Napokat gondolkoztam, hogyan lehetne a legjobban megközelíteni a témát. Két fontos szemszögről szeretnék írni, ami valamilyen formában okozott problémákat az én életemben is. Az egyik a tágabb értelemben vett fantáziálás, aminek nem feltétlenül van szexuális tartalma, a másik pedig az önkielégítéshez kapcsolódik.
Ez a poszt totál csajos szemszögű, de jön a fiúknak is egy bejegyzés a témában.
Az egész bizonyos, hogy az álmodozás végig kíséri az ember életét. Véleményem szerint a gyerekkori fejlődéshez rendkívül fontos is, hogy élénk legyen a fantáziánk. Ahogy hallgattuk szüleink meséjét, megelevenedett szemünk előtt a királyfi, ahogy útra kel, hogy legyőzze a sárkányt, a királylány az udvartartásával, vagy ahogy Mózest elrejtették a szülei a sás között, hogy megmentsék az életét.
Fontos ez a belső képalkotás kialakulása miatt. Míg gyerekként ez egy természetes folyamat, az évek múltával az álmodozás könnyen rossz fordulatot vehet.
Álomvilág – a virtuális realitás
Kamaszként én is hajlamos voltam felépíteni egy álomvilágot, és abba menekülni, hogyha az életemben nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Az általam alkotott világban mindig népszerű voltam, szerettek a társaim, én lehettem a „film” főszereplője, királylánya.
Amikor szerelmes lettem egy fiúba, akkor ebben az álomvilágban alkottam meg egy nem létező párkapcsolatot. Hiába csak benyomásaim voltak egy fiúról, a rendelkezésemre álló max. 5 tulajdonságából képes voltam felépíteni egy komplett személyiséget, aki természetesen halálosan szerelmes lesz belém, udvarol nekem, összeházasodunk, lesz egy rakat gyerekünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Álmaimban…
Álmodozni azért, hogy legyen egy víziód a jövőről, az egy nagyon jó dolog.
Az arra ösztönöz, hogy az energiáidat és a képességeidet egy cél felé fordítsd. De amikor valaki megszállottá válik, vagy úgy él, mintha az álmai máris megvalósultak volna, az már fantáziálásnak számít. Ez az a pont, amikor az álmodozás egy virtuális valósággá fejlődik. Olyan mintha 16, 26 vagy akár 36 évesen is még mindig lenne egy képzeletbeli barátod.
Sok lány ezt időben kinövi. Nekem a 20-as éveimre sem sikerült. Amikor aztán megtudtam, hogy a fantázia-szerelmem „tárgya” megházasodik, produkáltam egy komplett összeomlást, mintha valóságos módon elhagytak/megcsaltak volna. Ez szembesített azzal, hogy komoly problémám van, amin „dolgoznom kell”.
Több év „munkájába” telt, míg megtanultam, hogy a való életemet kell éljem. Ebbe kell befektetnem. Habár a fantáziavilág is valóságosnak tűnik, de valójában nem az.
Ha visszautazhatnék az időben, ez lenne az egyik dolog, amit a kamasz énemnek elmondanék. Ha hallgatna rám. 🙂
Nekem ez a fajta fantáziálás nem ment el szexuális irányba. Mindig megálljt parancsoltam, mert azt gondoltam, hogyha egy konkrét személyről fantáziálok szexuális módon, akkor az teljes mértékben kimeríti a paráznaság fogalmát, amit Jézus mondott a Hegyi Beszéd során. Így valahogy ennek már kamaszként sikerült ellenállni (ellentétben a másik formájával, amiről a poszt másik felében lesz szó).
De tudom, hogy sok lány ezzel is küzd. Ha a szex is bejön ebbe a fantáziavilágba, akkor lesz az embernek egy virtuális szexuális élete, egy „18-karikás” képzeletbeli barátja. A szexuális fantázia pedig nem más, mint egy sk (saját készítésű) erotikus tartalom az agyunkban.
Természetesen, ha az ember hagyja magában gyökeret verni, akkor a virtuális világból be tudja hozni a való világba, mert konkrét terveket is sző, hogy ez hogyan lehetne megélni. Erről most nem beszélnék részletesen, mert erről sok szó van a legtöbb keresztény közösségben. De nyílván ne tedd, kérlek.
Visszatérve a fantáziáláshoz, az egyik legerősebb fegyver az, ha az ember kimondja a szájával, hogy:
Ez. Nem. Valóságos.
Lábjegyzet házasoknak
Tennék itt egy zárójeles bejegyzést arról, hogy fontos különbség van a szexuális fantázia és a szexuális vágy között. Magyarban szerintem nem mindig jól használjuk a „szexuális fantázia” kifejezést. Ez különösen a már házas olvasóknak lehet fontos megkülönböztetés. A szexuális vágynak van helye a házasságban. Amikor egy házaspár tagjai elmondják egymásnak a saját „szexuális fantáziájukat”, akkor igazából olyan vágyukról beszélnek, amit szeretnének megvalósítani egymással. Ezzel semmi probléma nincs, és ez csak kettejükre tartozik.
Viszont a fantázia egyik fő tulajdonsága, hogy valószínűleg soha nem fog megtörténni és egy, a realitástól elrugaszkodó valóságot teremt.
Az önkielégítés fantáziavilága (lányoknál)
És akkor most beszéljünk kicsit a másik fajta fantáziálásról is. Már korábban volt róla szó, hogy a szexuális vágy felébredéséhez egy férfinek elég egy kép. Ők utána arról a konkrét személyről fantáziálnak, akit láttak.
