Close
Identitás, szex meg az Isten – Az vagy, amit érzel?

Identitás, szex meg az Isten – Az vagy, amit érzel?

Az elmúlt napok nagyon elgondolkodtattak. Vajon miért nem értjük egymást, amikor az identitásról, az ember lényegéről, a szexualitásról beszélgetünk? Miért tűnik sokaknak a keresztény álláspont olyan „keménynek”?

Az ok a világnézeti különbségekben rejlik. Mint mindenre, az ember identitására is igaz, hogyha kihagyjuk a meghatározásból, hogy mit mond maga Isten például arról, hogy mi az ember, ki a férfi és ki a nő, akkor ezzel kimondjuk, hogy Istennek nincs szuverén (mástól független) hatalma, így kénytelen lesz ezeket a fogalmakat az ember „megalkotni”. És akkor az még mindig csak egy vélemény marad, amivel szemben lesz ezer (millió?) másik. És akkor vitatkozhatunk.

Az én világnézetem origója Isten. Erre már biztos rájöttél, ha olvastál a blogról valamit. Nézzük hát meg, mit mond Isten az identitásról és ez hogyan kapcsolódik a szexhez. Úgyis a cím miatt kattintottál, nem? 😉

A legeslegelső dolog, amit a Biblia elárul Istenről, hogy Ő a Teremtő (1 Mózes 1:1). Mondhatta volna azt először, hogy ő az Úr, a Mindenható, az Alfa és az Omega, a Megváltó stb… Mégis először Teremtőként mutatkozik be. Ez tényleg a legfontosabb, mert minden más ebből következik.

Hisz ha nem Isten lenne a világ Teremtője, akkor nem is lehetne hatalma a világ felett. Ha mondjuk készítesz egy asztalt, akkor te szabod meg azt, hogyan nézzen ki, hány lába legyen, milyen részei legyenek, milyen funkciókkal. Az asztal készítőjeként megszabhatod, hogy mire lehessen használni és azt is, ki használhassa. Felelős vagy azért is, hogy az asztalod ne dőljön el és nyomjon agyon senkit.

Az emberek nagyon gyakran figyelmen kívül hagyják azt, hogyha Isten teremtette meg az embert, akkor joga és hatalma van arra is, hogy megszabja, hogyan működjön az ember.

Arra a kérdésre tehát, hogy miért rossz dolog a homoszexualitás, a nagyon egyszerű válasz az, hogy azért, mert Isten azt mondta.

Erre sokan kiakadnak.

Honnan veszi Isten a jogot arra, hogy megmondja nekem, mit tehetek és mit nem, kit szeressek és kit ne?

Azért mert Ő a Teremtő.

De ez nem az Ő diktátori önkényéről szól! Olvass picit tovább…

Mi a jó és mi a rossz?

A teremtés során Isten 8 alkalommal mondta valamire azt, hogy jó vagy nem jó. Tehát Ő nem csak Teremtő, hanem Bíró is. A jó és a rossz elbírálója. Nem volt önző, nem csak a saját szemszögéből határozta meg, hogy a teremtett dolgok jók-e, hanem az ember szempontjából is. Hiszen a Földet nekünk készítette otthonul (Ézs 45:18).

A Sátán pont azzal kísértette meg Évát, hogy ő maga is olyanná válhat, mint Isten, megmondhatja, hogy mi a jó és mi a rossz. A bűn úgy jött be a képbe, hogy az ember meg volt arról győződve, hogy neki van joga meghatározni ezt. Pont úgy, mint ma.

Mi az emberi identitás alapja?

Teremtette tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.

1 Mózes 1:27

Mit jelent az, hogy az ember istenképű?  Első sorban azt, hogy az ember közösségi lény. Isten is az. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem is folyamatos közösségben van egymással. Ehhez hasonló módon az ember is közösségben él, Istennel, a többi emberrel: a családi, baráti kapcsolatokban és az egyházban.

Amikor Isten Noéval beszélget, akkor kiderül az is, hogy az istenképűség azt is jelenti, hogy értékesek vagyunk (Lásd: 1 Mózes 9:6 & Jakab 3:9). A Biblia szerint az emberi élet annyira értékes, hogy a végső ítéletkor, amikor minden ember Isten elé áll, az élete az alapján lesz elbírálva, hogyan bánt az embertársaival.

