Érezted már úgy, hogy körbe-körbe haladsz és nem leled a kiutat? Ebben a posztban elmesélem, mi volt az a dolog, ami radikálisan megváltoztatta a szabaduláshoz való hozzáállásomat, és ami végül nekem segített abban, hogy meg tudjak szabadulni az olyan kényszeres cselekedetektől, mint a pornófogyasztás, önkielégítés. De igazából ez bármilyen területen működik, ami téged fogságban tart.
A múlt héten a következőt írta nekem egy kedves olvasóm. “Az, hogy a lassú gyógyulásnak van célja, nekem új infó… Mindig úgy voltam vele, hogyha visszaesek, egyre távolabb kerülök a kegyelemtől…”
Ezt írtam neki előtte: „a lassú csodák is ugyanúgy csodák. A fokozatos gyógyulás is gyógyulás. Az elménk megújítása (Róma 12:2) vagy a lélek üdvösségének a munkálása (1 Péter 1:9) néha fájdalmasan lassú folyamatnak tűnik. Pedig Isten gyakran ebben a sebeségfokozatban munkálkodik, mert ez tényleges lényegi változásokat eredményez a felületes gyors-kezeléssel szemben.”
Nem véletlen, hogy egy gyümölcs megérése is folyamat, nem egy pillanat. Megértem, hogy szeretnél minél hamarabb eljutni a célba, de néha oka van annak, hogy a szabadulás egy folyamat.
Isten szeretné a mélyben rejlő sebeidet is meggyógyítani, a problémát a gyökerénél kezelni.
Egyszer beszélgettem egy pásztorral azokról a dolgokról, amik fogságban tartanak minket, és nem találjuk a kiutat. Akkor még nem mertem őszinte lenni, és nem mondtam el neki, hogy én pontosan mivel küzdök, de amit mondott, az teljesen a helyzetemre illett és mint utólag kiderült, le is írta az én szabadulási folyamatomat. Ráadásul nem csak a pornográfiára és az önkielégítésre igaz, hanem bármilyen olyan dologra, ami téged fogságban tart.
Körbe-körbe karikába
Ez a pásztor mondta nekem, hogy ezeket a dolgokat gyakran úgy éljük meg, mintha egy körforgalomban lennénk, amiből egyszerűen nem találjuk a kiutat. Újra és újra eltévesztjük a kijáratot, hiába mutogatják nekünk a gyülekezetben, hogy „itt van, erre kell kimenni”, meg „erre van a kijárat”. Valahogy nem találjuk el, hol kell kihajtani és újra futjuk ugyanazokat a köröket.
Ismerős?
Ez tényleg leírta azt, ahogy én éreztem magamat a pornóval, önkielégítéssel kapcsolatban. Amikor azt hittem, már kint vagyok, kiderült, hogy nem, újraindult a körözés. Úgy éreztem, örökre bent ragadok, ebből nincs kiút.
Erre mondta nekem ez a pásztor, hogy ez nem körforgalom. Hanem olyan, mint a parkolóházakban az bizonyos spirál alakú felhajtó. Nehezen tudom leírni, beillesztem képben, hogy tudd mire gondolok. 😀
Habár úgy tűnik, hogy körbe-körbe haladsz, de igazából van egy függőleges irányú mozgás is. Haladhatsz szép lassan felfele, és egy idő után felérsz a tetejére, és haladhatsz lefele is és egy idő után elérsz a mélypontra.
Ez radikálisan átalakította a szabadulásról alkotott képemet, amiről mindaddig azt gondoltam, hogy egy pontszerű esemény. Mivel az velem nem történt meg, azt hittem, velem van a baj. Isten engem nem szeret annyira, mint azokat, akiket egyik pillanatra megszabadított pl. a drog vagy alkoholfüggőségtől.
Hogy a szexuális téren miért folyamat legtöbbször a szabadulás arról itt írtam:
Néha lassabb, néha gyorsabb
Van, amikor felfelé haladva nagyon kemény munkára van szükség, el kell takarítani a beomlott törmeléket, vakolatot, és akár egyesével kell arrébb lökni a nagy sziklatömböket. Ilyenek például, amikor fel kell dolgozni gyerekkori traumákat, a meg nem bocsátást, az elutasítottságot vagy a hozzád közel állók árulását. Van, amikor kapsz Istentől egy személyes érintést, rátalálsz egy klassz Segítőre, vagy egy szuper hobbira, amitől Villám McQueenként száguldasz felfele.
Aztán persze történhet a felfelé haladás során visszacsúszás. Van, hogy csak „meginogsz”, rossz passzban vagy és engedsz a kísértésnek és visszacsúszol egy szintet, de azonnal megállsz, rendezed a dolgot Istennel és elindulsz felfele. Van, hogy engeded, hogy az örvény beszippantson, és teljesen leküldjön a mélybe. Az is lehet, hogy eközben a korábban már megtisztított szintek újra eldugulnak a törmelékkel és újra át kell küzdened magad, hogy feljuss a felszínre a fénybe.
Nem tudom neked megmondani, hogy nálad hány szintes ez a spirál, és hogy mennyi szint van durván eldugulva és azt sem, hogy éppen hol tartasz. Ez mindenkinek teljesen egyéni. De az Arrivera blogon én abban szeretnék neked segíteni, hogy felismerd ezeket az eldugult pontokat és megtaláld a turbóeszközöket a felfelé haladáshoz. 😁🔥
És picit kiszakadva a parkolóházas hasonlatból, képzeld el, hogyha felérsz ebben a folyamatban, akkor kitárul előtted a tér és nem leszel többé megrekedve, hanem magad mögött hagyhatod azt, ami korábban rabságban tartott, és magaddal viszed mindazt a sok-sok értékes gyümölcsöt, ami megtermett benned a folyamat során és új területeken is növekedésnek indulhatsz!
Nálam ez tényleg így működött
A rengeteg kudarcélmény után elhatároztam, hogy nem törődöm azzal, hogyha a kör látszólag „újraindul”. A cél az, hogy felfele haladjak, a szabadság felé. Amikor észleltem, hogy elkezdtem visszafele csúszni, akkor mindig újra eltökéltem magam, hogy igenis minden szintet végig fogok járni, amíg el nem érek „a tetőre”. Rendeztem Istennel a dolgot, kértem a segítségét, hogy adjon erőt, kitartást, hogy minden akadályon át tudjam küzdeni magam.
Az az igazság, hogy most már években mérhető, hogy mennyi ideje nem estem vissza (hála Istennek), de semmi „átütő”, meghatározó, „varázslatos” pillanathoz nem tudom kötni, hogy mi volt az a pont, amikor megszabadultam. Teljesen beigazolódott, hogy egyszerűen csak felértem a tetőre. Egy látszólag éppen ugyanolyan kör után, mint az addigi körök. Visszanézve tudom, hogy az volt az utolsó. Amikor benne voltam, nem láttam még.
Miközben „végiggályáztam” ezt a spirált, rengeteget dolgoztam a lelkemen, a saját magamról alkotott képen, Istenről alkotott képemen. Látszólag körbe-körbe mentem. De közben haladtam felfele. Végül felértem. Istennek hála, nem azért, mert bármilyen szempontból is különleges lennék. Tényleg csak az Ő kegyelme ez. 🙌
Ezért képviselem a blogon ennyire erősen, hogy a szabadulás egy folyamat, mert azt tapasztalom a környezetemben és az általatok írt üzenetekből is, hogy a második generációs fiataloknál többségében tényleg így működik a dolog.
Kérlek szépen, ne add fel. Haladj tovább felfelé.
Ki fogsz jutni te is. Lehet, hogy már csak az utolsó pár kör jön!
Teremjünk gyümölcsöket. Akkor is ha beletelik néhány hétbe, hónapba.
Hidd el, megéri.
Arrivera. Sikerülni fog. Eljön a szabadság. Ezt jelenti ez a szó.
Ha nekikezdenél, ajánlom ebben a posztban linkelt írásaimat. Mind írtó jó! 🤗