Ezzel szemben a nők szinte soha nem arról a konkrét személyről fantáziálnak, akit az erotikus jelenetben láttak. (De azért előfordulhat az is.) Amikor egy nő pornográf tartalmat néz, akkor a figyelme többnyire a női résztvevőre irányul. FONTOS!!! Ennek nem a látens leszbikusság az oka. (Ez fontos, mert sok lány ezt félreértelmezi, és a mai agresszív LMBTQ propaganda el is hitetheti velük, hogy amiatt van.)
A nők arról fantáziálnak, ami a romantikus/erotikus képen, filmen látott vagy a könyvben olvasott nővel történik. A szexuális eseményt egy másik személyen keresztül élik meg, és azzal azonosulnak.
Sok lánynak ezért elég egy egyszer látott/olvasott részlet, amihez éveken át vissza tud térni és abba a „történetbe”, „helyzetbe” beleélve magát önkielégít. Ezért van az, hogy sokan írjátok/mondjátok, „nekem nincs a pornóval problémám, csak az önkielégítéssel.”
Nem kell újabb és újabb tartalom, mint a fiúknak, elég az agy „polcáról” elővenni a régit. (Erről részletesebben itt olvashatsz.) De a végeredmény ugyanaz. És ez nem az igazi. Nem az, amit Isten számunkra eltervezett szexuális területen.
A fantáziavilág az élet ellentéte. Ha fantáziabeli ételt eszel, éhen halsz. Ha fantáziabeli levegőt veszel, megfulladsz. Mi lesz akkor hát a következménye, kérdezem, ha fantáziabeli szerelmed van?
Személyes tapasztalatomból azt tudom elmondani, hogy minél többet táplálod a fantáziavilágodat, a való életed/a valóságod annál rosszabb lesz.
Erotikus könyvek és történetek
Nagyon szeretek olvasni, kiskoromban is faltam a könyveket. A szüleim csak egy pontig tudtak lépést tartani velem, pedig nagyon igyekeztek. Kamaszként érthető módon egyre jobban izgattak a romantikus történetek. A klasszikusok elolvasása után viszont egyre kevésbé minőségi, egyre „direktebb” olvasnivalókat találtam. És ezzel veszélyes vizekre eveztem.
A Protect Young Minds is felhívja a figyelmet arra, hogy a lányoknál az erotikus írások könnyen kaput nyitnak a hardcore pornó előtt. Majd akarok én is írni erről.
Azért vált különösen nőknél népszerűvé az erotikus/romantikus irodalom, mert pontosan azt a tulajdonságunkat lovagolja meg, hogy a képzeletünk átveszi felettünk az irányítást.
Akaratlanul is csapdába eshet az ember, mert sok tininek szóló könyvben nincs egyértelmű jelzés arra, hogy szexuális tartalom van benne, és mire az ember odáig eljut, addigra már annyira beszippantotta a történet, hogy mindenképpen el akarja olvasni, mi fog történni. Aztán pedig könnyen eszkalálódik a dolog a pornó felé.
Gyűlöletes ízlések és pofonok
A pornónak rengeteg kategóriája van. Amikor az ember ráfügg a pornográfiára, akkor általában megfigyelhető egy bizonyos „ízlés”, hogy milyen típusú tartalmat fogyaszt. Shannon Ethridge meg van róla győződve, hogy az itt megmutatkozó „ízlés” nem a jövőre irányul, hanem valami múltból eredő sérelemből/traumából ered, amelynek a fájdalmából még nem sikerült meggyógyulni. Tehát például ha valaki férfiként meleg pornót néz, attól még nem feltétlenül homoszexuális kapcsolatokat akar létesíteni, de valószínűleg problémája volt gyerekként az apjával, vagy egy férfitekintéllyel az életében.
Shannon sok konkrét esetet említ, amikbe én nem mennék bele most, mert egyeseket triggerelhet. De megemlítenék egy konkrét példát, ami szerintem lányoknál nagyon gyakori és talán érthetővé is teszi, amit akarok mondani.
Azoknak a lányoknak, akik nagyon konzervatív/törvénykező családba születtek, és úgy nőttek fel, hogy a „jókislányoknak” semmi köze nem lehet a szexhez/a szexuális élvezethez, sokszor megjelenik a fantáziájában a „nemi erőszak”. Ahhoz, hogy a kielégülést elérjék, el kell képzelniük, hogy ami történik, azt nem ők „akarják”, az „akaratuk ellenére” történik. „Nem én választom ezt”, tehát igazából nem vagyok „rosszlány” azért, amit csinálok.
Emiatt is nagyon meghatározó, hogy az ember szülei hogyan, vagy hogyan nem beszélnek a szexről fiatalkorban.
Shannon szerint szinte minden szexuális fantáziának valamilyen pszichológiai eredete van. Ha készítenénk egy listát a legnagyobb fiatalkori traumánkról és azok mellé raknák egy listát a legmeredekebb fantáziáinkról (amiktől jómagunk is annyira undorodunk, hogy senkinek sem mernénk bevallani), akkor az egyik tükrözné a másikat.
Ahhoz, hogy az ember teljesen szabad legyen, először ezeket a múltbéli sebekből kell meggyógyulni, mert addig nem tudjuk megváltoztatni a gyümölcsöket, amíg meg nem kerestük a gyökereit.
Erről még lesz szó a következő posztban is, mert ennek a megértése segíteni fog, hogy ne eltorzult alaknak lásd magadat, aki számára már nincs remény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez ne lenne bűn, amiből nem kéne megtérni.
A cselekedeteink a saját felelősségünk. Mi döntöttünk úgy, hogy bizonyos dolgokat megteszünk. De a kegyelem korszakában élünk, így Jézussal lehet rendezni a dolgokat. Hála Istennek.
