Számomra az egyik legmegdöbbentőbb dolog a szabadság útján való járásban az volt, hogy tök sok idő után is előtörtek az „elvonási tünetek”. Pedig végigmentem a megtisztulás minden lépésén, odafigyeltem arra, hogy mit nézek/olvasok és kinek a társaságában vagyok. Mégis előfordult. És ennek nem csak szellemi, vagy lelki okai voltak. Hanem biológiai is.
Meséltem már nektek, hogy számomra a szabadulás egy folyamat volt. Régen, amikor teljesen foglya voltam a pornográfiának és az önkielégítésnek, a legjobb passzomban is max. egy hónapot bírtam ki elesés nélkül. Amikor segítséget kértem és lett saját Segítőm, akkor is rendszeresek voltak pár havonta a visszacsúszások, amikor volt, hogy napokra, hetekre újra visszarántott.
Évek teltek el azzal, hogy a „pontszerű”, csodajellegű szabadulásra vártam, amivel valahogy teljesen ledobtam magamról a felelősséget. „Ha Isten akar, akkor majd megszabadít” – gondoltam. „Én ilyen vagyok, úgysem tudok megváltozni. Nekem ez nem megy.”
De így nem változott semmi.
Amikor viszont már készen álltam arra, hogy folyamatként tekintsek a gyógyulásra, amiért nekem tevőlegesen tenni is kell, akkor fordultak meg a dolgok és indultam el szép lassan a szabadság útján.
Hála Istennek, hogy most már ebben az időszakomban lehetek. Minden erőfeszítést megért. Bárcsak hamarabb elkezdtem volna.
Aztán beütött a krach
Amikor már hónapok óta a teljes szabadságban éreztem magam, és eufóriában úsztam, hogy most végre megtörtént, tényleg szabad vagyok, a semmiből tört rám az eszméletlenül erős késztetés, hogy nekem most azonnal „muszáj megtennem”.
Fogalmam sem volt, honnan jött.
Nem néztem semmi „gázosat”, nem találkoztam épp senkivel, tudomásom szerint nem történt semmi körülöttem, ami kiválthatta volna. A semmiből lecsapott rám a vágy, olyan erővel, hogy minden izmom megfeszült, és az agyam azt súgta, hogy most azonnal önkielégítenem kell, különben „belehalok”. Remegtem. Konkrét fájdalommal járt az ellenállás.
Ráfeküdtem a kezeimre, hogy nehogy hülyességet csináljak és a párnába üvöltöttem a frusztrált méregtől. „Azt hittem, már magam mögött hagytam. Ez már nem én vagyok. Mi ez az egész?” – gondoltam.
Ha tehettem volna, kibújok a testemből, csak hogy elmeneküljek ettől az érzéstől. Bár én azt sosem éltem át, pontosan ilyennek képzelem, amikor valaki a kábítószerről akar leszokni.
Úgy éreztem, belehalok, ha nem engedek a késztetésnek.
És nem értettem, honnan jött. Hiszen már szabad voltam. Hónapok óta nem volt még csak gondolati szinten sem kísértés arra, hogy újra csináljam.
Ráadásul teljesen ismeretlen volt számomra ennek a fizikai jelenségnek az intenzitása.
Régen, a függőségem idejében ugyanis szinte sosem jutottam el idáig, mert már a legkisebb fizikai „tünetnél” engedtem a vágynak. Úgy voltam vele, hogy ebben az állapotban úgyis lehetetlen nemet mondani. „Csak egyszer.” „Csak egy órát.”
Aztán az egy órából lett kettő, három, az egyszeri alkalomból egyre több, míg örvényként rántott be magával a függőség.
Most is mérlegelni kezdtem. „Mi történne, ha engednék a vágynak? Isten úgyis megbocsát. A Segítőm írtó jófej és megértő, átbeszélnénk és folytatnánk tovább a szabadulás útján való járást. Miért is ne?” A „logikám” azt diktálta, engedjek a vágynak. Most azonnal. Mert ez így rossz. NAGYON.
Aztán eszembe jutott, hogy a szabadulás nekem nem arról szól, hogy hány napja/hónapja/éve nem estem el és ezért jól vállon veregessem magam.
