletet tölti be és szinte minden esetben önkielégítés kapcsolódik hozzá. Ilyenkor az emberek a fájdalomhoz kötődő dühüket, haragjukat élik ki a fantáziájukban.

A harag a legdominásabb életérzés, ami a pornófogyasztáshoz kötődik. A tehetetlenség érzése, hogy nem tudom a saját fájdalmamat, helyzetemet, életemet megélni.

Érdemes azért pornót fogyasztani, hogy abból tanuljunk a szexről?

A pornó azért nem elfogadható, mert függőséget okoz. Két oldalról nézve is káros, az egyik a (fel)használó, a másik a (fel)használt részéről.

Egy felhasználó tévesen gondolja, hogy pornót nézve „kapcsolat nélkül megtanulhatja a szexualitást”, miközben egyedül marad a fantáziavilágában. A szex pedig pont arról szól, hogy valóságos és ketten csinálják. Lélek a lélekkel, test a testtel.

A pornófogyasztásnál kimarad a szociális viselkedés és az érzelmi, testi együttlét is. Egy fikciót teremt, amiben a felhasználó él, ráadásul egy addiktív fikcióban. Minél többet használja valaki a pornót, annál jobban megjelenik a „nem elég”. Szintet kell lépni, ahogy ez minden függőségre jellemző. A pornóban az agresszió, a brutalitás erősödik.

A pornó felhasználó emberi kapcsolatai nem is működnek jól, sokszor nem tudnak sikeres párkapcsolatot létrehozni, vagy ha létre is hoznak, nagyon sok benne a feszültség, így abban sem tudják a saját szexualitásukat megélni, mert nem tudnak egy valós, hús-vér emberrel kötődni.

A használt oldalról pedig azt mondja Tapolyai Emőke, hogy a legtöbb pornószínésznő emberkereskedelem áldozata, sokszor már gyerekkoruktól kezdve.

Egy másik szempont, hogy ilyenkor a pornófogyasztó egy másik embert használ az élvezetéért. A fogyasztásával hozzájárul ahhoz a képhez, hogy a pornószínész egy tárgy, nem ember. Nem gondol a másik ember jogaira, az érzésére, csak a teste a fontos, amivel azt csinálnak, amit akarnak, hogy őt felizgassa.

Mikor hagyjam abba? – Most.

Ha még sose kattintottál, akkor ne is kattints. Ha már megtetted, akkor döntsd el, hogy többet nem teszed. És készülj fel, hogy óriási erőfeszítésre lesz szükséged.

Mert a pornó módosítja az ember idegpályáit, a szexualitáshoz fűződő asszociációnkat, a testképet, az önmagunkról, a másik nemről és a kapcsolatainkról alkotott képet.

Ha az ember őszinte, akkor a személyiségének a legmélyén érzi, hogy „ez így nem jó, ez nem én vagyok”. A kérdés az, hogy hallgat-e rá, vagy a könnyebb ellenállás fele mozdul.

Hogyan hagyhatom abba?

Ezt a kérdést teszik fel a legyakrabban. Tapolyai Emőke erre azt a választ adja, hogy érdemes feltérképezni az ember napját, hogy milyen szituáció és döntések vezetnek oda, hogy valaki a pornóhoz folyamodik.

A pszichológus szerint a pornóról való leszokás és gyógyulás függ attól, hogy ki mennyi ideig, milyen gyakorisággal fogyasztott milyen tartalmat, de véleménye szerint általában egy kétéves kemény munkával lehet elérni azt, hogy az ember elszakadjon a pornótól, és megfelelő, személyes kapcsolatokat alakítson ki.

Nem elég csak abbahagyni a pornófogyasztást. Fel kell építeni az önképedet, a másik nemről alkotott képet teljesen át kell írni, és a kapcsolati készségeit is. Az első két év a legnehezebb, és még utána 5-10 év múlva is előfordulhatnak bevillanások.

De hősök azok, akik ezt megharcolják.

Közös pornónézés a pároddal

“Sokan hiszik azt, hogy a közös pornónézés majd fellendíti a szexuális életüket. Ez egy mítosz. Olyan, mint amikor telenyomjuk a levest vegetával, hogy legyen valami íze. De tartalma nem lesz” – mondja Tapolyai Emőke.

Az ilyen pároknak van egy küzdelmük belül, amivel nem néznek szembe. Mégpedig az, hogy szeretnének közelebb kerülni egymáshoz. Nem veszik észre, hogy nincs bátorságuk egymással „bénázgatni”.

A saját vágyaink felvállalása, azok megosztása, és a másik vágyára való odafigyelés az, amit helyettesít a pornó. Ott ugyanis nem kell sebezhetővé válni. Viszont így az ember eltávolodik magától és a társától is. „Járnak hozzám olyan párok, akik azt mondják, hogy már idegesíti őket a másik, mert nem olyan jó vele, mint amit láttunk” – mondja ezzel kapcsolatban Emőke.

Azoknak, akik ki akarnak jönni a pornófüggőségből, azt ajánlja, hogy legyen egy támogató partnerük (accountibility partner), aki elszámoltatja őket.

Nők pornófogyasztása

30% fölötti a női pornófogyasztók aránya, ami egyre emelkedik. Ez azt mutatja, hogy a nők is kezdenek eltávolodni az érzelmeiktől és nem kapcsolati szinten próbálják megoldani az életüket, hanem belemenekülnek a pornófogyasztás magányába. Tulajdonképpen a magányos szexben “szólóznak” a nők is.

Ez azért fájdalmas, mert alapvetően egy nő sokkal erősebben kapcsolatközpontú, mint a férfi.

„De akár férfiről, akár nőről van szó, a pornó rombol. Mindenképpen egy drámának tartom, hisz valamitől megfosztja az embert és ez a valami elsősorban önmaga.”

A magány melegágya a pornófüggőségnek.

A szégyen van az egésznek a középpontjában, és ez nem egyenlő a bűntudattal, hogy valami rosszat tettem. Mert azt az ember megbánja és a megbocsátást elfogadja. De a szégyen egy vezérlőfonalként átszövi az egész identitásomnak a szövetét és mindenemmel elhiteti azt, hogy „egy selejt vagyok”.

Ez a szégyen emberölő. Lélekgyilkos. Identitásgyilkos.

A pornófogyasztással összekapcsolódó önkielégítés is ezt sugallja, „selejt vagyok, mert kapcsolatképtelen vagyok.” Ebben nem különbözik a férfi és a nő. Ez egyformán drámai.

Ha valaki szeretne kiutat találni, mi az első lépés számára?

A legnehezebb dolog bevallani az igazságot. A legfontosabb, hogy az illető legyen őszinte, nézzen tükörbe és vallja be saját magának, hogy függő vagyok és egyedül képtelen vagyok ebből kijönni. Aki már bevallja, az félig elindult az úton.

Utána pedig kérjen segítséget. Kérjen segítséget szakembertől, vagy barátoktól, akikben meg tud bízni, hogy nem fogják kigúnyolni, hanem mellé állnak és támogatják benne.

Nem szabad feláldozni az identitásunkat és a kapcsolatainkat egy átmeneti fájdalomcsillapítóért, mert az élet sokkal több ennél. Minden, amire a pornó látszatmegoldást ad, az megoldható.

Hiszen az ember szerethető lény.