Van olyan, hogy az ember több területen is rabjává válik kényszeres magatartásoknak. Ilyen lehet ugye az önkielégítés mellett olyan étkezési zavar is, mint az anorexia és a bulimia. Tudom, hogy sok fiatal lány ezekkel küzd. Ez egy olyan poszt lesz, amiből jobban megérthetitek, hogy a szexualitással és az étkezéssel kapcsolatos kényszeres zavarok természete nagyon is hasonlít egymásra. Ez szülőknek is hasznos lehet.

Az én sztorim

De kezdjük először azzal, hogy nálam mi volt a kapcsolódási pont, hátha ez is segít valakinek. A mai napig emlékszem, amikor egy nap hazamentem a gimiből, miután az osztálytársaim közül valaki gúnyos megjegyzést tett a testalkatomra, ami igencsak távol állt attól, amit ő szépnek tartott.

Ahogy hazamentem, bementem a fürdőbe, bezártam magam mögött az ajtót és letérdeltem a vécé elé. Nem sokat, de valamennyit tudtam arról, hogy van egy módszer, hogy az ember utólag „megoldja”, ha túl sokat evett. És nekem nehézséget okozott az étkezésekben mértéket tartani. A mai napig kristálytisztán emlékszem arra, hogy végiggondoltam, hogy mit dugjak le a torkomon, hogy kijöjjön belőlem, amit aznap ettem. Két dolog tartott vissza. Az egyik, hogy gyűlöltem hányni és tudtam, hogy nagyon rossz lenne. De szerintem, ha csak ez az egy szempont lett volna, egy idő után túlteszem magam rajta.

A másik gondolatom az volt, hogy tudtam, ha ezt most megteszem, soha nem fogom tudni abbahagyni. És addigra már volt egy olyan terület az életemben, ami foglyul ejtett, nem tudtam tőle szabadulni, bármennyire is akartam, és amiről már ti is sokat olvastatok itt a blogon. Tudtam, hogy annak az osztálytársamnak a véleménye nem ér annyit, hogy egy újabb kényszeres szokás rabságba essek.

Hogy nem lettem bulimiás, azért a mai napig hálát adok Istennek. Viszont az elvetettséggel és az öngyűlölettel sok problémám volt, ami kiütközött az étellel való kapcsolatomra és a testképemre is.

Összefüggő problémák

Ismerősek ezeknek a tüneteknek a jellemzői? Számomra megdöbbentő, hogy mennyire hasonlóak azokhoz, amit az ember az önkielégítés kapcsán él meg. Most, hogy utána olvastam a témának, derült ki számomra, hogy Amerikában indítanak „detox” programokat, különböző szexfüggőségekkel és étkezési zavarokkal küzdő embereknek együtt, mivel a probléma gyökere hasonló. Mindkettőre jellemző a kényszeres vágyak sürgető ereje és az impulzuskontroll zavar (amikor az ember nem képes ellenállni a késztetésnek).

A szégyen, a cselekedethez kapcsolódó rituálé és a fantázia mindkettő területen nagy szerepet játszik. Amikor az ember ezekbe menekül, akkor valamiféleképpen úgy érzi, hogy ő irányít.

Van egy fontos különbség a droghasználattal és az alkoholizálással szemben. Amikor az ember ezekből szeretne szabad lenni, akkor a cél talán egyszerűbb: a teljes távolságtartás és teljes absztinenciára törekszik.

De az étellel és a szexualitással kapcsolatban ez nem lehet cél. Az étel és a szexualitás része az életnek. Ezeknél arra kell törekednünk, hogy egészséges egyensúlyt alakítsunk ki. Nem magával az étellel, vagy a szexualitással van a probléma. Hanem azzal, hogyha azokkal rosszul élünk. Erről a rádöbbenésről itt írtam külön.

Nagyon sokszor ezek a magatartászavarok egymásra épülnek, és megtalálhatóak egy emberben különböző kombinációban egyszerre is. Most egy olyan nő történetét osztanám meg, aki az önkielégítés, anime/manga rajongás és anorexia hármasából szabadult meg. (Az anime az japán rajzfilm, a manga pedig japán képregény típus.)

