Ha egy ember olyan kényszeres cselekedeteket csinál, amit igazából nem akar, annak nagyon sokszor az áll a hátterében, hogy az egyik szülője valamiért kivonult az életéből. Lehet ennek az oka válás, munkamánia, rossz kommunikáció, téves prioritási sorrend a családban vagy akár az egyik gyereknek a favorizálása.
Az EREDET sorozat arról szól, hogy a teljes szabadság elnyeréséhez szükség van annak az átgondolására is, hogy honnan jöttünk, mit hozunk a múltunkból. Itt olvashatod a sorozat bevezetőjét és a többi részt is.
Külön színnel jelöltem azt a bekezdést, ami triggerelő lehet, mert olyan konkrét szexuális fantáziákat tartalmaz, amelyek egyeseknek vágykeltőek lehetnek. Igyekeztem a lehető legártalmatlanabbul fogalmazni, de vigyázz magadra. Ha nem neked való, olvasás nélkül ugord át.
A múlt sebei kihatnak a mára
Tom régebb óta küzdött a pornográfiával, és a Segítőjével folytatott beszélgetések során elkezdett gyanakodni, hogy lehet annak valami oka, hogy mindig ugyanolyan fajta pornót nézett.
Tom szülei tizenhárom éves korában váltak el, édesanyja teljesen összetört a válás miatt, és Tom úgy érezte, neki kell pótolnia apja hiányát, ő lett a férfi a háznál. Sokat hallotta a gyülekezetben, hogyan kell egy istenfélő férfinak jó vezetőnek, jó kereszténynek lenni. Szeretett volna ennek megfelelni, de a sok felelősség túl nagy teher volt.
„Hatalmas volt rajtam a nyomás. Gondoskodnom kellett anyámról, mert az apám elhagyott minket. Jó példát kellett mutatnom a testvéreimnek, bizonyságot kellett tennem a barátaimnak, jól kellett teljesíteni a suliban, és még emellett az Urat is kellett volna szolgálnom. Mérges voltam, hogy mennyi elvárásnak kell megfelelnem” – emlékszik vissza Tom a tinédzserkorára.
Ekkor talált rá a pornóra, amire egyre jobban ráfüggött. Olyan pornót szeretett nézni, amiben a női szereplő orálisan elégítette ki a férfi szereplőt. „A pornóban engem elégítettek ki, a való életben képletesen szólva én térdeltem, hogy mások igényeit szolgáljam ki. Ez az életérzés megjelent abban is, hogy milyen nőket szerettem a pornóban nézni. Olyanokat, akik nálam jóval kisebb testalkatúak – mert az azt sugallta, hogy kevesebb igényük van, mint nekem” – mondta Tom.
Ahhoz, hogy meg tudjon szabadulni a pornótól, szüksége volt arra, hogy szembenézzen az apja iránt érzett dühével. Fontos volt az is, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy ne vállalja túl magát, valamint ki tudja fejezni a környezetének, amikor segítségre van szüksége. Ahogy Tom ezen egyre többet dolgozott, egyre kevésbé vonzotta a pornográfia.
Miért lesz valaki függő?
Dr. Nicole LePera pszichológus szerint sokan azért küzdenek függőségekkel, mert ez egy megküzdési stratégia (coping mechanism), amivel valahogyan próbálják megnyugtatni az idegrendszerüket. Annak, ahogy egy ember az életében lévő stresszt próbálja kezelni, rengeteg köze van az önszabályozáshoz (self-regulation), ami kisbaba korunkban alakul ki.
Tudom, ez így túl szakszöveg. Megmagyarázom hétköznapibb nyelven.
Biztos tapasztaltad, hogy egy pici gyerek nem tudja magát megnyugtatni. Szükség van egy olyan felnőtt jelenlétére, akire számíthat, aki egyfajta rendszert visz az életébe. Általában a szülő az, aki megnyugtatja a kisbabáját, és ezzel a kicsi idegrendszere egy nyugodt, kiegyensúlyozott állapotba kerül.
Megtörténhet, hogy valakinél ezt már kisbabakorban elhanyagolják, de később is tud az ember sérülni. És nem csak egy válásban. Lehet, hogy gyerekkorodban az édesapád a munkamániája miatt nem töltött elég időt veled, vagy az édesanyád sokkal nagyobb figyelmet fordított a testvéredre. Az a durva, hogy keresztény hívőknél akár a gyülekezeti szolgálat prioritása is a minőségi családi élet rovására mehet. (Ez nem törvényszerű, csak nagyon nehéz egyensúlyozni.)
