Ha még nem olvastad, kérlek, mindenképpen kezdd a poszt első részével, amiben írtam arról, hogy miért foglalkozom ezzel a témával, mit üzenek mindazoknak, akik homoszexuális vágyakkal küzdenek vagy ebben az életmódban élnek. Plusz bevezetésként átvettük azt is, hogy mit mond a Biblia a homoszexuális cselekedetekről.
Itt találod: Tényleg homofób minden keresztény? 1. rész
És akkor innen folytatom.
A legtöbb embernek nem azzal van problémája, hogy mit mond a Biblia a homoszexualitásról, hanem hogy azzal egyetért-e vele, és elfogadja-e a Bibliát igazságul. A legnagyobb ellenérv ezzel kapcsolatban a szexuális orientáció kérdése szokott lenni. Beszéljünk most kicsit erről.
A szexuális orientáció
Sok ember mondja „De hát ez vagyok én. Ilyennek születtem.” Ebből a nézőpontból levezetve találják igazságtalanságnak, sőt kegyetlennek, hogy a keresztények „üldözik” őket azért, amilyennek születtek. „Miért ítéltek el a természetes vágyaim miatt?” – kérdezik. Vagy azt mondják: „Hogyan hibáztathat engem Isten egy ilyen dologért, amikor Ő teremtett ilyennek?” Esetleg azt hozzák fel: „Hogyan lehetne igaz a Biblia, ha Isten tett engem meleggé?”
Amikor a kulturális vita elindult a témában, White szerint sok keresztény éppen ezen kérdések miatt helyezkedtek arra az álláspontra, hogy igazából nem létezik olyan, hogy szexuális orientáció. Ezzel ugye könnyen lesöpörték az asztalról ezeket a kérdéseket és azt állították, hogy a homoszexualitás pusztán az egyéni döntések következtében alakul ki egy emberben. „Ha meleg vagy, akkor az azért van, mert életed során rossz döntéseket hoztál” – mondják.
De ez véleményem szerint hibás érvelés. A legtöbb homoszexuális ember nem döntötte el előre, hogy meleg lesz. Tényleg van bennük egy erős hajlam/késztetés/vágy a homoszexuális érzelmekre és cselekedetekre. Őszintén vonzódnak azonos nemű személyek felé. Ezt nagy hülyesség lenne tagadni.
Egészen biztos, hogy szerepet játszottak különböző pszichológiai folyamatok és élettapasztalatok abban, hogy a homoszexuális orientáció felszínre tört egy emberben. És itt van egy olyan dolog, amire nagyon sok ítélkező keresztény nem gondol.
A homoszexuális orientáció, vagyis irányultság semmiben sem különbözik olyan másfajta irányultságoktól, amik Isten akaratán kívül cselekedetekben nyilvánulnak meg.
Van, akinek erős hajlama van a büszkeségre vagy az irigységre. Másoknak erős hajlamuk van a lopásra vagy a hazudozásra. Vannak olyanok, akiknek a házasságtörésre vagy a pornográfiára erős az „orientációjuk”.
Minden egyes emberben megvannak azok személyiségjegyek, amik hajlamossá teszik egy bűn elkövetésére, és mindenkinél vannak olyan területek, ahol gyengébb az ellenállás a kísértéssel szemben.
Ezen érdemes kicsit elgondolkodni. Vedd úgy, hogy ide betettem egy pár másodperces elmélkedős szünetet. 😉
Logikai bukfenc
Ugyanakkor nagyon veszélyesnek tartom azt a gondolkodást, hogy „Isten teremtett meg ilyen embernek, ezért semmi gáz azzal, ha ezt meg is csinálom.” Nem csak a homoszexualitással kapcsolatban. Bármilyen cselekedetre vonatkozik ez, amit a Biblia bűnnek mond. Biztos vagy benne, hogy igaz az érvelésed, hogy Isten teremtett meg ilyennek? Nem lehet, hogy a saját összetörtséged, múltad, traumáid, tetteid miatt tartasz most itt? Én inkább így gondolom.
Mindannyiunkban van összetört, sebesült rész. Mindannyiunkat áthatolt a bűn és beszennyezett minket. Ez így volt már Ádámtól és Évától kezdve minden embernél. Szerintem hatalmas tévedés, Isten tehet arról, hogy olyanok vagyunk, amilyenek.
Tegyük fel most kicsit a boncasztalra ezt az érvelést: „Azért teszem, amit teszek, mert az vagyok, aki. Azért mert az vagyok, aki, azért kell ezt és ezt tennem. Felesleges ez ellen küzdenem. Ez vagyok én.”