Nem rövidtávon akarok gondolkodni, hanem örökre le akarok számolni ezzel a dologgal, ami olyan dolgokra kényszerít, amit én nem akarok.
Eszembe jutott, hogy minden egyes alkalommal, amikor pornót nézek, amikor önkielégítek, akkor azt erősítem az agyamban, hogy igen, ez a válasz, ez a megoldás a sürgetésre. És minden egyes alkalommal, amikor nemet mondok, akkor megerősítem az agyamban az idegpályát, hogy igenis van az önkielégítésen kívül más megoldás a stresszre / a fáradtságra / a szomorúságra / a méregre.
A dolgok biológiája
Az akaraterő az agyunk prefrontális kérgének működéséhez kapcsolódik, és már vannak olyan kutatások, amik kimutatják, hogy a rendszeres pornófogyasztás átalakítja az agynak ezt a részét, és bizony gyengíti az akaraterőnket. Az agyad úgy fogja érzékelni a vágyadat, mint amire most azonnal SZÜKSÉGED van. Ami MOST AZONNAL KELL.
Ahhoz, hogy az agyad újra megfelelően működjön, két dolgot kell tenned:
- ki kell „éheztetned” a régi idegpályákat, amíg elhalnak
- új idegpályákat kell építened, a dopamin szinted növelésével
A régi idegpályák elölése
Hagyd abba a pornónézést és az önkielégítéssel társuló fantáziálást. Persze lehet, hogy ez most egy amolyan 22-es csapdájához hasonló tanácsnak tűnik. „Azt mondod, hogy a pornóval legyilkoltam az akaraterőmet. Most meg azt tanácsolod, hogy úgy növeljem az akaraterőmet, hogy nem nézek pornót? Ez pont olyan, mint amikor egy alkoholistának azt mondod, hogy ne igyál” – gondolhatod.
De van különbség.
Ha valakinek csak annyit mondunk, hogy „hagyd abba” és semmi mást, akkor az számára azt jelenti, hogy egy életen át együtt kell élnie ezekkel az erős vágyakkal. Nincs semmi remény. Nincs kiút. De ha megérted, hogy az emberi agy igenis képes a változásra, akkor az rögtön más színezetet ad a dolgoknak.
Ezért én is összeszorítottam a fogamat és folyamatosan emlékeztettem magamat, hogy nem, nem „mindegy”, ha „most az egyszer”, „csak egy kicsit”.
A szabadság útján való járás nem egy döntés. Hanem döntések sorozata.
Azt mondtam magamnak: „Most nagyon gáz ez az erős, feszítő vágy. Szörnyen érzem magam. De ez nem fog örökké tartani. Szépen visszahódítom az idegpályáimat egyesével, amíg az agyam megtanulja, hogy ne az önkielégítésben, hanem másban keresse a tartós boldogságot.” Hát ez a gondolatmenet segített nekem akkor ott a kanapén megállni. Persze nem volt ilyen szépen, összeszedetten megfogalmazva. De a lényege ez volt.
Azért írtam most le, hátha neked is segít legközelebb, mikor jön a kísértés.
Így kerüld el a pornográfiát
Ezekről már sok szó volt a blogon, de az ismétléssel is a „jó” idegpályákat erősítjük. 😉
Kerüld a külső triggereket – azok amik a külvilágból hatnak rád negatívan. Ez mindenkinek más, hogy mi. Lehetnek bizonyos sorozatok, videojátékok, regények, instázás, késő éjszakáig fennmaradás… Tanuld meg, neked mik ezek és a következő heteken, hónapokon át kerüld őket. Teljesen. Kivétel nélkül.
Tanuld meg a belső triggereket jól kezelni – ezek alatt az érzelmeidet, a lelki állapotodat értem. Tudod, a pornóval összekapcsolt önkielégítéssel elmenekülsz a világból, hogy kicsit jobban érezd magad. Ez a fő motiváció mögötte. Találd meg, hogy mik a belső triggereid – magány, unalom, kimerültség, méreg, éhség… és készíts egy menekülő útvonalat arra az esetre, ha jelentkeznek. Pl: hívd fel a Segítődet. Vezess naplót. Menj el futni. Főzzél. Alkoss valamit. Ami neked működik és beválik.
Kerüld el a csúszós pályát – azok az eseménysorozatok, amik látszólag nem fontosak, mégis egy lépéssel közelebb visznek az elcsúszáshoz. „Csak megnézem, mi megy a tévében.” „Én csak átpörgetem az Insta felfedezőjét.” „Csak megnézem a romkom filmek csókválogatásait YouTube-on.” „Ledarálom egyhelyben ezt az évadot.” Ilyenek… Legyél őszinte magaddal és ne engedj ezeknek a látszólag ártalmatlan késztetéseknek, amik végül nálad mindig a csúszáshoz vezetnek.
Ne lézengj/unatkozz – különösen most a nyáron. Ne teljenek el napok, hetek azzal, hogy nincs mit csinálnod és csak unatkozol.
Számolj fel a fantáziáiddal – abban a pillanatban, hogy megjelenik a fantázia, ami elindít az önkielégítés felé, ragadd meg, és hajítsd ki. Képzeld el, ahogy „elpusztítod” azt a bizonyos fantáziádat. Gondolatban húzd át egy piros kereszttel, verd szét egy kalapáccsal, daráld le, vagy húzd le a wc-n azt a gondolatot.
Irányváltás – találj egy olyan tevékenységet, amit bármikor meg tudsz tenni, amikor érzed a késztetést. Ez lehet légzésgyakorlat, vagy hogy megmosod az arcodat, csinálsz magadnak valami ételt, vagy elmész sétálni.
Őszinte leszek. Először nehéz lesz. De egy idő után megtanítod az agyadat, hogy új idegpályákat alkosson.
Ezekhez is van néhány tippem.
Új idegpályák kiépítése
Az agyad is olyan, mint az izmaid. Minél többet edzed, annál erősebb lesz. Az a fontos, hogy olyan új tevékenységeid legyenek, amik növelik a dopamin hormonszintedet.
Elmélkedés – kutatások bizonyítják, hogy az elmélkedés, a „meditáció” akár 65%-kal megnövelik a dopamin szintet. Ezt Hívőként is tudod csinálni. Tanulj meg pár Igét a Bibliából, énekelj dicséreteket. Imádkozz. Olvasd a Bibliát. Tedd rendszeres szokásoddá.
Testmozgás – a jótékony egészségügyi hatások mellett ez is nagy mértékben emeli a dopamin szintedet és segít csökkenteni az elvonási tüneteid erősségét.
Társasági élet – a pornófogyasztás egy igazi magányos tevékenység. Azzal, hogy igazi kapcsolatokat építesz ki emberekkel és minőségi időt töltesz velük, új idegpályákat építesz, amik megtanítanak arra, hogy ebben hogyan találhatod meg az élvezetet.
Hobbik – kezdj el valamit, amit mindig is ki akartál próbálni. Kösd le az energiáidat és élvezd, hogy új dolgokat tanulsz.
Időbe telik, de sikerülni fog
Az új idegpályák kiépítése időt igényel. Legyél türelmes és semmiképpen ne add fel!
Ha egyszer el is csúsztál, mert nem tudtál ellenállni, akkor ne mondd azt, hogy „most már minden mindegy: ha pornóra önkielégítettem, akkor most már tölthetem ezzel az egész estét/napot/hetet/hónapot.„
Ne engedd, hogy az egyszeri megcsúszások miatt elbukd a végső győzelmedet.
Igenis számít a folyamat, hogy a napi több óra pornónézésből lesz először napi 1, aztán heti 1, aztán havi 1, aztán meg még ritkább, amíg végül az agyad megtanulja, hogy többet ne ebbe meneküljön.
Hosszútávra tervezz! És bízom benne, hogy ahogy nekem is egyre kevesebbszer jöttek az elvonási tünetek, neked is így lesz.
Arrivera. Azt jelenti, sikerülni fog. Eljön a szabadulás. Meglesz az a pont, hogy tényleg az volt az utolsó alkalom. Csak ne add fel!
A poszt megírásához felhasználtam a Covenant Eyes bejegyzését.
