Ez a poszt azoknak szól, akik hozzám hasonlóan keresik és kutatják azt, hogyan tudunk krisztusi módon viszonyulni azokhoz az embertársainkhoz, akik homoszexuálisnak érzik, gondolják, tartják magukat.
A közelmúlt eseményei (petíciók, könyvdarálások, ereszcsatornák, #acsaládazcsalád) újra középpontba helyezték a témát Magyarországon. Ez a bejegyzésem most nem a kultúrharcról fog szólni, ami egy teljesen valid jelenség. Nekem is tiltotta le a Facebook egy teljesen kulturált posztomat a magánoldalamon, mert szembe ment a világnézeti elveikkel.
De most nem arról akarok írni, hogy hogyan és miért jelenik meg egy kisebbségre jellemző tulajdonság ennyire kiemelten a közbeszédben, a politikában és a kultúrában. Ezzel úgy gondolom, hogy épp eleget foglalkoznak a keresztény egyházak.
Én most az egyén szempontjából szeretném a témát megközelíteni. Amikor a környezetünkben felbukkan olyan felebarátunk, akinek a homoszexualitás küzdelem. Akár hívőként is.
Miért írok erről?
Nagyon mélyen megrendített az a sok komment, amit keresztény hívők részéről láttam az LMBTQ témáról szóló posztok alatt. Nem a könyv kiadására, forgalmazására vagy a politikusok cselekedeteire reagáló megjegyzésekre gondolok, hanem azokra, akik a homoszexuális embereket gúnyolták és becsmérelték. Eszembe juttatta, amikor a magukat kereszténynek valló ismerőseim rengeteg gyűlölködő, homofób megjegyzéssel illették egy nem hívő munkatársukat, „ratyinak”, „mocskos buzinak” nevezve. Vagy amikor keresztények a fülem hallatára azzal viccelődtek, hogy emberi fekáliával kéne megdobálni a Pride felvonulás résztvevőit.
Már akkor sem értettem, hogyan lehet ilyen mértékű gyűlöletet, undort érezni egy Istent még nem ismerő ember iránt. Mintha egy homoszexuális ember számára nem lenne elérhető a megváltás és nekünk nem az lenne a feladatunk, hogy az evangéliumot hirdessük neki (Máté 28:19).
Jézus sosem viszonyult így a bűnösökhöz.
Arról nem beszélve, hogy mekkora nehézséget jelent utána azokkal beszélgetni a kereszténységről, a hitről és Jézusról, akik a kereszténységnek ezzel a gyűlölködő oldalával találkoztak. Ez akár Isten megismerésétől is távol tarthatja őket.
Úgy gondolom, hogy ezt a témát is fontos az Isten Igéje alapján megközelíteni és megtalálni a kényes egyensúlyt az igazságosság és az irgalmasság között (Pld. 3:3).
Még egy dolgot szeretnék leszögezni az elején. A homoszexualitás számomra csak az egyike azoknak a területeknek, amik akadályozzák a szexualitás Isten terve szerint való megélését. Nem vagyok rákattanva a témára. Nem ezt tartom az egyetlen problémának. (Sőt.) De mivel sok embert érint és magyarul nagyon kevés „irodalom” elérhető erről a témáról is, úgy gondoltam, érdemes rá időt szánni és ugyanúgy foglalkozni vele, mint a szexualitás többi területével.
Ez a poszt azoknak szól, akik hozzám hasonlóan keresik és kutatják azt, hogyan tudunk krisztusi módon viszonyulni azokhoz az embertársainkhoz, akik homoszexuálisnak érzik, gondolják, tartják magukat. És azoknak is szól ez a poszt, akik maguk küzdenek hívőként homoszexuális vágyakkal. Először nektek szeretnék írni röviden.
Azoknak, akik küzdenek
Mélyen megrendítve hallgattam azt a Hit Rádiós interjút egy sráccal, akit a keresztény iskolában csúfoltak a társai amiatt, hogy nőies a viselkedése és a beszéde. A tanárai sem empatikusan reagáltak és végül ez a trauma is hozzájárult ahhoz, hogy később belevesse magát a homoszexuális életmódba és szexmunkásként keresse a kenyerét.
Az együttérzés mellett a megrendülésemet az is okozta, hogy tudom, éretlen tinédzserként én is részese voltam hasonló gúnyolódásnak, kibeszélésnek mások háta mögött. Nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem.
Lehet, hogy úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy te magad is céltáblája voltál gyűlölködő beszédeknek, amiket hívők mondtak ki rád, az éreztetve veled, hogy te nem vagy emberi lény. Bocsáss meg, hogy keresztény közösségként így viszonyultunk hozzád. Ez nem méltó Jézus követőihez.
Szeretném elmondani azt is, hogy nagyon fontos vagy, és értékes Isten szemében. Törődik veled és terve, célja van az életeddel. Ő alkotott téged és benne volt a tervében, hogy megszüless, és azt szeretné, hogyha megismernéd Őt úgy, amilyen Ő.
A szexuális orientációd nem tesz másodrangú emberré Isten szemében.
Lehet, hogy elolvasva ezt a posztot, sok mindenben végül nem fogsz majd egyet érteni velem. Ettől függetlenül tudd, fontos vagy. Sok kereszténynek. Tudd, hogy többen is imádkozunk érted.
Miről lesz szó?
A bejegyzésem apropóját az adja, hogy éppen olvasom James Emery White, a Mecklenburg Community Church pásztorának egyik könyvét, és abban le volt írva az egyik prédikációja a témában. Ahogy az angol mondja, nagyon „rezonáltam” vele, azaz azt mondta el, amit én is gondoltam, csak nem tudtam ilyen jól, összeszedetten megfogalmazni. Így a posztom nagyban erre az írására épül, de azért jócskán átdolgoztam. Ha szeretnéd, itt tudod elolvasni/meghallgatni angolul.
Három szemszögből fogjuk átnézni a témát, és az olvashatóság érdekében két részre szedtem a posztot, mert elég hosszú lett. Ebben az első részben átvesszük, hogy a Biblia mit mond a homoszexualitásról, vagyis magáról a homoszexuális cselekedetekről.
A folytatásban pedig megvizsgáljuk, hogy létezik-e olyan, hogy szexuális orientáció, vagy minden csak az ember döntésein múlik, ahogy sok keresztény gondolja. Azután pedig arról is írok, hogy a keresztények miért viszonyulnak úgy a melegházassághoz, ahogy és hogy lehet-e valaki egyszerre keresztény és toleráns, vagy ez a kettő kizárja egymást?
Na, vágjunk bele.
Mit mond a Biblia a nemiségről, a szexualitásról?
Ahhoz, hogy bibliai módon tudjuk megközelíteni a homoszexualitás témáját, először azt kell megvizsgálnunk, hogy Istennek mi volt az eredeti terve a nemiséggel és a szexualitással. Erről a Biblia első könyvében olvashatunk, ami az emberi faj teremtésével foglalkozik. Sok szó van róla minden keresztény közösségben, most csak röviden venném át az alapokat.
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből asszonnyá, és vitte az emberhez… Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Mindketten pedig mezítelenek voltak, az ember és az ő felesége, és nem szégyellték.
1. Móz 2:18, 22, 24-25
Négy alapvető igazságról olvashatunk ebben a részben:
- Isten teremtette a szexualitást és a nemiséget.
- Amikor Isten a nemiséget teremtette, akkor kétféle emberi nemet alkotott: férfit és nőt. Ezt a kettőt. Miután Ádámot, egy férfit megteremtette, teremtett neki egy megfelelő és hozzá illő társat. Ez a személy Ádámnak egy nő volt: Éva.
- Isten nem csak a nemi identitást teremtette, hanem az intimitást is.
- Ennek az intimitásnak a testi, lelki kifejezését egy férfi és egy nő kapcsolatába adta Isten, a házasság keretein belül.
Mindez azt jelenti, hogy a férfiasság és a nőiesség az Isten szíve szerint való dizájn és terv, a kettő között fennálló érzelmi, fizikai különbségek tökéletesen kiegészítik egymást.
Az is látható a fentiekből, hogy a házasság egy keresztény hívőnek nem csak egy papír. Nem csak egy szerződés. Nem csak az adókedvezményekről, a CSOK-ról és társadalmi előnyökről szól. Azoknak az isteni alaptörvényeknek az élő példája, amelyek az univerzumot alkotják. A házasság és az ebből megszülető család a társadalom egyik legfontosabb alapköve.
Hol tér el ettől a homoszexualitás?
Két alapvető ponton tér el Istennek ettől a tervétől a homoszexuális életmód. Először is abban, hogy az eredeti férfi-nő közötti kapcsolatot áthelyezi két azonos nemű személy (nő-nővel, férfi férfival való) közötti preferenciára, amely a köztük lévő szexuális intimitás alapjául szolgál.
Másodsorban pedig (egészen a közelmúltig) azzal az isteni tervvel is szakított, hogy a szexuális intimitást a házasság kötelékein belül élje meg. Ez ugye több országban már változott a melegházasság legalizálásával.
Egy kis időre most tegyük zárójelbe a házasság kérdését és nézzük meg, hogy mit mond a Biblia az azonos neműek közötti szexuális intimitásról. (A teljesség igénye nélkül.)
Mózes harmadik könyve így ír erről: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az.” (3 Mózes 18:22) Egy kicsivel később pedig az szerepel, hogy „ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten.” (20:13)
Ez az elv megjelenik az Újszövetségben is, Pál apostol írja a Rómabeliekhez szóló levelében:
„Az Isten igazságát hazugságra cserélték föl… Ezért szolgáltatta ki őket az Isten a gyalázat szenvedélyeinek: hiszen a közöttük lévő nők is fölcserélték a természetes nemiséget a természettel ellenkezőre, és hasonlóképp a férfiak is, akik elvetve a női nemmel való természetes szexuális életet, sóvárgásukban egymás iránt lobbantak lángra, és megtették ezt az ocsmányságot, férfiak férfiakkal.
Róm 1:25-27, SZPA
Itt ugye konkrétan szó van a leszbikus kapcsolatokról is.
A homoszexuális cselekedeteket minden egyes bibliai szakasz egytől egyig elítéli, Ó – és Újszövetségben egyaránt.
Nem igazán lehet őket félreérteni vagy másképp értelmezni úgy, ahogy mondjuk a történelmi kereszténység a Bibliára hivatkozva megideologizálta a rabszolgaságot, vagy nem adott polgárjogokat a nőknek. Elég egyértelműen fogalmaz.
De nem lehet, hogy ez csak az Ószövetség tanítása?
Sokan megpróbálkoztak azzal, hogy legitimizálják a homoszexuális életmódot. Például elég gyakori érv, hogy „a korábban említett Mózes 3. könyve az Ószövetség része, amelyet Jézus felülírt az Újszövetségben”. Nincs időnk most ennek a teljes kifejtésére, de az a helyzet, hogy ez egyszerűen nem igaz.
Ahogy ebben az Új Exodus cikkben is olvasható: „A Törvényről maga Pál írja a Rómabeliekhez írt levelében, hogy „azért a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Róm 7:12). Jézus Krisztus pedig leszögezte, hogy Ő nem eltörölni jött a Törvényt és a Prófétákat, hanem azért jött, hogy betöltse (Mt 5:17-18).”
Ha még mélyebben beleásnád magadat a teológiába, akkor még ezt a cikket is ajánlom a Rómabeliekhez írt levél hátteréről.
Keresztényként egyszerűen nem tehetjük meg. hogy azt mondjuk „ezek csak az ókori Izraelre vonatkozó szabályok”, mert akkor figyelmen kívül hagynánk, hogy az Ószövetség nem csak a rituális tisztálkodásról tanít, hanem az erkölcstelen cselekedetekről is. Az előbbi időben kötődik a templomi szolgálathoz, de az utóbbi időtlen és örökkévaló igazság. Az előbbi egy helyszínhez kötődik, az utóbbi univerzális erkölcsi igazság a szentségről és a tisztaságról.
Van tehát különbség.
Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a szexualitás az ember teremtésében gyökerezik, és komoly erkölcsi vonatkozása is van.
Nem azzal egyenértékű elv ez, hogy melyik élet kóser és melyik nem. Ahogy a vérfertőzést tiltja az Ószövetség, a homoszexuális cselekedeteket is tiltja, és ezek érvényesek minden korszakban.
Az újszövetség is elítéli a homoszexuális cselekedeteket
A homoszexualitást támogató érvelés ugye figyelmen kívül hagyja Pál apostol szavait. Gyakran hallani érvként, hogy „az Újszövetség igazából a férfiprostitúciót tiltja és nem a homoszexuális cselekedeteket.” Ezzel az érveléssel csak az a probléma, hogy az Újszövetség eredeti szövegében használt ógörög szó nagyon egyértelműen beazonosítható a homoszexuális cselekedetekkel.
Egy kis görög nyelvlecke
Az 1Kor 6:9-ben Károlinál szereplő „pulya” szó görög eredetiben malakosz, ezt a szót a nőként viselkedő/öltözködő férfiakra, azaz a transzvesztitákra és a homoszexuális kapcsolatban a nő szerepet játszó férfiakra, fiúkra használták. A Károlinál „férfiszeplősítőként”szereplő szó eredetiben arszenokoitész, ami azt jelenti, hogy „férfiakkal közösülő”. A homoszexuális kapcsolatban a férfi szerepet játszó férfiakra használták. (Forrás: Szent Pál Akadémia bibliafordításhoz fűzött magyarázat)
Megnéztem a magyar katolikus fordításokat is, az előbbit kéjencnek vagy kéjelgőnek fordították, utóbbit kicsapongónak, férfiakkal paráználkodó férfinak vagy fajtalannak. De az eredeti görög kifejezések ennél konkrétabbak.
Összefoglalva az eddigieket: foglalkoztunk azzal, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. A szexuális intimitást a házasság keretei között való megélésre adta egy férfinak és egy nőnek. Minden olyan magatartás, ami ettől a bibliai tervtől való eltérés, beleértve a homoszexualitást, egyben Isten akaratától való eltérés is.
Holnap folytatom a szexuális orientáció témájával, avagy mi van akkor, ha „valaki homoszexuálisnak születik”. Szó lesz arról, hogy egy keresztény hogyan gondolkodik a melegek közti házasságról és hogy létezik-e toleráns, viszont a biblia igazságaival nem megalkuvó keresztény.
Itt tudod elolvasni a folytatást: Tényleg homofób minden keresztény? 2. rész
