Nehéz, amikor csalódunk Istenben, a vallási közösségünkben, vagy a saját hívő életünkkel kapcsolatban. Kiégéshez vezethet. Mai „divatos” szóval valláskárosodáshoz. De mit tudunk tenni ellene?
A hívő élet az egy életen át tartó folyamat, amiben fontos, hogy Isten irgalmához hasonlóan ne verjük agyon magunkat, ha hibázunk, hanem igyekezzünk fejlődni, meg előre haladni. A közösségi problémák ugye nem olyanok, amikben mi olyan nagy forradalmat tudnánk létrehozni. Átlaghívőként csak imádkozhatunk és a környezetünkre hatva apró lépésekben azért hiszem hogy lehet változtatni.
Az Istenben való csalódás viszont egyedül a mi ügyünk.
Én elhiszem, hogy amit a Biblia állít, hogy Isten az abszolút, objektív jó.
Isten jó.
Ha tehát én ezt máshogy érzékelem, akkor a hiba az én készülékemben van. Az elmúlt hetekben ezt tűztem ki célul magam elé, hogy szeretném, ha az egyes helyeken betorzult istenképem kicsit élesebbé, tisztábbá válna. Ezért ezzel a szemmel olvasom mostanában a Bibliát.
Ekkor jött szembe Jenessa Wait instaposztja, ami tök jól megfogalmazta azokat a torzulási pontokat, amik nálam és a környezetemben többeknél is bejátszottak. Gondoltam, megosztom veletek, mert erősen hiszek abban, hogyha az istenképünk bibliaibbá válik, akkor kisebb mértékben leszünk valláskárosultak.
- Az identitásodat ne azokra a cselekedeteidre alapozd, amiket Istenért teszel. hanem az Istennel való személyes kapcsolatodra. Ne keverd össze az Úrral való intimitást a szolgálattal.
- Ne cipelj magadon hamis terheket, olyan dolgot, ami nem a te felelősséged, amit Isten soha nem is akart rád helyezni. (nem mi vagyunk a megváltó, hála Istennek)
- Ne fuss el a traumáid, múltbéli sebeid elől. Engedd meg, hogy Isten odategye az ujját és hogy cselekedjen ott is. Hidd el, hogy Ő meg akar gyógyítani, hogy még több gyümölcsöt teremhess.
- Ne akard megelőzni az Urat. Ne sürgesd a dolgokat. Tanulj meg a Szent Szellemmel együtt lépni. Ha követed a vezetését, akkor a kegyelembe pozícionálod magadat.
