Close
„Sosem leszek elég jó” – a kudarcok sebei

„Sosem leszek elég jó” – a kudarcok sebei

A függőségekkel küzdők 99%-a küzd azzal az életérzéssel, hogy “nem vagyok elég jó”. Ez sokszor valamilyen kudarcérzéshez kapcsolódik, még a gyerekkorunkból. Ha ezt átgondoljuk, és egy érzelmi gyökérkezelést hajtunk végre, az segít megállni, hogy újra és újra visszacsússzunk olyan kényszeres szokásokba, amiket nem akarunk többet csinálni.

Szólok előre, a „kudarcokból fakadó sebek” egy nem létező fogalomalkotás, én próbáltam magyarítani a „performance wound” kifejezést, amiről egy nagyon érdekes beszélgetést hallgattam nemrég. (A poszt alján belinkeltem.)

Érzelmi sebek akkor keletkeznek bennünk a teljesítményünk kudarcai miatt, amikor az identitásunkat arra építjük, hogy az életnek egy adott területén sikeresek legyünk.

Általában gyerekkorban alakulnak ki, legtöbbször a családban, de a gyülekezetből vagy iskolából érkező elvárások is okozhatják. Kialakulhatnak egy edző, egy tanár, egy szülő, egy osztálytárs, egy barát beszólása nyomán. Ahogy ezek elgennyesednek, sokaknak ezekre a sérülésekre jelent gyors „megoldást”, egyfajta önvigasztalást az önkielégítés, a pornográfia, vagy más egyéb kényszeres dolgok.

Fiús példa

Vegyünk egy olyan esetet, amikor valaki egy olyan apa mellett nő fel, akinek a mindene a sport, de a fia nem jeleskedik benne. Emiatt az apja sosem dicséri meg, és nem veszi észre, hogy viszont más területen van tehetsége. Erre rárakódik az a társadalmi becsípődés, hogy „akkor vagy férfi, ha ügyes vagy a fociban”.

Na ez például okozhat egy kudarcból fakadó érzelmi sebet, ami ha nincsen „kezelve” az emberben, akkor a szégyen hozzákapcsolódik és ilyen gondolatot ránt maga után: “valami baj van velem”. Aztán ha ezt elég gyakran gondolja/mondja magáról valaki, akkor végül egy önmagunkra kimondott ítéletté válik – “soha nem leszek sikeres”.

Ezen nem feltétlenül segít az sem, hogyha valaki gyerekként sok mindenben részt vesz (a sport mellett tanul zenélni vagy nyelveket, aktív a gyülekezetben, stb.), mert ha ezek közül túlságosan támaszkodik egyre, akkor ugyanúgy elveszítheti az egyensúlyát, ha abban kudarc éri.

Kialakulhat ez a sérülés akkor is, amikor erődön felül teszel meg valamit, amire adott pillanatban nagyon büszke vagy, mert tudod, hogy valami nagyon nagyot hoztál ki magadból, és erre érkezik egy beszólás. Ez is nagyon komoly károkat tud okozni.

Plusz a sporttal kapcsolatos sebek sokszor testképzavart is létrehoznak, ami nem csak a lányok problémája.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy meghatározzuk, miből származik az identitásunk.

Az határoz meg minket, hogy elég jók vagyunk-e egy adott területen? Ez a gondolkodás nagyon veszélyessé válhat, mert ha valami kudarc ér bennünket (nem feltétlenül a saját hibánk matt), akkor az egész személyiségünk összeomolhat.

Lányos példa

Bár hozhatnék a lányoknak a szépséggel kapcsolatos példát, ami szerintem a legtöbb kislányt meg tudja sebezni gyerekkorában, inkább azt a saját példát említeném, amiről azért írtam már korábban, mert a blog fő témájához kapcsolódik.

A senki földjén – az én sztorim

Nekem az egyik legnagyobb sebet az okozta, hogy a tökéletességre törekedtem a hitéletemben, és amikor kudarcot vallottam, akkor nem a kegyelem és a bűnbocsánat üzenetét hallottam meg. Akkoriban még nem sokat beszéltek nekem arról, hogy a megszentelődés az egy folyamat, és hogy nem mindig csodaszerűen történik a szabadulás. Ez önértékelési gondokhoz vezetett nálam.

Ha valaki függőként nő fel a gyülekezetben, akkor konstans módon azt érzi, hogy nem elég jó.

Hiába tanultam jól, voltam ügyes a sportban vagy voltak jó barátaim. Mindez semmit nem jelentett akkor, amikor úgy éreztem “kevés vagyok”, mert sosem fogok tudni felnőni Isten és emberek elvárásához. Nem vagyok jó keresztény, mert önkielégítéssel és pornográfiával küzdök. És minden esetben, amikor kudarcot vallottam és visszaestem, az nem csak egy szimpla kudarc volt, az egész személyiségem belerendült.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy a közösségekben olyan gyülekezeti kultúra legyen, ahol az ember szabadon felvállalhatja a sebezhetőségét, az összetörtségét, a sérüléseit. Ahol a többi emberben (!) találkozik Krisztus feltétel nélküli szeretetével és megbocsátásával. Ahol azt hangsúlyozzák, hogy a kereszténység egy egész földi életet átívelő utazás, amiben fejlődés van. Sokat írtam már, hogy az Ige is beszél az elme megújításáról, az óemberrel való folyamatos küzdelemről. Mind folyamat.

Másfajta sebek

Jelentkezhet kudarcból fakadó sérülés a szexualitás terén is akkor, hogyha valamilyen gond akadt a házaséletben. Tudod, ilyen előfordulhat akkor is, hogyha két tiszta ember köt házasságot. (Ne szégyelld, kérj segítséget!)

Meg lehet sérülni a kapcsolatokban is, ha valaki úgy érzi, hogy nem elég vicces, nem elég laza, stb… Vizsgálj meg minden olyat területet, ahol valaki máshoz hasonlítod magadat és ahol levonod azt a következtetést, hogy valami baj van veled. Amiért úgy gondolkodsz magadról, hogy azért nem kedvelnek, mert nem vagy elég jóképű, szép, karcsú, izmos, okos, ügyes, stb…

Hogyan tudunk meggyógyulni?

Szükséged lesz arra, hogy a lelkeddel is foglalkozz, plusz praktikusan tegyél is a gyógyulásért. Először lássuk az előbbit.

Fontos megállapítani, hogy egy adott múltbéli sérülés még mindig “vérzik-e”. Gondold át, hogy mik voltak azok a mozzanatok, esetleg hosszabb folyamatok az életedben, amik a sebet okozták. Hogyha újra jelentkezik az életérzés, hogy “nem vagyok elég”, akkor vizsgáld meg, hogy vajon nem ugyanonnan ered-e, mint az a bizonyos múltbéli sérülés? Lehet, hogy még mindig magadban hordozod azt a gyerekkori énedet, aki azt a sérelmet elszenvedte.

Bármennyire is furcsának tűnhet, de meg lehet szólítani a személyiségünknek azt a részét, akinek ez még fáj. Képzeld el, hogy szülői tekintéllyel te mit mondanál a benned lévő gyereknek? Ha ezt hívőként teszed, akkor közben azt is át fogod gondolni, hogy mit mond Isten Beszéde erre a helyzetre vonatkozóan. (Ugyanis Isten az atyai szeretetét Jézus Krisztusban fejezte ki.)

Utána mond ki ezeket a dolgokat magadnak. Ez fog gyógyulást hozni, ha az a bizonyos sérülésed még mindig aktívan vérzik/gennyedzik. Erről itt írtam bővebben, hogyan tudod ezt megtenni.

Ha esetleg nagyon erős szégyenérzet van benned, kulcsfontosságú, hogy megbízható emberekkel ezt átbeszéld. Ők ugyanis rá tudnak mutatni arra, ha egy gondolatmeneted téves, és segítenek visszatérni a realitásba.

