Annyi emberrel találkoztam már, akik szabadok akartak lenni. Sokan írtatok is ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy te is pontosan erre vágysz, aki ezeket a szavakat olvasod. Hadd kérdezzem meg tőled: Hogy képzeled el ezt az állapotot?
Nekem ez éveken át annyit jelentett, hogy vártam, Isten szabadítson meg a pornótól, az önkielégítéstől. Ölbe tett kézzel vártam a csodát. De ötletem sem volt arról, hogy ehhez nekem is hozzá kell tennem a magamét.
A folytatásban Jessica Harris fantasztikus blogposztjának fordítását olvashatjátok. Szívemből szól, én magam sem tudnám jobban megfogalmazni, ezért döntöttem a fordítás mellett. Jessica szintén sok éven át küzdött ezen a területen, sikerült megszabadulnia, és azóta blogol, hogy minél több embernek tudjon segíteni. Angolul tudóknak nagyon ajánlom az írásait.
Úgyhogy akkor most átadom a szót Jessicának:
Néhány napja üzenetet kaptam egy barátomtól: „Jessica, segíts! Az egyik barátnőm elmondta, hogy küzd a pornográfiával, és nem tudom, hogyan segíthetnék neki.” Egy kicsit gondolkodtam a válaszon, majd ezt írtam neki: „Kérdezd meg tőle, hogy mit jelent számára, hogy szabad a pornótól.”
Nagyon gyakran előfordul, hogy amikor megosztjuk a küzdelmünket valaki mással, és elmondjuk, hogy szabadok akarunk lenni, akkor az egészet ráborítjuk a Segítőnkre, hogy oldja meg ő. Találja ki, hogy a szabadság hogyan is néz ki, hogyan tudunk addig eljutni, és valahogy rugdosson is el minket odáig.
Ez egy téves megközelítése a segítségkérésnek.
Képzeld el, hogy meg akarod építeni az álomházadat. Jó esetben alaposan kitalálod, hogyan szeretnéd, hogy kinézzen, és így keresel meg egy építészt, vagy építtető céget, hogy elkezdjétek a tárgyalásokat. Az nem működik, hogy elmész velük egy találkozóra, az asztalra dobod a pénzt, annyit mondasz, hogy „akarok egy házat”, majd szépen kisétálsz.
Igaz? Ha egy házat akarsz, van elképzelésed arról, hogyan nézzen ki. Ez irányt ad neked. Látást a jövőbeli lépésekről.
Tudod, hogy számodra mit jelent az, hogy szabad vagy a pornótól?
Amikor a szabadságra gondolsz, milyen képek jelennek meg a gondolataidban? Hogyan képzeled el az életedet? Azt hiszem nagyon sok ember számára „a pornótól való szabadság” csupán annyit jelent, hogy nem nézünk több pornót.
Az életünk ugyanúgy megy tovább, mint eddig, csak pornó nélkül.
Ha így látod a szabadságodat, akkor nagyon valószínű, hogy megszállottan csak a küzdelmedre fogsz fókuszálni. És olyan kérdések fognak kínozni, hogy „milyen messzire mehetek el?” vagy „ez most akkor pornónak/önkielégítésnek számít vagy sem?” Folyamatosan számolgatni fogod, hogy hány nap telt el azóta, hogy utoljára elestél. A szabadság eléréséért tett erőfeszítéseid kimerülnek abban, hogy különböző szűrőket telepítesz az okoseszközeidre, hogy teljesen felszámold rajtuk a pornót.
Ez egy fontos törekvés, de nem ez a teljes szabadság.
Vannak olyanok, akik számára azt jelenti a pornótól való szabadság, hogy megkapják azt, amire vágynak: házasság, gyerekek, karrier, barátok, bármi. Azt mondják magukban, „Ha végre elérném az álmomat, akkor szabad lennék.” Alkudoznak Istennel: „add Uram, hogy megházasodjak és akkor majd abbahagyom a pornót.” Ismerős?
A szabadság iránti küzdelem kimerül abban, hogy megszállottan küzdenek valamiért és hisznek abban, hogy az álmuk fogja megmenteni őket.
Ez nem szabadság. Ez vágyakozás. Igazából bálványimádás. (Mert az álmodat helyezed az első helyre.)
Vannak olyanok, akik nem is a pornótól, hanem a bűntudattól akarnak szabadok lenni. Lehet, hogy meg akarod tartani a pornót az életedben, csak nem akarod rosszul érezni magad miatta. Ez a fajta „szabadság” kifogásokhoz és önigazoláshoz fog vezetni.
Sokszor az ember ilyenkor maszturbációs vagy homoszexuális témájú videókat fogyaszt, mert az a fejében nem olyan „gáz”, mint „a normál cucc”. Ahogy a régi szólás mondja, „a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad”.