Neked ez logikusnak hangzik? Pedig pszichológiai szempontból egészen biztos, hogy nem állja meg a helyét.
A pszichológia szerint ugyanis az öröklés és a nevelés együttesen határozza meg az ember személyiségét. Azaz, hogy milyen tulajdonságokat örököltünk, hogyan neveltek minket és a cselekedeteink együttesen.
Amúgy ez az érvelés erkölcsi szempontból megközelítve sem állja meg a helyét. Hogyha engedjük, hogy a vágyaink irányítsák az értékrendünket, akkor az azt jelentené, hogy mindent meg kell tennünk, amire vágyunk, bármiféle önkorlátozás nélkül. Ha tehát például én a drogra vágyom, akkor ez alapján a drogos életmód legitim? Csak azért, mert én vágyok rá? Elvileg ebben az esetben sem okozok kárt másoknak, és minden „résztvevő” szabad akaratából vesz részt benne.
Logikailag ide vezetne ez az érvelés. És ha ez igaz a homoszexuális életmódra, akkor igaz a drogozásra is. Nem lehet válogatni. Vagy feljogosít a vágy egy cselekedetre, vagy nem. Ezért mondom, hogy ebben logikai bukfenc van.
A kísértés már bűn?
Nem az a fontos, hogy milyen területen kísértetünk meg. Hanem az, hogy mit kezdünk azzal a kísértéssel.
Elképzelhető, hogy van olyan pillanatom, amikor szeretném alkoholba fojtani a bánatomat és mindenről elfeledkezni. Ha valakinek van rá hajlama, akkor az nagyon erősen irányíthatja a személyiségét ebbe az irányba. De ez nem azt jelenti, hogy az érzésem és a vágyam fel is jogosít rá, hogy minden szomorú pillanatomban alkoholt igyak, mert akkor ugye elég gyorsan alkoholista lennék, ami szintén nem oké Isten szemében (Ef 5:18).
Most szeretnék valami nagyon fontos dolgot mondani.
A Biblia senkit sem ítél el a homoszexuális vágya miatt.
Ugye ezt tudod? Nem a vágyat mondja bűnnek, hanem a cselekedetet. Biztos hallottad már, hogy „nem mindegy, hogy egy gondolat átrepül a fejed fölött, vagy fészket rak rajtad.”
Isten akarata az életünkre vonatkozóan az, hogy ellenálljunk a kísértésnek és a bűnös vágyaknak. Bármilyen jellegű kísértés is legyen az. Nem az a kérdés, hogy „mit érzel kicsoda felé”. Hanem, hogy mit teszel ezzel az érzéseddel.
Jakab apostol így ír erről:
Senki ne mondja azt, mikor kísértésbe kerül: „Isten kísért engem.” Isten ugyanis… senkit sem kísért; hanem mindenki saját vágyainak vonzása és csábítása miatt kerül kísértésbe. Aztán a vágy megfogan, és világra hozza a bűnt; mikor pedig a bűn felnő, halált szül.
Jak 1:13-15, SZPA
Ugye látod a folyamatot?
Saját vágyaink -> kísértés -> bűn -> halál
A kísértés a saját vágyainkból táplálkozik, és az vezet a bűn megcselekvésére. De meg tudod állítani a folyamatot, ha nemet mondasz a bűnös vágyaidra.
Mindenkinek megvan az a terület, ahol vannak benne olyan vágyak, amik nem Istentől származnak. (Ugye vannak jó vágyak is, például ha arra vágysz, hogy boldog legyél, hogy jó házastársat találj, jól fizető állásod legyen, stb. De most nem erről beszélünk. Ez remélem, egyértelmű…)
Mondok egy konkrét példát. Egy heteroszexuális házas nőnek is támadhat hirtelen egy olyan vágya a munkahelyén, hogy a házasságán kívül létesítsen szexuális kapcsolatot egy munkatársával, aki nem a férje. Ez a vágy Isten szemében semmiben sem különbözik egy homoszexuális vágytól. Sok keresztény szemében igen, és szerintem ettől válik egy hívő homofóbbá. Amikor a homoszexualitás szerinte rosszabb, mint mondjuk a házasságtörés.
De visszatérve, amikor egy olyan vágyad támad, ami szembe megy az isteni tervvel, teljesen rajtad áll, hogy annak „megadod magad”, vagy pedig ellenállsz.
Mondhatja erre egy meleg ember, hogy „najó, de a heteroszexuálisok legalább kiélhetik a szexuális vágyukat a házasságon belül, míg számomra ez a lehetőség akkor sosem lesz adott.”