Erotikus irodalom és önkielégítés

Meséltem nektek, hogy pár hónapja részt vettem a SheSummit online konferencián, és az egyik előadó Lacy Bentley volt, aki pszichológus, és nagy erőkkel dolgozik azon, hogy keresztény nők szabadok lehessenek szexuális területen. Pontosan azért, mert maga is átélte, mekkora károkat tud az ember ezen a területen elszenvedni.

Lacyt kiskorában valaki szexuálisan molesztálta és ez nagyon komoly traumát okozott benne, amit sajnos nem kezeltek. Amikor kiskamaszként bébiszitterkedett, a családnál talált olyan rövid, erotikus és hihetetlenül izgalmas történeteket, amik magával ragadták. Alig várta, hogy a gyerekek lefeküdjenek, hogy olvashassa őket. Egy idő után már ingyen is el vállalta a családnál a gyerekvigyázást, hogy hozzáférhessen ehhez az izgató világhoz. Mivel ezek a történetek női szemszögből születtek, nagyon érettnek érezte magát, hogy ilyen felnőtt dolgokat olvas. Néhány hét elteltével a benne felgyűlt feszültséget önkielégítéssel vezette le.

Miután ennél a családnál abbamaradt a gyerekvigyázás, a korábban olvasottakra mindig vissza tudott emlékezni, vagy azok alapján új fantáziákat tudott alkotni. Az önkielégítéshez nem volt szüksége friss ingerre. (Ebben általában különböznek a lányok a fiúktól. Erről itt írtam.) Lacy egy fantázia világot épített fel magában, hogy valahogy elmenekülhessen a világból.

Az anime és manga által formált testkép

15 éves korában abbahagyta az önkielégítést, de közben megismerkedett a japán anime és manga világával, ami teljesen beszippantotta. Cuki lányok flörtöltek a jóképű, bölcs idősebb férfiakkal, tini dráma, romantika, fiúk, akik azért küzdöttek, hogy elnyerjék a főszereplő lány kegyét. Lacy azt hitte, hogy ezek csak ártalmatlan történetek, hiszen rajzfilmek és képregények formájában találkozott velük. Azóta pszichológusként rengeteg nő történetét hallotta, akikben komoly károkat okozott a pornónak már az Internet előtti formája is. A digitális világ ezt csak még jobban elmélyítette.

Lacy beszámolt róla, hogy a tükörbe nézve folyton azt nézegette, hogy eléggé hasonlít-e az anime karakterekre. Elég rövid-e a szoknyája, eléggé kirívó-e a felsője. Azt gondolta, hogy a szexualitásának hangsúlyozásával tudja elfogadtatni magát, és élvezte, hogy ezzel „hatalma” van a fiúk felett. Csak évekkel később jött rá, hogy tárgyiasította saját magát.

Így mesél erről az időszakáról: „az idősebb férfiakat kerültem, de kétségbeesetten vágytam a 17-23 éves fiúk figyelmére. Tartozni akartam valahová, de nagyon bizonytalan voltam magammal kapcsolatban, önértékelési problémáim voltak és ez egyébként olyan fiúkat vonzott, akik maguk sem voltak egészségesek.”

Az anime rajongói gyűlések néhány alkalom után elvesztették a vonzerejüket és Lacy újra teljesen magába zárkózott. Mindeközben a magában felépített fantázia világ annyira erőssé vált, hogy észre sem vette, nem maradt egy igazi barátja sem. A kettős élet miatt minden emberi és közösségi kapcsolatból visszahúzódott.

Ekkor egy újabb függőség vette kezdetét. Az anorexia, amely öt éven át tartotta a markában. Erről így mesél: „Nagyon nehéz volt azt hallani, ahogy anyám azt magyarázza az orvosoknak, hogy csak feltűnési viszketegségből nem eszem. Jó akartam lenni, de barátok, vagy bármilyen segítség nélkül csak ennyire voltam képes.”

Házaséletbe begyűrűző fantáziák

Néhány évvel később férjhez ment és született egy kisbabájuk. De ez sem hozta el a várt szabadságot. Így mesél erről az időszakról: „a fejemben lévő fantáziavilág még mindig tombolt. A házasélet során folyamatosan felvillantak bennem a gyerekkori bántalmazás képei, úgyhogy a férjemmel való intimitásban másról fantáziáltam. Még jobban belemerültem az anorexiába. Komolyan elhittem, hogyha elég kilótól megszabadulok, akkor azzal az emlékek súlyától is megszabadulok és a szexuális fantáziáknak vége lesz.

