Miért alakul ki valakiben pont szexuális területen a függőség? – beszélgetés egy pszichológussal

A héten részt vettem a SHE Virtual Recovery Summit című online keresztény konferencián, ami kifejezetten olyan nőknek szólt, akiknek szükségük van gyógyulásra valamilyen szexuális területen. Az egyik panelbeszélgetés már az első napon annyira hasznos volt, hogy mindenképpen szerettem volna veletek megosztani. Melissa Haas keresztény pszichológussal készített interjút a rendezvény házigazdája, Crystal Renaud Day. A jegyzeteimnek a fordítását olvashatjátok.

Helyreállás, mint folyamat

Crystal: Mi jellemző azokra a hölgyekre, akik megkeresnek szexuális függőségek miatt?

Melissa: Azok, akik segítséget kérnek, sokszor nagyon haragszanak magukra, és tovább rontják a helyzetüket azzal, ahogy kritizálják önmagukat és bántó szavakkal illetik magukat. Ez nem szolgálja a gyógyulást. Egyfelől van az a törekvésünk, hogy tökéletesen járjunk a hit útján, miközben a személyiségünk másik része a sérülései miatt vigasztalódást keres és kényszeres (kompulzív) cselekedetekbe kergeti magát. Ez meghasonlottságot okoz. Fontos, hogy elismerjük, van két fél bennünk, ami egymás ellen küzd.

Saját tapasztalatból tudom, milyen volt az, amikor abba akartam hagyni az önkielégítést. De közben meg ragaszkodtam is hozzá. Tudtam, hogy ez nem Isten akarata számomra, ő ennél jobbat szeretne nekem. Tudtam, hogy ez kárt okoz nekem, de tisztában voltam azzal is, hogyha elmondanám valakinek, akkor abba kéne hagynom. És akkor mihez kezdek a megküzdési stratégiám nélkül? (Ez egy pszichológiai fogalom. Röviden azt a magatartást jelenti, amivel csökkenteni akarod a stresszt. – arrivera)

Egy kívülállónak könnyű azt mondania egy függőnek, hogy csak hagyd abba. De amikor kapcsolatban vagyunk valamivel, legyen az bármilyen egészségtelen kapcsolat is, meg kell gyászolnunk az elvesztését. Ha szakítok a pornóval, érthető, ha az elhagyása után van valamiféle hiányérzet.

Mit kell tennünk, hogy helyreálljunk?

A legfontosabb, hogy őszintének kell lennünk a küzdelmünkkel kapcsolatban. El kell ismernünk, hogy problémánk van. Az embernek általában két oka van, ami változásra bírja. Az egyik, hogy nem tudja többé elviselni a személyiségében fellépő disszonanciát, diszharmóniát. A másik pedig amikor rájön, hogy a cselekedetének milyen negatív következményei vannak a házasságára, kapcsolataira, személyiségére nézve.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a helyreállás nem egy egyszeri alkalomból áll, hanem egy folyamat.

Mindenképpen csatlakozz be egy szellemi alapokon álló közösségbe. Olyan közösségbe, ahol megértenek. Ahol a személyeddel kapcsolatban megvan az abszolút elfogadás, ugyanakkor a cél, hogy fejlődjél, haladjál előre a gyógyulás és a szabadulás útján.

Ha még nem állunk készen

Mi van azokkal, akik még nem állnak készen a döntésre, a változásra? Milyen úttorlaszok vannak általában előttük?

Beszéltünk arról, mennyire fontos segítséget kérni. A legjellemzőbb akadály a helyreállásban, hogy valaki annyira megsérült a múltbéli kapcsolataiban, hogy képtelen a bizalomra. Elhagyták vagy elhanyagolták. Megrémíti a gondolat, hogy újra meg kéne bíznia valakiben. Nem mer kockáztatni. Az ilyen embereknek szeretném azt üzenni, hogy nem fog mindenki csalódást okozni. Nem fog mindenki elhagyni. Fontos a bizalom helyreállítása ahhoz, hogy az ember segítséget tudjon kérni.

Azután felteszem nekik a következő kérdéseket: Mit gondolsz arról a helyzetről, amiben vagy? Hogy beszélsz magadról? Szereted magadat, vagy folyamatosan vádolod magadat? Beszélnél úgy egy ötéves gyerekkel, ahogy magaddal? Nagyon fontos, hogy dolgozzunk azon, hogy el tudjuk fogadni magunkat esendő (megváltásra szoruló) emberként.

Az önkielégítés ugyanis egy tünet, nem a fő probléma.

Amikor a pácienseim rendkívül negatívak magukkal szemben, megpróbálom ezt megingatni bennük. „Nem lehet, hogy rosszul gondolkozol magadról?”

Szoktam nekik Isten szeretetéről beszélni. Ugyanis Isten egyszer sem kötötte feltételhez a szeretetét. Nem mondta azt, hogy akkor lépek közösségre veled, ha ezt és ezt megteszed (pl. ha abbahagyod az önkielégítést). Ehelyett azt mondta: „Annyira szeretlek, hogy meghalok érted, hogy többé ne kelljen emiatt a bűn dolog miatt aggódnunk. Azt szeretném, ha a velem való viszonyod lenne a szenvedélyed.”

Ahogy az ember egyre jobban megbízik Isten szeretetében, egyre közelebb kerülünk az igazsághoz magunkkal kapcsolatban. És egyre könnyebben állítunk fel védőkorlátokat azokkal a szokásokkal, cselekedetekkel szemben, amik károsak számunkra.

Ha visszacsúsztam, akkor mindennek vége?

Miért van az, hogy az ember egyfajta „mindent vagy semmit” mentalitással áll ehhez a dologhoz? Miért mondjuk azt, hogyha visszacsúsztam, akkor mindennek vége?

Nagyon könnyen megragadhatunk ebben a végletes gondolkodásban. Ha nem vagyunk tökéletesek, akkor nem is próbálkozunk tovább. Hány embertől hallottam: „Ha rossz napom volt, elestem önkielégítésben, akkor ez a nap már el van szúrva, ezért egész este pornót fogok nézni. Majd reggel új napot kezdek.” Borzasztó, hogy ilyenkor az ember őszintén elhiszi, nincs más választása.

Véleményem szerint törvénykezésnek számít az a felfogás, hogy ha nem tudom tökéletesen csinálni, akkor rossz ember vagyok.

Mindeközben nagyon sokszor ezeknek a szexuális függőségeknek mélyről eredő forrása van. Sokszor valamilyen abúzus is történt. Az egyházban talán még gyakrabban az okoz problémát, hogy a fiatalokat érzelmileg elhanyagolják a szüleik. Sok családban az érzelmek kifejezése tabunak számít. Ilyenkor egy fiatal két utat választhat: felvállalja, hogy ő a drámázó a családban, vagy pedig elnyomja az érzéseit, amik aztán valahol visszaütnek (gyakran szexuális jellegű függőségként).

Miért pont szexuális jellegű függőség?

Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a legtöbb embert ér valamilyen trauma az életben. Miért van az, hogy ez egyes emberekben szexuális területen alakul függőséggé?

Két olyan terület van az ember életében, ahol mindenkinek küzdenie kell: az étkezés és a szex. Mind a kettő biológiai funkció. Az alkoholnál/dohánynál nyugodtan mondhatod, hogy nem fogsz fogyasztani belőle soha többé, mert a szervezetednek nincs is rá eredendően szüksége. De szexuális lények vagyunk és ennünk is kell.

A helyreállás folyamatában meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk kordában tartani a szexuális étvágyunkat. Ugyanúgy, ahogy az étkezésnél is egyensúlyra törekszünk.

Amikor az ember elélvez, az telepumpálja az agyát endorfinnal, ami rendkívül jó érzés. És van rá mód, hogy ezt úgy tegyük, hogy soha senki ne tudja meg. Az önkielégítés nem csak élvezetes, de a mai kultúrában egyenesen elvárás. Emiatt nagyon könnyű a csapdájába esni.

Sajnos a keresztények nem beszélnek erről. Milyen gyakran ülnek le a gyülekezetben a fiatalokkal, hogy a testi vágyról beszéljenek velük? Amikor egy tinédzser felizgul, az neki egy jófajta érzés. Amikor először történik meg, az semmihez sem fogható, amit addig átélt. De mihez kezdjen vele a fiatal? Mit csináljon, ha felfedezi az önkielégítést? Mit csináljon, ha valaki pornót mutat neki és az agyában elindult folyamatok miatt izgatottá válik? Mit csináljon, ha kísértést érez, hgoy ezt újra és újra átélje?

Sajnos az egyházban nem tanítják meg az embereket, hogyan kell megélni a szexualitást krisztusi módon. Mihez kezdjek a szexualitásommal, amit Istentől kaptam? Hogyan használhatom úgy, hogy az Isten dicsőségére váljon?

Nem lenne szabad, hogy ehhez a területhez akkora szégyen társuljon, hogy nem is beszélünk róla. Az embernek szüksége van segítségre ezen a területen és egyelőre a gyülekezetek nem adják ezt meg a fiataloknak. Tisztelet a kivételnek.

Ha megkérdeznek, azt szoktam tanácsolni a pásztoroknak, hogy keressenek olyan személyeket a közösségükben, akik már sikeresen megharcolták ezt a területet. Ehhez beszélni kell erről a témáról nyilvánosan a pulpitus mögül és imádkozni is kell, hogy az Úr felindítsa az emberekben a segítő szándékot. Rájuk építve lehetne kisebb csoportokat, vagy találkozókat szervezni azokkal, akik még küzdenek. Így az emberek nem éreznék egyedül magukat. A nőknek még nagyobb szükségük van erre, mert az ő küzdelmükről szinte soha nem esik szó a prédikációkban érthető módon, hisz a prédikátorok általában férfiak.

Úton a teljes szabadság felé

Beszéljünk még egy kicsit a helyreállás folyamatáról. Mit kell még róla tudni?

Hát azt, hogy egyedül nem fog menni!!!!!!

A Jakab levélben is olvashatjuk, hogy a bűnbocsánat felülről való, de a gyógyulás gyakran a testvéri kapcsolatból származik. Fontos, hogy megtapasztaljuk az irgalmat és a kegyelmet más embereken keresztül. Ettől helyeződik kontextusba, ebből fogjuk megérteni, hogyan szeret Isten is minket.

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.

Jakab 5:16

Hogyha pedig jelentős trauma is történt az életedben (pl. szexuális bántalmazás), akkor lehet, hogy pszichológusra is szükséged lesz. A traumák feldolgozása nem egyik pillanatról a másikra történik. Legyél türelmes magaddal.

Mi van akkor, ha súlyos trauma miatt valaki pszichológushoz fordulna, aki viszont nem érti a problémát? Ha arra próbál bátorítani, hogy az önkielégítéssel semmi baj nincs, nyugodtan „fedezzem fel” a szexualitásomat?

Keress olyan pszichológust, aki megérti, hogy a keresztény erkölcs számodra fontos érték, ami nélkül nem lehetsz önazonos. Nyugodtan interjúztasd meg az első találkozón. Elég sok pénzt fogsz neki fizetni, jogod van tudni, hogy mit kapsz érte. Lehet neki valami ilyesmit mondani: „Ez az a terület, amin dolgozni szeretnék. Maga tud ebben nekem segíteni? Milyen megközelítést használna?” (Esetleg érdemes utánakérdezni, hogy a gyülekezetedben van e pszichológus, aki tudna vállalni. – arrivera)

Mikor tudjuk, hogy jól haladunk a helyreállásban?

Amikor elkezdünk egy csoportterápát, az első dolog, amin a lányokkal dolgozni szoktunk, hogy be tudják azonosítani az érzelmeiket. Az első igazán nagy mérföldkő ott van, amikor egy nő meg tud állni, azonosítani tudja az érzelmeit és ki is tudja azt fejezni. Gyakran az a fő félelem, hogy “nem vagyok elég jó”, „engem soha senki nem fog szeretni.” Ha tudjuk, hogy ez motiválja a cselekedeteinket, akkor az már félsiker.

A második mérföldkő, amikor nevetni tudunk magunkon. Nem vesszük túl komolyan magunkat, elfogadjuk, hogy emberek vagyunk, akik hibáznak. De Isten kegyelmes.

Ha folyamatosan kapcsolatban maradunk Istennel és másokkal, akkor a függőség el fogja veszíteni az erejét felettünk.

SHE Virtual Recovery Summit, 2020. október 5-9.

Így beszélgess gyermekeddel a szexualitásról

Számos ijesztő statisztikai adatból egyértelmű, hogy a legtöbben gyerekkorukban válnak függővé a pornográfiától és önkielégítéstől. Az ennek való kitettség nem attól függ, hogy ki mennyire jó családból származik. Minden gyermek érintett. A lehető legtöbbet akkor tehetjük, ha már előre felkészítjük a gyermekünket, hogy ne alakuljon nála ki függőség.

Lehet, tanácstalan vagy, hogy mikor érkezik el annak ideje, hogy a szexualitás témája felmerüljön a gyereknevelésben. Nagyon vad világban élünk, az embert folyamatosan érik szexuális ingerek, és ez alól a gyerekek sem kivételek. A környezetemben számos jó szülőnél látom, hogy már születéstől kezdve imádkoznak a gyermekük szexualitásáért. Hiszem, hogy ebben hatalmas megtartó erő van.

Ahogy pedig növekedik, korának és az érettségnek megfelelően tájékoztatni, tanítani kell. Ez nem egy egyszeri beszélgetés. Folyamatos párbeszéd. Hogy a te gyermeked hol tart, és mire van szüksége, ezt én nem tudom és nem is akarnám megmondani. Te tudod a házastársaddal együtt megállapítani. De hiszem, hogy Isten ebben is támogat, ha kéritek a vezetését.

Sokgyermekes hívő barátaim tanácsait összegyűjtve következzen pár ajánlott témakör, ami esetleg segíthet ezekben a beszélgetésekben, nagyjábóli korosztály-meghatározással, pár példamondattal, amit remélem, hogy a saját családotokra tudtok majd szabni.

Fürdőruhaszabály

Oviba menetel előtt már biztosan beszéltek a fiúk és lányok közötti különbségről, ami egyébként fokozottan szükséges a mai világban, hiszen a kultúránk már ezeket az alapokat, a nemi identitást is tagadja. Fontos, hogy a meztelenség definíciójára is megtanítsd, és arra, hogy mik az intim testrészei. Erre talán a legalkalmasabb körülírás a „fürdőruha szabály” vagy „bugyiszabály”.

Így beszélhetsz erről neki: „Azok az intim testrészeid, amiket fürdőruha/bugyi takar. Ezek nem rosszak, ugyanolyan fontosak, mint más testrészek, csak nem tartoznak másokra. Ezeket ezért mindig eltakarjuk ruhával, nem mutogatjuk, más sem csinálhat róla fényképeket. Ezekhez a testrészekhez nem érhet hozzá senki, akinek nem engedjük meg.”

Beszéld meg vele azt is, hogy kik azok, akik hozzáérhetnek és milyen célból (például óvónéni segíthet megtörölni a posidat, doktorbácsi megvizsgálhat, ha anya/apa és te is megengeded). Keresztény hívőknek érdemes fokozottan figyelni, hogy a családban egymás előtt se legyen meztelenkedés, fontos egymás intim szféráját tiszteletben tartani az öltözködésnél vagy a fürdésnél is.

Minek nevezzelek?

A testrészeknek van nevük. Tanítsd meg neki. A megfelelő szavak ismerete óriási segítséget nyújt a gyermekednek. Elsősorban azért, mert csökkenti a szex témáját gyakran kísérő szégyent vagy prűdséget (gyerekben és szülőben egyaránt). Sokkal könnyebben fog erről a témáról beszélgetni veled, ha természetes, hogy ezek a szavak használatban vannak a családban.

Az anatómiai szavak ismerete azért is hasznos, hogyha valaki esetleg szexuálisan zaklatná a gyermekedet, el tudja mondani, mi történik vele. Erre példa a következő megrendítő történet. Egy 3 éves kislány mindig nagyon feldúlt lett, ha egyedül hagyták egy távoli rokonával, egy tinédzserkorú fiúval. Mindig sírt, hogy „piszkálja a botjával”. Az anyukája azt hitte, hogy csak bolondoznak, és annyit mondott a kislánynak, „hát mondd meg neki, hogy ne piszkáljon”. Sajnálatos módon a zaklatás hónapokon át folytatódott, amíg a szülők rá nem ébredtek, mit értett a kislányuk „boton”.

Ezért fontos, hogy ismerjék a gyerekek a „fütyi”, „punci” vagy “nuni” szavakat (vagy más általad preferált szinonimákat), mert így tudod őket védeni. Kiskorban elmagyarázhatod a wc-használat különbségével (fiúk állva, lányok ülve pisilnek), a későbbiek folyamán pedig segíteni fog a szexuális felvilágosítás során is.

A nemi szervek kapcsán fontos a személyi higiénia megtanítása, hogy az ember tisztán tartsa őket (pl. nem piszkáljuk piszkos kézzel, alaposan mosakszunk, mosdóhasználatkor figyelünk az alapos tisztítására, stb). Ez amúgy lehetőséget ad egy jó gondolattársításra is, hogy ez nem egy piszkos terület, Isten alkotta meg így az ember testet.

Jó kontra rossz képek

Idősebb óvodás, vagy alsós korban, ha a gyermeked már hozzáfér az Internethez, vagy a társainak/testvéreinek van hozzáférése, akkor már biztosan elérkezett az ideje annak, hogy meg tudja állapítani, ha szexuális tartalmat lát. Ehhez egyébként nem szükséges megtartani neki a teljes szexuális felvilágosítást, hiszen valószínű, hogy arra még nem érett a személyisége.

De azt már kisebb korában el lehet magyarázni, hogy vannak jó képek és rossz képek. Erre egy minta: „Jó képek azok, amik például a családi fényképalbumban vagy a mesekönyvekben vannak. De vannak rossz képek, amiket pornónak hívnak. Ezek olyan képek, amik olyan embereket ábrázolnak, akiknek az intim testrészeit nem takarja ruha. Ezek bármikor felbukkanhatnak, amikor az Internetet használod.”

Ennek kapcsán azt is el lehet mondani gyereknyelven, hogy miért rossz így ábrázolni az embereket. Fiúgyermekeknek érdemes lehet talán azt is megemlíteni, hogy a lányokat tisztelni kell és nem szabad rosszul bánni velük. Ezeken a rossz képeken pedig megalázzák őket. A lányodnak pedig elmondhatod, hogy az nem normális, ha egy fiú így bánik vele. Ha ezt még korainak tartod, akkor lehet, erről akkor kell majd vele beszélgetni, amikor már látott ilyen tartalmat. A cél ugye az, hogy tudjál róla, amikor ez megtörténik.

Alsós korban már érdemes egyre többet beszélni a fiúk-lányok közötti különbségekről, a kölcsönös tiszteletről. Arról, hogy amikor valaki nemet mond, azt tiszteletben kell tartani. Arról, hogy milyen az igazi szerelem, ami nem kihasználni vagy megkapni akarja a másikat, hanem adni neki. Arról, hogy az igazi szerelem nem a külsőségekre irányul. Ennek kapcsán fel lehet hozni, hogyan kell tisztelni a másikban, hogy Isten teremtménye, és ezért nem szabad csúfolódni.

Fura érzések és a dopamin

A fogalmak megtanítása mellett fontos arról beszélni, hogy milyen hatást vált ki az explicit szexuális tartalom, amikor egy gyermek először találkozik vele. Lehet számára sokkoló, undorító, zavarba ejtő, de izgalmat, kíváncsiságot is gerjeszthet benne. Ezek mind normális reakciók, nem szabad, hogy szégyent érezzen a természetes kíváncsisága miatt. De fontos tudatosítani bennük, hogy nagyon veszélyes lehet számára, ha tovább nézi. Ugyanis függőséget okoz. Erről írtam már részletesen korábban, amit feltétlenül ajánlok minden szülőnek.

Az olvasás után viszont jogosan kérdezheted, hogy ezt hogyan lehet „lebutítani” a gyermeked szintjére. Elég magas szintű a biosz, én is megszenvedtem vele a fordítás során. Itt egy példa arra, hogyan magyarázzuk el egy kisgyereknek a dopamint, és a függőséget:

  1. Az agyunk nagyon sok kémiai anyagot, hormont gyárt, ami segíti a testünket és a lelkünket, hogy jól működjön.
  2. Az egyik ilyen anyag örömöt okoz neked, ha finomat eszel, vagy egy jót focizol. Ezt úgy hívják, hogy dopamin.
  3. Az agyunk megjegyzi, hogy mi az, ami örömöt okozott nekünk. Ez nagyon fontos, mert így emlékezünk majd arra, hogy enni kell, vagy hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy el akarjunk élni a céljainkat.
  4. Viszont ha túl sok dopamint kap az agyunk, az nagyon rossz lehet. Ez történik akkor, amikor az ember pornót néz.
  5. Ha az agyunk hozzászokik a sok dopaminhoz, akkor mindig többet és többet akar és nem tud már nemet mondani. A többi fontos dologra már nem is tud az ember odafigyelni. Ez a függőség. Ilyet okoz a kábítószer is.

De még ezt is leegyszerűsítheted.

Akcióterv – Fordulj el és szólj!

Miután beszélgettél erről a témáról a gyermekeddel, fontos, hogy adj neki konkrét tanácsot, magyarázd meg neki, hogy mit kell tennie, ha „rossz képeket” lát. Ezt vele közösen is ki lehet találni. Arra figyelj, hogy ez a két lépés mindenképpen szerepeljen benne:

1) az elfordulás – forduljon el és ne nézze tovább a rossz képeket

2) szóljon egy megbízható felnőttnek, és itt egyezzünk meg abban is, hogy az ki legyen.

Példa: „Úgy tudsz vigyázni az agyadra, hogy nem nézel rossz képeket. Ha látsz ilyet meztelen emberekkel, fordulj el, csukd be a szemedet, gyere el onnan és mindenképpen szóljál nekem, vagy XY-nak (és itt nevezd meg, hogy konkrétan kinek). Fogunk segíteni.”

Ezzel megakadályozhatod a titkolózás és a szégyen kialakulását, amik a függőséghez vezethetnek. A gyereked így látni fogja, hogy teljesen normális, ha beszél veled a pornóról, nem kerül bajba, nem lesz megbüntetve, ha szól emiatt, sőt segítesz is neki. Ebben óriási erő van. Ekkor ugyanis világosságra van hozva a dolog, ami szellemi szempontból nézve is lehetővé teszi a hatékony harcot és a végleges győzelmet.

Itt tartom fontosnak megemlíteni a példamutatást. Teljesen alááshat mindent, amit a gyermekednek tanítottál, ha ő közben azt látja, hogy filmnézéskor végignézed az explicit csók- és szexjeleneteket. Tanítsd meg neki saját példamutatáson keresztül, hogyan kell elfordulni, eltekerni, kikapcsolni. Lányoknál figyelj, hogy a romantikus lányregényeket nehogy olyan átszexualizált ifjúsági irodalom váltsa fel, ami részletes vágykeltő leírásokat tartalmaz. Sok lányban az erotikus irodalom okoz függőséget és vezeti be őket az önkielégítésbe. Meg kell tanítani, hogy ezeket a részeket ne olvassák, mindig lapozzák át és beszéljenek veled róla.

Ha így teszel, hasonló sikerekről számolhatsz majd be, mint az az édesanya, aki a 9 éves kisfiával beszélgetett a témáról. Néhány nappal később a fiú úgy jött haza az iskolából, hogy beszámolt róla, egy iskolatársa pornót mutatott neki. „Pontosan tudtam, mit kell tennem. Nagyon féltem, de tudtam, mit csináljak” – számolt be a kissrác az anyukájának.

Az izgalmas kamaszkor előtt

Még a pubertáskor (10-12 év) előtt beszélni kell a lányokkal a menstruációról, a fiúkkal a magömlésről. Ez az a időszak, amikor már el kell kezdeni előkészíteni a szexuális felvilágosítást. Ha nem tőled, akkor a “jólértesült” nagytesóktól, osztálytársaktól vagy az Internetről fog tájékozódni a szexről.

Ha pedig már elég érett a gyermeked, akkor meg lehet neki tanítani a pornográfia részletesebb fogalmát. Ezt Dr. Jill Manning családterapeuta, aki a szexuális függőségekre specializálódott, így határozta meg: „a pornográfia egy olyan dolog, amit kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy szexuális vágyakat keltsen emberekben az által, hogy meztelenséget, szexuális tevékenységet vagy bármilyen egyéb szexuális információt ábrázol. Érthetünk alatta képeket, történeteket, hangokat, szimbólumokat, cselekedeteket, de még a testet és vagy/szexuális cselekvést leíró fogalmakat is.” (What’s the Big Deal about Pornography: A Guide for the Internet Generation, 2. old) Nem bemagoltatni kell a gyerekeddel, csak az a fontos, hogy értse, mit jelent.

5 tipp, hogy ne érezd annyira kényelmetlennek a témát

Most már csak az van hátra, hogy leülj a gyermekeddel. Lehet, hogy ennek gondolatától kicsit kellemetlenül érzed magad. Nem csoda. A mi szüleink többnyire eléggé prűden álltak a szexualitás témájához. Lehet, hogy ez az egyik oka, amiért így el tudott harapódzni ez a probléma a mostani 20-30-as korosztályban, még keresztények között is.

Hadd osszak meg néhány tanácsot, hátha ezek segítenek a kezdeti nehézségekben:

  1. Fókuszálj arra, hogy mi a célod. Miért akarod figyelmeztetni a gyermekedet a veszélyekre? Számos posztot írtam erről a blogon, amit érdemes átolvasgatnod, de a két legfontosabb talán az, hogyan érinti a pornó és az önkielégítés a párválasztást és hogyan rontja meg az Istennel való kapcsolatot. Szerintem ezt a blogot olyan szülők olvassák, akik szívükön hordozzák a gyermekük sorsát ezen a két területen is.
  2. Elsőre minden nehezebb. Valószínűleg minden bátorságodat össze kell szedned az első beszélgetéshez. De másodjára, harmadjára már hidd el, hogy sokkal könnyebb lesz.
  3. Gyakorlat teszi a mestert – tartja a mondás. Ha nagyon kényelmetlenül érzed magad a gondolattól, hogy erről beszélgess a gyerekeddel, gyakorold el a házastársaddal, hogy mit fogsz mondani. Ha egyedülálló szülő vagy, akkor egy jó baráttal/családtaggal. Minél többet hallod magad, ahogy beszélsz a témáról, annál kevésbé fog furának hatni, annál természetesebb és oldottabb leszel. Ezzel még én is így vagyok, amikor a szeretteimnek mesélek erről a blogról, hogy miről írok. Először borzasztó fura volt hangosan kimondani, beszélni róla, pedig nagyon támogatnak. Most már egész könnyen megy.
  4. Kérj tanácsot házaspároktól a baráti körödben. Biztos, hogy lesznek ötleteik, amiket át tudsz emelni. Ha még ők sem beszéltek erről a témáról gyermekükkel, küldd át nekik ezt a linket és beszéljétek meg, mi a hasznos belőle. Tudjátok majd egymást bátorítani. Akár imádkozhattok is ezért közösen.
  5. Nevezd nevén a dolgokat. A kultúránkban nagyon sok átszexualizált dologgal találkozunk a hétköznapokban is. Legyenek ezek kiindulópontjai a beszélgetéseknek. Láttad, hogy milyen alulöltözött volt az a néni abban a reklámban? Szerinted miért vele reklámozzák az autót? Tudod, pontosan mit jelent ennek a dalnak a szövege? Szerinted miért énekelnek így erről? Miért tették be azt a szexjelenetet a családi filmbe? Hogy akarnak ezzel hatni ránk?

Arra figyeljünk, hogy a gyermekünk érettségének megfelelően beszéljünk ezekről.

Végezetül álljon itt még egy történet, ami remélem bátorítani fog téged.

„Megtanítottuk a 8 éves fiúnkat, Ryan-t, hogy mi a pornográfia, miért veszélyes és mit csináljon, ha lát ilyet. Egyik délután sétált haza a barátjával az iskolából, amikor megálltak a barát családjának postaládájánál. Találtak benne egy magazint, amiről Ryan látta, hogy tele van rossz képekkel. Ryan szólt a barátjának: „Ez pornó. Ezt ne nézzük.” A kis barátja megkérdezte tőle, hogy „mi az?”. A fiam elmagyarázta neki, amit tanítottam neki. Mivel a fiú nem zavartatta magát és tovább nézegette az újságot, a fiam azt mondta még neki: „tudod, ez nagyon rossz az agyadnak. Függővé tesz. Mint a kábítószer.” Erre a barátja azt mondta: „ja, jó!” és visszatette az újságot a többi levélküldemény alá. Lenyűgözött, hogy Ryan ilyen jól ki tudta fejezni magát a barátjának és megvédte magát.” – meséli Alexa, a 8 éves kisfiú anyukája.


A témában ajánlom még ezt a posztomat, ami arra ad pár tanácsot, hogyan reagálj, ha a gyermeked pornót nézett/látott.

Kövessetek Facebookon, ha szeretnétek a témában többet olvasni.

Illetve még egy nagyon jó cikk a témában, amit nem keresztény szerzők írtak, de nagyon hasznos lehet. A végén találjátok Könyvesmami ajánlóját, aki hívő édesanya és megosztja, hogy milyen könyveket érdemes olvasni a gyerekekkel a témában.

A cikkhez felhasználtam a happyfamilies.com , a protectyoungminds.org és a covenanteyes.com oldalak angolnyelvű segédanyagait. Képek forrása: unsplash.com

Köszönöm azoknak a drágai barátaimnak a segítségét, akik példát mutatnak nekem abban, hogy lehet jól nevelni gyerekeket ebben a mai világban, és megosztják velem tapasztalataikat. Nélkületek ez a poszt sem születhetett volna meg.

7 tipp szülőknek, ha a gyerek pornót nézett

Nem az a kérdés, hogy gyermekünk fog-e találkozni a pornóval. Hanem, hogy mikor. Szülőként a legjobb, amit tehetünk, hogy erre már előre felkészülünk, hogy ne érjen bennünket váratlanul. Az első reakciónkon ugyanis rengeteg múlik. Nem tudhatjuk, hogy önként fog-e róla beszámolni, vagy mi fedezzük fel az előzmények között, de fontos már előre kidolgozni egy akciótervet, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani gyermekünknek.

John így számol be saját tapasztalatáról: “a gyermekem remegve állt meg előttem és azt mondta: korábban nem szóltam nektek, mert túlságosan féltem, de egy hónappal ezelőtt pornót néztem. Néhány napon keresztül, újra meg újra.”

Vannak szülők, akik váratlanul fedezik fel az internetes előzmények között a pornográf tartalmakat, osztálytársak szülei szembesítik őket azzal, hogy gyermekük pornót nézett, vagy véletlenül találnak erotikus regényt a lányuk szobájában. (Itt egy bejegyzés arról, hogy a lányok is fogyasztanak pornótartalmakat. Ne essünk abba a hibába, hogy lányos szülőként úgy gondoljuk, ezzel nekünk nem kell foglalkoznunk.)

Egyik szülő sem vágyik erre a szituációra, de a mai világban ez elkerülhetetlen. Egy 2013-as (!) kutatási adat szerint egy gyerek átlagosan 11 éves korban találkozik pornóval, többnyire véletlenül. 14 éves korukra a fiataloknak már 94%-a látott pornót életében.

Amikor egy szülő váratlanul belekerül ebbe a szituációba, nem biztos, hogy rögtön tudja, mit tegyen, mit mondjon.

Ez azonban egy döntő pillanat a szülő-gyermek viszonyban.

Ha ekkor rosszul, impulzívan reagálunk, egy életre tönkretehetjük a gyerekkel a kapcsolatot, aki lehet, hogy soha többet nem fog bizalommal fordulni hozzánk. A lehető legrosszabb szcenárió, hogy a gyermekünk teljesen elrejti a tényt, hogy pornót fogyasztott és erre a beszélgetésre soha nem kerül sor. Mindenképp érdemes elkerülni, hogy a szexualitásról alkotott képét a pornó formálja, vagy hogy pornófüggővé váljon.

Continue reading “7 tipp szülőknek, ha a gyerek pornót nézett”