Erre én azt kérdezem, hogy akkor megint ott tartunk, hogy a szexuális vágyunk határoz meg mindent? Az legyen a vezérelvünk az életben, hogy „minden mindegy, csak orgazmusom lehessen”?
Hidd el, hogy ennek a vágynak is ellen lehet állni. Számtalan egyedülálló, heteroszexuális keresztény is megharcolja a szex után való vágyát, akár nap mint nap. És a Biblia is pontosan arra tanít minket, hogy ez feladatunk. A következő állítás igaz, függetlenül a kísértés típusától:
Emberi mértéket meghaladó kísértés még nem ért benneteket: hűséges ugyanis az Isten, aki nem hagy benneteket erőtökön fölül kísértést szenvedni, hanem a kísértéssel együtt előkészíti majd a kivezető utat is, hogy képesek legyetek azt elviselni.
1Kor 10:13 (SZPA)
Isten hűséges. Megadja a megmenekülés útját, ha Őt választod és az Ő útján jársz.
A melegházasságról keresztény szempontból
Ahogy az előző részben már levezettem, a Biblia alapján egy homoszexuális párkapcsolat teljes áthágása annak, amit Isten az ember számára eltervezett a teremtéskor. Ez akkor is igaz, ha valaki egy szereteten alapuló, monogám kapcsolatban él egy vele azonos neművel.
Egyre hangosabbak azok a vélemények, melyek szerint „erkölcsi világnézettől függetlenül engedélyezni kellene a melegházasságot, ami egy alapvető polgárjognak kéne lennie.” Ebből is látszik, hogy a házasság fogalmát szeretnék újradefiniálni.
A Biblia szerint ez sajnos nem lehetséges. A bibliai házasságot nem ember találta ki, vagy határozta meg a definícióját. Hanem Isten. És ez már egy eldöntött dolog. Ember ezt nem tudja megváltoztatni.
A kultúra le akarja redukálni a házasság fogalmát élettársi viszonyra, és szinonimává kívánja tenni. Látjuk, hogy ez a folyamat régóta tart. Viszont keresztényként mi ezt nem támogathatjuk.
Ahhoz, hogy közös nevezőre kerüljünk, két alternatíva közül az egyiknek kellene megvalósulnia. Az egyik, hogy a házasság definícióját élettársi viszonyra, vagy pusztán egy szerződésre redukáljuk. De a Biblia alapján mi ezt nem tehetjük meg, mert a házasság jóval több ennél, ahogy erről az első részben írtam.
A másik alternatíva az lenne, hogy az élettársi viszonyra mondjuk, hogy az egyenértékű a házassággal. Ez sem járható út. A Biblia fogalma a házasságról ugyanis szembe megy a mostani kultúra felfogásával, amely szinte kizárólag az állam által biztosított támogatások és jogok szempontjából közelíti meg a kérdést.
Egy keresztény viszont nem alkudhat meg és állíthat valami teljesen mást a házasságról, mint a Biblia. Ha megtenné, már nem lenne keresztény.
Ahogy korábban már említettem, én most nem annyira akarok belemenni a kultúrharc spirituális hátterébe, mert erről sok szó esik a keresztény egyházakban. Nálunk, a Hit Gyülekezetében is pont volt erről szó nemrég. Ha érdekel, itt tudod meghallgatni, hogyan tanított Németh Sándor a házasságról, aminek kapcsán beszélt a homoszexualitás spirituális okairól, hátteréről is.
Akkor hát a keresztények intoleránsak?
Tudom, hogy többen azt gondoljátok, hogy az első poszt elején lévő bocsánatkérő szavaim teljesen kiüresedtek a folytatással, és hogy igazából én is éppen ugyanolyan elutasító vagyok a melegekkel, mint minden keresztény.
Azt hiszem, hogy ebben a gondolkodásban ott van a hiba, hogy számodra az elfogadás kizárólag azt jelenti, hogy elismerem, amit érzel/gondolsz és azt teljes igazságként fogadom el. Ha nem értek egyet, nem erősítem meg az igazadat száz százalékosan, akkor nem is fogadlak el. De ez szerintem pont ugyanolyan igazságtalanság, mint amilyen igazságtalan sok keresztény a homoszexuális emberekkel.
Jogosan szólaltál fel azokkal szemben, akik kriminalizálták a homoszexuális életmódot, és az LMBTQ közösség tagjait nem tekintik embereknek. De most te is kriminalizálod azokat, akik nem értenek egyet az életmódoddal és nem hagysz más választást, mint hogy elfogadjuk azt, hogy két ember közötti elköteleződés csak és kizárólagosan pozitív megítélés alá eshet.
Egyébként ezt te sem biztos, hogy teljesen így gondolod, mert akkor azzal a pedofil vagy vérfertőző kapcsolatokat is elfogadnád. Tehát valahol mégis csak van határa annak, hogy „mindenki szeresse azt, akit akar”. Csak nálad ez a határ lehet, máshol húzódik, mint nálam, vagy más keresztény hívőnél.
A toleranciának három formája
Picit beszéljünk arról, hogy mi is pontosan a tolerancia, hiszen különben elbeszélünk egymás mellett, ha különböző dolgokat értünk egy fogalom alatt.
- Jogi értelemben vett tolerancia: Ez az, ami az alkotmányban is szerepel, hogy szólás és vallásszabadságunk van. Mindenki abban hisz, amiben akar, és az gondol, amit akar. A keresztények ezt teljes mértékben vallják, hiszen ezt a fajta toleranciát a Biblia is tanítja. A törvényileg kötelezővé tett vallásgyakorlás az inkvizíciókkal együtt az egyház hatalmas történelemi tévútja volt.
- Az embertársi tolerancia: Ez arról szól, hogy, hogy elfogadjuk, szeretjük a másikat, függetlenül attól, hogy miben hisz és mit tesz. Törődünk vele és nem zárkózunk el a vele való kapcsolattól akkor sem, ha nem értünk egyet. Ezzel kapcsolatban sem tanít semmi ellenkezőt a Biblia. Azok a keresztények, akik nem hajlandóak mondjuk egy homoszexuális emberrel beszélgetni vagy egy légtérben tartózkodni, nyilván nem értették még meg Jézus és a farizeusok közti különbséget. (Pl: Lukács 5:27-31)
- Véleménybeli/intellektuális tolerancia: Ez a másik véleményének a teljes elfogadása és helyeslése, függetlenül attól, hogy mi magunk mit tartunk jónak vagy igaznak. Ez az egyetlen pont, amiben egy keresztény intoleránsnak minősülhet a szemeidben a melegházassággal kapcsolatban. Jézus sem hitt abban, hogy mindenkinek mindenben igaza lenne. A Biblia teljesen egyértelműen arra épül, hogy létezik a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, az igazságosság és a bűn fogalma. Ezek 180 fokban egymás ellentétei.
Egy gyakorlati példa a tolerancia különböző szintjeire
Egyébként szerintem a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy nem lehet minden vélemény egyformán igaz. Vegyünk egy kicsit vicces példát, de talán jól megmutatja a három féle tolerancia közti különbséget.
Tegyük fel, hogy odajön hozzám egy barátom, és azt mondja nekem, „növelni tudod a kocsid teljesítményét, ha Fantát töltesz a tankba.” Lehetek toleráns e felé az ember felé jogi értelemben (1.) és közösségi értelemben (2.), anélkül, hogy megfogadnám, amit mond? Hát persze.
Azt mondanám neki, „figyu, minden jogod meg van arra, hogy a saját kocsidba Fantát önts. A te kocsid. Nem teszek feljelentést, hogy megakadályozzalak benne. És még ha meg is teszed, akkor is átjövök hozzád hétvégén, hogy megnézzük együtt a közös sorozatunk legújabb részét. Ettől még ugyanúgy a barátom maradsz.”
De attól, hogy jogi és közösségi értelemben toleráns vagyok, nem kell intellektuális értelemben is toleránsnak lennem. El fogom magyarázni a barátomnak, hogy miért nem értek egyet vele. Sőt, meg is fogom mondani, hogy szerintem neki sem kéne Fantát töltenie a saját tankjába. És senki másnak, ami azt illeti.
Sőt továbbmegyek. Akkor is kitartok az álláspontom mellett, hogyha ezt szeretetlenségnek veszi, és ettől intoleránsnak tart. A legszélsőségesebb esetben pedig még akkor is, ha különböző hatalmi eszközökkel el akarja érni, hogy megváltoztassam az álláspontomat. Például rendőrt hív rám.
A nyugati kultúra ugyanis most már ott tart, hogy kriminalizálja azokat a keresztényeket, akiknek más a véleményük a homoszexualitásról, mint a társadalom többi (hangosabb) részének. Sőt törvényi eszközökkel akarja elnémítani őket. Egyelőre még pénzbírságokkal, de nincs olyan messze, hogy a börtönbüntetés is terítékre kerüljön.
