Hadd írjak ma nektek arról, ami nekem a legtovább tartott az önkielégítéstől és a pornótól való szabadulás folyamatában. Sok időbe telt, amíg leesett a tantusz, hogy miért is kell kihozni a fényre az embernek a bűnös cselekedeteit.
Már sokat „meséltem”, hogy keresztény családban nőttem fel, a szüleim nem csak „prédikálták”, hanem meg is élték a hitüket. Már gyerekként megtanítottak, hogy amikor az ember rosszat csinál, akkor azért vállalnia kell a felelősséget, bocsánatot kell kérnie, és utána átveheti a megbocsátást. Nem lesz folyton a fejéhez vágva, amit tett.
Szóval koncepcionálisan megvoltak az alapok arra, hogy tudjam, Isten is így viszonyul a bűneimhez.
Nem kell egy életen át a sötétségben, a bűneinkkel együtt járni, lehetőségünk van kilépni a fényre.
Ha esetleg már ez is új info neked, akkor lehet, hogy érdemes „Az első lépés” posztomat is elolvasnod. Ha még nincs személyes kapcsolatod Istennel, sosem mondtad neki, hogy el akarsz szakadni a bűneidtől és Őt akarod követni, akkor is olvasd el előbb ezt:
Tudod, van az evangéliumokban egy olyan személy, aki hozzám hasonlóan a szexualitás területén küzdött. Egy nő, aki házasságtörést követett el (nyilván nem egyedül), de a vallási vezetők csak őt egyedül rángatták Jézus elé, hogy vigye el ő a balhét a tetteiért (Ján. 8).
Képzeld el, ahogy odarángatják a tömeg elé, és a fejére olvassák a bűnét. Mindenki arra számított, hogy Jézus is jó keményen a fejére olvassa, milyen megbocsáthatatlan, amit tett.
De Jézus nem a várakozásnak megfelelően reagált. Azt mondta ennek a szexuális bűnt elkövető asszonynak: „én sem vádollak”. Jézus nem azért jött, hogy a fejünkhöz vágja, milyen bűnöket követtünk el. Hanem ezért:
Én vagyok a világ számára a fény: aki engem követ, semmiképpen sem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
Ján 8:12, SZPA fordítás
Mit jelent az, ha valaki sötétségben jár?
Ha maradunk a gyerekkori analógiánál, akkor az, amikor rosszat csinálsz és azt titkolod, nem vállalsz felelősséget érte. A bűnnek ezt a titkolózó természetét látjuk már az édenkertben, amikor Ádám és Éva szembe ment az Isteni paranccsal (ami amúgy az ő védelmüket szolgálta és nem valami jótól akarta őket megfosztani), akkor az első dolguk volt, hogy a szégyen miatt magukra húzták a faleveleket és elbújtak félelmükben.
Amikor az ember bűnt követ el, azt a szégyen és a bujkálás követi.
Ember és Isten előtt is magunkra veszünk egy álarcot, ami mögé elbújunk.
Ismerős?
Ráadásul a bűn megrontotta az emberek közti kapcsolatot is. Nekem nagyon így volt. Volt, hogy emiatt nem mentem istentiszteletre se, mert úgy éreztem, a jelenlétem mindenkit bemocskol.
Na, hát ez „a sötétségben élés”. Nem jó állapot. Azt hiszem, ebben megegyezhetünk.
Arra meg én vagyok az élő példa, hogy a sötétségnek ez az állapota nem csak akkor van, amikor az ember még nem ismeri Istent. Hanem akkor is, amikor már elkötelezte magát, hívővé vált, és mégis bűnt követ el.
Ezt írja János apostol erről az első levelében: „Ha azt állítjuk, hogy bensőséges kapcsolatunk van Vele, de sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem igazságosan cselekszünk”.
Látod? A sötétségben való járás ellehetetleníti, hogy jó kapcsolatban legyünk Istennel.
De nem ér itt véget a „sztori”. Hála Istennek.
