Tönkretettem már a boldogságra való esélyemet, ha van szexuális bűn a múltamban? Hol húzódik a határ? Meddig lehet elmenni? Van-e olyan pont az egyedülállóságban, amikor inkább „érdemes” vállalni a szexszel járó kockázatot, mint hogy sohase feküdjek le senkivel? Ezekkel az őszinte kérdésekkel foglalkozik ez a bejegyzés.
Vigyázz, trigger-veszély! (Hogy mi?) Figyelj, mert egyesekben a poszt felkeltheti a szexuális vágyat. Óvatosan olvass.
Van egy amerikai keresztény hölgy, Jessica Harris, akinek az írásai nekem rengeteget segítettek az évek során, mert hozzám hasonlóan neki is meg kellett küzdenie az önkielégítéssel és a pornófüggéssel keresztényként felnőve. Amikor szerettem volna valakinek segíteni a témában, legszívesebben az ő cikkeit küldtem volna el, csak ugye a nyelvi akadály miatt ez nehézkes volt.
Ha tudsz angolul, szívből ajánlom a blogját. Elmondhatom, hogy az ő példája is inspirált engem az arrivera.hu elindításában.
Pár éve, 32 évesen ment férjhez, így már ebből a szemszögből is tudja árnyalni a témát. Év elején írt egy olyan posztot a szexről, ami nagyon jól összefoglalta, amit én is gondolok erről a témáról, így ennek a fordítását olvashatjátok most. Jessica írása eredeti nyelven itt elérhető.
Tényleg Isten akarata az, hogy várjak a szexszel a házasságig?
Nagyon jogos kérdés. És valamiért nehéz őszintén megválaszolni. Nagyon sok időt töltöttem ennek a posztnak a megírásával, mert azt szerettem volna, ha olvasás közben a kegyelem és nem a szégyen kultúráját építem benned. Rengeteg akna veszi körbe ezt a témát, sőt már a kérdésben is felmerül két fogalom, ami tisztázásra szorul.
Mi is a házasság? Isten előtt adott szó, vagy csak egy papír?
Mi az a szex? Annak számít már a csók is? Vagy bármilyen fizikai érintés? Hol a határ?
Nem véletlenül születik a témában megszámlálhatatlan mennyiségű könyv. Őszintén nagyon igyekeztem, hogy egy szívből jövő blogposzt legyen, nem a doktorimat akartam most megírni. Nem tudok minden kérdésre válaszolni, csak megosztanám, ami a szívemben van.
Pontosan tudom, hogy a legtöbb ember, aki ezt a posztot olvassa, követett el hibákat. Én nem ítélkezem. De tényleg nem. Lehet, hogy technikai értelemben szűzen mentem férjhez, de éveken keresztül pornót néztem. Nem vagyok senkinél sem jobb. A környezetemben is van olyan személy, aki házasságon kívül esett teherbe, olyanok, akik együtt éltek házasság előtt és olyanok is, akik „csak kísérleteztek”, de „nem lépték át a határt” házasság előtt.
Szeretném, ha tudnád, ha megbántad ember és Isten előtt, akkor van számodra bűnbocsánat. Nem vagy egy „megrágott rágógumi”, egy „csorba edény”, „virág, ami elvesztette a szirmait”, vagy bármi egyéb szégyent ébresztő analógia, amiket a keresztények szoktak egymás fejéhez vágni, amikor szexuális bűnről van szó. A legutóbbi hibád (bármikor is követted azt el) és a most között már belépett a kegyelem és a bűnbocsánat az életedbe, ha elfogadtad Istentől.
Ha küzdesz a pornográfiával, kívánságokkal, fantáziákkal, szexuális vágyakkal, akkor valószínű, hogy a szexualitásról való gondolkodásod alapjaiban csúszik félre.
Jessica aztán így folytatja:
Ha Isten azt akarja, hogy várjak a szexszel a házasságig, akkor mi a csudát kezdjek addig a libidómmal (nemi vágyammaI)? Tudom már! Majd kiélem a pornóval/fantáziákkal/önkielégítéssel. Kielégítem a szexuális étvágyamat, anélkül hogy szexszelnék.
Hogyan? Azt állítod ezt sem szabad? Azt mondod, hogy a pornó nem egy jó megoldás és hogy a fantáziákba való menekülés sem elfogadható? Akkor mégis mit csináljak magammal? Isten komolyan azt akarja, hogy várjak, ki tudja meddig?
Mi van, ha 30 éves koromig sem házasodom meg?
Mi van, ha SOHA nem házasodom meg?
Én őszintén feltettem ezt a kérdést a húszas éveim végén és a harmincas éveim elején. Éveken át csak azt tudtam, hogy Isten azt akarja, hogy várjak a szexszel a házasságig, de nem igazán értettem, hogy miért. Ezt nevelték belém tinédzserként, amihez egy félelem is társult.
A keresztény közösségek érvei
A környezetünk többféleképpen közelíti meg ezt a témát. Egyes gyülekezetekben nagyon elterjedtek azok az érvek, amik az úgynevezettt „purity” („tisztasági”) mozgalomból erednek. Ez nagyon erős volt abban az időszakban, amikor én ifibe jártam. Minden ifjúsági konferencián, ifigyüliben és a táborokban megjelentek ezek az „eskükártyák”, amikkel megfogadtuk, hogy megőrizzük a szüzességünket a házasságig.
Még ez egyébként jószándékú mozgalom is félrement. A lányok számára a szex valami mocskos, rossz, bűnös dologként volt bemutatva. „Így kapsz el nemi betegségeket. Így leszel terhes. Ha nem vársz a szexszel a házasságig, akkor jóvátehetetlenül tönkre vagy téve. Vigyázz a férfiakkal, mert tudod… mindig csak AZT akarják…”
A fiúknak eközben úgy beszéltek a szexről, mint valami nagyszerű, izgalmas dologról, amiben a férfiasság erőteljesen megnyilvánul, és hogyha „kitartasz”, akkor „learatod” a kitartás gyümölcsét. „A libidód legyen a motivációd, hogy egy istenfélő lányt találj magadnak, vedd feleségül és aztán végre annyit fekszel le vele, amennyit csak akarsz. A feleséged kielégíti majd a vágyaidat. Mindeközben vigyázz a többi nővel, mert veszélyesek… tudod… a szex miatt.”
Aztán a gyülekezeti kultúra azt várta, hogy ez a nő és ez a férfi az esküvőn egy gombnyomásra átkapcsol, maguktól legyűrik az addigi neveltetést, a nászúton csodálatos „agyeldobós” szexben lesz részük, és szépen belekezdenek a babagyártásba. Őszintén, mégis hogyan lennének erre képesek?
Az önmegtartóztatás nem garancia a boldog házasságra, a csodálatos nemi életre, sőt még a gyerekek érkezésére sem. Sehol nem találunk a Bibliában olyan ígéretet, hogy a házasságig való várakozás bármit is garantálna.
Aztán az emberek Istenre lesznek mérgesek azért, mert az egyház olyan ígéreteket tesz, amiket Ő sosem ígért.
Ellenpólusként: a tinderkultúra
Miközben az egyház „jóvátehetetlen” károkról beszél, a Tinder kulturája azt diktálja, hogy a szex az csak egy laza, alkalmi dolog, egy éjszakáról szól. „Mint felvenni egy új nadrágot. Nem nagy cucc. Nem kellenek érzelmek. Csak semmi kötelezettség.”
Rachael Joy Welcher azt írja erről a szemléletről: „A Tinder kultúra tipikus szabálya, hogy nincs benne érzelmi elkötelezettség, párkapcsolat vagy kizárólagosság. Miközben az emberek minden érzelmi elkötelezettség nélkül élvezik a szexet több partnerrel egymás után, megtanulják, hogyan válasszák el azt, amit a testükkel tesznek attól, amit a szívükben éreznek.”
Ez a folyamat Jessicának is ismerős. Így folytatja a posztját: Amikor 17 éves koromban meztelen képet küldtem magamról egy férfinek, elvált egymástól a szívem és a testem. Egy tárggyá váltam. Őt nem érdekelték a terveim és a céljaim. Csak egy test voltam számára. Hozzáférést adtam neki a legintimebb testrészeimhez, miközben ahhoz nem, hogy ki vagyok én. Ahhoz, hogy ezt valahogy feldolgozzam, egy részem belül összezsugorodott. Úgy éreztem, hogy értéktelen vagyok.
A szexnek ez a „szívtelen” megközelítése jelenik meg a pornográfiában is. Mi történik, amikor pornót nézünk? Egy másik személyt használunk a saját gyönyörünk érdekében. Úgy kezeljük azt az embert, mint aki eldobható, és nem úgy, mint aki egy értékes személy.
A szex ilyen értelmezésében tehát nincsenek érzelmek. Nincs intimitás. A szex csak egy szabadidős tevékenység, a szórakozásról és a gyönyörről szól.
Mit mond Isten a szexről?
Sok gyülekezet tehát megfosztja a szexet a szépségétől, szabadságától és az élvezettől, míg a kultúránk közben magához öleli mindezt, de megfosztja az igazi lényegétől.
Hol van Isten ebben a képletben? Melyik oldalra áll szerinted?
Lehetek őszinte? Szerintem egyikre se.
Őszintén hiszek abban, hogy Isten felfogása, képe és szándéka a szexről jóval felülhaladja ezeket a nézeteket. Az ő eredeti tervében a szexben van élvezet, játékosság, szabadság, egymáshoz kapcsolódás, szépség, szerelem, hűség, dicsőség, szövetség, elkötelezettség, intimitás és mindez szégyen nélkül. Ez nem egy éttermi menü, amiből válogatni kell, hanem mindez egy csomagban a rendelkezésünkre állhat.
Nagyon meglepődsz, ha azt mondom, hogy a házasságig való várás lényege nem a félelem? Nem azért várunk, mert félünk a nemi betegségektől, a váratlan terhességtől vagy attól, hogy összetörik a szívünket.
A Bibliában nem találunk olyan direkt kijelentést, ami azt mondaná: „ne legyen neked szexuális életed a házasság előtt.” Ehelyett ilyeneket olvasunk:
Ne törj házasságot. 2Móz 20:14
Meneküljetek a paráznaság elől! Minden más bűn, amit elkövet az ember, a testén kívül van, de aki paráználkodik, saját teste ellen követ el bűnt. 1Kor 6:18
Az étel a gyomorért van, a gyomor pedig az ételért – de Isten ezt is, azt is meg fogja semmisíteni. A test viszont nem a paráznaságért van, hanem az Úrért és az Úr a testért. 1Kor 6:13
A házasságkötés minden szempontból méltó a tiszteletre, a házasélet pedig tiszta, de a paráznák és házasságtörők fölött Isten ítélkezni fog. Zsid 13:4
Ezekből a versekből látszik, hogy nincs felhatalmazásunk, hogy azt csináljunk szexuálisan, amit akarunk, akivel csak akarjuk. Megvan a szex helye. Mégpedig egy kizárólagos szövetségben, a házasságban.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy felsoroltam egy csomó dolgot, amire Isten nemet mond. Úgy tűnhet, hogy van ez az izgi dolog, de Isten folyton a kezünkre csap. A szex mindig az orrunk előtt van, a kultúránkat ugyanis mélyen átitatja. Olyan mintha Isten incselkedne velünk, és kínozna minket valami olyannal, ami nem lehet a miénk, amíg meg nem házasodunk.
De ez nem igaz. Nézzük meg, mit ír Pál apostol az Efézusiaknak:
A férjek kötelesek úgy szeretni saját feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, saját magát szereti. Hiszen a saját testét soha senki nem gyűlöli, hanem táplálja és ápolja, ahogy az Úr is az egyházat, mert az Ő testének vagyunk a tagjai (testrészei), amely az Ő testéből és az Ő csontjaiból való. Ezért elhagyja majd az ember az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez (mármint hogy ketten lesznek egyek), én azonban a Messiásra és az egyház (kapcsolatára) vonatkozóan mondom ezt.
Ef 5:28-32
Jessica ez utána nagyon őszintén ezt írja:
Én ebbe az igébe kapaszkodtam, miután betöltöttem a 30-at. Hadd mondjam el, hogy ebben az életkorban már nagyon nagy volt a kísértés, hogy beadjam a derekamat és megalkudjak az elveimmel. A kockázatelemzés lefuttatása után arra jutottam, hogy nem túl nagy a rizikója annak, hogy terhes leszek vagy megbetegszem, ahhoz viszonyítva, hogy mennyire „kemény lenne” úgy leélni az egész életemet, hogy sosem szexeltem. Még az istenfélő „jókeresztények” számára is eljön az a pont, ahol meginognak, és inkább vállalnák a kockázatot.
De ahogy elmélyültem Pál apostol szavaiban, rájöttem, hogy nagyot tévedek, ha azt hiszem, hogy a szex rólam szól. Arról, hogy az én vágyaim hogyan lesznek kielégítve. És ez nem csak a világra jellemző ám… A fent leírt, sok keresztény által képviselt álláspont szerint is az önmegtartóztatás tulajdonképpen arról szól, hogy „az én álmaim hogyan válnak valóra, ha az egyedülállóságban a saját szívemet védem és így mennyire jó lesz majd nekem a szex, ha én megházasodom.„
De Pál apostol szavainak teljesen más az üzenete. Isten Igéje másképp látja a szexet.
Ne felejtsd el, Pál egyedülálló volt, mégis amikor be akarta mutatni, hogyan szereti Jézus Krisztus az egyházat, akkor egy férj és egy feleség fizikai eggyé válását (azaz a szexet) választotta párhuzamként.
Szerinted megfelelő analógia lenne ez, ha a szex nem egy olyan dolog lenne, ami iránt Isten is lelkes? Megfelelő párhuzam lenne ez, ha a szex nem egy elkötelezett, szövetségi, szent kapcsolat szerves része lenne?
Felejtsd el a „kicsorbult edényeket”, a „leszakad virágszirmokat”, a „megrágott rágógumit”, a „korább szeretőket, akik kísérteni fognak a nászéjszakádon”. Nem ez a lényeg. Ha elkötelezettség nélkül fekszem le emberekkel, összekapcsolom magamat több személlyel, elszakítom a szívemet a testemtől, akkor a szexet lealjasítom egy állati ösztönre. És a folyamatban elveszítem azt, amire a szexet Isten eredetileg tervezte.
A szex nem rólam szól
Soha nem is rólam szólt, nem is lett volna szabad, hogy rólam szóljon és soha nem is kellene, hogy rólam szóljon. A szex az isteni rend és terv szerint is rólunk szól. Ez a „rólunk” pedig annyira szent, annyira erős, annyira tele van dicsőséggel, hogy egy egyedülálló apostol is ezt a képet használta, hogy ezzel mutassa be nekünk Isten szerelmét irántunk.
Több ez két test fizikai érintkezésénél. Olyan mély kapcsolat, hűség és intimitás van benne, amit nem lehet különválasztani a fizikai cselekedettől.
Lehet, hogy a tinder-kultúra ezt megpróbálja, de még a saját testünk is ellentmond ennek.
Tudjuk biológiából, hogy a szex folyamán felszabaduló hormon (az oxitocin) kötődést hoz létre. Az a célja, hogy összekössön minket a szexpartnerünkkel. Ha ezt a kötődést a döntésünkkel „megerőszakoljuk”, és azt állítjuk, hogy nem is olyan fontos az elkötelezettség, akkor teljesedik be az egyik fenti ige, amelyik azt mondja, hogy a szexuális bűnökkel a saját testünk ellen támadunk.
Istennek nem volt muszáj így megalkotnia a szexet. Lehetett volna az embernél is úgy, mint az állatoknál. Lehetett volna az egész csak egy ösztön, ami a szaporodást szolgálja, és úgy is lehetett volna megalkotni, hogy semmi örömünk ne származzon belőle – semmi dopamin, semmi oxitocin, semmi orgazmus. De a szex mégis olyan megtapasztalást jelent, ami egyedi módon csak az emberiségre jellemző.
Megtapasztalhatjuk a másikat. Intimitást élhetünk át, miközben a sebezhetőségünkön keresztül mindennél jobban megnyílunk a házastársunk előtt és megismerjük őt. (Itt jegyzem meg, hogy az intimitás felfoghatatlanul többet jelent egy orgazmusnál.)
A szex egy kiváltság, Isten ajándéka, amit emberként élvezhetünk.
Ettől nem félni kell, vagy elölni magunkban az isteni értékrendet, csak azért, hogy fűvel-fával lefekhessünk. Ez a Teremtő Isten eredeti és tökéletes használati útmutatója számunkra. Akkor fogjuk ezt teljes mértékben élvezni, ha egy szövetség keretein belül, azaz a házasságban élünk vele. Jól.
Eddig tartott Jessica írása. Hamarosan én is folytatom a témát, mert van még egy pár dolog, amit rosszul gondolunk a szexről, és fontos azokról is beszélni. Hidd el, hogy ezek a dolgok összefüggnek. Ahhoz hogy véglegesen szabad tudjál lenni szexuális területen, fontos, hogy ezeket „rendbe” tegyük.
A posztban szereplő igék a Szent Pál Akadémia bibliafordításából vannak.
