Close
Amikor mérges vagy

Amikor mérges vagy

Ma arról írok, hogy mit tudsz csinálni, hogy a dühöd ne vezessen az eleséshez. Teleszórtam ezt a posztot zenékkel, ha végigolvasod a bejegyzést, megérted miért.

Az ember sokszor nem is gondolja végig, hogy milyen állapot vezet a pornófogyasztáshoz, önkielégítéshez. Több témáról írtam már, az éhségről, a szomorúságról vagy a fáradtságról. Egy dolog még nem került terítékre, mégpedig a harag. 😤

Az indulatok

Egy kedves olvasóm üzenete gondolkodtatott el, és jutott eszembe, hogy mennyire végig kísérte a tinikoromat és a felnőtt korom elejét az, hogy nem igazán tudtam az indulataimat jól kezelni. Nyilván álmomban sem gondoltam volna tiniként, hogy az önkielégítéssel való küzdelemnek esetleg közel lehet az érzelmeimhez. 🙄

Pedig a keresztény segédanyagok rendszeresen említik, hogy az ember gyakran a pornográfiába és az önkielégítésbe menekül, amikor enyhíteni akarja a fájdalmát, az izgatottságát, a szomorúságát, elvetettségét, a saját bizonytalanságait és bizony a mérgét/dühét is.

Ez a felfokozott érzelmi állapot amúgy nem csak a kamaszkort jellemzi, és akkor itt most hadd szúrjak be egy lányspecifikus szakaszt. Srácok, nyugodtan ugorjátok át a következő bekezdést. TobyMac után találkozunk. 😉

👩 Csajok, az ovuláció környékén hormonális folyamatok miatt is jobban ki vagyunk téve a hangulatingadozásnak (szomorúság, indulatosság), amik sokszor elcsúszáshoz vezetnek. Aztán ha nagyon erősek a menstruációs fájdalmaid, akkor utána egyfajta önjutalmazás formájában is megnyilvánulhat ez. Vizsgáld meg, hogy az elcsúszások esetedben nem ebben az időszakban történnek-e! Itt írtam már erről. Óriási fegyver a kezedben, ha tudod, a hónap melyik időszakában kell még jobban résen lenni.

Ha nincs egy egészséges düh- és stresszkezelési módszerünk, akkor elképzelhető, hogy az ember az önkielégítésbe menekül. Mert amikor elnyomjuk az érzéseinket, ahelyett, hogy fel- és elismernénk őket (erről itt írtam), akkor az úgy néz ki bennünk, mint egy forrásban lévő fazék víz, ami mindjárt kibugyog és elárasztja a tűzhelyet. Lehet takarítani utána…

Sőt már a türtőztetés is rengeteg energiát vesz el tőlünk, amitől kimerültek leszünk. Kiszámíthatatlan, hogy mikor robbannak ki az érzések, azaz mikor veszítjük el az önuralmunkat.

Az önuralomvesztés pedig nem túl jó szitu, ha erről a témáról van szó. 😬

Ezt nagyon fontos lenne megtanulni már kamaszkorban, de ha te kedves olvasó már elmúltál 18, akkor se aggódj, nincs késő. Nyugodtan guglizd ki, hogy mit ajánlanak szakemberek az indulatkezelésre, és mi az, ami esetedben működhet.

Én most azt a két dolgot részletezném, ami nekem segített.

Mozogj, hogy levezesd a feszkót

Az egyik a sport. Tinikoromban több sportot kipróbáltam, de végül egy erőszakosabb játékstílusú, kontakt-sport jött be a legjobban. Akkor nem tudtam megmagyarázni, utólag látom, hogy ez segített a bennem felgyülemlett feszültséget levezetni.

A felnőttkori, már szabadságban járós korszakomban a békésebb sportok jönnek be, de úgy gondolom, hogy a heti minimum két-három alkalom most is szükséges, hogy a tanulással/munkával járó stressznek legyen egy egészséges „kigőzölgése”.

Szóval nem véletlenül ajánlgatom mindig a hobbis posztot. Az indulatkezelésedben is kulcsfontosságú lehet nálad is. Ne csak mindig a Netflix menjen, hanem menj el futni, bokszolni, biciklizni, tornázni, kosarazni, vagy ami neked bejön. Nyílván most a távolságtartási szabályok ezt nehezítik, de próbáld megtalálni, hogy mit lehet, és mi az, ami bejön.

A “jóféle” kiabálás

A másik dolog valószínűleg nem lesz meglepő azoknak, aki már olvasnak egy ideje. Biztos feltűnt, hogy nagyon szeretem a zenét, mindig keresem magamnak az inspiráló dalokat. Még egy külön rovatot is csináltam TGIF néven. Amúgy erről Pál is beszél:

Egymás között hangszeres dalokkal, dicséretekkel és szellemi énekekkel beszélgessetek, énekelve és zenélve az Úrnak szívetekből. Mindenkor hálát adva mindenért.

Ef 5:19-20, SZPA

Valahogy a zenék segítenek nekem az érzelmeim feldolgozásában, legyen az akár a szomorúság/magány, akár a méreg.

És akkor itt jön a képbe a kedves olvasóm üzenete, amit a poszt elején említettem. Ezt írta nekem egy srác: „Hallgattam a 116 – Temptation dalát, és eszembe jutott, hogy mivel sok fiú is olvassa a blogodat, lehet sokaknak tetszene, és esetleg segítene nekik. Eléggé témához vág, és én úgy gondolom, nagy igazságok vannak benne kimondva.”

Az üzeneten elmosolyogtam. Na nem azért, mert ne lenne igaz. (Jó szám, hallgassátok meg!) Hanem azért, mert azt feltételezi, csak a fiúk hallgatnak „kemény zenét”.

Eszembe juttatta, hogyan próbáltam régen Eminem és Linkin Park számokkal kikiabálni magamból azt a mérget, amit amiatt éreztem, hogy mennyire ELEGEM VAN abból, hogy nem tudok megszabadulni az önkielégítéstől. Mindketten a saját függőségeikkel való küzdelmükről énekeltek, emiatt én is nagyon tudtam azonosulni ezekkel a dalokkal a saját küzdős területemre vonatkoztatva.

Nyílván hívőként tisztában voltam azzal is, hogy ezeknek a daloknak a hallgatása új problémákat hozhat be. Nem mondhatjuk, hogy a szexualitás területén olyan tiszta életet éltek ezek az emberek, ráadásul a Linkin Park szegény énekese öngyilkos is lett.

Tudjuk, hogy amit hallgatunk/nézünk az hat ránk és formál minket.

Szóval egy idő után eldöntöttem, hogy megkeresem azokat a keresztény előadókat, akik még mindig keményebb zenei stílusban, de az Istennel való kapcsolat viszonylatában énekelnek azokról a dolgokról, amikkel küzdök.

Ha esetleg te is kipróbálnád ezt a fajta indulatkezelést, amit egyébként zseniálisan össze lehet kötni az előző ponttal (a sporttal), akkor ugye a posztban elszórva találsz pár számot, amit én nagyon szeretek.

Nyílván ízlések és pofonok, de ha bejönnek, csináltam egy új Spotify listát, amin tudod őket hallgatni, plusz feltettem még rá néhány régi (mondjuk azt, hogy oldschool) és pár újabb számot.

Totál eklektikus a lista, de hátha találsz rajta olyat, ami bejön.

Ha most nagyon kiakadtál (akár a stílus, az előadó, vagy a zeneválasztások miatt), azt légyszi engedd el, és hasznosítsd ebből a posztból, ami neked szólt. Csinálj magadnak egy pörgős lejátszási listát, ami neked kóser és ami neked segít. És ha mérges vagy, akkor hallgasd meg ezeket a dalokat.

Ha kell, menj el egy kietlenebb helyre és kiabáld a szövegüket. Nekem ez sokat segített. Egyszer az éjszaka közepén a kocsiban, maxra tekerve a hangerőt, teli torokból, csorgó könnyekkel üvöltöttem egy olyan dalt, amivel az Urat hívtam segítségül.

Sosem felejtem el.

Mert válaszolt… 🙌

Ha lesz időm, majd foglalkozom még „rendesebben” is a harag témával, jobban levezetem a pszichológiáját is, meg írnék majd arról is, hogy maga a pornó hogyan okoz mérget az emberben.

De ez most egy ilyen gyakorlatias poszt lett. Ja és nyugodtan írjatok ám, hogy miről olvasnátok. Mindig örülök a témajavaslatoknak. És küldjétek tovább a barátaitoknak is a blogot, ha valami tetszett. Sosem tudhatod, kinek lesz ez életmentő öv. Remélem, ennyi reklám belefér. 😉

Ezt csináld, ha megint önkielégítettél

Ezt csináld, ha megint önkielégítettél

Ezt a posztot azoknak ajánlom, akik újra visszacsúsztak, és pornót néztek és/vagy önkielégítettek. Kitettem a menübe👆, hogy mindig megtaláld, ha esetleg szükséged lenne rá, de ha most nem ebben a cipőben jársz, akkor ez nem neked szól.

Már megint…😣

Annyit fogadkoztál, hogy soha többé nem teszed. Megígérted magadnak, Istennek is, hogy soha többé. Világosságra hoztad és bűnvallás során elmondtad másoknak is. Őszintén hitted, hogy az volt az utolsó alkalom. És most ezt a bejegyzést olvasod.

Önkielégítettél. Már megint.

Egy pillanatig jó érzés volt, fizikailag megkönnyebbültél, de ez már elmúlt és arcul csapott a szégyen. Úgy érzed, hogy ez igazából nem te vagy…

Pontosan tudom, mit érzel. Számtalan alkalommal én magam is átéltem.

Itt van pár praktikus lépés, ami remélem, hogy segíteni fog neked ebben a helyzetben.

1. Takaríts fel magad után

Akár fiúként, akár lányként olvasod, ez ugyanúgy érvényes. Menj és zuhanyozz le, vegyél tiszta ruhát. Szellőztess. Ha kell, húzz friss ágyneműt. Ez a lépés nem csak a higiéniáról szól, hanem lehetőséget ad az újrakezdéshez. Tegyél el mindent, ami a visszaesésedre emlékeztet (laptop, mobil, zsepi, testápoló, bármi más), hogy ne is lásd.

2. Ne engedd, hogy a szégyen lebénítson

Ha engeded, hogy a szégyen teljesen eluralkodjon, akkor nagyon nehéz lesz kilábalni a szituból. A befordulás csak ront a helyzeten. Ne mondd azt, hogy „mivel visszacsúsztam, megszakadt az X napos időszak, amit eddig kibírtam önkielégítés nélkül, akkor most már úgyis mindegy. Most már nézhetek annyi pornót, amennyit akarok. Úgyis el kell mondanom a Segítőmnek, akkor már mit számít, hogy mennyit csinálom.”

Fontos látni ezeknek a kényszeres cselekvéseknek a hatását az agyra. Hidd el, számít az, hogy mennyire erősíted az agyadban az idegpályákat, amik az önkielégítésben keresnek vigasztalást. A cél az, hogy „elváltozz az elmédnek a megújulása által” (Róma 12:2). Azaz megtanítsd az agyadnak, hogy ne ebben keressen enyhülést.

Mondd ki: „Nem engedem magamnak, hogy ez az örvény beszippantson. Nem fogom magamat büntetni. Nem zárkózom be a sötét szobámba. Nem fogom sajnáltatni magamat és nem engedem, hogy a szégyen lerántson a mélybe.”

Ne csak mondd ezeket, hanem tényleg ne is csináld. Ne büntesd magad éheztetéssel, túlkompenzálással például az edzésben, önvagdosással vagy azzal, hogy sértéseket vágsz a saját fejedhez. Döntsd el, hogy nem engedsz a további kényszeres cselekvéseknek, azaz nem menekülsz bele az evésbe, alkoholba, drogokba, a további pornóba.

Figyelj, hogy a szégyen ne öngyűlöletbe forduljon. De nyugodtan gyűlöld meg ezt a cselekedetet. A pornót, az önkielégítést. Akarjál tőle elszakadni. És ezt az erős érzelmet csatornázd át a jó cselekvésébe, amiket a következő pontokban részletezek.

3. Mondd el valakinek

A titkos élet csak rombolja az embert. Kettészakítja a személyiségét. Hidd el, évekig próbáltam egyedül megbirkózni a helyzettel, és nekem sem sikerült, csak az után, hogy nem titkolóztam tovább és kiléptem a világosságra.

