A gyerekkorunk nagyon meghatározza azt, hogyan fejlődik ki a személyiségünk. Egy gyerek nem lehet az anyjának a „férje”, vagy az apjának a „felesége”. Ha mégis ilyen helyzet állt elő a családodban, akkor lehet ez az oka, hogy bizonyos függőségek vagy kényszeres cselekedetek kialakultak az életedben. Sőt. Ennek a következményei akkor is megmaradhattak, ha már rég elköltöztél otthonról, családot alapítottál, sőt akkor is, ha a szüleid már nem élnek.
Az EREDET sorozat arról szól, hogy a teljes szabadság elnyeréséhez szükség van annak az átgondolására is, hogy honnan jöttünk, mit hozunk a múltunkból. Itt olvashatod a sorozat bevezetőjét és a többi részt is.
Külön színnel jelöltem azt a bekezdést, ami triggerelő lehet, mert olyan konkrét szexuális fantáziát tartalmaz, amely egyeseknek vágykeltő lehet. Igyekeztem a lehető legártalmatlanabbul fogalmazni, de vigyázz magadra. Ha nem neked való, olvasás nélkül ugord át.
Hárman lesznek eggyé
Triangulációnak vagy háromszögelésnek nevezik pszichológiai szakszóval, amikor két személy közötti egyensúly valamiért veszélybe kerül, és megoldásként egy sérülékenyebb harmadik személyt (a gyereküket) vonják be. Ettől a háromszemélyes kapcsolat stabilabbnak tűnik, de én úgy fogalmaznék, hogy inkább így tudják levezetni könnyebben a frusztrációjukat.
Az 1 Móz 2:24 alapján ugye nagyon nem így kéne… A hármas kötél a bibliai világnézet alapján egy férfi és egy nő szövetsége, amiben ott van az Úr is. (Lásd még: Préd 4:9)
Tom azért kezdett el Segítőhöz járni, mert nehezére esett nőkkel kapcsolatot létesíteni és fenntartani. Szerinte ezért menekült pornófogyasztásba. “A pornó sokkal könnyebb. Nekem semmit nem kell tennem. Ez az egyetlen hely, ahol élvezethez juthatok úgy, hogy nincs velem szemben semmi elvárás.”
Amikor a Segítője megkérdezte, hogy fel tudja-e idézni, mióta okozott neki gondot, hogy a nőkkel jó kapcsolatot ápoljon, Tom ráébredt, hogy kiskorában az édesanyja szinte megfojtotta a szeretetével. Apja távollétében az anyjának állandóan szüksége volt a fizikai kontaktusra Tomtól (ölelések, puszik formájában), illetve érzelmileg is egyfolytában a fiúra támaszkodott.
Később rendkívül érdekelte, mi van Tommal, hogyan áll a szerelmi élete. Részletekbe menően faggatta például, hogyan küzd meg a nemi vágyával. 😬 Ha Tom nem volt hajlandó részletesen beszámolni, akkor érzelmileg manipulálta. „Amikor eldöntöttem, hogy többet semmit nem mondok el anyámnak, azt éreztette velem, mintha megcsaltam volna.”
Tomnak hatalmas lelkiismeretfurdalása volt amiatt is, hogy ennyire zavarta az anyja érdeklődése, amit ugye ő törődésnek álcázott.
Amikor a gyerek lesz a szülő bálványa
Nem csak egy válás/elhagyás, hanem már bizonyos házassági problémák következtében is kialakulhat, hogy egy szülő az érzelmi szükségleteit a gyerekein keresztül akarja betölteni. Ekkor a gyerek válik a szülő bálványává.
Ez a gyerek felnőve azt fogja érzékelni, hogy minden döntés, amit meghoz (és egyébként olyan normális döntésekre gondolok, mint sportág vagy egyetem megválasztása, otthonról való elköltözés, családalapítás) valamiképpen egy „árulás” a szülővel szemben.
Ambivalens a dolog ez amúgy. Mert egyfelől jó érzés is, ha egy szülő ilyen mértékben támaszkodik ránk, de ezzel azt kockáztatjuk, hogy ő fogja eldönteni, hogyan kellene kinéznie az életünknek.
Lizzy anyukája gyakran kiborult. Ha az anyjára rájött a hepaj, az apjával megbeszéltek egy kódot, hogy a garázsban találkoznak és elmennek fagyizni, vásárolni vagy mozizni. „Szerettem apámmal lenni, de ez így olyan volt, mintha randiznánk. Nagyon jól tudtam, hogy jobban kedvel engem, mint az anyámat. Élveztem a figyelmét, de emiatt kellemetlenül éreztem magam anyám jelenlétében” – számolt be erről Lizzy.
Jay Stringer kutatása érdekes összefüggést mutatott ki ezzel kapcsolatban. A válaszokból az olvasható ki, hogy amikor egy apa szorosabban kapcsolódott a lányához, mint a feleségéhez, az rendszeresen az anya mérgét és merevségét váltotta ki a lányuk felé. Erről pedig már írtam, hogyan vezethet kényszeres cselekvésekhez.
Amikor a szülő gátol
Almási Kitti nagyszerű „Ki vagy te?” című könyvében részletesen ír arról, hogyan hatnak ránk a szülői elvárások. Ezek a sokszor öntudattalan elvárások teljesen gúzsba tudják kötni az ember személyiségfejlődését és egyfajta „gátló parancsokként” hatnak ki felnőttként is ránk.
Három ilyen szülői gátló parancs is ehhez a témához tartozik, ezért röviden megemlíteném őket itt.
Az egyik a „Ne tartozz sehova!” Erre ilyen példát ír Almási: „felkeresett egy fiatalember, aki azért szenvedett, mert édesanyja ellehetetlenítette a párkapcsolatait. Első szerelme úgy ért véget, hogy a lány megcsalta…, anyja innentől nemes egyszerűséggel »ez is csak egy haszonleső k..va« jelszóval próbálta megóvni fiát a rosszindulatú nőktől, akikben »soha nem lehet megbízni«. Idővel a fiú is átlátta, hogy ennek a „védelemnek” egyetlen üzenete van: »neked csak én vagyok, fiam, senki nem állhat közénk«”.
A másik ilyen gátló parancs a „Ne mozdulj!” azaz ha lehet, akkor semmit ne változtass a kialakult családi felálláson. Erről Almási ezt írja: „Egy, a lojalitásba beleragadt felnőtt gyereknek nem szabad tudomást vennie arról, hogy őt hívogatja az élet, mert a végén még megtalálná a társát, vagy önállóvá válna, vagy meghaladná anyja vagy apja teljesítményét… Ő felnőttként továbbra is a gyerekkorában tudattalanul felvállalt szerepet viszi, még mindig – az esetleg már nem is élő – szülei kimondott vagy kimondatlan elvárásainak megfelelően él.”
Harmadikként kiemelném a „Ne légy sikeres!” gátló parancsot. Ha egy szülő ilyen tudtat alatti elvárást fogalmaz meg a gyereke felé, annak Almási Kitti szerint két oka lehet: „Az egyik különösen szomorú: retteg, hogy a gyerekek túlszárnyalja őt… nem tudja elviselni, hogy lekörözzék és ellopják tőle a rivaldafényt – pláne házon belül.”
A másik ok pedig a szülő félelme, hogy a gyereke többre jut nála, (iskolázottságban, anyagiakban, társadalmi vagy gyülekezeti pozícióban) és akkor eltávolodnak egymástól. Ezt gyakran olyan kérdésként fogalmazza meg a szülő, hogy „te is elhagysz engem?” Illetve sokszor elbátortalanító megjegyzéseket tesz a gyereke teljesítményére, mert tudat alatt szeretné a gyerekét egy alacsonyabb szinten tartani, hogy így tudjon továbbra is kontrollt gyakorolni felette.
Amikor a felnőtt „gyerek” függőségbe menekül
A trianguláció által keltett érzelmi nyomás elől gyakran menekülnek az emberek a pornográfiába. A titkolt élettel ugyanis látszólag megőrzik az otthoni status quo-t, de megvan a lázadás bizsergető érzése is, amit tévesen szabadságként élnek meg.
Stringer kutatásában azoknak a férfi válaszadóknak, akikkel az apjuk bizalmasan megosztotta a házasélet nehézségeit, minden harmadik olyan pornót fogyasztott, amelyben a női szereplő valamilyen anyai szerepben jelent meg (mostohaanya, női főnök, nagyobb testalkatú nők).
Stringer a könyvében elmesél egy olyan története, hogy egy férfipáciense rájött, azért hízott el irracionálisan, mert bűntudata volt, hogy a szüleitől távoli egyetemet választott. Amikor a srác eldöntötte, hogy szakít a szülei gátló parancsaival, elkezdett kerékpározni, és jóval egészségesebb élete lett. „De tisztában vagyok vele, hogy a kerékpározás lefoglalja a hétvégeimet, amit akár a szüleimmel is tölthetnék. Sokszor úgy érzem, nekem kell megmentenem őket a magánytól. Mert igazából nincs életük” – meséli ez a fiatalember.
Szerintem ez egy nagyon jó példa arra, hogy megvizsgáld, vannak e még ilyen berögzült, egészségtelen elvárások benned a szüleid részéről, amik a negatív irányba befolyásolnak, és kezd el ezeket átformálni.
Mit tudsz tenni?
Át kell gondolnod, hogy esetleg van-e olyan szorongás az életedben, ami a szüleiddel való egészségtelen kapcsolatra vezethető vissza.
Szerintem egyébként ehhez az is fontos, hogy tudd, pontosan mit tanít a Biblia felnőtteknek a szülői tiszteletről. Ehhez bizonyára találsz sok forrást a közösséged kiadványai között, én nagyon röviden annyit mondanék, hogy felnőttként már nem feltétlen engedelmességgel tartozol, hanem szeretettel és azzal, hogy anyagilag a gondjukat viseled a szüleidnek (Lásd pl: Róm 13:8, Máté 15:5).
De ha manipulálnak, destruktív kritikával illetnek, megfosztanak a méltóságodtól, újra és újra visszahúznak, akkor érdemes némi távolságot tartani tőlük.
Ha például mindig hazalátogatáskor, családi programokkor vagy közvetlenül ezek után csúszol vissza a pornófogyasztásba, önkielégítésbe, akkor egész biztos jó alaposabban is megvizsgálni ezt a területet. Én is Segítőként sokakkal beszélgettem, és látszik, hogy ennek mindig van valami oka, ami a családi dinamikából/kapcsolatokból ered.
Amit röviden mindenképpen megemlítenék, hogy a teljes szabadsághoz hozzátartozik a MEGBOCSÁTÁS is. Ha most ezt olvasva esetleg haragszol a szüleidre, akkor ezt a posztot mindenképp olvasd el.
Házasságon belül van problémád?
Fontos, hogy tudd, a Biblia tanítása szerint házasságkötéskor viszont el kell hagyni az embernek az apját és anyját és ragaszkodnia kell a házastársához (Máté 19:5-6) Ez érzelmi eltávolodást is jelent. Ha megházasodsz, onnantól a lojalitásod a házastársadé kell hogy legyen, nem anyukádé vagy apukádé.
Nem lehet a házastársadnál fontosabb, hogy „megmentsd” a szüleidet. Legyen gyanús, ha mindig a legrosszabb időzítéssel érkezik olyan kérés részükről, amelyhez mindenképp neked kell megoldani egy problémát és csak rajtad áll és bukik a családi béke.
Arra is figyelj, hogyha nem tudsz kapcsolódni, igazi intimitásra lépni a házastársaddal, annak lehet az is az oka, hogy tudat alatt azt hiszed, a társad arra akar kényszeríteni, hogy ebbe a szüleid által rád erőltetett szerepbe lépj vissza. Lehet, hogy attól tartasz, újra rád terhelnek valamit, amit nem tudsz/akarsz elhordozni.
Sokszor ilyen helyzetben megjelenik egyfajta önigazolás is, hogy „a férjem, feleségem nem tudja megadni amire vágyom” és ettől „jogos, ha a szexuális szükségeimet illegális módon töltöm be.”.
Nem jogos. De legfőképpen nem jó megoldás.
Mindenképpen érdemes segítséget kérni ahhoz, hogy elindulhasson az intimitás helyreállítása a házasságodban. Ezt kérheted a keresztény közösségedben is a pásztorodtól, segítődtől, de lehet, hogy szakmai segítségre is szükséged lehet.
Ezt a bejegyzést Jay Stringer „Unwanted” című könyvének 5. fejezete és Almási Kitti „Ki vagy te?” című könyvének 1. fejezete alapján írtam.
