Szingliknek a „nagy Ő” megtalálása, házaspároknak a régóta várt gyerekáldás, sokaknak az anyagi áttörés, a gyógyulás, a szabadulás vagy a szeretteinknek a megtérése – mindannyiunknak az életében van még olyan bibliai ígéret, ami még nem teljesedett be. Amire még várnunk kell. Sokszor úgy érezzük, kibírhatatlanul sokat. Felmerül a kérdés, hogy valamit rosszul csinálunk. Ma arról írok, mit tanultam a Bibliából a várakozásról, és ez hogyan segít a hétköznapokban.
Nekem talán a párválasztás területe a legdurvább. Irracionálisan soknak érzem a szingli éveket, már nagyon férjhez mennék az igazihoz. 😊 Folyamatosan keresem, mi az, amit rosszul csinálok, mi a hiba velem, miért nem történik (látszólag) előrelépés az ügyemben.
Ilyen kérdéseim vannak: „Talán rosszul kérem? Nem kérem eleget? Istenem, ezt a kérésemet nem hallgatod meg? De miért nem? Csak nekem nem? De hát te vagy a házasságszerző… mi lesz az én házasságommal? Te mondtad, hogy nem jó az embernek egyedül…
Most már kábé bármit megcsinálnék (tudom-tudom, persze az általad megengedett határokon belül), hogy előrébb lépjünk… Miért kell még mindig várnom? Meddig kell várnom? Mi lesz, ha túl sokáig kell várnom? Mondd meg Uram, mik a lépések, és most már haladjunk végre!”
Ismerősek ezek a gondolatok? Volt már ilyen párbeszéded Istennel? Lehet, neked nem ezen a területen kell várnod. Van, aki gyerekáldásra, anyagi áttörésre, gyógyulásra, szabadulásra, szeretteinek a megtérésére vár már évek óta. Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne olyan dolog az életében, amiről érzi belül, hogy Isten megígérte neki, de még valamiért várnia kell.
Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam ezeken, és gondoltam, Valentin-nap előtt kiírom magamból, mert szeretnék segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak.
A bővölködés evangéliumának (prosperity gospel) hatása
Az utóbbi évtizedekben sok keresztényre jellemző, hogy a bővölködésre, Isten áldásaira helyezik a hangsúlyt. Biztos láttál már ilyen „X lépés, hogy átvedd az áldásokat” meg hasonló címmel könyveket, tanításokat…
Nem mondom, hogy ezekben a tanításokban ne lenne bibliai igazság. De szerintem van benne egy hangsúlytévesztés. Az áldások elérése a földi életben olyan központi témává vált, hogyha valamelyik területen várni kell az áttörésre, vagy valaki esetleg szenvedésen megy keresztül, akkor sokan úgy tekintenek rá, hogy biztosan baj van az illetővel. Még ő maga is azt hiszi, nem csinál(t) valamit jól.
Emiatt ma sok modern keresztény „megírja” a listáját Istennek, és várjuk, hogy Ő szépen sorban kipipálja a kéréseinket. Egyszer olvastam valahol, hogy az emberek gyakran összetévesztik Istent a Mikulással (vagy itthon ugye a „Jézuska” a karácsonyi lista teljesítője.) És ez tényleg így van. Google-generációként ráadásul azt is nagyon nehezen tudjuk elviselni, hogyha valaminek nem tudjuk, nem értjük az okát.
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy a békességem/örömöm abból lesz, hogyha megoldódik a problémám/megkapom az áldást. Pedig Isten ezt nem mondja sehol. Ő azt ígérte, hogy a viharok közepette is velünk lesz, és ebből van a békességünk és örömünk.
A vele való közösségből.
Nekem egy nagyon nagy paradigma-váltás volt, hogy rájöttem, nem azért akarok Jézussal jóban lenni, mert klassz dolgokat kaphatok tőle, hanem azért, mert egyszerűen jó vele lenni. Ez a dal ütötte át a szívemet ebben a témában.
Szóval, ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor a keresztény életben igenis szükségünk lesz a türelemre. Nem fogsz mindent megkapni azonnal. Azért írok ma erről, hogy emiatt ne legyél tudat alatt mérges Istenre. Mert olyan miatt leszel akkor dühös, amit nem ő mondott, hanem csak a te fejedben létezik.
Fontos, hogy ne rossz irányba reménykedjünk. Mert a halogatott reménység beteggé teszi a szívet (Péld 13:12).
A kitartás és a türelem közötti különbség
Ahogy elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, rátaláltam Derek Prince-nek egy egész tanítássorozatára a témában. Derek ebben levezette, hogy bár mi a kitartás és a türelem szót szinonimaként használjuk, a Biblia két különböző dolgot ért alatta.