Így ír erről a Biblia:

Ha azt állítjuk, hogy bensőséges kapcsolatunk van Vele, de sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem igazságosan cselekszünk. De ha a világosságban élünk, ahogy Ő a világosságban van, akkor bensőséges kapcsolatban vagyunk egymással, és Jézusnak, a Messiásnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1Ján 1:6-7, SZPA

Emlékszem, amikor legelőször őszintén elmondtam annak a személynek, aki végül az én Segítőmmé vált, hogy mivel küzdök, az ő a reakciója volt az, ami szerintem valóságosan elindított a szabadság útján. Az empatikus reakciójában ugyanis megláttam azt, ahogy Isten is viszonyult felém, bűnös ember felé. Hogy Ő tényleg azt akarja, hogy szabad legyek. És ha esetleg újra és újra vissza is csúszok, Ő irgalommal és kegyelemmel támogat, amíg megharcolom ezt a harcot.

Még ha ez nagyon félelmetesnek is tűnik számodra, hidd el, hogy erre szükséged van ahhoz, hogy szabad lehess. Mond el a Segítődnek. Erről itt írtam.

Lépj ki a fényre!

4. Bánd meg és kérj bocsánatot

Biztos, hogy eljön az a pont, amikor beszélned kell a „Fentiekkel”. És nem a felső szomszédodra gondolok itt, hanem a mennyei Atyádra. Nem tudom, neked mikor jön el ez a pont. De ez talán a leglényegesebb mind közül. Muszáj rendezned a kapcsolatodat Istennel.

Lehet, hogy most egy kisördög azt súgja, hogy nem vagy rá méltó, és Isten soha nem fog megbocsátani. Már ezerszer megígérted, és nem tartottad be. Ezért Isten már soha nem fog komolyan venni…

Tudod, ez nem más, mint az ellenséged (igen, tényleg az ördög), aki mindent elkövet, hogy még messzebbre taszítson téged Istentől, mint amilyen messzire kerültél. Ne hidd el ezt a hazugságát!

Ahogy ebben a bejegyzésben már írtam (és ezt amúgy mindenképp olvasd el!), Füzér Norbert, a HitGyüli egyik pásztora erről így beszélt: „Nehogy azt hidd, hogy csak akkor imádkozhatsz az Úrhoz, ha közel vagy hozzá. Nem a közelség hozza létre a jogodat, hogy Istenhez szóljál. A távolságban is megvan a jogod, mert Jézus ezt megszerezte kétezer éve az Atyánál. Bevitte a vérét a Mennybe, és örökkévaló lett az áldozata. Mivel ez a vér kikerült az időből, ezért Isten nem is éli át, ha te ezerszer kérsz bocsánatot a bűnödért.

Jézus Krisztus meghalt érted és feltámadt azért, hogyha hiszel benne, akkor élhess és átvehesd a bűneid bocsánatát. Ha kell, egy nap 70x7szer (Máté 18:22).

Ne csak bocsánatot kérj tőle. Hanem segítséget is, hogy segítsen meggyógyulni, megszentelődni és végigmenni a teljes szabadság felé vezető úton.

5. Változtass dolgokon

Most, hogy eltökélted magadat a változásra, használd ki ez a megcsúszást arra, hogy konkrét lépéseket tegyél. Vizsgáld meg, hogy mi okozta a visszacsúszást. Ehhez segítséget nyújt a Csúszásgátló sorozatom, amiben különböző területekre tudsz felállítani csúszásgátlókat.

Gondold át, hogy mitől indult be nálad a tehervonat, amit végül nem tudtál megállítani? (Pedig talán akartad, de nem volt rá erőd.)

Ezeknek a posztoknak a segítségével határold be, honnan jött a támadás. Az Instagramon vagy Facebookon láttál meg valamit? Egy barát posztja, egy komment, egy hashtag vagy egy reklám? Töröld az ismerőseid közül, blokkold, ha lehet, vagy pedig tarts social média böjtöt, és töröld magát az applikációt.

Erotikus tartalmú filmet, sorozatot néztél? Töröld a Netflix accountodat. Direktben egy pornóoldalt nyitottál meg? Tölts le egy Internet szűrőt. (Magyar, angol cikk.) Kérd meg a Segítődet, hogy ő állítsa be rá a jelszót. Itt találsz média tervező segédanyagot:

A külső triggerek, hatások beazonosítása után vizsgáld meg azt is, hogy milyen érzelmi állapotban voltál az elesést megelőző órákban/napokban. Mi az, ami aggaszt, ami stresszel, ami miatt fáradt vagy mérges vagy? Ezekre készíts megoldási programtervet, amivel rendezni tudod és legközelebb jobban tudsz figyelni ezekre az érzelmi állapotokra is. Ehhez is csináltam tervezőt:

6. Ne feledd, a szabadság sokszor egy folyamat.

Egy kicsit a maraton futáshoz hasonlít. Ha gondolkodtál már azon, hogy vajon Isten miért nem szabadít meg egy csapásra az önkielégítéstől, nem vagy egyedül. Ezen én is rengeteget rágódtam, míg rá nem jöttem, hogy nem tenne jót nekünk, ha a szexualitásunkat Isten egy csapásra teljesen “kikapcsolná”. Nem funkcionálnák jól akkor a házasságban. Ezért meg akar tanítani bennünket, hogyan kell a szexualitásunkkal helyesen és jól élni, hogy áldás forrásává váljon.

Figyelj, ez nem olyan, mint a videójáték, hogy egyet hibázol, és újra kell az egészet kezdeni.

Nem igaz, hogyha visszacsúsztál, akkor minden eddigi munkád, erőfeszítésed elveszett és lenullázódtál.

Igen, hibát követtél el, de Isten megbocsát és segíteni fog, hogy még egyszer már ne kövesd el. Haladj tovább a szabadság útján. Ne add fel!

Arrivera. Sikerülni fog. Eljön a szabadulás. – Ezt jelenti a blog neve is.


A poszthoz felhasználtam a The Grace Spot-nak ezt a bejegyzését.

Ha valaki úgy olvasta ezt, hogy nem teljesen biztos abban, hogy abba akarja-e hagyni a pornófogyasztást, önkielégítést: neked ezt a posztot ajánlom.

7 dolog, amit ne mondj a szingli keresztény barátodnak

7 dolog, amit ne mondj a szingli keresztény barátodnak

Mert lehet, hogy nagyon belegyalogolsz valamibe, vagy esetleg a tudtodon kívül bántod/károkat okozol.

Disclaimer: Mindenkitől bocsánatot kérek a kissé agresszív címadásért, abszolút kattintásvadász céljaim voltak vele. Ez nem egy passzív-aggresszív poszt lesz. Saját tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb keresztény házas a lehető legjobb és legkedvesebb szándékkal szeretne segíteni az egyedülálló ismerősének.

Ha esetleg te is ilyen vagy, és csodálkozol azon, hogy a szavaidat nem az a reakció követi, amire számítottál, vagy esetleg teljesen meg vagy lepődve a poszt címén és felvezetésén, remélem, hogy informatívnak találod majd a gondolataimat. Úgy vélem, nem csak az én véleményemet tükrözik. Ha egy szingli barátodtól kaptad ezt a linket, akkor azért fogj gyanút. 😉

1. És van már valaki a láthatáron?

Az évek során a tágabb értelemben vett környezetemben számtalan ember próbálta megfejteni, hogy miért is vagyok még egyedülálló. Ez praktikusan úgy néz ki, hogy amikor találkozunk, nagyon megörül nekem, megszorongatja a kezemet, vagy megölel, megkérdezi, hogy vagyok és általában már ezen a ponton ki lehet olvasni a szeméből, hogy tulajdonképpen a kérdés arra vonatkozik: „éééés van már valaki a láthatáron?” Ha a “hogyvagyokra” adott válaszomban nem érintem a szerelmi életemet, vagy annak hiányát, akkor biztos, ami biztos, bele is kérdez.

Törődésből. Tudom.

A legnagyobb tisztelettel szeretném tanácsolni, hogy ezt a kérdést ne tedd fel az ismerőseidnek. El is mondom, hogy miért. Kétféle válasz lehetséges rá ugyanis. Az egyik az, hogy nincs és akkor a kérdésed fájdalmat okozhat, hiszen egy olyan hiányra emlékezteted, ami még nincs betöltve az életében. Sőt.

A „hogy vagy” kérdéssel egy ütemben feltett érdeklődés a témában valamiképpen sugallat arra nézve, hogy csak akkor lehet igazán jól, ha van már valakije. Hidd el, hogy ez egy olyan életérzés, amivel éppen elég nehéz megküzdeni anélkül is, hogy mások erre ráerősítenének. És ha őszintén visszakérdezne, valószínűleg te magad is egyetértenél abban, hogy önmagában a párkapcsolat és a házasélet nem boldogít.

A másik válasz lehetőség, hogy „igen, van valakim”. De ha magától erről még nem mesél, annak bizonyára van oka. Hidd el, hogyha egy ismerkedés vagy randizás már a publikus stádiumba ér, el fogja újságolni örömmel, külön kérdés nélkül is. Van az az időszak egy kapcsolat elején, ami még kevés emberre tartozik.

2. Mikor nősülsz már meg? (Mikor mész már férjhez?)

Ezt azért főleg a fiúk kapják. Nagy hátbaveregetés és vicceskedés közepette. Pedig ez egy olyan kérdés, ami ilyen formában szerintem sehogy sem kéne, hogy elhangozzon. A házasulandó korban hidd el, hogy az ember ezen a kérdésen sokat töpreng, gondolkodik, mérlegel és küzd.

A fiúk azért, mert tudják, hogy mekkora felelősség a választás, amivel nem csak a saját életüket tudják elrontani, hanem a jövőbeli családjukét is. Arról nem beszélve, hogy egzisztenciálisan, valamint lelki és szellemi érettség szempontjából is készen kell állniuk a családalapításra. A lányoknál pedig külön bejátszik, hogy a legtöbb esetben a választás nem az ő kezükben van.

Szerintem egy férfihez kábé egy, max. két személy áll csak olyan közel, hogy észrevételt fogalmazzon meg azzal kapcsolatban, hogy ideje lenne megnősülnie. És tapasztalatom szerint az az egy-két ember pont azért van abban a közeli pozícióban, mert sosem rontana be elefántként a porcelánboltba.

Plusz van itt még valami. Vannak olyan férfiak és nők, akik nem akarnak megházasodni. Azt is tiszteletben kell tartani. Ha ez most nagyon meredeknek hangzik, olvasd el az 1 Korinthus 7-et ebből a szempontból. Hagyd, hogy az a barátod, aki ezen az állásponton van, a pásztorával beszélje meg ezt a kérdést. Ők eldöntik majd, hogy a barátod meg tudja-e őrizni magát szexuális tisztaságban házasság nélkül is, vagy tényleg itt az idő a nősülésre.

3. Ezt és ezt csináld, és akkor majd megházasodsz.

Miután az ember sikeresen kievickél ez első két kérdéskörből és próbálja úgy megfogalmazni a választ, hogy abból ne tűnjön depressziósnak, hitetlennek, kétségbeesettnek, lázadónak vagy mérgesnek, jön a következő kör. A megoldáskeresés. A kedves kérdező ismerős rögtön megoldási javaslatokkal áll elő. Mit csinálhatna az egyedülálló jobban ahhoz, hogy megházasodhasson.

Tudom, hogy ezt is a szeretet motiválja.

Ami “jó”tanácsokat én kaptam:

  • legyél nyitottabb,
  • ne legyél annyira közvetlen, mert az flörtölés,
  • flörtölj többet,
  • legyél kedvesebb,
  • ne legyél túl kedves mindenkivel, mert azt hiszik, kétségbe vagy esve
  • menj több gyülekezeti programra,
  • ne legyél ennyire aktív a gyülekezetben, inkább sportolj többet
  • öltözz csinosabban, szexisebben
  • öltözz visszafogottabban,
  • fogyjál,
  • szedj fel magadra pár kilót

(Jó, ebből az egyiket nem nekem mondták, de a fülem hallatára az egyik barátnőmnek. 🤗)

A kedvenc tanácsom az volt, hogy „Figyelj, te túl okos vagy. Ez megrémíti a fiúkat. Közlekedj úgy a gyülekezetben, mintha nem lennél ennyire okos.”

Ennek a tanácsnak az értelmezésével több gondom is akadt. 😅 Egyfelől elég degradáló megállapítás volt ez a férfinemre nézve, na de tegyük fel, hogy ez az én szempontból annyira nem volt érdekes… Komolyan kérdezem, hogy kell kevésbé okosnak tűnni? Valamint a másik és még fontosabb kérdés. Meddig legyek kevésbé okos, miután ilyen módszerrel „kifogtam” magamnak a srácot? Az eljegyzésig, vagy az esküvőig? Vagy mostantól fogva mindörökre? 🤔

Szóval remélem, érzed, mennyire ellentmondásosak ezek a tanácsok, és az kábé alap, hogy az ember zavarba jön és nem is tud rájuk mit mondani. Max. mosolyogni. Rosszabb esetben pedig rápakolsz az egyedüllétre elvetettséget, szégyent vagy valami “cuki” kis kissebbségi komplexust.

4. Majd jön az igazi, ha itt lesz az ideje

Honnan tudod? Van rá konkrét kijelentésed? Ha nincs, akkor ez csak testi bizakodás, ami hamis reményt kelt a szingli barátodban.

Legyünk őszinték inkább. Nincsenek garanciák. Ez egy romlott világ, amiben még nem valósul meg Isten tökéletes akarata. Én is szeretném, hogy mindenki megtalálja a szerelmet és a megfelelő társat. De előfordulhat, hogy ez nem történik meg.

A legnagyobb hősök a szemeimben azok az egyedülállók, akik ennek ellenére sem keserednek meg, és nem hagyják el Istent, az egyházat. A legnagyobb elismerést érdemlik ezért. Plusz minden támogatást, amit nekik adhatunk.

5. Nézd a dolog jó oldalát, a házasság sem könnyebb. / Élvezd, hogy szabad vagy.

Nagyon sokszor hallottam ezt is. Úgy próbált meg az illető vigasztalni, hogy közben a házasság nehézségeire hívta fel a figyelmet. Miért lenne könnyebb attól, hogy a másiknak is nehéz? Ráadásul ezzel lekicsinyítjük/lebecsméreljük a másik fájdalmát.

Szó se róla, fontos, hogy az egyedülállók ne a házasságtól várják a megváltást. De egy hiány megfogalmazására nem ez lesz az a vigasztalás, aminek szánod.

6. Elég neked Krisztus kegyelme. / Egy jó keresztény boldog egyedül is.

Huh. Ez elég kemény. Lehet, hogy bibliai igazságokat akarsz átadni, de közben hatalmas kárhoztatás és vádlás keletkezik a szavaid nyomában. Azt fogja érezni a barátod, hogy nem elég jó keresztény azért, mert szeretne feleséget/férjet.

Lefordítva kábé az jön át, hogy szégyellje magát, amiért szeretne megházasodni.

A társ utáni vágyat Isten is elismerte a teremtéskor, amikor azt mondta, hogy „Nem jó az embernek egyedül.” Lehetnek olyan helyzetek, hogy a társ iránti vágy betöltése valamiért késlekedik. De lehet az ember megelégedett, miközben azért vágyik egy társra is.

7. Sára is 90 éves korában szült

Lehet, hogy jószándékból jön, de ez az egyik legkegyetlenebb dolog, amit az ember egy olyan nőnek mondhat, akiben a biológiai óra már nagyon ketyeg, vagy már túl is haladta a gyerekvállalásra alkalmas kort. Ha egy hívő nő 35-40 évesen sem ment még férjhez, akkor nagy valószínűséggel egy számodra láthatatlan gyászolási folyamatban van. Gyászolja a meg nem született gyermekeit. Ne legyél kegyetlen, kérlek.

„Jó, de akkor mit mondjak?”

Jó sok mindent említettem, amit tanácsos kerülni. Most azt szeretném elmondani, hogy hogyan tudsz te segíteni a még egyedülálló barátodnak, ha megosztja veled, hogy ez az állapot számára nem jó és szeretne megházasodni.

Igazi együttérzésre, vagyis empátiára lesz szüksége részedről. Kérlek, nézd meg ezt a nagyon rövid, 3 perces videót arról, hogyan tudod enyhíteni a másiknak a fájdalmát. (Ha magától nem jön fel, a video alján a beállításoknál be tudod kapcsolni a magyar feliratot.) Brené Brown egy zseni.

Ennek a videónak a végén hangzik el, hogy a reakcióid ritkán tudják enyhíteni annak a súlyát, hogy valaki egyedül van.

De az, hogy ott vagy neki, meghallgatod és tudja, hogy számíthat rád, az igazán sokat jelent.

Ha tehát egy egyedülálló emberrel arra terelődik a beszélgetés, hogy nem boldog ebben az állapotában, és te szeretnél neki segíteni, akkor három nagyon egyszerű kérdést ajánlok.

  1. Hogyan tudnálak támogatni ebben a helyzetben?
  2. Hogyan segíthetek?
  3. Hogyan imádkozhatok érted?

Hidd el, hogy ezekre a kérdésekre olyan válaszokat fogsz kapni, amik előre viszik a kapcsolatotokat és úgy kifejezik a szeretetedet és tiszteletedet, ahogy szerintem te azt szeretnéd.

„De én akkor is tenni is akarok valamit”

Jófej vagy. 🙂

Ha ismersz olyan egyedülálló embereket a környezetedben, akik szeretnék, hogy segíts abban, hogy új embereket ismerjenek meg, akkor találj rá megoldást és hozd össze őket egy kávéra. Felnőttek. Utána eldönthetik, hogy a kávén túl szeretnének-e bármi mást egymástól. A kapcsolat sikere/kudarca nem a te felelősséged. Te csak adtál egy lehetőséget. A karantén alatt nem sok más mód van az ismerkedésre, ha valaki vonakodik az online randizástól. Szóval ez egy óriási segítség.

A másik pedig, hogy imádkozz értük. Ezt azt hiszem, nem kell ragozni.

Még egyszer szeretném megismételni, hogy tudom, a legtöbb házas nagyon jó szívvel gondol az egyedülállókra és nem akarják őket bántani.

Ezzel a poszttal leginkább az volt a célom, hogy kicsit emlékeztesselek olyan dolgokra, amiket már lehet elfelejtettél, mert már régebb óta megtaláltad a társadat. Köszi nagyon, hogy elolvastad és köszi azt is, hogy a szíveden hordozod azokat, akik ebben az időszakban lehet még magányosabbak, mint egyébként.

Ha pedig egyedülállóként olvastad ezt el, itt írtam neked egy levelet Valentin napra.

Levél a hívő egyedülállóknak Valentin napra

Levél a hívő egyedülállóknak Valentin napra

Szia,

Valószínűleg nem ismerjük egymást, nem tudom milyen érzelmi állapotban vagy, hogy viszonyulsz a témához. De abból indulok ki, hogy rákattintottál erre a linkre, így valószínűleg foglalkoztat a téma így a Valentin nap közeledtével. Ha teljesen jól vagy és minden oké, akkor örülök, és itt nézz inkább cuki pandákat.

De ha mégsem vagy jól, akkor…

Akkor neked írok most.

Tudom, milyen nehéz lehet egyedülállóként ez az időszak. Tudom, hogyha ezt olvasod, nagy valószínűséggel két állapotban lehetsz. Az egyik az értetlenség, hogy vajon miért vagy ebben a szituban, miért nem hallgatta meg Isten az ezirányú kéréseidet és komolyan elbizonytalanodtál abban, hogy szeret-e Ő téged annyira, mint másokat. Vagy olyan kérdések forrnak benned, hogy vajon alkalmas leszel e valaha arra (leszel elég szent, szép, jó, gazdag, bármi), hogy valaki téged válasszon. Pörögsz azon, hogy mit rontottál el, vagy mit csinálhatnál jobban.

A másik lehetőség, amikor az egész témát feladod, és inkább nem is foglalkozol ezzel az egésszel, mert úgyis „reménytelen az egész” (nincs a közösségedben elég fiú / nincs olyan lány, aki neked kellene / a korosztályodban már minden normális ember megházasodott, stb…). Az is lehet, hogy e kettő állapot között ingázol, vagy tartósan benne rekedtél valamelyikben.

Ez a poszt most nem arról fog szólni, hogy megkeressük, mit rontottál el, vagy mit csinálhatnál jobban, vagy mit miért gondolsz rosszul. Szerintem rengeteg ilyen tanácsot hallottál már a környezetedből. Én nem ezeket akarom szaporítani.

Tök mindegy az is, hogy 25, 35, 45 vagy 65 évesen vagy egyedülálló. Ez az állapot minden korban nehéz, amikor az ember már azt várta és tervezte, hogy boldog házasságban fog élni és ez valamiért mégsem valósult meg.

Azt akarom inkább neked leírni, hogy nagyon mélyen együttérzek veled, és pontosan tudom, min mész keresztül.

Isten maga mondta, hogy nem jó az embernek egyedül. Ha egyedül vagy, akkor nem jó neked. Teljesen érthető, ha ez szomorúsággal, haraggal tölt el. Szerintem ezt semmiképp se tartsd benn magadban, nyugodtan fogalmazd meg és mondd ki. Mondd ki Istennek, vagy olyan barátoknak, akik megértik. Ha maga a helyzet lehet, hogy nem is változik meg tőle, de legalább belül nem mérgez tovább „néma gyilkosként”.

Valahol itt kapcsolódik ez a téma a blog többi üzenetéhez. Fontos, hogy az elutasítottság, elvetettség vagy alkalmatlanság érzése ne vezessen olyan vizekre, ami több kárt okoz, mint amennyi látszatmegoldást nyújt.

Ehhez segítségül hadd mondjak el neked egy pár dolgot, amire én rájöttem a sok agyalás közben a szingli évek során. Remélem, vigasztaló lesz neked is.

Nem vagy értéktelenebb attól, mert nem vagy házas.

Keresztény hívőként az identitásom alapját az határozza meg, hogy Isten annyira szeretett engem, hogy a Fiát adta oda értem. A János 3:16-ban sehol sem szerepel a kitétel, hogy Isten szeretete függne a családi állapotunktól. Jézus szeretett téged, és meghalt a bűneidért, mert veled akarja tölteni az örökkévalóságot. Veled. Azzal, aki vagy. Jó, egy upgradelt verzióval, ami a létező legjobb te vagy. 🙂

A házasságról nagyon sok tanítás van minden keresztény közösségben, szerintem arányaiban több, mint az egyedülállóság témájáról. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennél teljes értékű tagja a gyülekezetednek. Biztos ismered Pál apostol érvelését (1Kor 7-ben), hogy mennyivel értékesebb tud lenni közösségi szempontból, ha valaki tud Isten munkájára jobban koncentrálni (imával, böjttel, jótékonysággal és szolgálattal).

De attól, hogy jófej vagy és nem dörgölöd ezt mindig a már házasok fejéhez, attól még Isten beszéde szerint ez az igazság. 😉

Nem azért nem vagy házas, mert nem érdemled meg.

Nagyon sokáig azt hittem, amiatt olyan hosszú az egyedülállóság időszaka az életemben, mert vannak foltok a múltamban. Nem vagyok elég szent, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég érett, nem vagyok elég.

Aztán megpróbáltam elővenni a logikámat. És rájöttem, hogy a szentségnek, szépségnek és érettségnek semmi köze ahhoz, hogy ki házasodik meg, és ki nem. Ha ez nem így lenne, akkor minden házas tökéletesen szent lenne, bűn és probléma nélküli házasélettel. Ezt pedig senki sem állítja. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül van ennyi szó a prédikációkban a házasságról.

Akkor hát valahol ez nem jó gondolatmenet, ugye?

Amikor megbánjuk a bűneinket és megtérünk belőle, akkor Jézus Krisztus vére megtisztít és megszentel bennünket. Ez akkor is igaz, ha azok a bizonyos foltok szexuális területen keletkeztek. Nem tudnám megszámolni, hány olyan boldog házasságról tudok, ahol a feleknek a múltjában voltak szexuális bűnök. Ne hidd el, hogy te egy „sérült áru” vagy, aki alkalmatlan a házasságra.

Egy korábbi írásom kapcsán több olvasó is írt nekem arról, hogy de mi van akkor, ha ő már nem tud szűzen házasodni, mert voltak kapcsolatai a világban? Szeretném, ha tudnád, az Úr ebből is megtisztít és megszentel. És hidd el, sok olyan fiatal van, akinek az is érték, hogy pontosan tudod, mit hagytál magad mögött, hogy tudod, hogy nem boldogít az, ami a világban van, és ilyen tapasztalattal választasz társat, akivel Isten akaratának megfelelően örök hűségben akarsz élni.

Nem akarok hazudni. Biztos sokan vannak, akiknek szempont, hogy szűz férjük/feleségük legyen. De nem mindenki így gondolkodik. Keress olyan embereket, akik picit előrébb tartanak már az igazságosság és az irgalmasság közötti egyensúlyozásban.

A házasok nem boldogabbak, mint az egyedülállók.

Erről már sokat írtam a blogon. A házasság nem boldogít.

Ami igaz, hogy könnyebb a kettőnek együtt, mint az egynek. A hívő úton való járásban hatalmas segítség egy hívő társ. És sok öröm forrása. Nagyon támogatom a házasságot. És kívánom, hogy az Úrban mindenki meg találja a társát.

De…

A. Házasság. Nem. Tesz. Boldoggá.

Ha a házastársadtól várod, hogy minden szükségedet betöltse, csalódni fogsz. Nem lesz rá képes, bármennyire is szeret. A boldogság forrása számodra (és számomra is) tökéletesen és teljesen a Názáreti Jézus Krisztusban fog majd beteljesedni a Mennyben. Addig a földön a boldogság keresése az ember fő célja. És ebben szuper nagy segítség, ha van egy klassz házastársad.

De nem feltétel. Nem feltétele a boldogságodnak, hogy férjhez menj, feleséged legyen.

Keresd meg, hogyan tudsz egyre boldogabb lenni az életben és találd meg az egyedülállóság időszakának is azokat a pontjait, amiben tudsz boldog lenni. Amennyire tudsz, élj teljes életet.

Szóval, ha szomorú vagy, hogy idén egyedül leszel Valentin napon, megértelek. És nem baj. Legyél szomorú. És mondd ezt el annak, aki vigasztalást adhat ebben. Meglátod, hogy körül fog venni a kegyelmével és a szeretetével, és ha ez egy sírós magvetés is lesz, örömmel és nevetéssel fogod learatni, hogy a világ legnagyszerűbb személyével lehetsz örökké megmaradó szeretetkapcsolatban. A názáreti Jézus Krisztussal. Valentin napkor is.

Ja és persze imádkozzunk. Imádkozzunk azért, hogy minden egyedülálló megtalálja a társát az Úrban és addig is egyre jobb és jobb emberek lehessünk mindnyájan. Házasok és egyedülállók egyaránt. Imádkozzunk, hogy eljöjjön az áttörés.

Szeretettel,

arrivera


U.I. Írtam egy bejegyzést a már párkapcsolatban élőknek, hogyan tudják segíteni az egyedülálló barátaikat, szeretteiket. Érdemes elolvasni. 😉

Álmodozás & fantáziák csapdája

Álmodozás & fantáziák csapdája

Napokat gondolkoztam, hogyan lehetne a legjobban megközelíteni a témát. Két fontos szemszögről szeretnék írni, ami valamilyen formában okozott problémákat az én életemben is. Az egyik a tágabb értelemben vett fantáziálás, aminek nem feltétlenül van szexuális tartalma, a másik pedig az önkielégítéshez kapcsolódik.

Ez a poszt totál csajos szemszögű, de jön a fiúknak is egy bejegyzés a témában.

Az egész bizonyos, hogy az álmodozás végig kíséri az ember életét. Véleményem szerint a gyerekkori fejlődéshez rendkívül fontos is, hogy élénk legyen a fantáziánk. Ahogy hallgattuk szüleink meséjét, megelevenedett szemünk előtt a királyfi, ahogy útra kel, hogy legyőzze a sárkányt, a királylány az udvartartásával, vagy ahogy Mózest elrejtették a szülei a sás között, hogy megmentsék az életét.

Fontos ez a belső képalkotás kialakulása miatt. Míg gyerekként ez egy természetes folyamat, az évek múltával az álmodozás könnyen rossz fordulatot vehet.

Álomvilág – a virtuális realitás

Kamaszként én is hajlamos voltam felépíteni egy álomvilágot, és abba menekülni, hogyha az életemben nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Az általam alkotott világban mindig népszerű voltam, szerettek a társaim, én lehettem a „film” főszereplője, királylánya.

Amikor szerelmes lettem egy fiúba, akkor ebben az álomvilágban alkottam meg egy nem létező párkapcsolatot. Hiába csak benyomásaim voltak egy fiúról, a rendelkezésemre álló max. 5 tulajdonságából képes voltam felépíteni egy komplett személyiséget, aki természetesen halálosan szerelmes lesz belém, udvarol nekem, összeházasodunk, lesz egy rakat gyerekünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Álmaimban…

Álmodozni azért, hogy legyen egy víziód a jövőről, az egy nagyon jó dolog.

Az arra ösztönöz, hogy az energiáidat és a képességeidet egy cél felé fordítsd. De amikor valaki megszállottá válik, vagy úgy él, mintha az álmai máris megvalósultak volna, az már fantáziálásnak számít. Ez az a pont, amikor az álmodozás egy virtuális valósággá fejlődik. Olyan mintha 16, 26 vagy akár 36 évesen is még mindig lenne egy képzeletbeli barátod.

Sok lány ezt időben kinövi. Nekem a 20-as éveimre sem sikerült. Amikor aztán megtudtam, hogy a fantázia-szerelmem „tárgya” megházasodik, produkáltam egy komplett összeomlást, mintha valóságos módon elhagytak/megcsaltak volna. Ez szembesített azzal, hogy komoly problémám van, amin „dolgoznom kell”.

Több év „munkájába” telt, míg megtanultam, hogy a való életemet kell éljem. Ebbe kell befektetnem. Habár a fantáziavilág is valóságosnak tűnik, de valójában nem az.

Ha visszautazhatnék az időben, ez lenne az egyik dolog, amit a kamasz énemnek elmondanék. Ha hallgatna rám. 🙂

Nekem ez a fajta fantáziálás nem ment el szexuális irányba. Mindig megálljt parancsoltam, mert azt gondoltam, hogyha egy konkrét személyről fantáziálok szexuális módon, akkor az teljes mértékben kimeríti a paráznaság fogalmát, amit Jézus mondott a Hegyi Beszéd során. Így valahogy ennek már kamaszként sikerült ellenállni (ellentétben a másik formájával, amiről a poszt másik felében lesz szó).

De tudom, hogy sok lány ezzel is küzd. Ha a szex is bejön ebbe a fantáziavilágba, akkor lesz az embernek egy virtuális szexuális élete, egy „18-karikás” képzeletbeli barátja. A szexuális fantázia pedig nem más, mint egy sk (saját készítésű) erotikus tartalom az agyunkban.

Természetesen, ha az ember hagyja magában gyökeret verni, akkor a virtuális világból be tudja hozni a való világba, mert konkrét terveket is sző, hogy ez hogyan lehetne megélni. Erről most nem beszélnék részletesen, mert erről sok szó van a legtöbb keresztény közösségben. De nyílván ne tedd, kérlek.

Visszatérve a fantáziáláshoz, az egyik legerősebb fegyver az, ha az ember kimondja a szájával, hogy:

Ez. Nem. Valóságos.

Lábjegyzet házasoknak

Tennék itt egy zárójeles bejegyzést arról, hogy fontos különbség van a szexuális fantázia és a szexuális vágy között. Magyarban szerintem nem mindig jól használjuk a „szexuális fantázia” kifejezést. Ez különösen a már házas olvasóknak lehet fontos megkülönböztetés. A szexuális vágynak van helye a házasságban. Amikor egy házaspár tagjai elmondják egymásnak a saját „szexuális fantáziájukat”, akkor igazából olyan vágyukról beszélnek, amit szeretnének megvalósítani egymással. Ezzel semmi probléma nincs, és ez csak kettejükre tartozik.

Viszont a fantázia egyik fő tulajdonsága, hogy valószínűleg soha nem fog megtörténni és egy, a realitástól elrugaszkodó valóságot teremt.

Az önkielégítés fantáziavilága (lányoknál)

És akkor most beszéljünk kicsit a másik fajta fantáziálásról is. Már korábban volt róla szó, hogy a szexuális vágy felébredéséhez egy férfinek elég egy kép. Ők utána arról a konkrét személyről fantáziálnak, akit láttak.

Ezzel szemben a nők szinte soha nem arról a konkrét személyről fantáziálnak, akit az erotikus jelenetben láttak. (De azért előfordulhat az is.) Amikor egy nő pornográf tartalmat néz, akkor a figyelme többnyire a női résztvevőre irányul. FONTOS!!! Ennek nem a látens leszbikusság az oka. (Ez fontos, mert sok lány ezt félreértelmezi, és a mai agresszív LMBTQ propaganda el is hitetheti velük, hogy amiatt van.)

A nők arról fantáziálnak, ami a romantikus/erotikus képen, filmen látott vagy a könyvben olvasott nővel történik. A szexuális eseményt egy másik személyen keresztül élik meg, és azzal azonosulnak.

Sok lánynak ezért elég egy egyszer látott/olvasott részlet, amihez éveken át vissza tud térni és abba a „történetbe”, „helyzetbe” beleélve magát önkielégít. Ezért van az, hogy sokan írjátok/mondjátok, „nekem nincs a pornóval problémám, csak az önkielégítéssel.”

Nem kell újabb és újabb tartalom, mint a fiúknak, elég az agy “polcáról” elővenni a régit. (Erről részletesebben itt olvashatsz.) De a végeredmény ugyanaz. És ez nem az igazi. Nem az, amit Isten számunkra eltervezett szexuális területen.

A fantáziavilág az élet ellentéte. Ha fantáziabeli ételt eszel, éhen halsz. Ha fantáziabeli levegőt veszel, megfulladsz. Mi lesz akkor hát a következménye, kérdezem, ha fantáziabeli szerelmed van?

Személyes tapasztalatomból azt tudom elmondani, hogy minél többet táplálod a fantáziavilágodat, a való életed/a valóságod annál rosszabb lesz.

Erotikus könyvek és történetek

Nagyon szeretek olvasni, kiskoromban is faltam a könyveket. A szüleim csak egy pontig tudtak lépést tartani velem, pedig nagyon igyekeztek. Kamaszként érthető módon egyre jobban izgattak a romantikus történetek. A klasszikusok elolvasása után viszont egyre kevésbé minőségi, egyre „direktebb” olvasnivalókat találtam. És ezzel veszélyes vizekre eveztem.

A Protect Young Minds is felhívja a figyelmet arra, hogy a lányoknál az erotikus írások könnyen kaput nyitnak a hardcore pornó előtt. Majd akarok én is írni erről.

Azért vált különösen nőknél népszerűvé az erotikus/romantikus irodalom, mert pontosan azt a tulajdonságunkat lovagolja meg, hogy a képzeletünk átveszi felettünk az irányítást.

Akaratlanul is csapdába eshet az ember, mert sok tininek szóló könyvben nincs egyértelmű jelzés arra, hogy szexuális tartalom van benne, és mire az ember odáig eljut, addigra már annyira beszippantotta a történet, hogy mindenképpen el akarja olvasni, mi fog történni. Aztán pedig könnyen eszkalálódik a dolog a pornó felé.

Gyűlöletes ízlések és pofonok

A pornónak rengeteg kategóriája van. Amikor az ember ráfügg a pornográfiára, akkor általában megfigyelhető egy bizonyos „ízlés”, hogy milyen típusú tartalmat fogyaszt. Shannon Ethridge meg van róla győződve, hogy az itt megmutatkozó „ízlés” nem a jövőre irányul, hanem valami múltból eredő sérelemből/traumából ered, amelynek a fájdalmából még nem sikerült meggyógyulni. Tehát például ha valaki férfiként meleg pornót néz, attól még nem feltétlenül homoszexuális kapcsolatokat akar létesíteni, de valószínűleg problémája volt gyerekként az apjával, vagy egy férfitekintéllyel az életében.

Shannon sok konkrét esetet említ, amikbe én nem mennék bele most, mert egyeseket triggerelhet. De megemlítenék egy konkrét példát, ami szerintem lányoknál nagyon gyakori és talán érthetővé is teszi, amit akarok mondani.

Azoknak a lányoknak, akik nagyon konzervatív/törvénykező családba születtek, és úgy nőttek fel, hogy a „jókislányoknak” semmi köze nem lehet a szexhez/a szexuális élvezethez, sokszor megjelenik a fantáziájában a „nemi erőszak”. Ahhoz, hogy a kielégülést elérjék, el kell képzelniük, hogy ami történik, azt nem ők „akarják”, az „akaratuk ellenére” történik. „Nem én választom ezt”, tehát igazából nem vagyok „rosszlány” azért, amit csinálok.

Emiatt is nagyon meghatározó, hogy az ember szülei hogyan, vagy hogyan nem beszélnek a szexről fiatalkorban.

Shannon szerint szinte minden szexuális fantáziának valamilyen pszichológiai eredete van. Ha készítenénk egy listát a legnagyobb fiatalkori traumánkról és azok mellé raknák egy listát a legmeredekebb fantáziáinkról (amiktől jómagunk is annyira undorodunk, hogy senkinek sem mernénk bevallani), akkor az egyik tükrözné a másikat.

Ahhoz, hogy az ember teljesen szabad legyen, először ezeket a múltbéli sebekből kell meggyógyulni, mert addig nem tudjuk megváltoztatni a gyümölcsöket, amíg meg nem kerestük a gyökereit.

Erről még lesz szó a következő posztban is, mert ennek a megértése segíteni fog, hogy ne eltorzult alaknak lásd magadat, aki számára már nincs remény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez ne lenne bűn, amiből nem kéne megtérni.

A cselekedeteink a saját felelősségünk. Mi döntöttünk úgy, hogy bizonyos dolgokat megteszünk. De a kegyelem korszakában élünk, így Jézussal lehet rendezni a dolgokat. Hála Istennek.

Utána pedig könnyebb lesz majd nemet mondani, ha tudod, hogy milyen forrásból származnak a vágyaid/fantáziáid és hagyod, hogy Isten meggyógyítsa az eredeti sebeket is az életedben.

Folyt. köv.

A senki földjén – az én sztorim

A senki földjén – az én sztorim

Amikor az ember keresztény hívőként küzd szexuális bűnnel, akkor elképzelhető, hogy a senki földjén találja magát. Velem legalább is ez történt.

A két oldal

A legtöbb ember a világon azt mondja, hogy kövesd a vágyaidat és éld ki azokat. „Az önkielégítés a világ legtermészetesebb dolga. Mindenki csinálja. Aki azt állítja, hogy nem, az hazudik. Ezzel senkinek sem ártasz. Ha lelkiismeretfurdalásod van, az a vallás miatt van. A vallás teszi tönkre az embert azzal, hogy irreális és abnormális elvárásokat támaszt. Szabaduljunk meg a vallástól, és akkor az ember is felszabadul, és végre élvezheti az életet.”

Biztos ismerősek neked is ezek a mondatok. Értem, hogy milyen logika alapján születnek. Úgy gondolom, hogy azért érvelnek így emberek, mert ez az egyetlen magyarázat arra, hogy ők maguk miért ne hallgassanak a lelkiismeretük szavára és így tudják „felszabadítani” magukat arra, hogy szembemenjenek Isten akaratával. (Ami pedig nem egy diktatórikus, önkényes, teljesíthetetlen szabályrendszer, hanem az ember védelmét szolgálja.)

Ezeket nem azért írom, hogy jól megmondjam, „bezzeg én”. Egyszerűen csak le kellett írnom, hogy ez az egyik oldal és nekem ez az út nem járható. Ez pedig egy, a belsőmből fakadó meggyőződés, amit mindenkinek saját magának kell éreznie. Én nem is akarok erről senkit győzködni.

Hidd el, végig gondoltam sokszor, hogy mi történne, ha én ezt az opciót választom. Szerintem a kereszténység és Jézus Krisztussal való közösségem nem is volt a saját döntésem mindaddig, amíg végig nem gondoltam, miért nem akarok „felszabadulni a vallás alól” és „elengedni a lelkiismeretemet”.

Ahhoz, hogy ez jobban érthető legyen, egy kis kitérőt kell tennem.

A 2.0-ás generáció

Keresztény szülők gyerekeként születtem. A hívő élet először nem az én választásom volt, hanem a szüleimé. Ők úgy neveltek, hogy Isten létezése, szeretete, a megváltás, a jó és a gonosz harca magától értetődő dolog volt kiskorom óta. A Hit Gyülekezetében a szüleink generációja alapította a közösséget, így az ő gyerekeik – mi vagyunk – a második generáció. Ez annyiban izgalmas, hogy még nem volt előttünk kitaposva az út, hogy mit is jelent egy keresztény gyerek számára a megtérés. Meddig élsz a szüleid hitéből és vagy keresztény miattuk, és mikortól válik az a saját döntéseddé.

Minden egyes erről szóló történet, bizonyság- vagy tanúságtevés, amit gyerekként hallottunk, arról szólt, hogy valaki Istent nem ismerve súlyos bűnöket követett el, aztán találkozott Istennel és radikális fordulatot vett az élete. 180 fokosat, ami minden szempontból kívülről is látható volt. Pajor Tamás sztorija talán a legközismertebb, és a leglátványosabb, mivel az ő megtérés előtti élettörténete nagyon ismert volt sokak számára.

A szüleink közül nem mindenki drogozott, vagy élt rocksztárokhoz hasonlóan deviáns életet, de pontosan tudták, hogy a megtéréssel mit hagynak ott és mit választanak. Ráadásul mindenki egy konkrét dátumhoz tudta kötni. Még volt is egy olyan mondás, „hogyha nem tudod melyik nap tértél meg, akkor nem is tértél meg igazán.” Biztos volt ennek valamilyen mértékű igazsága azoknak, akik a világból tértek meg, de nekem óriási problémákat okozott. Tudtam ugyan, hogy hat éves voltam, amennyire gyerekként lehet, komolyan is gondoltam, de még az évszakra sem emlékeztem pontosan.

Mi vagyok én?

Az egyik nehézség, amivel második generációs hitgyülisként szembesültem, hogy akkor én most keresztény vagyok egyáltalán, vagy csak egy szerencsés fordulatnak köszönhetően pont apám és anyám gyermekeként láttam meg a napvilágot és ez „determinált” engem a kereszténységre. Ahogy nőtt be a fejem lágya, egyre jobban kezdtem érezni, hogy az ő döntésük nem lehet az én döntésem is. Az Istennel való kapcsolatom egyéni, nem határozhatja meg más. Nem szerethetem és követhetem Jézust azért, mert a szüleim szeretik és követik őt.

Viszont ott volt a bökkenő, hogy nekem nem volt deviáns, rocksztárhoz hasonló múltam. Az akkori értelmezésem szerint nem tudtam 180 fokos fordulatot tenni egy adott ponton, hogy onnantól kezdve Jézust kövessem.

Abban, amiben viszont szükségem lett volna 180 fokos fordulatra, nem sikerült megváltoznom. Minden egyes megtérő imánál a lehető legőszintébben megfogadtam, hogy soha többet nem csinálom, elhagyom a bűneimet és mostantól az Úrért fogok élni. Aztán újra megcsináltam. Azonnal megbántam, bocsánatot kértem, elmondtam az imát és őszintén komolyan is gondoltam, hogy ez volt az utolsó. Aztán újra megcsináltam.

Egyértelműnek látszott, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. Ennek nem így kéne lennie.

Az egyetlen logikus magyarázat az maradt, hogy biztos nem szívből tértem meg, és egyenesen megyek a pokolra. Természetesen arról is meg voltam győződve, hogy ez kizárólag velem történik, én vagyok az egyetlen, aki kettős életet él.

A senki földjén éreztem magam. Nem voltam világi, de igazi kereszténynek sem mondtam volna magam.

Irigyeltem azokat, akik valami „nagy bűnt” követtek el, mert nekik aztán megvolt a lehetőségük arra, hogy meglegyen a saját 180 fokos történetük. De a természetemből fakadóan nálam a lázadás ilyen formája szóba sem jöhetett. Maximalizmusra törekvő, megfelelési kényszeres jókislány voltam. És tudtam, hogy a Biblia igaz. Maradt a titkos küzdelem, és a kettős élet miatti túlkompenzáció.

Na igen, mert hogy az is volt.

Borzasztóan ítélkező ember voltam (karizmatikus körökben úgy mondjuk, törvénykező). Nagyon meg volt a véleményem mindenkiről, hogyan kéne „jó keresztényként” élnie és ezt erőteljesen ki is fejeztem. Elvégre valahogy fent kell tartani a „jókereszténység” látszatát. Mindenáron. A farizeus és a vámszedő sztorija a Lukács 18:10-14-ból megvan? Na hát olyan voltam én.

De közben belül fuldokoltam a kettős élet miatt.

Aztán egyszer egy nyári ifjúsági táborban megértettem valami nagyon fontosat. Soha nem felejtem el. A generációnk számára egy sorsfordító pont volt. Németh Sándor (a vezető lelkészünk) a következőt mondta:

Egy hívő családban felnövő gyereknek a megtérés nem egy konkrét esemény, hanem egy folyamat.

Ez teljesen megváltoztatta a dolgokat és elképesztő sokat segített abban, hogyan lássam a saját hívő utamat. Azóta már tudom persze, hogy nem csak nekem, az egész generációnknak. Örökre hálás leszek Istennek azért, hogy megválaszolta az összetört szívek hozzá kiáltó hangját.

A szexuális bűn “más

Abból, amit olvasok külföldi blogokon, úgy látom, univerzális dolog a kereszténységen belül, hogy a szexuális területet sok tabu veszi körül. Ha valakinek a világi (megtérés előtti) múltjának része is volt szexuális jellegű bűn, azt mindig nagyon röviden, lényegre törően mondta el. „Régen házasságtörő voltam, de megtértem és azóta hűséges vagyok”, vagy „pornót néztem, de mióta megtértem azóta megszabadultam.” A már korábban említett 180 fokos fordulatok, ugye…

Érthető amúgy. Senki nem akarja „felmagasztalni” a régi életét, plusz a szexuális területet amúgy is hatalmas szégyen veszi körül. „A szexről nem beszélünk, mert az a férj és a feleség magánügye.” Ha valaki szexuális jellegű bűnt követ el, és az kiderül, az valahogy mindig óriási skandalum. 

Ennek szerintem két oka van. Mármint, hogy akkora skandalum lesz belőle. Az egyik az, hogy azoknak a hívőknek, akiknek ez a terület sosem jelentett kísértést, annak felfoghatatlan, hogy valaki „ilyet tehet”. Számukra valamiért ez a bűn a legmocskosabb. Tapasztalatom szerint van a fejekben egy külön kategória neki. Vannak a vétkek, a nem-halálos bűnök, a halálos bűnök és mind közül a legdurvábbak, a szexuális bűnök.

Ez szerintem nem bibliai. És nagyon megnehezíti azoknak a helyzetét, akik szeretnének megszabadulni, de a szégyen visszatartja őket.

A másik ok, ami miatt ilyen nehéz ez a terület, az talán az, amit én is csináltam. Bár nekem is vaj volt a fülem mögött, de ahelyett, hogy rendeztem volna, hangosan kiabáltam, hogy ott van a másik szemében az a bizonyos szálka. (Lukács 6:36—42) Az nem mentség a kémutató viselkedésemre, hogy én sem találtam akkor a megoldást. (De erről majd máskor.)

Ettől még a magatartásom nagyon gáz volt és biztos vagyok benne, hogy sok kárt okozott azokban, akik keresték a szabadulás lehetőségét, én meg irgalmatlanul toltam a „szentség dumáját”. Nagyon megbántam már.

A változás szele

Biztos, hogy rengeteg olyan hívő van, aki egészségesen, igazságosság és irgalom alapján áll a szexualitás témájához, csak valahogy én sokáig nem találkoztam ilyennel, vagy még az is lehet, hogy csak nem akartam meglátni/meghallani őket. De hála Istennek, ahogy telt az idő, egyre többet hallhattunk a mi közösségünkben is olyan bizonyságokat, hogy második generációs fiatalok szexuális területen hogyan tudták megharcolni a kereszténnyé válás folyamatát. A személyes beszélgetésekkor is egyre többen beszélnek erről természetes módon: „Igen, második generációs keresztényként is volt problémám az önkielégítéssel, sokat küzdöttem, és végül Istennel sikerült megharcolni.

Nagyon bátor, sőt hősies dolognak tartom ezt, mert úgy gondolom, hogy hatalmas igazság van abban, hogy „lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság” (Péld 14:25).  Ha hallod, hogy valaki más is keresztül ment azon, amin te, és átélte Isten szabadítását, akkor te is elhiszed, hogy veled is megtörténhet

Egy dolog hibádzott csak.

Kizárólag fiúk történetét hallottam.

Pedig elhiheted, nagyon hegyeztem a fülemet…

Jó, de lányként?

Megint a senki földjén találtam magamat. Egyfelől nem voltam hajlandó elfogadni a világ hangját, hogy „szabadítsam fel magam és éljek a vágyaimnak”, ugyanakkor azt gondoltam, a legtöbb keresztény számára undorítóan mocskos dolog, hogy a szexuális területen harcom van. Lányként. Hosszú évek után. Még mindig.

Akiktől először segítséget kértem, azok nem tudtak mit kezdeni velem, mert egy olyan generációhoz tartoztak, akiknek a megtérés egy világosan meghatározható pont volt az életükben és hozzám, a generációmhoz akkor még nem találták meg azonnal a kulcsot.

Aztán Isten összehozott nekem egy olyan pillanatot, amiért szintén örökké hálás leszek neki. Kiderült, hogy nem csak az én harcom ez lányként. Hogy Ő ad Segítőt a küzdelemhez. Hogy az én életemben a szabadulás nem egy hirtelen bekövetkező csoda (azaz hogy reggel felkeltem és többé eszembe se jutott a probléma), hanem egy folyamat.

Egy olyan folyamat, aminek a során újra és újra megtapasztalom azt, hogy Isten szeret engem, a kegyelmét újra és újra rám árasztja és hogy vele már eldőlt a harc kimenetele.

Vele már győztem. És nem vagyok egyedül.

Azért írtam meg ezt a posztot, azért indítottam el ezt a blogot, mert ha hallgatnék a küzdelemről, akkor hallgatnék a kegyelemről is. És ezt nem tehetem. Isten jó. Szeret. Szabadít. Gyógyít.

Nem csak engem. Téged is. Lányként is.

Nem vagy már a senki földjén.

Arrivera.

Azt jelenti, sikerülni fog.

Szexuális integritás – hogyan álljunk a szexhez keresztényként?

Szexuális integritás – hogyan álljunk a szexhez keresztényként?

Normális-e, ha egy hívőnek szexuális vágya támad? Miben különbözik a női és a férfi agy, ha a szexualitásról van szó? Volt-e Jézusnak szexuális jellegű kísértése? Miért kezd el egy nő pornót nézni? Hogyan lehet szakítani az egészségtelen szexuális szokásokkal? Ebben a posztban egy keresztény hívőknek szóló előadás üzenetét foglalom össze. Nagyon ajánlom azoknak, akik küzdenek és azoknak is, akik segítenének a küzdőknek.

A Covenent Eyesnak van egy pásztoroknak, keresztény vezetőknek szóló online előadássorozata a szexualitásról, pornográfiáról. Az egyik előadó Shannon Ethridge volt, aki több mint két évtizede foglalkozik szexuális tanácsadással, rengeteg könyvet írt és számos tévéműsorban is szerepelt. Ennek az előadásnak a főbb gondolatait foglalom össze. Nem biztos, hogy minden része üzenet neked, érdemes átgondolnod és aztán átbeszélned a Segítőddel ezeket a témákat, mert minden sors egyedi.

Frigid jókislányok

Shannon szerint két szélsőség van a nők szexhez való hozzáállásában. Az egyik az, amikor a szexuális gondolataikat és érzéseiket válogatás nélkül meg is élik. Gyakran váltogatják szexuális partnereiket, pornófüggők, szextingelnek (szexuális tartalmú üzeneteket küldözgetnek), flörtölnek olyannal, aki nem a férjük vagy kikezdenek munkatársukkal. Erre egyértelmű üzenete van egy keresztény hitű embernek.

Ugyanakkor, ha azt mondjuk egy nőnek, hogy egyáltalán ne is gondoljon a szexre, akkor a szexualitásának a csapját teljesen elzárjuk, ami komoly gondokat okozhat majd a házasságában. Ugyanis mikor ebbe a másik szélsőségbe kerül, akkor a férje hiába próbál hozzá közeledni, a feleségnek egyszerűen nincsen kedve a szexuális együttléthez. Ez vezet gyakran oda, hogy a férjek a szexuális energiájukat a pornóba és az önkielégítésbe csatornázzák.

Amikor a keresztény családban nevelt „jókislányok” folyamatosan azt hallják otthon, hogyan zárják el teljesen a vágyaikat, az könnyen oda vezethet, hogy teljesen elszakadnak szexualitásuktól és gondjuk lesz a hálószobában. Shannon szerint a középutat az jelenti, amikor egy nőt érdekel és motiválja is a szex, de csak a saját férjével, és senki mással.

A vizuális és a történetorientált lények

Mi kell ahhoz, hogy egy férfinek sikeres legyen a szexuális élete? Leegyszerűsítve: erekció, ami ugye a vér áramlása következtében jön létre. Ehhez az agyalapi mirigy küld egy üzenetet az érrendszernek, hogy áramoltassa át a vért más testrészekből. Az agyalapi mirigy stimulációjához egy férfinél elegendő, ha szexuális gondolata támad, amely általában valamilyen szexuális tartalmú kép nyomán jön létre. Ezért halljuk annyit, hogy a férfiak vizuális lények. Egy férfinek tehát egy szexuális gondolat, kép elegendő ahhoz, hogy sikeres szexuális élménye legyen.

A nőknél is szükség van az orgazmushoz arra, hogy az agyalapi mirigy üzenetet küldjön az érrendszernek, hogy a vér a megfelelő helyre (a csiklóba) központosuljon. De a különbség itt jelenik meg, mivel egy nő vizuálisan nem olyan könnyen stimulálható, mint a férfi. Egy nő számára az a fontos, amit hall, a történet, amit elképzel hozzá. A nők történet-vezérelt teremtmények. Egy feleségnek az örömteli szexhez szüksége van “rávezetésre”, hogy a férjük már nap közbeni figyelmességekkel és szavakkal „hangulatba hozza”. A női orgazmus 95%-a ugyanis az agyban dől el.

A legtöbb férfi arról számol be, hogy egy nap számtalan alkalommal gondolnak a szexre. A hívő férfiaknak nagyon keményen meg kell küzdeniük azért, hogy az agyuk ne vigye őket újra és újra ugyanoda. A nők nem így működnek. A feleségek nap közben a gyerekekre gondolnak, a ház körüli teendőkre, a bevásárlásra, azaz a család logisztikájára. A szexualitásuk egyfajta őrlángon ég.

Amikor egy férfinak azt mondják, hogy ne gondolj annyira sokat a szexre, és az segíteni fog távol maradni a pornótól, ez egy működőképes stratégia lehet neki. A férjezett nőknél viszont ugyanez a stratégia kontraproduktív. Az őrlángnak alacsony fokon égnie kell, hogy amikor a romantika fellángol, akkor legyen, ami meggyullad.

Nem jó megoldás egy nőnek azt mondani, hogy ne legyenek egyáltalán szexuális gondolatai. A cél, az hogy azt teljes mértékben a házasságában, kizárólag a férjével élje meg. Ehhez fontos megtanulni azt is, hogy ne engedje meg, hogy a pornó lecsapolja a szexuális energiáit és azt is, hogy miért nem jó a pornóból tanulni a szexről. (Erről többet a poszt végén tudsz olvasni.)

Jézus a példa

Shannon egyik tanára a Liberty keresztény egyetemen egyszer feltette a diákoknak azt a kérdést, hogy vajon Jézusnak volt-e része szexuális kísértésben? Voltak-e szexuális gondolatai és érzései? A Zsidókhoz írt levél alapján a válasz egyértelműnek tűnik: „Hiszen nem olyan főpapunk van, aki ne tudna részvétet érezni erőtlenségeink miatt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan minden megpróbáltatást átélt, a bűnt kivéve.” (Zsid 4:15, SZPA)

A szexualitás az emberi mivoltunk része és Jézus teljesen emberré lett. Nem lehet megkísértetni szexuális területen, ha soha nincs ezzel kapcsolatos gondolat vagy érzés az emberben. Jézus viszont megmutatta, hogy lehet olyan módon szexuális gondolatunk vagy érzésünk, amely soha nem nyilvánul meg cselekedetben.

Ezzel Jézus példát mutatott a szexuális integritásra, hogy így néz ki a szentség a gyakorlatban.

A következő kérdés, ami felmerül az emberben, hogy „bűn-e minden szexuális tartalmú gondolat és érzés?” Az emberek többsége erre úgy reagál, hogy nem bűn, ha az a házastársunkkal kapcsolatos. Erre Shannon azt szokta visszakérdezni, hogy na de akkor „ki is volt Jézus felesége?”

Shannonnak az a véleménye, hogy az embernek támadnak olyan szexuális gondolatai, amik nem minden esetben a házastársára irányulnak, viszont hatalmunkban áll (és felelősségünk is) a gondolatok által felkeltett „energiát” becsatornázni a házasságunkba. Attól, hogy támad egy gondolat valamilyen irányban (pl. egy munkatárs felé), az ne legyen ürügy az embernek, hogy abba az irányba el is mozduljon (flörtöljön, lefeküdjön a munkatársával). Ahogy a Biblia is mondja, ejtsünk foglyul minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Istennek. (2 Kor. 10:5)

Egy másik érdekes kérdés, ami sok problémát szül, hogy „mi volt előbb, az ember bukása vagy a szexuális intimitás?”

Nagyon sokan (pl. a katolikus egyházban) azt gondolják, hogyha van szexuális energia az emberi testben, az már eleve bűn és a szex csak utódnemzés céljából adatot a házastársaknak. Shannon véleménye erről az, hogy előbb említi a Biblia azt, hogy „elhagyván a férfi anyját, apját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté”, mint hogy a bűnbeesésre sor került volna. Így ez bizonyíték arra, hogy a szex házastársak között nem a bűn következménye, hanem Isten eredetei terve.

Miért néznek pornót a nők?

A mai világban a szexuális vágyak káros megélésének (acting out) leggyakoribb formája Shannon szerint a pornónézés. A nőknél is. Az elmúlt években a pornógyártók kifejezetten nőkre fókuszáló tartalmakat kezdtek gyártani, amik sokkal jobban „történetvezéreltek”, így a női agyra is addiktívan hatnak. Shannon pályafutása során számos olyan nővel találkozott, akik szégyellve vallották be, hogy míg férjük sikeresen legyűrte a pornófüggőségét, ők továbbra is küzdenek. A legtöbben óriási szégyenként élik ezt meg, általában úgy vélik, ez csak a férfiakra jellemző probléma. Ez nem igaz amúgy, itt írtam róla.

Amikor egy nő először pornót néz, az felizgatja, és olyan érzésekkel tölti el, amit lehet, még soha nem érzett azelőtt. De nem csak pozitív érzéseket él át, hanem negatívokat is. Mert az önkielégítés után szörnyen érzi magát. Azt érzi, hogy ezeknek az oldalaknak a rabszolgája, hogy a pornó egy olyan rablánc, amitől soha nem fog tudni megszabadulni.

Csapdák és következmények

Shannon négy csapdát említ, ami egy nőt be tud rántani a pornó világába és mindegyiknél megemlíti a következményt, ahova a pornófogyasztás vezethet.

  1. csapda: „De hiszen mindenki néz pornót.” Következmény: „Úgy szégyellem magam. Én vagyok az egyetlen nő, aki ezt csinálja?” Elgondolkodtató, hogy a Sátán, hogyan csökkenti egy dolog jelentőségét, mielőtt elkövetünk valamit és hogyan túloz, miután megtettük. Előtte az ember azt érzi, csak egy vagyok a tömegből, utána viszont azt, hogy csak velem van a baj.
  2. csapda: „Én csak kíváncsi vagyok, mit néz a barátom/férjem.” Következmény: „Miért kell a férjemnek ezeket a nőket néznie?” Először a kíváncsiság vezérli a nőt, de utána feltámad benne a bizonytalanság saját magával, a megjelenésével kapcsolatban. Amiatt stresszel, hogy nem elég jó, nem elég szép, nem elég szexi ahhoz, hogy a férjének a vágyát felkeltse. Tehát a férje pornófogyasztását személyes támadásnak veszi, amiről egyébként szó sincs.
  3. csapda: „Mit tanulhatok meg a pornóból, amire a szüleim és a pásztoraim nem tanítottak meg?” Következmény: „Inkább nézek pornót és önkielégítek, mint hogy a férjemmel kelljen együtt lennem.” Kevesebb energiát emészt fel. Megválaszthatja azt, hogy mikor és mennyit. Sokkal inkább azt érzi, hogy ő irányít. Pedig a házasság arról szól, hogyan elégíthetik ki egymás igényeit.
  4. csapda: „A pornó segíteni fog a vágyaim felkeltésében, hogy a férjemmel jobb legyen az együttlétünk.” Következmény: „Már semmi mástól nem izgulok fel, csak a pornótól.” A legtöbb nő, ha őszinte, tudja, hogy a pornó függőséget okoz nála, és ha házas, akkor ezzel a szexuális energiáit vonja el a férjétől.

Hogy lehet segíteni azoknak a lányoknak, akik a pornóval küzdenek?

Ezt a tervet vázolta fel Shannon a konferencián résztvevő pásztoroknak, szolgálóknak:

  • Tudatosítani kell magadban, hogy normális, ha vannak szexuális gondolataid és érzéseid, de ezeket őrlángon kell tartani, hogy ne aludjon ki teljesen a szexualitásod. Döntsd el azt is, hogy kizárólag a bibliai kereteken beül fogod megélni (a házastársaddal).
  • Meg kell szüntetni a pornóhoz való hozzáférést, hogy a függőség benned „éhen haljon”. (Erről szól a csúszásgátló sorozat itt a blogon.)
  • Keress egy hölgy imatársat vagy bátorító, támogató csoportot, akik segítenek megharcolni.
  • Használj olyan internetes szűrőket, mint a Covenant Eyes. (Itt találsz angol nyelvű összehasonlításokat, hogy melyik program mit tud.)

És mi lesz az eredmény, hogyha legyőzöd a pornót?

  • Többé nem fogod magadat rabszolgának érezni egy idő és energiavámpír függőség fogságában.
  • Növekszik a magabiztosságod, mivel érezni fogod, hogy nyeregben vagy. (Egyedülállóknak mondom, hogy ez sokkal vonzóbbá is tesz majd.)
  • A szexualitásod nem folyik szanaszéjjel, hanem a szexuális energiádat kizárólag a férjed felé fogod csatornázni, ami nagyon nagy áldás forrásává lesz a házasságodban.

Érdemes hát felépíteni és megőrizni az integritásunkat szexuális területen is, az egyedülállóságban és a házasságban is.


Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál még a blogon, írd meg nekem, tudsz anonim módon is és az üzenetedet bizalmasan kezelem.

Így készülj az ünnepekre, hogy ne csússz el

Így készülj az ünnepekre, hogy ne csússz el

Ez most kivételesen nem egy receptekkel, dekorációval, ajándékvásárlással kapcsolatos írás lesz, de talán legalább annyira fontos, így ráfordulva az ünnepekre. A karácsony már a járvány nélkül is meglehetősen stresszes időszak egy nő számára, nem beszélve az idei nehezített pályáról. Az ünnepi készülődés, ajándékvásárlás, feszültség növekedése a családban majdnem mindenkit érint. Az egyedülállóknak ez egy különösen nehéz időszak, a tanulóknak pedig még ott van a vizsgaidőszak is. Az ember hajlamos ilyenkor az önvigasztalás rossz, egészségtelen formájába menekülni. Ez megnyilvánulhat evészavarokban (túlevés, bulimia), túlzott alkoholfogyasztásban, túlköltekezésben, vagy a pornóhoz/önkielégítéshez való visszacsúszásban.

Első lépés: készülj fel már előre

Nem lesz minden tökéletes

Az első legfontosabb üzenet, hogy a tökéletesség ebben a földi életben nem elérhető. 😅 Az ünnepek miatt az ember hajlamos engedni a nyomásnak, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. De biztos tapasztaltad már, a való élet általában zűrös, de azért így is tele van csodálatos pillanatokkal. Különösen, ha megtalálod a káoszban a humorérzékedet és el tudsz engedni dolgokat.

Készülj fel előre, hogy valószínűleg nem minden fog a terved szerint haladni. Semmi baj. Legyél irgalmas magaddal szemben (is). Ha az segít, írj magadnak előre listát a teendőkről. Nem biztos, hogy mindennek bele kell férni idén. Nyugodtan engedj el a listáról pár dolgot. Elvégre 2020 nem egy szokványos év.

Ne legyél éhes

Biztos mulatságosnak találod, hogy szóba hozom az éhséget, hiszen karácsonnyal kapcsolatban legtöbbünknek inkább a falánksággal kell megküzdenie. De simán előfordulhat, hogy azért nem eszel, mert az ünnepi étkezésekkor „úgyis sokat fogsz”, vagy mert az előkészületek/tanulás miatt egyszerűen megfeledkezel róla.

Sokszor az éhség is elcsúszáshoz vezethet. Figyelj oda, hogy mit jelez a tested. Ha megfosztod magadat az ételtől, akkor az lehet, hogy más destruktívabb formához vezet. Ha igyekszel figyelni az alakodra, akkor készíts egészséges harapnivalót napközbenre, amit nyugodt szívvel tudsz úgy is enni, ha a főétkezés este lesz.

Figyelj a levezetésre

Előfordul, hogy annyira ráfókuszálunk magára az ünnepre, hogy nem igazán foglalkozunk azzal, hogy mi lesz utána. Pedig ott marad a sok mosatlan a vacsora után, a széttépett, üres csomagolópapírok és az eldobozolandó dekorációk. Az átlagos életünkhöz képest van egy nagy érzelmi kiugrás, ami után a visszazuhanás a „szürke hétköznapokba” megviseli a lelket. Ez lehet egy olyan trigger, ami kiváltja a függőségbe való visszacsúszást.

Ne felejtsd el tudatosítani, hogy amit érzel, az első sorban belőled fakad. Az elvárásaidból, a gondolataidból, a hozzáállásodból, a reakcióidból, a múltadból, emberekkel és az Istennel való kapcsolatodból. Ezekkel úgy is tudsz foglalkozni, ha a környezetedben, családodban nem változnak még kellő ütemben a dolgok. Ha kell, beszéld át ezeket valakivel. Segíteni fog kiereszteni a gőzt és feldolgozni az esetleges sebeket.

Második lépés: állj készenlétben, ha jön a kísértés

Az eddigiekben átvettük a stresszforrásokat, amiket jó tudatosítani magunkban, de teljesen kikerülni lehet, hogy nem tudod őket.

Itt van néhány gyakorlati tipp arra, hogyan enyhítsd a stressz-szintedet az ünnepek alatt.

Olvass jót

Ha szeretsz olvasni, akkor legyen egy pár jó könyv a közeledben. Lehet ez egy jó regény, vagy épp hogy nem-regény, ami bővíti az ismeretedet egy témában, de hé, akár elolvashatod a blogon is azokat az írásokat, amikre még nem volt időd. És persze ott a Biblia is.

Érdemes már előzetesen kizárni azokat a könyveket (például a romantikus regényeket), amik felébresztik a szexuális fantáziálást benned.

Mielőtt elkezded az olvasást, legyen terved arra, ha váratlanul „olyan” jelenettel találkozol a könyvben. Ilyenkor tarts szünetet, menj el sétálni (ha nincs még este 8 óra), játssz egyet az állatoddal, vagy valahogy akaszd meg az olvasást egy kis időre. Ha nincs más megoldás, menj és mosd meg az arcodat. Ha visszaültél a könyv mellé, ugord át azt a fejezetet, vagy azt a pár oldalt, ami triggerel téged. Legyél szabad arra is, hogyha ez többször is előfordul, akkor letedd azt a könyvet és ne fejezd be. Mondhatod, hogy „ez most nem nekem való.”

Zárójeles megjegyzés, de ha a romantikus vígjátékok is a fantáziálást vagy a vágyakozást ébresztik fel benned, akkor ne engedj annak az elsöprő mennyiségű romkomnak, ami elárasztotta most a Netflixet. Nézz, inkább Reszkessetek betörőket vagy valami más műfajú karácsonyi filmet. Az olvasásra ajánlott tippet alkalmazd a filmeknél is, ugorj át jelenetet vagy kapcsold ki teljesen, ha valami nem tesz jót.

Kicsit szállj le a social mediáról

Az egyik leghatékonyabb fegyver a stressz csökkentésére, ha egy kicsit lekapcsolódsz az online felületekről. Ebben az időszakban mindenki a legszebb oldalát mutatja magáról a családjáról a Facebookon és az Instagramon. Ez növelheti benned a stresszt és az elvetettséget, azt az életérzést, hogy neked nem elég jó/szép az életed.

Ne felejtsd el, hogy azok, amiket látsz, kiragadott pillanatképek és nem a valóságot mutatják. De ezt persze nehéz tudatosítani magadban folyamatosan, szóval ezért tanácsolom, hogy inkább töltsd az idődet offline az ünnepek alatt. És ha magát az okostelefont is elteszed messzire, akkor csökkented annak is az esélyét, hogy gyenge pillanatodban pornóoldalakra tévedj.

Mozogj valamit

A testmozgás közben endorfin termelődik, ami nagyon jó módszer a stressz csökkentésére. Ha hozzám hasonlóan a futást te is büntetésként élnéd meg, akkor találj valami helyettesítő mozgást. A séta is számít ám. 😉 Tegyél be egy jó zenét főzés közben és táncolj rá, vagy két tétel között csinálj egy pár gyakorlatot, amire még emlékszel a tesióráról.

Tegyél jót másokkal

Van az a bibliai rész, hogy „A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld 11:25, SZPA). Szerintem ez különösen igaz erre az időszakra. Ha te magad esetleg magányos vagy, és úgy érzed, senki sem törődik veled, keresd meg, hogy te hogyan tudsz „felüdíteni” más embereket. Van az a bibliai törvényszerűség, hogy „ki mit vet, úgy arat.”

Hiszek abban, hogyha te megkeresed azokat az embereket, akik magányosok, egyedül vannak, és akár csak egy üzenettel, telefonhívással, vagy aprósággal kifejezed a törődésedet, az számodra is segíteni fog kitörni a magányosságból.

Ha egyedülálló vagy, és igyekszel vigyázni a szüleidre ezért például nem mész haza a családdal ünnepelni, akkor is próbálj meg programot szervezni más egyedülállókkal. Vagy kérdezd meg a családos ismerőseidet, hogy nem tudsz-e segíteni nekik a készülődésben, vigyázni a gyerekekre, amíg ajándékokat vásárolnak, vagy a főzésben/sütésben.

Ha teheted, ne maradj egyedül.

Kívánom, hogy legyen egy győztes időszak az elkövetkezendő pár hét. Nagyon drukkolok neked.

Ha szeretnél további tanácsokat olvasni, hogyan tudod elkerülni a megcsúszást, akkor ajánlom figyelmedbe a többi Csúszásgátló posztomat. Különösen aktuális lehet a filmekkel, sorozatokkal kapcsolatos rész, mert ilyenkor az átlagnál többet néz belőlük az ember.

Sikersztori – Crystal

Sikersztori – Crystal

Az egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy tudd, nem vagy egyedül. Sok lány küzd önkielégítéssel, pornográfiával és a szabadság igenis lehetséges. Szeretnék megosztani veled ilyen történeteket, hogy ez is bátorítson téged. Az első történet Crystalé.

10 éves koromban találtam rá véletlenül a bátyám pornógyűjteményére a fürdőszobában. A szüleimmel soha nem beszéltünk a szexualitásról, különösen arról nem, hogy mit tegyek, ha pornóval találkozom. Elsőre nagyon vegyes érzéseim és gondolataim voltak a véletlenül ott hagyott pornó láttán.

Egyfelől nagy kíváncsiságot éreztem és vonzott a dolog. Másfelől azonnal megcsapott a szégyen. Tudtam, hogy nem lenne szabad ezt néznem. Végül a kíváncsiság felülkerekedett a szégyenen. Ennek eredményeként minden nap visszamentem és néztem. Egyszer csak nem volt többet ott. Nem tudtam mihez kezdjek, de mindenképp meg akartam újra találni. Akkor már majdnem egy éve naponta néztem ezeket a magazinokat, ami váratlanul véget ért.

Nyilvánvaló, hogy rászoktam, de akkor még nem tudtam, mennyire erőssé vált ez a függőség. Elkezdtem valami helyettesítő eszközt keresni, ami megadja ugyanazt az élményt, mint a magazinok. Rászálltam apám filmgyűjteményére, meggyőztem a bátyáimat, hogy árulják el a szülő zár kódját a tévénken (ők nem tudták, hogy a pornó miatt kellett) és végül elkezdtem online pornót nézni. Bár a szüleim jelszóval és szűrőkkel korlátozták az internetet, ezeket könnyedén megkerültem.

A pornó mindent felemésztett

Az életem minden területére kihatott, érzelmileg, szellemileg és a kapcsolataimra is. Nem csak pornót néztem rendszeresen, de egyéb olyan szexuális cselekedetekbe is belementem, mint online csetelések, szexvonalak felhívása és a kényszeres önkielégítés. Olyan is volt, hogy az iskolában, vagy a gyülekezet irodájában néztem pornót.

15 évesen szembesültem a függőségem súlyosságával, amikor életemben először jelentkezem egy keresztény nyári táborba. Rettegtem, mert tudtam, hogy mivel nem otthon leszek, ott majd nem tudom folytatni a szexuális szokásaimat. Nagyon sok erőfeszítésembe került, hogy végül elmenjek. Az volt a döntő, hogy nem tudtam volna megmagyarázni a szüleimnek, miért nem akarok menni.

Ekkor döbbentem rá, hogy függőségben élek. Igen, öt évbe telt, míg rájöttem, hogy van egy problémám. De attól, hogy ezt felismertem, még nem tudtam, hogyan fog ez megoldódni.

Az identitásom teljesen ráépült a pornóra: “egy keresztény lány vagyok, aki pornót néz”. Soha nem hallottam más lányról, aki ugyanebben a cipőben járt volna. Meg voltam róla győződve, hogy én vagyok az egyetlen. Azt hittem, hogy valami baj van velem, és ha valakinek elárulnám, akkor úgy néznének rám, mintha kinőtt volna még egy fejem.

Egy gyakorló keresztény voltam, aki titkos életet élt. Egyfelől én voltam a „jókeresztény” lány, aki nyilvánosan mindig jó dolgokat csinált, másfelől belegabalyodtam a szexuális bűnökbe. Kétségbeesetten abba akartam hagyni, de nem tudtam, hová fordulhatnék. Elakadtam.

A helyreállásom egy Segítő kapcsolaton keresztül kezdődött

19 éves koromban egy lány barátom megosztotta velem a saját bizonyságát, amiben szóba került a saját pornófogyasztása. Az ő őszintesége segített abban, hogy én is nyíltan megvalljam a bűneimet. Elhatároztuk, hogy egymás segítői leszünk. Éveken át volt a szövetségesem.

Nekem a helyreálláshoz nem csak erre volt szükségem, hanem egy tanácsadó támogatására és arra, hogy átadjam az életemet Isten kegyelmének. A függőségből való helyreállás nem csak a viselkedésben megnyilvánuló formát (pornónézést, önkielégítést) célozza meg. Az igazi helyreálláshoz szükség van arra, hogy az elmével, a testtel és az érzelmekkel is foglalkozzunk. Ugyanis nagyon sokszor az ilyen jellegű függőségek csak a tünetei valami sokkal súlyosabb problémának.

Nekem ez a probléma a családi hátteremből eredt. Kislányként nagyon vágytam az édesapám szeretetére, amit sajnos nem kaptam meg. Nem álltunk közel egymáshoz, mivel olyan munkája volt, ami miatt szinte sosem volt otthon. Nem éreztem, hogy kötődés alakult volna ki közöttünk. Sajnos a pornográfia vált a közelség, a szeretetkapcsolat és az apa-lánya kötődés helyettesítőjévé, amire nagyon vágytam gyerekként, de nem kaptam meg.

Lehet, hogy ismerősnek hangzik a történetem és elemeiben hasonlít a tiédhez. Akármilyen terhet is hordozol ma, a szabadság akkor kezdődik, amikor megéljük a Jézus Krisztus által megszerzett megváltásunkat. Add át magad Istennek. Valld meg a bűneidet valaki előtt. Légy számonkérhető. Vállald a felelősséget. Oszd meg a történetedet mással.

Crystal Renaud Day


Crystal története eredetileg itt jelent meg angolul, és a blogját pedig itt találod. Ma már keresztény tanácsadóként igyekszik segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint ő egykor.

Ha neked is van sikersztorid, küldd el nekem, akár név nélkül, szívesen kiteszem.

“Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság.(Pld 14:25)

Ezért számold fel az önkielégítést már a házasság előtt

Ezért számold fel az önkielégítést már a házasság előtt

Az előző olvasói kérdés (A házasság nem oldja meg az önkielégítés problémáját?) annyira megihletett, hogy én is megfogalmaztam egy pár dolgot, amin esetleg érdemes elgondolkodni lányként. Megosztanék veled pár olyan szempontot, ami esetleg elgondolkodtat, ösztönöz téged is arra, hogy miért jobb már a házasság előtt kezelni ezt a dolgot.

Nem a “Nagy Ő” lesz a megváltód

Nagyon sok lány esik abba a hibába, hogy a házasságra úgy gondol, mint ami minden problémára megoldás lesz. „Ha majd férjhez megyek, nem leszek magányos, nem lesznek gondjaim, szeretni fognak, mindig megértenek, közös céljaink lesznek és tökéletes lesz a szexuális életünk is.” Bár ez nagyon romantikusan hangzik, sajnos nem reális elvárás. Nyugodtan kérdezd csak meg a házas barátaidat. 😉

A házasságodban az lesz, amit te és a társad belevisztek. Ha egy szeretetéhes, magányos, önkielégítéssel küzdő embert viszel bele a házasságba, önmagában a kapcsolat ezen nem fog változtatni.

Ha most egy stresszes, depressziós helyzetben az önkielégítéshez nyúlsz, akkor ugyanezt fogod tenni, ha a férjed vagy az új családod okoz stresszt vagy szomorúságot. Lányoknál az önkielégítés szinte mindig csak valaminek a tünete, és nem feltétlenül a probléma gyökere. Ezért szuper, ha ezt már az előtt feltárod, hogy elkezdődne a házasságod.

Ne felejtsd el, egy ember sem tökéletes. A férjed sem lesz az. Ő nem fog tudni úgy szeretni, hogy soha se érezd magad magányosnak. Nem reális ezt tőle elvárnod. Viszont Jézus képes rá. Képes úgy betölteni a szeretetével, hogy meggyógyítja a lelkedet és nem marad benned üresség, magány, szomorúság, elvetettség, múltbéli sérelem.

A legegészségesebb házasság két egészséges ember szövetsége.

A házasság nem arról szól, hogy te mit kapsz

A házasságon belüli intim kapcsolat arról szól, hogyan tudsz adni, örömöt okozni a másiknak. A szex egy csodálatos dolog, amit Isten tervezett meg. Az egész biológiánk úgy van összerakva, hogy ez jól működjön a házasságban, egy férfi és egy nő szövetségében.

Az önkielégítés viszont egy nagyon önző dolog, hiszen senki másra nem gondolsz, csak a saját kielégülésedre. Persze mondhatjuk azt, hogy „ez csak erre az időszakra szól, amíg nincs férjem”. Lenne egy kérdésem, ami engem nagyon elgondolkodtatott, amikor szembesítettek vele.

Ha gyakorlott vagy az önkielégítésben, akkor pontosan tudod, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy pár perc alatt orgazmusod legyen. Tudod, „mi hoz hangulatba”, milyen mozdulatokra van szükséged és miről (kiről?) fantáziálsz közben.

Megházasodsz. A férjednek nincs meg ez a tudása. Hogyan fog tudni ő úgy megérinteni, hogy az ugyanolyan legyen, mint amikor magadnak csináltad? Még ha a legrészletesebben leírod is neki, akkor sem lesz ugyanolyan. De a tested már be van állítva, hogy így jut orgazmushoz jó régóta. Mi a garancia, hogy a férjed bármennyire is igyekszik, ezt el tudja majd érni? Eleve egy irreális elvárás elé állítod.

Szerintem ez is egy jó érv arra, hogy a megszentelődésre, megtisztulásra sor kerüljön már a házasság előtt.

Ha esetleg úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy már házas vagy, és még mindig küzdesz ezen a területen, szeretném, ha tudnád, számodra sincsen késő. Elérhető a szabadság. Ne küzdj tovább egyedül, kérj segítséget.

Ha az önkielégítés, a pornó vagy bármilyen szexuális tisztátalanság a múltad része, nehogy azt gondold, hogy te már nem is leszel soha normális, nem leszel jó feleség. Jézus vére csodálatos, erős, hatalmas. Megtisztít, megszentel és megszabadít. A poszt olvasása közben ezt kérlek, ne felejtsd el.

Mi van a múlt árnyaival?

Sajnos előfordul olyan a házastársak között, amikor egy nő szex közben kikapcsol a jelenből, és valahova máshova menekül. Ez különösen olyan lányoknál jellemző, akiknek valamilyen szexuális trauma van a múltjukban. Ha a szex bármilyen szempontból kényelmetlen számukra, vagy valamilyen negatív tapasztalatra emlékezteti őket, akkor úgy védik magukat, hogy lélekben már nincsenek jelen. Ezt a pszichológiai fogalmat disszociációnak nevezik, és komoly problémát jelenthet a házastársak közti intimitásban. Ilyenkor pszichológus segítségét is kell kérni.

Azoknál a nőknél, akik pornófüggők, a disszociáció fantáziában is megjelenhet. Ahhoz, hogy házaséletben orgazmusuk legyen, arra van szükségük, hogy egy másik helyzetbe, korábban látott szituációkba képzeljék magukat. Olvastam olyat is, hogy egy feleség kétségbeesetten írta: „Mit csináljak? Nem tudok a férjemmel összehangolódni az ágyban. Át kell mennem egy másik szobába, és pornót néznem, hogy hangulatba jöjjek. Az együttlétünk alatt végig azt képzelem, hogy a korábban látott videóban vagyok, különben nem tudom élvezni a szexet.”

Ez kimondhatatlan terhet jelent egy házasságra nézve, hiszen ilyenkor hatalmas szégyen árnyékolja be a kapcsolatot, ami sérti az intimitást. Ha ilyen helyzetben vagy, mindenképp kérj segítséget. Hidd el, hogy van rá gyógymód. Ha még a házasság előtt állsz, tegyél meg mindent, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe és számolj le már most a pornóval.

Egy megházasodott lány tapasztalata

Biztos te is szereted a romantikus vígjátékokat. Melyik lány nem? De azt már biztos végiggondoltad, hogy Hollywood irreális elvárásokat támaszt bennünk a romantikáról, az első csókról, az első szexről, az esküvőről, a házasságról és a gyerekvállalásról is. Nagymamáink is szokták mondani, „nem úgy van az, mint a filmekben.”

A pornó pontosan ugyanígy támaszt irreális elvárásokat a szexről, arról hogy mit várhatsz el a társadtól, és ő mit várhat el tőled. Ha pornót nézel, akkor ezeket az elvárásokat viszed bele a házasságodba is. Azt, hogy kéne kinéznie egy férfi és egy nő testének, hogyan kell összeilleniük, milyen hosszan és milyen gyakran „jó” a szex, stb. Sokszor van, hogy az ember tudat alatt is a látott forgatókönyveket akarja “eljátszani” a társával.

Jessica Harris is éveken át küzdött a pornográfiával, Beggars Daughter nevű oldalán nagyon sok szuper posztot ír a témában keresztény hívőként. Miután férjhez ment, tartott attól, hogy a múltja hogyan fogja befolyásolni a szexuális életüket. Így írt erről blogjában:

Korábbi pornófüggőségemnek abban volt a legnagyobb hatása a házasságomra, hogyan definiálom a sikeres szexet. Amíg függő voltam, több ezer videót láttam. Ezek megtanítottak arra, hogy minek kellene történnie. Lehet ezt elvárásnak is mondani, de ezt leginkább magammal szemben támasztottam, nem a férjemmel vagy a szexszel szemben.

Ezzel ugye pornósztárokhoz hasonlítottam és mértem magamat. Ettől viszont úgy éreztem, szexuálisan kudarcot vallottam. Nem a férjem éreztette ezt velem. Saját magammal csináltam ezt.

Érdekes, nem? Azt hirdetik a pornóról, hogy milyen felszabadító, és úgy akarják eladni, mint ami megfűszerezi a nemi életedet. Mégis az örömödtől foszt meg. A pornó nem tette tönkre a házasságomat, de nem is könnyítette meg.”

Jessica ezt követően azt is hozzáteszi, hogy saját házasságának a története is Isten kegyelmének a bizonyítéka. A férje nagyon türelmes vele, és segít neki. A közös gyógyulás olyan intimitást ad a kapcsolatuknak, ami felfoghatatlanul jobb, mint a bujkálás szégyene lenne.

Jessica is azt hangsúlyozza, amire én is ki akartam lyukadni ebben a posztban.

Mindenki visz valami örökséget a házasságába.

Mindenkinek megvan a saját puttonya. Ha megteheted, pakolj le belőle már most, egyedülállóként. Nehogy azt hidd, hogy tökéletesnek kell lenned ahhoz, hogy összeházasodhass a jövendőbeliddel. Ha a pornográfia, önkielégítés szerepet játszott a múltadban, az nem azt jelenti, hogy nem mehetsz férjhez, vagy nem leszel jó feleség.

De tegyél meg mindent, hogy szabad legyél. Nincs késő. Akkor se, ha már házas vagy. Ne hagyd, hogy a pornó határozza meg a jövődet. Hagyd a múltban.

Arrivera. Sikerülni fog. Ezt jelenti ez a szó.


Ha érdekel a téma, olvass róla még itt. És semmiképpen ne hagyd ki ezt a vendégposztot. Nagyon köszi, hogy olvastok és kérdeztek. Itt tudtok nekem írni.