Amikor a tudomány is eljut oda, amit a Biblia állít, az mindig nagyon izgalmas. Számomra különösen érdekes volt olvasni egy pszichiáter tudományos megközelítését arról, hogyan hat pozitívan a böjtölés a függőségekkel szemben. Különösen azért, mert a saját szabadulásom folyamatában is hatalmas szerepet játszott a rendszeres (részleges) böjtölés. Most már értem is, hogy miért működött ez ilyen jól.
Régóta terveztem elolvasni Anna Lembke Dopaminkorszak című könyvét, ami a dopaminról szól, amelyik az egyik olyan hormon, ami nagyon erősen kapcsolódik mindenféle függőséghez is. Végre sikerült, és tényleg nagyon jó, szívből ajánlom, főleg, hogyha te magad is küzdesz.
Lembke úgy határozta meg a függőség fogalmát, mint “valamilyen szerrel vagy tevékenységgel való folyamatos és kényszeres visszaélés, annak ellenére, hogy ezzel ártunk magunknak és/vagy másoknak”.
Tetszett, hogy többször is említette, hogy a függőség, vagy valamilyen túlfogyasztás tényleg bárkivel előfordulhat, és ezért folyamatosan figyelnünk kell magunkat. Akkor is ha, az olyan destruktív kényszeres szokásoktól, mint pl. a cigaretta, alkohol vagy pornófüggőség, amúgy szabadok vagyunk.
Az ember ugyanis nagyon hajlamos menekülni. Leginkább a fájdalomtól. És ezért ráfügghetünk olyan „ártalmatlanabb” dolgokra is, mint a vásárlás, a romantikus regények, a tiktok vagy az insta, a kávé, az édesség vagy a gyorskaja. De még az edzésre is. Ilyen értelemben ezek is válhatnak az életünkben „droggá”.
Mit kell tudni a dopaminról?
Ha érdekel a dopamin biológiája részletesebben, mindenképp olvasd el a könyvet. Én most nem a hormon működéséről szóló részeket foglalom össze, hanem a hatását, és hogy ez a gyakorlatban hogyan érint minket, ha kényszeres cselekedetekkel küzdünk.
Ami érdekes volt számomra, hogy:
- A dopaminnal egy cselekvésnek vagy drognak azt a képességét mérjük, hogy milyen erős függőséget tud kialakítani. A csoki 55%-kal növeli az agy dopaminszintjét, a szex 100%-kal, a nikotin 150%-kal, a kokain 225%-kal. Az amfetamin 1000%-kal. Nem elírtam. Ez egy ezres itt. Durva.
- Az agy az örömérzetet és a fájdalmat egymást átfedő területeken dolgozza fel. Egymás ellensúlyai, mintha a libikóka két végén ülnének.
- Ez a libikóka mindig az egyensúlyra törekszik, tehát minél nagyobb irányba billen a libikóka az öröm felé, utána annál intenzívebben billen a fájdalomoldal is.
- Ráadásul egy adott mennyiségű élvezet az idő múlásával már nem okoz ugyanakkora örömöt és nem is tart ugyanannyi ideig, míg közben a válaszul adott fájdalomreakció is erősödik. Ezért kell egyre több egy drogból, hogy ugyanazt a hatást elérje.
Miért esünk vissza, ha már lejöttünk a drogról?
Nagyon érdekes volt olvasni, hogy ez a 4-es pontban említett folyamat az oka annak, hogy az ember egy hosszabb tiszta időszak után is visszaesik a kényszeres cselekvésbe. „Amikor az egyensúly a fájdalom irányába mozdul el, már ahhoz drog kell, hogy ne érezzük rosszul magunkat, azaz hogy legalább az egyensúly helyreálljon”-írja a szerző.
Ez a helyzet áll elő akkor, amikor nem azért néz újra pornót valaki, mert élvezetet remél tőle, hanem a megvonás okozta fizikai és lelki gyötrelmet akarja enyhíteni. Szerencsére van jó hír ezzel kapcsolatban. Ahogy Lembke írja „ha elég sokáig kitartunk, az agyunk alkalmazkodik a drog hiányához… és a mérleg egyensúlyi állapotba kerül. Ezek után pedig ismét tudunk örülni az egyszerű, hétköznapi dolgoknak is.”
Ehhez pedig az önmegtartóztatás, vagy a böjtölés lesz a kulcs.
Merj unatkozni
Amióta az egész világot a zsebünkben hordozzuk, folyamatos élmények érnek bennünket. Ha egy szabad percünk akad, várunk a buszmegállóban, a meeting kezdésére, elmegyünk a mosdóba, már rögtön a telónk után nyúlunk, pörgetjük a TikTokot, YouTube-ot nézünk, podcastet vagy zenét hallgatunk, és ezáltal konstans ingerek érnek.
Amikor Sophie, Lembke egyik betege szorongás és depresszió miatt fordult hozzá, kiderült, hogy folyamatosan online-van. A terapeuta azt javasolta, hogy próbálja ki egyszer, hogy úgy megy suliba, hogy semmit nem hallgat közben. Magára marad a gondolataival. Mert „az a rengeteg dolog, amivel eltereled a figyelmedet, hozzájárul a depresszió és a szorongás kialakulásához.” Egy folyamatos menekülés, és ez nagyon kimerítő.
Ha viszont böjtölsz ezen a területen, azaz megvonod magadtól az online létet egy bizonyos időszakra, akkor „másképp érzékeled magad, új gondolataid támadhatnak, új érzéseket tapasztalhatsz, kapcsolatot tudsz teremteni magaddal és másokkal.”
Ez egy nagyon rémisztő dolognak hangzik először. Pedig amikor folyamatos inger-hajkurászásban vagyunk, akkor folyamatosan a környezetünkből érkező hatásokra reagálunk és ez által igazából sodródunk az életben. Ha viszont hajlandóak vagyunk bevállalni az unalmat, akkor arra kényszerülünk, hogy nagyobb kérdéseken is elgondolkodjunk. Például, hogy az életünkben minek mi az értelme meg a célja. És hogy a döntéseink mennyire önazonosak.
Nofap – egy hónap pornó és önkielégítés nélkül
A szakemberek szerint négy hét általában elegendő a változáshoz. Nem csoda, hogy a világban olyan népszerű #NoFap mozgalom is sikeres sok ember életében, hogy csökkentsék a pornótól, önkielégítéstől való függőségüket. Novemberben sokan megfogadják, hogy nem önkielégítenek egy hónapig, és sokan beszámolnak ennek a pozitív hatásairól. Itt megnézheted például egy magyar influenszert, ahogy erről is mesél:
Mit gondolsz, készen állsz egy NoFap kihívásra? Próbáld ki, milyen egy hónapig lejönni minden olyan felületről, ahol pornóval találkozhatsz, tarts social media szünetetet. Ha van kedved, próbáld ki a részleges böjtöt kajával is (bizonyos napszakokban nem eszel, vagy akár bevállalsz heti egy egész napot is). Ha keresztény szempontból is érdekel, mit mond a Biblia a böjtről, és bevonnád Istent is ebbe a projektedbe, Derek Prince nagyon rövid könyvét ajánlom a témában.
Tudatosan élni és dönteni– mindfulness
Ez különösen fontos az elvonás vagy böjt első időszakában. Sokan azért menekülünk függőségekbe vagy kényszeres cselekedetekbe, mert el akarjuk terelni a figyelmet a saját gondolatainkról. Amikor nem használjuk a dopamint a valóság elől való meneküléshez, akkor nagyon nagy erővel tudnak ránk törni azok az érzelmek és/vagy gondolatok, amik a mélyben dolgoznak bennünk. De ha ez elől nem menekülünk, hanem átéljük őket, rá fogunk jönni, hogy menekülés nélkül is túl lehet őket élni.
És akkor gyengül a menekülésünk drogjának az ereje is az életünk felett. Mert rájövünk, hogy van nekünk is döntési szabadságunk, nem kell a vágyaink által vezérelt embernek lennünk. Ez által válik az önmegtartóztatás a szabadsággá.
Miért jó nekem, ha megfosztom magamat az élvezettől?
A Dopaminkorszakban részletesen elmagyarázza a szerző, hogy amikor valamilyen fájdalom éri az embert (pl. a böjt hagyományos értelmében nem eszik), akkor a szervezetünk önszabályozó mechanizmusa miatt megerősödik az örömoldal. Egyre „kevésbé érzékeljük a fájdalmat és idővel jobban tudjuk érzékelni az élvezetet.” Ha belegondolsz a sport közben is igazából fájdalmat élünk át elsődlegesen, mégis eufóriát okoz, és nem is kell magyarázni, mennyire egészséges.
Éppen ezért nagyon tudom ajánlani neked, hogy a függőséggel szembeni küzdelmedbe mindenképpen iktass be időszakos böjtöket. Ez lehet a bibliai értelemben hagyományosnak vett élelemmegvonás is, de ugyanúgy működik social-media megvonással, film és sorozatböjttel, és még sorolhatnám. Nem kell, hogy ez novemberben legyen. De érdemes elkezdeni.
Még mit segít a függőséggel szemben?
Radikális őszinteség – „ha minden körülmények között igazat mondunk…, főleg ha ezzel a gyengeségeinket is feltárjuk mások előtt, illetve ha ennek számunkra kellemetlen következményei lehetnek – létfontosságú”. Mert:
- Ha elmeséljük az élményeinket, az segít megküzdeni velük.
- Perspektívát ad, hogy tisztán lássuk saját viselkedésünket.
- Hozzákapcsol minket a léthez, ezáltal valóságossá válunk a világban.
- Az intimitás önmagában dopaminforrás.
Itt olvashatsz erről többet:
Az intimitás utáni vágy – De mi van a keresztény szinglikkel?
Hogy mondjam el, hogy küzdök a pornóval?
Szégyen vagy bűntudat? Válasszuk külön a destruktív szégyenérzetet, ami az egész személyiségünkre vonatkozik, és rombolja az önképünket a bűntudattól, amely a cselekedeteink megváltoztatására ösztönöz. Erről itt írtam többet: A bűntudat és a szégyen közötti különbség
És ne feledkezz el a közösségben való aktív részvételről sem.
Jó volt nagyon a Dopaminkorszak című könyv, ajánlom az olvasását, mindazonáltal szerepel benne egy szexfüggő terápiája is, ami egyeseknek triggerelhető lehet.
Köszönöm Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus könyvajánlását. Ha még nem követitek, ajánlom Gyöngyvér FB és Insta oldalát.