A Zsidó 12:1-ben az van, hogy „félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” Ebből látszik, hogy a kitartás egy aktív cselekvés, igényel tőlünk is erőfeszítést, az akadályok félretolását. Ehhez tehát lehet a Szent Szellem vezetése alapján akciótervet kidolgozni és tevékenyen küzdeni érte. Ha jobban elmélyednél a benne, akkor itt találod azokat az igéket, ahol a kitartás szó szerepel.
A másik szó viszont a türelem, és eredeti bibliai szövegben a görög szó pont azt jelenti, hogy „hosszan tűrés”. Hosszan. Sokáig. Tűrni. Várakozni.
Tudod, ez sokkal nehezebb. Mert nincs semmilyen akcióterv. Nem tudsz semmit sem tenni, nem tudod siettetni. Csak várni kell. És az brutálisan nehéz.
Sok autós inkább bokrok alatti kerülőútat kezd el keresni, és összevissza cikázik, csak hogy ne kelljen a dugóban ülni egyhelyben, tétlenül, várakozva. Mindegy, hogy valószínűleg így sem érsz gyorsabban oda, mert amíg kerülgeted a forgalmat, megvan az illúziód, hogy gyorsabban haladsz.
Így van ez az áldásokra való várás során is. Benne van az emberi természetben, hogy inkább csinálnánk valamit, mint hogy tétlenül várakozzunk.
Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor mostantól „hátradőlés és teljes passzivitás és majd Isten mindent megold”. Kell mind a kettő. Mutatok egy példát. Az 1 Thessz 1:9-10-ben írja Pál apostol, hogy „megtértetek az Istenhez”, és utána írja, hogy azért tértünk meg:
- „hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok” A szolgálat aktív – tele van fontos feladatokkal, amiket meg kell csinálni és ebben kitartóknak kell lenni.
- és hogy „várjátok az Ő Fiát az égből” Ez viszont már egy passzív várakozás egy ígéretre, Jézus visszajövetelére. Nem tudod siettetni, bármennyire is szeretnéd.
Ebből látható, hogy nem csak Isten kitartó szolgálata az elhívásunk része, hanem a türelmes várakozás is. A kettő együtt fontos a sikeres keresztény élethez.
Hogyan működik a türelem?
Ahogy minden más értékben, Jézus a hosszútűrésben is példát mutat nekünk, kétezer éve vár türelmesen a menyasszonyára, és az esküvőjének az idejét az Atya jelölte ki. Jézus meg nem sietteti az Atyát. Pedig biztos várja ő is. (Tény, hogy ennyit még egyikünk sem várt a saját esküvőjére. 😅)
Nagyon tetszik Derek példája: „A türelem lényegi eleme, hogy nagy odaadással figyeljük Isten időzítését. Isten a zenekar karmestere és mi a karmesteri pálcáját figyeljük. Egy türelmetlen hegedűs az egész darabot elronthatja, ha csak egy ütemmel előbb lép be a darabba. Türelemre van szükség, hogy megvárjuk a karmester apró bólintását és a pálcájának jelzését, hogy most van itt az idő, mi következünk.”
Rengeteg bibliai ígéret van arra vonatkozóan, hogy mi a jutalma azoknak, akik türelemmel várakoznak. Az én kedvenceim:
„Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” Zsolt 27:13-14
„Isten…, aki cselekszik azokért, akik őt várják.” Ézs 64:3, SZPA
„Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik a megígért dolgokat” mert Ábrahám „miután türelmesen kivárta, teljesült számára az ígéret.” Zsid 6:12; 15, SZPA
„Az Úrhoz méltó életmódot folytassatok az Ő tetszését keresve mindenben, gyümölcsöt teremve mindenféle jó cselekedettel, és növekedve az Isten megismerésében, minden erővel egyre erősödve az Ő dicsősége uralmának megfelelően mindennek az elviselésére és béketűrésre örömmel,” Kol 1:10-12, SZPA
És ami nagyon odacsap: „Jobb a türelmes a hősnél” Péld 16:32
Na így leszel jobb, mint bármelyik Marvel vagy DC hős. Türelemmel.
Az „Atya akarata” kontra „én akaratom”
Amikor Istenben hiszünk, akkor tulajdonképpen bízunk abban, hogy az életünk jó kezekben van nála, és ő tudja a legjobban, mire és mikor van szükségünk. A Miatyánkban amikor Jézus tanított az imádkozásra, egy nagyon fontos elem a „legyen meg a te akaratod”.
Viszont amikor türelmetlenek vagyunk, akkor a saját akaratunkat akarjuk mindenáron végig vinni.
Ha átvesszük a kezdeményezést Istentől, fontos tudnod, hogy ennek a következményeiért nem Ő a felelős. Mi tudjuk ezzel jól elszúrni. Persze, segíteni fog eltakarítani a romokat, ha megkérjük, de lehet így, a türelmetlenséggel tönkre tenni fontos dolgokat.
A Prédikátor könyvében írja Salamon, hogy MINDENNEK megvan a rendelt ideje. (Préd 3:1-8) Itt több ellentétpárt sorol fel a Biblia, amik egyszerre nem lehetnek igazak, ezért türelemmel kell megvárni, hogy eljussunk arra a pontra, amikor valamelyik igazzá válik. Az egyik ilyen pár különösen érdekes: „ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek”. Van olyan, hogy az embernek fel kell ismernie, hogy valami végleg el/odaveszett. De addig viszont a keresés ideje van.
Gondolkodtál már azon, hogy miért várt Jézus két napot, amikor elindulhatott volna, hogy még időben meggyógyítsa Lázárt? Azért, mert ő mindig az Atya akaratát cselekedte, akinek volt egy „magasabb gondolata” az emberekénél erre a szitura (Ézs 55:8-9).
Jézus tanítványai, Lázár lánytestvérei sem értették, hogy miért tett így. Van olyan, hogy a szeretteid sem értenek meg, amikor türelmesen vársz egy dologban Istenre, mert belül hiszel abban, hogy abban a helyzetben ezt kell tenned.
De Jézus érti. Ő tudja, hogy ez milyen. És segíteni fog.
Ha nem vagy türelmes, elveszítheted az örökségedet
A 37. zsoltárban Dávid írja azt, hogy „csillapodjál le az Úrban és várjad őt… Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! Mert… akik az Urat várják, öröklik a földet.”
Derek Prince szerint nagyon gyakori, hogy az emberek türelmetlensége, bosszankodása, vagy az elnyomott haragjuk rossz döntésekhez vezet és ezzel elveszíthetik az örökségüket. Ez különösen fontos szempont a párválasztásnál, amit nagyon el lehet szúrni. „Aki a lábával siet, célt téveszt/vétkezik” írja a SZPA fordítása (Péld 19:2) vagy, „aki kapkod, bizonyosan szűkölködni fog” (Péld 21:5) – írja Salamon.
Csak ismételni tudom magamat, de ha szeretnénk átvenni Isten áldásait (az örökségünket), akkor szükségünk lesz türelemre.
Sivatagi kiképzés
Mózes már gyerekkorában megkapta az életfeladatát, hogy megszabadítsa a népét az egyiptomiak fogságából. De elkapkodta (heveskedett), és akkor lépett, amikor Isten nem mondta neki. Erre Isten a sivatagba küldte negyven évig, hogy ott megtanulja azt, amire szüksége volt ahhoz, hogy be tudja tölteni az életfeladatát.
Nem azért tartott negyven évig, mert az egy olyan szép bibliai szám és szükség volt erre a szimbolika miatt. Isten nem szórakozik így emberi sorsokkal. Hanem azért tartott ez 40 évig, mert 39 év nem volt elég rá.
Lehet, hogy úgy érzed, „Istenem, nem kell már többet ebben az állapotban tarts, most már elég volt”. Ahogy gyakran én is érzem, hogy igazán elég volt a szingliségből, köszönöm szépen, most már készen állok a házasságra. De erre lehet, az Isten válasza az, hogy „még nem tanultál meg mindent, amit meg akarok neked tanítani a várakozás alatt”.
Visszatérve, mit tanult meg Mózes a sivatagban? A türelmet, amire szüksége is volt utána, hogy Isten népét vezesse a pusztában a sok lázongás közepette. Annyira türelmes ember lett, hogy még ő csillapította le Istent, amikor már Istennek is (!) elege lett Izraelből és eltörölte volna őket a föld színéről. Kemény nem?
Életveszélyben is türelmes
Dávidot Isten kente fel királlyá, mégis tíz éven keresztül üldözte őt Saul, aki akkor még a trónon ült. Minden barátja azt mondta neki, hogy minek szenved még mindig, vegye el magának, ami az övé, ölje meg Sault, hiszen a királyságot Isten neki ígérte. Meg is lett volna a lehetősége, hogy megölje Sault. Kétszer is, amit azt illeti. Mi tartotta vissza? A türelem. Emiatt végül Isten áldásával örökölte meg a királyságot.
Érdekes ebből a szempontból végig gondolni, hogyan imádkozott Dávid, miközben Saul üldözte: „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.” (Zsolt 40:2)
Mit tanult meg Dávid az üldöztetés időszakában? Hogy türelmesen várjon az Úrra. Ha esetleg ellenségtől való szabadulásra van neked is szükséged, akkor Pál ezzel kapcsolatban azt írja: „ne álljatok bosszút magatokért szeretteim…, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, majd én megfizetek – mondja az Úr.” (Róm 12:19)
Engedj teret Istennek, hogy beavatkozzon a te oldaladon, és hidd el, ő sokkal jobb és igazságosabb lesz, mint te.
Jó, de akkor hogyan tovább?
Végezetül pedig megosztanám Derek Prince gyakorlati tanácsait általában a várakozással kapcsolatban, amit biztos, hogy minden élethelyzetben fogsz tudni alkalmazni, bármire is vársz még ma.
1. Ismerd fel, mennyire fontos a türelem. Enélkül ugyanis nem tudod átvenni az örökségedet. „Ne váljatok lustákká, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik a megígért dolgokat.” (Zsid 6:12, SZPA) Látod nem elég a hit. Kell a türelem is!
Érdekes, hogy a türelem ellentéteként itt a lustaság van megemlítve, ami elsőre furcsának tűnik. De ennek az az oka, hogy bár kívülről nézve a türelem nagyon inaktívnak tűnik, de elképesztő mekkora erőre van hozzá szükség, és hitre is. Ne legyél ebben lusta, ne add fel az előtt, hogy a türelmed gyümölcsöt hozna!
2. Fogadd el, ha az Úr nevel. Ez a modern embernek nagyon kényelmetlenül hangzik, pedig Isten fegyelmezi azokat, akik az övéi. „Nehogy a lelketek megbetegedjen, amiatt, hogy feladjátok a küzdelmet…. Fiam, ne becsüld le az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha felelősségre von. Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti/megneveli… a hasznunkra, hogy szentségében részesülhessünk. A fenyítés ugyan pillanatnyilag sosem tűnik kellemesnek, hanem fájdalmas, de később meghozza a megigazulás békés gyümölcseit, akik megedződtek általa” (Zsid 12:3-11, SZPA)
Ha szeretnéd elnyerni az örökségedet, ahhoz türelemre lesz szükséged, és hogy elfogadd, Isten a várakozás alatt is tanít valamire.
3. Lásd meg Isten kezét a próbák közepette is. Biztos sokat hallottad már: „azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (elhívottak).” (Róm 8:28) Figyeld meg, hogy itt van feltétel: Istent kell szeretnünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elhívásunk szerint követjük Jézus Krisztust életvitelszerűen és megcsináljuk azokat az életfeladatokat, amiket tőle kaptunk.
Ha ez megvan, de az életedben mégis komoly próbákon mész keresztül, akkor is ragaszkodj ahhoz, hogy márpedig Isten beszéde igaz. Nyugodtan imádkozz ezekkel a szavakkal: „szeretem Istent, követem Jézust és azokat az igazságos cselekedeteket teszem, amiket ő elkészített számomra, ezért bármi is történjen, az a javamra/hasznomra fog válni, mert Ő megígérte.”
4. Bánd meg. Ha türelmetlen voltál valamivel kapcsolatban, és most jelez a lelkiismereted, hogy nem kellett volna, akkor kérj Istentől bocsánatot. Lehet a gyülekezetben nem hallod olyan sokat, meg itt a blogon is inkább a szexuális témára koncentrálunk, de a Biblia szerint a harag, hitetlenség, engedetlenség vagy önakarat is bűn, amik a türelmetlenség mögött bújnak.
Tudtad? „Aki elfedezi/elrejti a vétkét, nem lesz sikeres. Aki megvallja és elhagyja, irgalmat nyer.” (Péld 28:13)
5. Mostantól legyél érzékeny arra, hogy felismerd Isten időzítését. Gondolj úgy magadra, mint az Isten zenekarában egy hangszeres zenészre. Türelemre van szükséged, hogy megvárd, amikor Isten karmesterként bólint, és a kezével int, hogy most van itt az idő, hogy kilépj hitben. Akkor viszont legyél bátor!
És tudod, mi az igazán szép ebben? Ha mindannyian így cselekszünk az egyházban, akkor válik a keresztény élet egy igazi szimfóniává.
A posztot Derek Prince Türelemről szóló angol nyelvű tanítássorozata alapján írtam. A SZPA a Szent Pál Akadémia Biblia fordítása, és külön jelöltem, amikor ezt használtam, a többi esteben Károli fordítása szerepel.
Ha te is egyedülálló vagy és nagyon nehéz a várakozás, akkor itt van két poszt, amit kifejezetten neked írtam:
Levél a hívő egyedülállóknak Valentin napra: Nem vagy kevésbé értékes attól, hogy nem vagy házas.
Mit hoz a tavaszi szél az egyedülállóknak? Gyakorlati tanácsok keresztény egyedülállóknak, amíg vársz a Nagy Ő-re. Avagy mikor van valakinek ajándéka az egyedülállóságra?
+ egy ráadás: Levél azoknak, akik már feladnák