Az elhanyagolás megjelenhetett abban is, hogy az apád/anyád nem volt hajlandó részt venni olyan beszélgetésekben, amikre amúgy minden gyereknek szüksége lenne (pl: testápolással, táplálkozással, szexualitással kapcsolatban) Az is lehet, hogy figyelmen kívül hagyták az érzelmi szükségleteidet, amikor valamiért izgultál, szomorú vagy mérges voltál.
Az ilyen távolságtartó szülők értékelni tudják, hogyha a gyerekük jó jegyeket kap, vagy kiveszi a részét a házimunkából, de ahogy ellenkező véleménye lesz valamiről, vagy esetleg valamilyen „kellemetlen” érzelem-megnyilvánulása van, akkor abból azonnal konfliktus alakul ki.
Amikor egy szülő magára hagyja a gyerekét
Elképzelhető, hogy a szüleid elváltak, és ha anyukád nevelt, akkor ezt úgy élted meg, hogy az apád elhagyott. De ezt a „magárahagyottságot” akkor is átélheti valaki, ha mondjuk a testvéredre nagyobb figyelem irányult, vagy őt látványosan jobban kedvelték a szüleid.
Jay Stringer az Unwanted című könyvéhez több mint 3800 embert kérdezett meg a szexuális függőségeikkel kapcsolatban, és a válaszadók 47%-a úgy élte meg, hogy gyerekkorában nem volt senki, akivel megbeszélhette volna a gondjait. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi embernek nem voltak jelen a szülei, hanem hogy nem érezték elég biztonságban magukat ahhoz, hogy hozzájuk forduljanak.
A keresztény családokban (és sok közösségben) van egy kimondatlan szabály, ami szerint a szexről nem szabad beszélni, csak és kizárólag azért, hogy istenfélelmet „verjenek” a gyerekbe, hogy elkerülje a házasság előtti szexuális életet. De ha egy gyerek a szexualitásról (ami egyébként egy Istentől kapott ajándék) csak és kizárólag negatív kontextusban hall, akkor össze fogja kötni a szégyennel.
És ha a szülők nem tanítják a gyereket a szexualitásról, akkor sajnos a pornó fogja tanítani.
Ha szülő vagy, olvasd el ezt: Így beszélgess gyermekeddel a szexualitásról
A háttérbe vonult szülői nevelés következményei
Ha valaki így nő fel, akkor fiatal felnőttként sokszor úgy érzi, hogy nem áll készen a világ kihívásaira, mert ő „nem elég jó”. Sajnos egy távolságtartó szülő tudat alatt arra tanítja meg a gyerekét, hogy a szeretetet nem a családon belül fogja megtapasztalni, és ez kihat a fiatal saját, új családjára is. Nagyon nehéz lesz neki megnyílni a saját házasságában.
Az így felnőtt gyerekekből gyakran szorgalmas, jó munkabírású emberek lesznek, hiszen ezt tanulták a szüleiktől, de a családi minta miatt nagy eséllyel szintén kivonulnak a saját gyerekeik életéből, ezzel megismételve az ördögi kört. Sokszor felnőve egyfajta nomádként vándorolnak, váltogatják a munkahelyüket, vagy folyton csak keresik a helyüket, meg olyan vezetőket/esetleg pásztorokat, akik kiszolgálják azt, amire ők vágynak.
Szexuális ragadozóknak való kitettség
Sajnos az ilyen háttérbe vonuló, jelen nem lévő szülők gyerekeit sokkal nagyobb arányban pécézik ki maguknak a rossz szándékú felnőttek. Ezek a ragadozók kihasználják egy gyerek vágyát a figyelemre. A statisztika szerint azokat a fiatalokat, akik vágynak a szüleik szeretetére, de nem kapják meg, sokkal nagyobb arányban érik szexuális zaklatások.
Sőt rájuk nagyobb arányban jellemező, hogy olyan, a pornóból tanult szexuális cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket igazából nem akarnak, de a társuk belekényszeríti őket.
Stringer kutatásában több mint 1000 nő vett részt. Akik közülük több anyai szeretetre vágytak volna gyerekkorukban, ott háromszor nagyobb volt annak kockázata, hogy egy náluk idősebb személy bevezette őket a pornófogyasztásba.
Még egy nagyon megrendítő adat. Annak az esélye, hogy egy idősebb személy pornófogyasztásba vezessen be egy lányt, 9%-ról 38%-ra (!) nőtt, ha a lány apja érezhetően nagyobb figyelmet mutatott a testvére iránt.
Tudd, hogy nem direkt szúrtak ki veled a szüleid
Ha ez édesanyád vagy édesapád nem tudták ezt jól csinálni, az jó eséllyel nem azért van, mert gonosz emberek lennének, vagy gyűlölnének. Hanem azért, mert a saját életükben is volt valami nem-kezelt trauma, amit magukkal cipeltek.
Az a szülőd, akivel nem volt jó gyerekként a kapcsolatod, simán lehet, hogy állandó stresszel küzdött, vagy az is lehet, hogy ő maga is függőségben szenvedett. Esetleg valami egyéb ok miatt képtelen volt az egészséges szülő-gyerek kapcsolatra veled.
Ez viszont sajnos kihat egy gyerekre. Úgy érzi ilyenkor egy ember, hogy elhagyták és az elvetettség miatt kialakul benne egy olyan én-tudat, ami a szégyenre alapul.
Torz-identitás kialakulása
Írok egy pár példát ilyen szégyen-alapú gondolatokra, amik eltorzíthatták az énképedet:
- Engem senki sem szeret, senki nem is fog soha
- Mindenki el fog hagyni
- Amit én mondok, az nem fontos/nem számít
- Nincs bennem semmi érték
- Nem vagyok elég jó
Ha az embernek az identitása ilyen gondolatokon alapul és nem tudja megnyugtatni magát egészséges módon (azaz jól szabályozni önmagát), akkor olyan dolgokat fog csinálni, amik hosszú távon nagyon károsak, de úgy érzi rövidtávon valamilyen szinten megkönnyebbülést, vagy vigaszt ad. Magyarul függőségbe kerül. Lehet ez alkohol, pornográfia, étkezési problémák (anorexia, bulimia), önvagdosás, szexfüggőség, social média függőség, munkamánia, stb…
A függőség hátterének az egyik biológiai/neurológiai oka az, hogy a testünk megpróbálja enyhíteni a minket nyomasztó belső érzéseinket, és el akarja némítani valahogy a fejünkben száguldó, gyakran nagyon fájdalmas gondolatokat.
Stringer nagyon érdekes megállapítást tesz, és ezen én azóta gondolkodom, mióta tavaly olvastam. Szerinte az emberek elsősorban nem az örömszerzés miatt követik el újra és újra a szexuális jellegű kényszeres cselekedeteiket, hanem hogy ezzel is megerősítsék a szégyen által eltorzított, téves identitásukat.
Visszagondolva úgy látom, hogy ez rám igaz volt. A pornófogyasztáshoz és önkielégítéshez nálam egy mérhetetlen öngyűlölet társult, amiben megjelentek a fent felsorolt szégyen-alapú gondolatok. Érdekes belegondolni, hogy mielőtt megtettem, mindig pontosan tisztában voltam vele, hogy a megkönnyebbülés vagy a feledés csak nagyon rövid ideig fog tartani, mégis megcsináltam. Azt hiszem, segített volna, ha akkor tudom, hogy az egészet ez az elvetettség és az öngyűlölet hajtja.
Az egyszer biztos, hogy a függőséget okozó testi vágyaid jelzik neked is, hogy hol szereztél korábban sebeket, amik még nem gyógyultak meg. Ahogy Tom példája is ezt illusztrálta.
Merre van a kiút?
Gondold át, hogy van-e olyan dolog az eddig olvasottak között, ami jellemző volt a gyerekkorodra. Ha ilyen családból származol, fontos tudnod, hogy azoktól a „megoldásoktól” (megküzdési stratégiáktól), amik eltávolítanak Istentől és az emberekkel való közösségtől, csak magányosabb leszel.
Isten szeretetre, közösségre teremtette az embert. Sajnálom, hogy a gyerekkorodban erre nem kaptál jó mintát. De ezen nem késő változtatni.
Hiszem, hogy az Istennel való, bizalomra épülő kapcsolat és a minőségi, szereteten alapuló baráti és családi kapcsolatok segíteni fognak a gyógyulásban.
Ha most még nincs így, akkor érdemes ebbe az irányba lépéseket tenned. Én mindenképpen azt ajánlom, hogy ehhez kérj segítséget a helyi közösségedtől, gyülekezeted vezetőitől, számodra hiteles, jó keresztényektől vagy akár pszichológustól. A személyes segítség azért is fontos, mert az általam írtak nem biztos, hogy pontosan vonatkoznak a te helyzetedre, a te családodra.
De azért remélem, hogy elindította benned a gondolkodást, és imádkozom, hogy Isten mutassa meg, hol van még szüksége a lelkednek gyógyulásra, hogy utána teljesen szabad lehess a kényszeres cselekedetektől.
Arrivera – azt jelenti sikerülni fog. Eljön a szabadság.
Ha szükséged van egy kis identitás erősítésre, akkor ezeket az írásaimat ajánlom:
Nem az vagyok, akinek mások tartanak – az Imposztor-szindróma
„Sosem leszek elég jó” – a kudarcok sebei
A poszt megírásához felhasználtam Dr. Nicole LePera írását a témáról, illetve Jay Stringer Unwanted című könyvének 3. és 4. fejezetét. Tom története is az ő könyvéből van.