Ha a világosságban élünk, ahogy Ő a világosságban van, akkor bensőséges kapcsolatban vagyunk egymással, és Jézusnak, a Messiásnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
1 János 1:7, SZPA fordítás
Figyeled? Ha világosságban járunk, akkor az nem csak az Istennel való kapcsolatra hat ki, hanem az egyház többi tagjával való kapcsolatra is. A bensőséges, szeretetteljes viszony így lehetséges igazán. (Ha házas vagy már, akkor az intimitásnak is ez az alapja a házastársaddal.)
Jó, de hogyan kell világosságban járni?
Hadd idézzem megint Isten Beszédét, amit közvetlenül az előbbi versek után mond: „Ha bevalljuk bűneinket, Ő hűséges és igazságos, hogy megbocsássa nekünk a bűnöket, és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól.”
Két dolgot emelnék ki ebből, ami nélkül véleményem szerint nem lehet tartósan sikeres a szabadságharcod: 1) a bűn bevallása 2) megtisztulás.
Bűnvallás
Mi, a Hit Gyülekezetében bűnvallásnak nevezzük, más egyházak pedig gyónásnak. Egy pár szempont, ami fontos ahhoz, hogy ez tényleg működjön:
- Bocsáss meg azoknak, akik ellened vétkeztek. (Máté 6:12)
- Legyen bűnismereted, azaz tudd, hogy adott dolgot Isten bűnnek tart. (Róma 3:20)
- Bánd meg, hogy elkövetted a bűnt. Azt, hogy vétkeztél és megromlott a kapcsolatod Istennel, mert ez az Isten szerinti bűnbánat. (És nem az, hogy „de szívás, ezt keresztényként többet nem csinálhatom”, mert az a világ szerinti szomorúság. 2 Kor 7:9)
- Gyűlöld is meg ezt a cselekedetet. (Zsid 1:9)
- Vállald a felelősséget, kérj bocsánatot Istentől, azért amit te tettél. (Ézsaiás 59:1-2)
- Legalább egy másik hívő jelenlétében (Jakab 5:16).
- Ígérd meg Istennek, hogy elszakítod magad ettől a cselekedetedtől, és mindent elkövetsz, hogy ne tedd újra meg. Akkor is ha ez egy folyamat lesz. (Péld 4:18)
- Ne várd passzívan, hogy ez magától menjen. Készíts haditervet, hogy elkerüld az elcsúszást. Ehhez kérd Isten segítségét. (Zsolt 91:15)
- Nem úszod meg, hit is kell. Hit abban, hogy ez az egész nem a te érdemed miatt, hanem Jézus Krisztus engesztelő áldozata miatt működik. Ingyen. Kegyelemből. (Róm 3:24)
Megtisztulás
Nagyon fontos tudatosítanod magadban, hogy amíg ez a világ a sötétség (azaz a Sátán) uralma alatt áll, addig küzdenünk kell a sötétség ellen. Ennek egy bizonyítéka, hogy minden korrodálódik. Ha üresen állva hagyod a lakásodat, ellepi a por, belepi a pókháló, és ha elég sokáig vársz, össze is dől az épület. Folyamatosan takarítani kell és karbantartani.
Ugyanez igaz a szellemi életre is. Nem elég hogy egyszer megharcoltad, folyamatosan pucolni kell magadat. Ha Isten Igéje rávilágít valamire az életedben, ami piszkos lett, akkor azt le kell takarítani. A fénynek egyre jobban növekednie kell egy hívő életében.
Az igazak ösvénye (útja) olyan, mint a ragyogó fény: egyre világosabb, míg beáll a dél.
Pld. 4:18, SZPA fordítás
Ezt hívjuk megtisztulásnak, megszentelődésnek.
És az a csodálatos, hogy most a kegyelem idejében élünk, ha újra és újra ugyanaz a pont lesz kormos benned, Isten újra és újra megbocsát.
De nagyon fontos, hogy ne passzív legyél.
Dolgozzál rajta. Küzdjél.
Keresd, hogy hol áramlik be a kosz az életedbe és tegyél ellene. Ehhez találsz segítséget a blogon.
Hibák, amiket én elkövettem
Gondoltam, megírok pár tévedést, amit én rosszul csináltam/gondoltam a témában és amitől nekem nagyon elhúzódott a szabadulás folyamata.
Ha bölcs vagy, tanulsz a hibáimból, és akkor neked nem fog addig tartani, mint nekem.
- Azt hittem, hogy csak én küzdök lányként az önkielégítéssel, pornóval és rajtam senki nem segíthet. Számomra nincs bűnbocsánat.
- A szégyen miatt bemagyaráztam magamnak, hogy elég, ha én ezt Istennel szépen lerendezem. Nem kérek mástól segítséget, a bűnvallást letudom a négy fal közt, magamban.
- Amikor nagy nehezen összeszedtem a bátorságomat, olyanhoz fordultam, aki igazából nem ismert, a „névtelenség” álarca mögé akartam bújni.
- Amikor újra elestem, mindig máshoz mentem, hogy ne derüljön ki senki más számára, milyen „súlyos ügy”, „visszaeső bűnöző” vagyok.
- Nem vallottam be konkrétan az imámban, hogy miért kérek bocsánatot. Ködösítettem. Emiatt később úgy éreztem: nem voltam őszinte és az egész semmit sem ért.
- Amikor nem sikerült egyből, elsőre megszabadulnom, úgy éreztem, Isten nem szeret. „Nekem ez nem fog menni.” Meg: „Örökre ebben ragadok.” Elhittem és hagytam, hogy ez az érzés uralkodjon el bennem.
- „Mekis” gyorskajaként, készételként vártam a szabadulást, amiért nekem semmit nem kell tennem, Isten majd egy gombnyomásra megszabadít. Passzív várakozó állásponton voltam, hogy majd megtörténik a csoda. Addig meg az van, ami.
- Egy idő után feladtam, és nem mentem bűnvallásra, „úgysem működik” felkiáltással.
Évek teltek el ebben, míg megértettem, hogy miért is beszél Isten Igéje a világosságban való járásról.
Azért, hogy a szégyentől megszabaduljunk
Biztos ismered Dávid és Góliát történetét. Ha a pornóra úgy tekintesz, mint a saját óriásodra, akkor szeretném, ha tudnád, hogy csak addig magasodik úgy föléd, amíg engeded a szégyennek, hogy a markában tartson.
Amikor az ember világosságra hozza, hogy mi ellen van küzdelme, akkor már igazából megfogta a követ, betette a parittyába és meglőtte az óriás homlokát, aki megszédülve a földre zuhant.
Innen már könnyebb levágni a pornófüggőség fejét.
Bibliai megközelítésből írok ma, de nehogy azt hidd, hogy ezeket az igazságokat a pszichológia nem támasztja alá. Edith Eva Eger, holokauszttúlélő pszichológus is ezt írja „Az ajándék” című könyvében:
A titkok ártalmasak, mert a szégyen légkörét teremtik meg és tartják fenn, márpedig minden addikció kiindulópontja a szégyen. A szabadság abból ered, hogy szembenézünk az igazsággal, és kimondjuk.
Edith Eva Eger, holokauszttúlélő pszichológus
Az én szabadságom ott kezdődött, amikor ezt megtettem, és az egyik hívő barátnőmmel együtt imádkozva kértem bocsánatot Istentől. Amikor visszacsúsztam, akkor őhozzá mentem vissza és újra imádkoztunk. És ezt így csináltam egészen addig, amíg el nem jött az áttörés.
Nem akarok hazudni. Nem volt könnyű. Nem ment gyorsan.
De elmondhatatlanul hálás vagyok Istennek, hogy végigvezetett ezen az úton.
Imádkozom azért, hogy legyen neked is elég bátorságod, elhatározásod, hogy ki tudj lépni a fényre és világosságban tudj járni.
Mert tudod, Isten téged pontosan annyira szeret, mint engem. Neked is meg akarja ezt adni.
Arrivera – azt jelenti, sikerülni fog. Eljön a szabadulás. Jézus ezért jött el a földre és ezért halt meg. Érted. Higgy benne és kövesd Őt. Világosságban.
Olvass erről még:
Lányok kérdezik: Hogy mondjam el, hogy küzdök a pornóval?