Nem úszod meg. Szükség van a megbocsátásra is!

Erről már itt írtam, ha nem olvastad, akkor feltétlen pótold: Megbocsátás – kell a szabadsághoz

Praktikus cselekedetek

A legjobb, amit tehetsz, hogy kipróbálod magad újra azon a területen, ahol régen a sérülés történt. Például ha a csapartsport területén hordozol magadban sebet, mert sosem ment a foci, akkor kezdj el egy olyan egyéni sportot, ami érdekel és ami hozhat sikerélményeket (pl. a CrossFit).

Ha nyitottá válsz új dolgok kipróbálására, az megnyitja a lehetőséget arra, hogy új értékes kapcsolataid is legyenek. Legyenek új, jó tapasztalataid a régi, rosszak helyett. Legyen egy jó hobbid – Mert csak az akaraterő nem elég

És az is fontos, hogy megtanuld, akkor sem történik semmi az égvilágon, ha valamiben nem vagy jó, nem vagy tökéletes. Akkor is egy jófej ember vagy, értékes és szerethető, ha egyetlen egyszer sem tudod felhúzni a saját testsúlyodat. Még Ádámot és Évát is bizonyos határok közé helyezte el Isten – szükségük volt a másikra, csak egy bizonyos földrajzi területen mozoghattak, stb. Ebből is látszik, hogy amikor Isten eredetileg tervezte az embert, annak része volt, hogy határokat szabott.

Fogadd el, hogy a te képességeidnek is vannak határai és ezzel semmi baj nincsen.

Csinálj olyan dolgokat, amik azt hirdetik, hogy egy értékes, szerethető valaki vagy. Megérdemled, hogy elfoglalj valamennyi teret az életben, az emberi kapcsolatokban. Így fogod majd jólérezni magadat a bőrödben, ami nagyon vonzóvá teszi az embert.

Hogyan lehet elválasztani a teljesítményünket az identitásunktól?

Újra kell definiálnod, hogy miben is van a te identitásod. Keresztényként tudjuk, hogy erre a válasz a Bibliában van. (Isten gyermeke vagy, akit Jézus Krisztus a saját vérén váltott meg.)

Fogadd el, hogy a szíved munkálása egy életen át tartó folyamat.

Ne nehezítsd meg a saját dolgodat. Hogyha Instán olyan embert nézel, aki 25 fekvőt letol, te egyet sem tudsz rendesen, és az edződ emiatt szégyenített meg, nem biztos, hogy őt kell követned. Ha nem tudsz örülni annak, hogy valaki más sokkal ügyesebb anya/feleség/háziasszony, mint te vagy, akkor nem fontos, hogy minden egyes posztja sót dörzsöljön a sebedbe.

Legyél tudatos, figyelj arra, hogy amit nézel, az milyen hatással van rád. Ez segíteni fog a pornóba, önkielégítésbe való visszacsúszást is elkerülni.

Hogyan tudsz segíteni azoknak, akik sebeket szenvedtek?

Ha te jó példát mutatsz azzal, hogy szembenézel a saját bizonytalanságaiddal és sérüléseiddel, az egy nagyon jó minta lesz nekik is. Legyél őszinte, hogy te is csak egy ember vagy, hibákkal és bizonyos korlátokkal. Hidd el, jó ezt hallani másoktól.

Erősítsd meg őket abban, amiben ügyesek, és amit jól csinálnak. Legyen tényszerű a dicséreted. Értékeld azt is bennük, ami a személyiségükben értékes, nem csak azt, amilyen eredményt elértek. Mondd el, adott helyzetben hogyan mutatták meg az istenképűségüket.

Szülőként pedig figyelj oda arra is, hogy kiket állítasz példaképként a gyermeked elé, mert azokon az értékeken keresztül fogja magát is meghatározni.


A posztot a Pure Desire Ministries podcastjának Performance Wounds című epizódja alapján írtam meg. Itt tudod angol nyelven megnézni: