A szerelem, a házasság önmagában nem hoz megoldást a pornóval kapcsolatban. Ezért most több poszton keresztül is szeretnék azokra fókuszálni, akik már komoly párkapcsolatban élnek, és a szégyen megterheli a kapcsolatukat. Ez a sorozat hasznos lehet azoknak is, akik még a párválasztás előtt állnak.
Elmondjam a jegyesemnek, hogy küzdöttem/küzdök ezen a területen?
Mindenképpen. És nem csak én gondolom így. Ebben a posztban segítségül hívnám nálam sokkal tapasztaltabb, általam nagyra becsült személyek véleményét is a közösségemből.
Az első ok: fontos már a kapcsolat elején az őszinteségre építeni. Ha nem teszed meg, akkor egy folyamatos rozsdásodást fog hozni a kapcsolatotokban, mert sosem fogod tudni biztosan, hogy tényleg téged választott volna-e a másik, ha őszinte vagy.
Emiatt nem fogtok tudni igazi intimitást kiépíteni. A szégyen ugyanis mindig rombolni fogja azt.
Egy pár évvel ezelőtti Hit Rádiós beszélgetésen így beszélt erről Petrőcz Katalin, aki a Hit Gyülekezetében lelkészfeleség: „Nyitott kártyákkal kell játszani. A házasság egy olyan szoros szövetség, amihez a jót-rosszat egyaránt el kell mondani a jegyesség során. Egy esetleges pornófüggőségről is mindenképpen tájékoztatni kell a másik felet. Nem szabad arra kényszeríteni valakit, hogy zsákbamacskát vegyen, mert akkor nem fogja tudni, mi ellen kell küzdeni.”
Majd így folytatja „Mindig egy rossz vetés bevinni a házasságba egy titkot. Abból a magból valami rossz ki fog nőni és a házastárs pedig nem fogja érteni, hogy ez a probléma meg hogyan került ide.”
Ebből következik a második ok, hogy a közös, sikeres harchoz is nagyon fontos az őszinteség. Petrőcz László, a Hit Gyülekezete lelkésze így beszél erről ugyanebben az interjúban: „Azért jó, ha ez egy közös harc, mert fegyelmezi az érintett felet is, hogy ebben a dologban következetesen harcoljon és álljon ellen a kísértésnek. Jó, ha a törékenységét a társa is ismeri, és ketten együtt jobban oda tudnak figyelni.”
Majd így folytatja: „Vannak vissza-visszatérő jelenségek az emberi sorsban, amit újra és újra meg kell harcolni. Ehhez szükség van a szellemi harcra, a hitre, és folyamatosan hordozni kell a másik sorsát, beleértve a családi múltját és a hátterét is.”
Ezért ne vidd bele a házasságba a titkolt bűnt
Elképzelhető, hogy azt gondolod, hogy amit a másik nem tud, az nem fáj neki. De sajnos ez nem így van. A bűnnek vannak olyan bomlasztó következményei, amik akkor is hatnak, ha nincs mondjuk egy direkt konfrontáció vagy lebukás. Titokban is rombolja a házastársi intimitást. Nagyon.
Németh Sándor egy pár évvel ezelőtt erről azt mondta, hogy „A pornográfia elidegeníti a házastársakat egymástól, nagyon gyorsan gyűlöletet hoz létre egymás felé, mert megöli a szeretetet.” A Hit Gyülekezete vezető lelkésze szerint a pornográfia ma „a legnagyobb tömegpusztító fegyver” a házasságokra nézve.
Megházasodhatom, ha pornófüggő vagyok?
Vajon mennyi ideig kell szabadnak lennem, hogy megházasodhassak? Biztos, hogy gondolkodtál már ezen.
Az a helyzet, hogy én ezekre nem fogok neked konkrét választ adni, mert minden helyzet más és más. Felelőtlenség lenne ismeretlen bloggerként megmondani, hogy mit csinálj. Mivel én még nem mentem férjhez, ezért a személyes tapasztalatomat sem tudom még megosztani, hogy nekem „mennyi volt az annyi”.
De szívesen megosztom veled a gondolataimat a témában.