Ez ugyanolyan tévút, mint amikor a homoszexuális embereket kriminalizálták és vetették börtönbe.
Mindkettőt mélységesen elítélem. Soha nem támogatnám a homoszexuális életmód törvény általi üldözését, büntetését. Ugyanígy nem támogatom azt sem, hogy valaki azért kerüljön börtönbe, mert hisz abban, amit a Biblia tanít a homoszexualitásról.
Szóval attól, hogy én elhiszem, amit Isten mondott a Bibliában, még elfogadom, tisztelem és szeretem a környezetemben lévő homoszexuális embereket. Ez nem ellentmondás. Meg tudom tenni anélkül, hogy egyetértenénk. Ha pedig nyitottak rá, elmondom a véleményemet, hogy miért jobb bűn nélkül, Istennel élni. Amivel kapcsolatban az érvelésem pontosan az lesz, mint mondjuk a korábban említett házasságtörés példájára.
Ez a bűn épp olyan bűn, mint a többi
Zárásként térjünk még egy kicsit vissza Pál apostol szavaira, amit a Korinthusbeliekhez írt, ahol egyébként nagyon jelentős homoszexuális közösség volt az ő korában. Kábé olyan, mint most Los Angelesben vagy Tel Avivban.
Nem tudjátok, hogy egyetlen jogtipró sem örökölheti Isten királyságát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem házasságtörők, sem transzvesztiták, sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem nyereségvágyók, sem részegesek, sem gyalázkodók, sem harácsolók nem fogják örökül venni Isten királyságát.
1Kor 6:9-10, SZPA
Pál apostol szerint a homoszexuális vágy ugyanolyan vágy, mint a házasságtörés, a tolvajlás, a részegség vagy a gyalázkodás utáni késztetés. És ha az ember átadja magát neki, akkor ugyanolyan bűnt követ el, mint az, aki a többi cselekedetet teszi meg.
Minden bűn lázadás Isten ellen
Való igaz, hogy a szexuális bűnök különösen pusztítóak tudnak lenni, de ez igaz bármilyen szexuális bűnre, nem csak a homoszexualitásra, leszbikusságra, transzneműségre vagy az LMBTQ bármelyik betűjére.
Kábé mindannyian hordozunk szexuális területen sérüléseket. Ugye az egész blogom apropóját ez adja. Mindannyiunknak szüksége van Isten gyógyítására és szabadítására. Mindnyájan küzdünk bűnnel. Mindannyiunknak szüksége van a helyreállításra.
Nem az a sorrend, hogyha valaki homoszexuális, akkor először változtassa meg az orientációját, és csak utána mehet Jézushoz.
„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, meg fog menekülni.”
Róm 10:13 (SZPA)
Neked is ugyanúgy meg van arra lehetőséged, hogy rendezd a kapcsolatodat a Názáreti Jézus Krisztussal, mint bárki másnak. És hidd el, Jézus nagyon szeret téged. Szerintem az a tény, hogy rátaláltál erre a posztra, ez is ennek a bizonyítéka. Ő pedig segíteni fog neked, hogy az életed minden területén meg tudjon valósulni az Ő tökéletes terve, amiben megtalálod a valódi boldogságot és kiteljesedést.
De ez igaz bármilyen típusú bűnre, gonosz vágyra. Ha belépsz a gyülekezetbe (ha majd végre lesz rá lehetőségünk a COVID után), csak olyan emberekkel fogsz találkozni, akiknek az életét sokáig a bűn uralta. Büszkeség, önzőség, önigazultság, pornográfia, hazugságok, lopás, házasságtörés. Nem akarok és nem is tudok mindent felsorolni.
Ha olvastál már tőlem, pontosan tudod, hogy én is ilyen ember vagyok. Követtem el bűnöket. Szükségem volt és van Istenre. Csak és kizárólag a Názáreti Jézus Krisztusban van a reménységünk, aki megbocsátotta a bűneinket és adott nekünk egy új szívet. Mert Ő általa születhettünk ujjá és lettünk új emberré.
Ezt kívánom neked is és mindenkinek, akit most még a bűnös vágyai irányítanak.
Legyenek azok bármilyen bűnös vágyak.
Ne várj tovább! Szólítsd meg Istent. Ehhez itt találsz segítséget. És biztos vagyok benne, hogy a közösséged segíteni fog ebben a folyamatban. Ha nem vagy benne biztos, hogy a lelkipásztorod hogyan viszonyul a témához (ítélkező farizeusi vagy krisztusi módon), küldd át neki ezt a posztot és kérdezd meg tőle, mi a véleménye.
