A pornófogyasztás általában eszkalálódik. A pornó addiktív tulajdonsága miatt a fogyasztónak folyamatosan növelnie kell az adagját, hogy ugyanolyan szintű élvezetet okozzon, és gyakran a pornó egyre extrémebb és durvább formája hoz csak kielégülést. A pornó fogyasztói eljuthatnak arra a pontra, amikor már egyre kevésbé élvezik a pornót, mégis egyre többre van szükségük.
Nem gondolkoztál el még azon, hogyan létezik, hogy olyan sokan megélnek a pornóiparból, miközben rengeteg tartalom elérhető ingyen? Wendy Selzter, a Yale jogi egyetemi karának munkatársa szerint a válasz egyszerű: miután egy ember függővé válik, egyre többet és többet akar. „Az ingyen pornó csak az étvágyukat növeli még jobban” – állítja Seltzer. „Miután elfogyasztották azt, ami ingyen elérhető, fizetős szolgáltatásra térnek át”.
Miért számíthat erre a pornóipar? A válasz az emberi agyban rejlik.
Minden függőséget okozó anyaghoz hasonlóan a pornófogyasztás felszabadítja a dopamin nevű hormont az agynak abban a részében, amit jutalmazó központnak nevezünk. A dopamin feladata, hogy biztosítsa, jól érezzük magunkat, amikor valami egészségeset teszünk, például eszünk egy jót, szexuális kapcsolatba lépünk társunkkal, vagy egy jót edzünk. Ez az örömérzet arra ösztönöz minket, hogy újra és újra megismételjük a tevékenységet. Az agyunk eleve úgy van beprogramozva, hogy olyan dolgokra motiváljon minket, amik növelik az egészségünket és a túlélési esélyeinket. Egyszerűen hangzik?
Nos azért nem olyan egyszerű. A kutatók nemrég felfedezték, hogy ez a jutalmazó központ két részből áll, az egyik a liking (azaz a jutalmazás hedonikus megfelelője) és a wanting (azaz a jutalom elérésére irányuló törekvés). Ha megértjük, hogy ezek hogyan működnek, akkor megtaláljuk a magyarázatot is arra, hogy miért változtatja meg a pornó az emberi szokásokat és miért fogyasztanak belőle egyre többet és többet a pornófüggők.
Liking (szabadfordításban élvezés)
A „liking” rendszer egy nagyon pici része a jutalomközpontunknak. Ennek köszönhetjük azt a jó érzést, ami akkor tölt el minket, ha megnyerünk egy meccset, csókolózunk vagy valami egészséges dolgot csinálunk. De sajnos ugyanúgy reagál olyan káros szenvedélyekre is, mint a cigarettára, a drogra vagy a pornóra. Ezért van, hogy ezek az addiktív tevékenységek elsőre örömet okoznak.
Amikor valami aktivizálja a jutalmazó központunkat, és egy jóérzés, egy öröm tölt el minket, akkor az a „Liking rendszerből” érkezik, mert az agyunk válaszul elkezd termelni egy CREB nevű kémiai anyagot. A CREB egyfajta fékként funkcionál a jutalomközpontban, normál esetben az öröm/élvezet elhalványul, elégedettséget érzünk, és készek vagyunk tovább folytatni az életünket.
De ha túlstimulálják ezt a „Liking” rendszert, akkor ez a CREB szint olyan magas lesz, hogy elerőtlenedik az öröm/élvezet foka. Egyes kutatók szerint a CREB túltermelődés lehet annak az oka, hogy a függők toleranciát építenek ki, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb élvezet származik a stimulációból és egyre többre és többre van szükségük, hogy elérjék ugyanazt az élvezeti szintet. Ha túl sok CREB van az agyunkban, akkor eltompul az élvezet kábé mindennel kapcsolatban, ezért van az, hogy a függők gyakran unatkoznak és depressziósok lesznek.
Wanting (szabadfordításban akarás)
Ez a rész sokkal nagyobb területet foglal el a jutalmazó központunkban. Amikor intenzív élvezetet élünk át, akkor újraprogramozza az agyunkat. A DeltaFosB nevű fehérje segítségével a „Wanting” rendszerünk új idegpályákat épít ki az agyban, hogy emlékezzünk az élményre, és később újra megismételjük.
Azért nevezzük „Wanting” (akarás) rendszernek, mert az új idegpályák következtében meg akarjuk majd ismételni az élvezetet okozó cselekedeteket. Minél gyakrabban megismételjük, ezek az idegpályák annál erősebbek lesznek és annál erősebb lesz a vágyakozás/akarás. A DeltaFosB fehérjét gyakran úgy nevezik, mint a függőségek molekuláris kapcsolója, mert megerősíti a vágyakozást, és ha túl sok felgyűlik belőle az agyban, mozgósíthat olyan géneket, amik még inkább kiszolgáltatják a fogyasztót a függőségnek.
A DeltaFosB nem csak az élvezetet okozó cselekvésre emlékeztet, hanem olyan részletekre (triggerekre) is, amiket a fogyasztáshoz kötünk. Triggernek hívjuk azokat a tényezőket, melyek a szerhasználathoz kötődnek, és újbóli megtapasztalásuk könnyen bekapcsolja a sóvárgás automatizmusát. A trigger lehet egy tárgy, egy hely, egy illat, de akár egy érzelmi állapot is, amik a függőség minden formájában fellelhetők. Például egy cigarettafüggőnek ilyen a cigi füstje. Egy alkoholfüggőnek ilyen trigger lehet egy borosüveg látványa vagy az ivócimborájának a hangja. Egy pornófüggőnek ez lehet egy emlék egy pornófilm jelenetről, vagy egy helyszín vagy napszak, amikor magára marad az internettel. Egy függőnek lassanként az egész világ egy „trigger zónának” tűnik, ami folyamatosan löki őt vissza a függőségébe. Lassan annyira érzékenyekké válnak, hogy szinte bármi bekapcsolhatja bennük a sóvárgást.
És akkor itt álljunk csak meg egy percre! Nem azt mondtuk az előbb, hogy a CREB elerőtleníti az idegeket, és kevésbé lesznek érzékenyek? Most meg azt állítjuk, hogy a DeltaFosB miatt még érzékenyebbek lesznek. Akkor most melyik az igaz?
Az a helyzet, hogy mindkettő egyszerre. Ne felejtsük el, hogy két külön rendszerről beszélünk az agyban. Minél többet tesszük ki magunkat a pornónak, a „Wanting” rendszer annál érzékenyebbé válik a környezetbeli tényezőkre (triggerekre), amik kiváltják a vágyakozást. Ugyanekkor a „Liking” rendszerünk egyre kevésbé érzékeny az örömre, élvezetre.
Ez a szörnyű iróniája a függőségnek: a függő egy jobban akarja („want”), miközben egyre kevésbé élvezi („like”).
A pornófogyasztás azért eszkalálódik, mert a tartalom, ami a függőt egykor élvezettel töltötte el, egyre unalmasabbnak tűnik. Ezt elkezdi azzal kompenzálni, hogy egyre több időt tölt pornófogyasztással, és a pornó egyre durvább formáihoz fordul, hogy elérje ugyanazt az izgalmi szintet, amit először érzett. A pornófogyasztók emiatt egyre jobban elmerülnek a pornó agresszívabb, erőszakosabb formájában. És sajnos függetlenül attól, hogy milyen sokkolóvá is válik az ízlésük, biztosak lehetünk abban, hogy lesznek olyanok a pornóiparban, akik ezt kiszolgálják.
A bejegyzés a Fight The New Drug honlapján megjelent cikk fordítása, amelyet az FTND engedélyével közöltünk. A blog nem a FTND hivatalos képviselője. Eredeti cikk a tudományos forrásmegjelölésekkel: https://fightthenewdrug.org/why-consuming-porn-is-an-escalating-behavior/