Az első javaslatom nem lesz új. Szinte minden posztban leírom, pontosan azért, mert nem ismerek mindenkit személyesen. Ezért legyen egy olyan szellemi tekintély, aki tisztában van ezzel a harcoddal, hogy milyen állapotban vagy, hol tartasz a szabadság felé vezető úton. A Segítőddel tudsz közösen imádkozni erről, és megkérdezni Istentől, hogy Ő mit gondol arról, hogy készen állsz-e a házasságra.
A második tanácsom az, amiről ez a is posztom szól. Légy őszinte a jövendőbeliddel. Elmondtad már neki? Tud róla? Vállalja, hogy mostantól közösen harcoljátok meg ezt a területet? Szerintem ez is létfontosságú a (jó) házassághoz. És ugye a jó házasság a cél, nem? ☺
A harmadik tanácsom, hogy fontos megvizsgálni, mennyire erős a kapcsolatod még a pornóval.
Vannak ugyanis szintjei ennek. Van, aki küzd, és van, aki függő. Amikor a szó szoros értelmében vett pornófüggőségről beszélünk, az már egy olyan szint, amikor a függő egy toxikus (mérgező) személy. Jessica Harris, a Beggar’s Daughter blog szerzője így foglalta össze a különbséget:
Honnan lehet tudni, hogy valaki még függő a pornótól?
Nem érdekli, hogyan hat a dolog a környezetére. „Kell nekem, akarom, nem számít, mibe kerül, elveszem magamnak.” Szörnyű hangulata támad, ha valami miatt nem jut hozzá az „adagjához”, támadó álláspontra helyezkedik, ha valaki rákérdez a dologról.
Egy függő hazudik a küzdelméről a környezetének, beleértve a jövendőbelijét is. Jobban védi a „kis titkát”, mint az embereket a környezetében. Tagadja, hogy a pornófogyasztása hat a szeretteire is.
Elbagatellizálja a dolgot és nem is hajlandó küzdeni ellene. Ha újra fogyaszt pornót, akkor önként nem beszél róla senkinek. Nem kér segítséget. Csak másokat hibáztat és nem vállalja a felelősséget a saját cselekedeteiért. Szerinte ez egy szükséges, normális dolog, és mindenki más fogadja el, hogy ez van és kész. Jobban ragaszkodik a pornóhoz, mint a házassághoz. „Legjobb” esetben meggyőzte magát, hogy mind a kettő az övé lehet.
Ha ilyen a pornóról való gondolkodásod, akkor ez nem fog elmúlni a házasságkötés után sem. Nincs önuralmad és rosszul gondolkodsz a szexualitásról, ami károkat fog okozni a házastársadnak. Ilyen állapotban nem tanácsos megházasodnod, csak az után, hogy ezt a területet rendezted. (De utána igen! A múltad nem tesz örökre alkalmatlanná a házasságra.)
Mi van, ha még küzdesz?
Ez egy másik állapot. A különbség pedig nem a pornófogyasztás gyakoriságában van, hanem a hozzáállásodban. Aki küzd, azt nagyon mélyen foglalkoztatja, hogyan tud szabad lenni. Minden egyes megcsúszás elszomorítja. Segítséget kér és mindent megtesz azért, hogy szabad legyen. Nem tesz úgy, mintha ez nem lenne ügy. Nem tesz úgy, mintha ez nem érintené a környezetében lévő embereket.
Őszinte a dologgal kapcsolatban és mindent megtesz, hogy kitakarítsa az életéből. Ismeri, hogy mik a triggerei (mik viszik kísértésbe) és igyekszik elkerülni őket.
Az ilyen ember olyan ellenségként kezeli a pornográfiát, ami rombolja az intimitást, ezért nem fogja újra és újra titokban becsempészni a házasságába, hanem harcolni fog ellene.
Véleményem szerint ilyen állapotban érdemes a házasságon gondolkodni. Ha még nem tartasz itt, akkor lehet, hogy érdemes picit még várni, amíg a szabadság útján jobban előre haladsz. De a döntés rajtad és a jegyeseden áll. Végső soron ti fogjátok meghozni ezt a döntést.
A posztsorozat részei:
