„Az ajtó kattan, újra magad vagy, nem a szobádnak születtél, hanem szabadnak” – hangzik el abban a dalban, ami rám az egyik legnagyobb hatással volt a küzdelmem idején.
🎵 „Magaddal kardozol és éppen te állsz vesztésre?” 🎵
Emlékszem erre az állapotra. Amikor úgy éreztem, hogy a szobám falai összeszűkültek körülöttem, és úgy éreztem, soha többé nem szabadulok innen. Ez lesz a börtönöm örökre.
Hiába akarom abbahagyni a pornónézést, az önkielégítést, nekem ez egyszerűen nem fog menni. És tulajdonképpen meg sem érdemlem a szabadságot.
Úgy éreztem, rám nem vonatkozik az a tény, hogy a kegyelmet nem lehet is lehet kiérdemelni. Mérges voltam. Magamra és az egész világra. Összetörtem a sok próbálkozásban. És ez egy időre passzívvá tett. És emiatt elhúzódott.
Azért szeretem az EMLP-nek az „Egy világ” című dalát, mert van benne ez a sor:
🎵 „De a széttört énedből lesz még szép történet / Ne félj, nem zuhansz, repülsz, ezek csak légörvények” 🎵
Ez hatalmas bátorítás volt számomra, mert benne van az, hogy az eleséseim nem azt jelentették, hogy egyenesen zuhanok bele a pokolba (ahogy amúgy éreztem). Hanem azt, hogy a hívő életben vannak „légörvények”, de ha minden egyes alkalommal én eldöntöm, hogy igenis folytatom a repülést tovább, nem keseredek meg, nem adom fel és mindent megteszek a szabadságért, akkor a végén célba érek.
Így lesz, hiszem, az enyémből szép történet.
És a tiédből is.
Arrivera – Azt jelenti, sikerülni fog