Ez is egész biztos, hogy nem szabadság.
És ha nem vigyázunk, ez az az állapot, ahol mindannyian kiköthetünk. Ez a kultúránk felfogása is a szabadságról: „tedd, amit akarsz, amikor csak akarod, minden bűntudat nélkül”.
Ezért fontos tudatosítanod magadban, hogy mit is jelent számodra a pornómentes, önkielégítés nélküli élet.
Sokan kiegyeznének a „csak vedd el tőlem a pornót” szabadság verzióval. De ez csak egy kilúgozott „szabadság”.
Őszintén elmondhatom, hogy én így voltam ezzel. Csak azt akartam, hogy tűnjön el a pornó, tűnjenek el a láncok. Álmodni sem mertem ennél többről. Hogy meggyógyuljak a traumáimból, hogy érzelmileg stabil legyek, hogy legyen reménységem egy sikeres házasságra… mindezek nem számítottak. Én csak „szabad” akartam lenni.
Ez olyan, mintha ott feküdtem volna összeverve az utcán, és csak arra vágytam volna, hogy a támadóim eltűnjenek. Nem akartam zavarni Istent a többivel. „Csak a támadóimat küldd el, miattam ne aggódj. Majd én gondoskodom magamról. Majd én meggyógyítom magam a sebeimből.”
De drága barátaim. Nem ez a kegyelem.
Az én szabadságról alkotott képem túl kicsi volt, túl szerény. És tudjátok hová vezetett ez? Oda, hogy 17 évesen meztelen képeket küldtem magamról a keresztény iskolám kollégiumi szobájából. Sőt ott is hagytam a keresztény iskolát, hogy pornósztár lehessek.
Hát ez nem szabadság. Találtam egy naplóbejegyzést ebből a korszakomból, amiben ezt írom: „Drága Istenem, ma éjjel is küszködöm. Mi a baj velem? Miért ennyire nehéz ez?
Van egy bűnöm, amiről csak Te tudsz. Tudom, hogy rossz. Abba akarom hagyni.
Nem jó a motivációm? Van egyáltalán olyanom? Egyedül csak attól félek, hogy a Mennyben ott fogok állni a családtagjaim, a barátaim, a gyülekezeti tagok előtt… és te bejelented, hogy ez volt a bűnöm. És ez megrémiszt.
Úgy érzem magam, mintha csak egy rajongód lennék, aki nem méltó arra, hogy belépjen a jelenlétedbe…”
Ismerősen csengenek ezek a szavak? Hétről hétre kapok e-maileket nőktől, akik ugyanezeket a gondolatokat fogalmazzák meg. Frusztráltak, hogy nem bírják abbahagyni, nem értik, miért olyan nehéz ez, és mindeközben képmutatónak érzik magukat.
Miért számít ennyire, hogy mi a képed a szabadságról?
Azért, mert a szabadságról alkotott képed fogja táplálni a motivációdat. A szabadságról alkotott képed segíteni fog felfedezni azokat a területeket az életedben, ahol szükséged van gyógyulásra és növekedésre.
A pornográfia nem csak egy dolog, amit fogyasztasz. Hat ránk. A pornó egy „aggresszor tünet”. Nem csak rámutat a mélyebb problémákra, de továbbiakat is okoz. Olyan, mint egy mérgező gyomnövény. Ahhoz hogy eltűnjön, ki kell írtani a gyökereket is, és a környező földterületeket pedig helyre kell állítani.
Kérdezd meg magadtól, ki vagy te a pornó nélkül. Ki vagy érzelmileg? Szellemileg? Kapcsolati szinten?
Ha csak az az egy dolog változik, hogy többet nem nézel pornót, az tényleg szabadság? Nem baj, ha még mindig bizonytalan leszel, magányos, összetört, bizalmatlan és távolságtartó? Tényleg ez lenne az igazi szabadság?
Nem lehet, hogy a pornótól való szabadság magába foglalja a gyógyulásodat és bizonyos területek (gondolatok, érzelmek, cselekedetek) megváltoztatását?
Ha valóban meg akarsz szabadulni a pornótól, akkor muszáj, hogy legyen egy látásod, egy képed arról, hogy az hogyan is néz ki. És fontos, hogy ez a kép holisztikus, azaz teljeskörű és átfogó legyen – amibe beletartozik a lelki gyógyulás a traumákból és a helyreállás azokon a területeken, ahol fejlődésre van még szükséged.
Ne elégedj meg a szabadság egy kilúgozott verziójával – mert Isten ennél sokkal többet akar neked adni!!!
Arrivera. Azt jelenti, sikerülni fog.