Még egy dolog képezi az identitásunkat, mégpedig az, hogy Isten dicsőségét hordozzuk. Pál apostol azt írja, hogy „minden (köztük az ember is) általa és Érte lettek teremtve” (Kol 1:16) Plusz még egy: „Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem!” (Ézs. 43:7)

Ez azt jelenti, hogy két lábon járó hirdetőtáblája vagyunk annak az Istennek, akinek a képére lettünk teremtve.

És ez nem csak magunkra vonatkozóan igaz ám!!! MINDANNYIAN ilyen értékesek vagyunk Isten számára. Ezért nagyon fontos megválogatnod a szavaidat, amikor olyan emberekről beszélsz, akiknek más jellegű kísértései, vágyai vannak, mint neked.

Beszéljünk a szexről

Belegondoltál már abba, hogy amikor az állatok jöttek sorjában Ádámhoz, hogy elnevezze őket, akkor ők mind párban voltak, kivéve Ádámot? Erre azt mondta Isten, hogy ez így nem lesz jó, hogy Ádám egyedül van. A férfinak szüksége van egy segítőtársra.

Tök érdekes, hogy Isten egy csomó hatalmat adott Ádámnak különböző dolgok fölött, de arra nem, hogy megválassza, ki legyen a társa. Ki se kérte a véleményét. Isten megint egy „diktatórikus”, vagyis „önkényes” döntést hozott, hogy a Férfi társa egy Nő legyen. A nőt Ádám csak elnevezhette, de nem ő döntötte el, hogy ki és milyen legyen.

Ez után írja azt Mózes, hogy „elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté.” Ami vicces, mert Ádámnak ugye nem volt anyja meg apja.

Tehát ebből látjuk, hogy ez az egész szituáció egy univerzális igazságot és formátumot tartalmaz, ami az egész emberiségre vonatkozik ebben a világkorszakban.

A Bibliában szó sincs a szexről, amíg létre nem jött a házasság. Ebből pedig látjuk, hogy a szexuális életnek mindig kell, hogy legyen egy kerete. Bibliai alapokon nem lehet a szexről úgy beszélni, mint aminek a házasságon kívüli létjogosultsága lenne.

Ja és csak magamat ismétlem, hogy a szexet Isten találta ki. Bárcsak többet hallanánk erről az istentiszteleteken. A fiatalok többsége a világtól tanulja meg (rosszul), hogy mi a szexualitás.

Ennek az az oka szerintem, hogy a szüleink generációja azt hitte, hogyha erről beszél a fiataloknak, akkor pont amiatt fognak bűnt elkövetni. De ez az elgondolás figyelmen kívül hagyja azt, hogy az eredendő bűn miatt az ember magától ezzel csak rosszul tud élni. Fontos megtanulni a helyes használati útmutatót a Bibliából.

Ha bárki is beleolvasott már az Énekek Énekébe, akkor tudja, Isten hogy viszonyul a szexhez. Isten találta ki úgy, hogy élvezetet nyújtson. Különben nem olyan testi funkciókkal teremtett volna meg minket, hogy érzéki öröm legyen benne. Ha csak az utódnemzés lenne a célja, akkor megoldhatta volna egy pacsival is.

Abban különbözik a mi gondolkodásmódunk a világétól, hogy a szexualitás nem csak a gyönyörről/élvezetről szól.

Erről majd még lesz szó máskor részletesebben.

Kié a tested?

Mondani sem kell, hogy a szex során az ember leginkább a testét használja.

Ki alkotta a testet?

Isten.

 „A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.”

1 Korinthus 6:13

Nem mi vagyunk a testünk tulajdonosai. A testünk Istené.

Amikor az ember testi (Istentől eltávolodott) állapotban van, akkor ezt nem jó hallani.

Nem jó azt hallani, hogy nem én vagyok a magam ura.