Amikor végre őszintén bevallottam a férjemnek és a mostohaanyámnak, hogy valószínűleg anorexiás vagyok, és attól félek, meg fogok halni, nagyon ledöbbentek. Hála Istennek, hogy kitartottak mellettem és végre segítséget kaptam.”

Ekkor indult el benne a helyreállás folyamata, amit igazi hullámvasútként ír le, de végül 15 év alatt megtalálta a teljes szabadságot pszichológus és segítőcsoportok segítségével. Néha még ma is előfordul, hogy feljönnek benne a gondolatok, de már tudja, hogyan kell elbánni ezekkel.

A SHE Summit konferencián egy kérdésre válaszolva ezt mondta Lacy:

„Hiszek abban, hogy ezekből a kényszeres viselkedésekből teljesen helyre lehet állni. Csak sok idő kell hozzá, rengeteg erő az út végigjárásához, mert teljesen át kell huzalozni az ember agyát.”

Függőség ez, vagy mi pontosan?

A konferencia szervezője megkérdezte Lacy-t, hogy a szexuális fantáziálásokat, az anime által generált képzeletbeli folyamatokat függőségnek tartja-e, vagy inkább máshogy definiálná?

Lacy válaszában kiemelte, hogy orvosilag nem minősül minden esetben függőségnek az, amit mi keresztény hívőként annak nevezünk. Ő inkább kompulzív (kényszeres), olykor önpusztító magatartási formáknak nevezné (angolul: compulsive self destructive behavioral patterns). Lacy az önkielégítést és az anorexiát is ide sorolja.

Azt mondta még válaszként, hogy vannak olyan gondolatok, amiket fontos már a gyökerüknél felismerni. Ilyen például az a gondolat, hogy „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép/vékony”, „engem nem lehet szeretni”, „egyedül vagyok”. Ezeket át kell formálni magunkban és az önértékelésünket helyre kell állítani.

Lacy szerint a hibás gondolkodásmód eredménye, hogy impulzuskontroll problémák alakulnak ki az emberben (amikor valaki nem képes ellenállni a késztetéseinek), mert különben ezek olyan önpusztító magatartási formáknak is utat nyithatnak, mint az anorexia, ami halálos is lehet.

Az ilyen viselkedések kiváltó okai lehetnek még a traumák is, amikor gyerekkorban hirtelen megszakad egy fontos családi kapcsolat, mondjuk egy testvér halálával, vagy ha a szoros családtagok közül valaki súlyosan megbetegszik, vagy a szülők elválnak. Az nagy károkat okoz, és ilyenkor résen kell lenni.

Minden jó, ha a vége jó

Lacy 27 éve szabad az anime pornótól, több mint 10 éve állt helyre az anorexiából. 8 éve nem volt képzeletbeli fantáziakapcsolata más férfiakkal. Ma már az a célja, hogy minél több lánynak és nőnek tudjon segíteni.

Lacy szerint sok nő fél attól, hogy a régi képek soha nem tűnnek el véglegesen az ember agyából. De tapasztalata szerint ezek idővel elgyengülnek, és ha vissza is térnek, már könnyen ellen lehet állni nekik. Véleménye szerint a romantikus vígjátékok, a fanfiction (rajongói irodalom) nagyon sok nőnek ártanak, ezért érdemes már gyerekkorban megtanítani a lányoknak, hogyan tudnak védekezni velük szemben. Akkor is, ha valamiről először úgy tűnik, hogy teljesen ártalmatlan.

Azoknak pedig, akik küzdenek ezen a területen, azt üzeni:

„Hosszú időbe telik és sok segítségre és erőforrásra van szükség a helyreálláshoz. A traumákat kezelni kell. De azt látom, hogy minden nő, aki eltökéli magát, visszatalál a pornó nélküli, szabad élethez.”

Ne add fel a küzdelmet, akkor sem, ha nálad az egy folyamat, aminek most még nem látod a végét.