Ilyenkor jön az, hogy elkezdjük megkérdőjelezni Isten beszédét. Tényleg azt mondta Isten, hogy „a test nem a paráznaságnak rendeltetett”? Tényleg úgy kell érteni, hogy aki transzvesztita, homoszexuális, az „nem örökli Isten országát”? (1 Kor 6:9) Tényleg a pornóra is vonatkozik, amit Jézus a Hegyi Beszédben mondott? (Máté 5:28) Csak azt nem vesszük észre, hogy ilyenkor pontosan ugyanúgy megkérdőjelezzük Istent, ahogy a Kígyó tette az Édenben.

A Sátán már abban el akar bizonytalanítani, hogy a bűn létezik és hogy az a bűn, amit Isten annak mond. Mert ha nem gondolja azt egy ember, hogy van bűn, akkor nem fog neki leesni az sem, hogy szüksége van bűnbocsánatra.

Márpedig minden embernek szüksége van a bűnbocsánatra. A homoszexuális embereknek is.

Ha pedig ezt az evangéliumot hirdeted, ahogy Jézus parancsolta (Mt 28:18-20), akkor elképzelhető, hogy azzal megsérted emberek érzéseit, vagy bigottnak fognak tartani.

A halálos vágy

Tudod, Isten tényleg élvezetesnek, kívánatosnak teremtette azt a gyümölcsöt az Édenkertben. A férfitestben és a nőiben is vannak kívánatos dolgok. Tűnhet számodra vonzónak valakinek a teste, a hangja, a természete, nemtől függetlenül. Az ember testi szépsége eredendően egy jó dolog volt.

A gond azzal van, amikor ez a testi szépség fontosabbá válik Istennél. Ez már ugye bálványimádás, amikor felcseréljük az Teremtő dicsőségét a teremtett dolgok dicsőségére/szépségére és ez vezethet például homoszexuális életmódhoz is. (De nem csak ahhoz! Lásd: Róma 1:18-32)

Éva nem ott követte el a hibát, hogy észrevette a fa gyümölcseiben a szépséget, hanem hogy túlbecsülte az értékét és az választotta az Istennek való engedelmesség helyett. Azt feltételezte, hogy az a gyümölcs nagyobb kielégülést fog adni neki, mint amit Isten adhatna. És ne felejtsd el, hogy Isten nem volt távol az első emberpártól, naponta közösen sétáltak és beszélgettek.

Azok, akik a hasonló nemükhöz vonzódnak, ránéznek egy azonos nemű emberre, és láthatnak bennük olyan tulajdonságot, ami számukra vonzó. Heteroszexuális vonzalom is ébredhet az emberben olyan személy iránt, aki nem a házastársa. Mindkét típusú embernek ugyanaz Isten üzenete, mint az első emberpárnak:

„lehet, hogy jól néz ki, de fogyasztásra nem alkalmas.”

Csak azért, mert egy szexuális vágy betöltése jó érzés, nem jelenti azt, hogy az tényleg jó. Amikor jön a kísértés, akkor is hinned kell abban, hogy Isten igazat mondott, és okkal szólt, hogy valamit ne tegyél meg. Ő az Alkotód, és pontosan tudja, hogy melyik testrészed mire való.

Látjuk, hogy az első ember ott bukott el, hogy nem hit alapján határozta meg mi a jó és mi a rossz, hanem a kívánság alapján. És ez a vágy a halált hozta el (Róm 6:23).

A szexuális orientáció modern felfogása

Korunk embere a szexuális irányultsága alapján határozza meg az identitását. A szexuális orientációt az alapján különböztetik meg, hogy „egy személy érzelmi, romantikus és/vagy szexuális vonzalma ki(k) felé irányul és e vonzalom alapján milyen identitásúnak érzi magát” (Forrás: American Psychological Association). Direkt húztam alá ezt a két szót, picit később visszatérek rá.

A 20. század előtt az emberek nem azokban a kategóriákban gondolkodtak magukról, mint amiben mi gondolkodunk ma. Tök durva, de a homoszexuális és a heteroszexuális fogalom csak kábé 150 éve létezik. 1868-ban használta őket először Kertbeny Károly, és általános használatban csak a 20. században terjedt el. Ezért nem találjuk ezeket a szavakat pl. a Bibliában.

Amikor a Biblia ezekről a magatartásokról beszél (amikor férfi férfivel, nő nővel fekszik le) akkor az eredeti ógörög szöveg mindig nemre, és nem irányultságra vonatkozó szót használ. Ha beülnél a Doki DeLoreanjába, visszautaznál az időben és megkérdeznéd Oscar Wilde-ot, hogy meleg vagy hetero, őrültként nézne rád, és azt mondaná, hogy ő férfi. Férfi, aki a férfiak iránt érez „gyengédséget”.

A szexuális orientációról szóló modern felfogás egyenlőségjelet tesz az emberi vágyak/érzések és az identitás közé. Amire/akire vágysz, az határozza meg, hogy ki vagy. Pedig az 1 Mózes 1 alapján Isten képének a hordozói vagyunk.

Az ember lényege nem a szexualitásában van. A személyiségének a lényege nem az, hogy ki tetszik neki, kit kíván. Ez világ szerinti gondolkodás.

Az érzéseink ugyanis nem abszolút dolgok. Pál szerint az érzéseink becsaphatnak minket (Efézus 4:22). Éppen ezért nem indulhatunk ki abból, hogy valami jó érzés, tehát az jó dolog. Keresztényként vissza kell térnünk oda, hogy a jó kategóriáját Isten határozza meg. Ezért kezdtem a posztot azzal, hogy honnan van ehhez Istennek joga.

Harc a vágyakkal szemben

Hogyha magadat a szexuális vágyaid alapján definiálod, akkor a kívánságaid mindig el fogják söpörni az önuralmadat. A megtérésed után, ha újra jön a kísértés, az mindig azt fogja súgni, hogy „de hát ez te vagy. Ilyennek lettél megalkotva. A kereszténységgel csak elnyomod magadban az identitásodat.”

Ha a kísértésünket az identitásunk részének tekintjük, akkor nagyobb hatalmat adunk neki, mint amennyit kellene. Határozd meg az identitásodat a Biblia alapján!

És ha fiú létedre tetszik egy másik fiú, lányként egy másik lány, akkor ezzel az érzéssel, vággyal ugyanúgy kell elbánnod, mint ha fiúként tetszene valaki más felesége, vagy lányként más férje.

Azonosítsd be kísértésként, ami nem a személyiségednek és az identitásodnak a lényege, hanem a bűnös természetednek a vágya és kívánsága.

Mindannyian bűnös emberek vagyunk. Önzőség, pornográfia, hazugságok, házasságtörés… Mindenkinek megvan az a dolog, amire a saját bűnös természete „orientálja”.

Ezt nem az ember választja. Nem tervezi meg előre. Én sem akartam ítélkező, cinikus, perfekcionista vagy pornót néző ember lenni, hogy csak néhányat említsek abból, amilyen az ó-természetem (Róma 6:6).

Jézus nélkül ilyen vagyok.

Lehet, hogy van köztük olyan, ami pszichológiai okokra, traumákra, körülményekre vezethető vissza, de örökölhettem is hajlamot bizonyos bűnös dolgokra való „orientációra”. Péter apostol beszél arról, hogy a véren keresztül az ember örököl a szüleitől viselkedést, magatartást (1 Péter 1:18).

Nem tudom, hogy a gonosz vágyaim hogyan kerültek a személyiségembe. Egyszerűen csak tudom, hogy ott vannak. És döntés előtt állok, hogy felveszem a harcot ellenük, vagy hagyom, hogy uralkodjanak rajtam és a bűnös cselekedetre vezessenek.

Isten kegyelméből, és az által, hogy újjászülethettem, megcsinálhatom azt, amit Pál tanácsolt és „halálra adom az én földi tagjaimat, paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt, gonosz hajlamot.” (Kol 3:5, SZPA) Én tehát háborút indítottam ezek ellen és minden nap harcolok.

Ezért van ez a blog is.

A világ azt mondja, „mivel ez a vágy létezik, ki kell élned”. Mi keresztényként azt mondjuk, mivel ez a vágy létezik, Jézus Krisztusra van szükségem.

Mindannyiunknak.


A poszthoz felhasználtam Jackie Hill Perry, Michael L. Brown előadásait. Jackie leszbikus életmódjával szakított, miután találkozott Jézussal. Ha tudsz angolul, itt meg tudod hallgatni a bizonyságát: