Arról írok ma, hogy milyen nehézségekkel néz szembe egy hívő szingli, hogyan gondolkodjunk az egyedülállóság időszakáról a Biblia alapján és mik azok a hazugságok, amikbe a legtöbbünk belesétál ebben a témában. A legtöbb ember egyetért abban (legyenek szinglik vagy akár házasok), hogy a mai világban nem könnyű keresztény egyedülállónak lenni. Szingliként persze még húsbavágóbb ez a téma.
Nem akarok megmondóember lenni ezzel az írással, inkább megosztanám veletek, én hol tartok ebben a folyamatban és arra invitálnálak titeket, hogy gondolkodjatok el az írottakon és beszélgessetek az ismerősökkel, hogy mi az, amivel egyet értetek, és mi az, amivel nem. Nincs két egyforma sors, de azért igyekszem univerzálisabb dolgokat megfogalmazni.
Számomra az legmegdöbbentőbb dolog az volt, amikor szembesültem azzal, hogy sokkal nehezebb egyedülállónak lenni a gyülekezetben, mint a világban. Nyilván ennek nagyon összetett okai vannak, és nem arra célzok, hogy a világi emberek jobban csinálják a keresztényeknél. Akkor ugye nem lennék hívő ember…
Inkább arra akarok kilyukadni, hogy bizonyos dolgokat mi az Egyházban is tudnánk jobban csinálni. Az pedig Istentől kapott feladatunk, hogy a mi saját gondolkodásmódunkat Jézus Krisztus „jó, kedves és tökéletes” akaratához igazítsuk. (Róm 12:2) Ebben a posztban ezt kutatom.
Miért nehezebb szinglinek lenni a gyüliben?
Velem többször előfordult, hogy éltem „vígan” szingli életem, nem nyomasztott túlságosan (IGEN. Létezik ez az állapot. 🤗), de ahogy beléptem a gyülekezet ajtaján, mázsás súllyal nehezedett rám az az életérzés, hogy „valami nincs velem rendben”, „nagyon nagy gáz, hogy még szingli vagyok”, valamint az „örökre egyedül maradok” életérzés, mert „mindenki másnak van valakije, csak nekem nincs.” Ismerős?
Míg a munkahelyemen a legnagyobb természetességgel fogadják, ha elmondom, jelenleg nincs párkapcsolatom, a gyülekezetben egy távolabbi ismerőssel való találkozás során azonnal felmerül a kérdés, hogy van-e már valakim, mely kérdés után néha még mindig úgy érzem, nekem kell magyarázkodnom. Még ha véletlenül jól is sikerül lereagálnom a kérdést, utána egy pár napig simán tud nyomasztani. Nem véletlenül írtam meg anno az oly nagy sikerű „7 dolog, amit ne mondj a szingli keresztény barátodnak” posztot.
Nem tudom, mi a helyzet a te közösségedben, nálunk a HitGyüliben nagyon sokszor esik szó a sikeres házasság témájáról. Nem véletlenül, hiszen a család a társadalom alapegysége, és egy férj/feleség nem csak saját magára van befolyással, hanem egymásra, a gyerekeikre és unokáikra. Nagyon fontosnak tartom, rám szingliként is hatalmas hatással van a környezetemben lévő házasságok és családok állapota. Így nem kritikaként írom ezt.
(Zárójeles megjegyzés, természetes oka is van ennek amúgy. A legtöbben, akik a pulpitus mögött állnak, már jó régóta házasok. Nem feltétlenül van nekik előtérben, milyen is volt egyedülállóként évtizedekkel ezelőtt…)
Csak ez a fajta hangsúlyeltolódás könnyen kelthet kisebbségi komplexust bennünk, egyedülállókban. És ez viszont már rajtunk áll, hogy 1) vagy kiegyensúlyozzuk Isten Beszédével, imával, Szent Szellem vezetésével, értékes testvéri beszélgetésekkel, 2) vagy hagyjuk, hogy bedaráljon minket és megkeseredjünk, akár az Urat is elhagyjuk emiatt.
Nekem egy nagyon komoly döntést kellett hoznom, hogy a 2-es opciót nem engedem meg soha magamnak. De ez csak úgy megy, ha az 1-es pontba komoly energiákat fektetek.
Az házasság és az egyedülállóság isteni ajándéka
Mielőtt belevetem magam az egyedülállóság bibliai megközelítésébe, csak nagyon röviden leszögezném, hogy Isten Igéje alapján az alapfelvetés, hogy „nem jó az embernek egyedül”, ezért Isten szerez neki társat, hozzáillőt (1 Móz 2:18). Illetve a világ legbölcsebbe embere szerint a házasság is ajándék (Péld 18:22). Ezt gondolom, hogy nem kell tovább ragoznom, mert ezt eddig is tudtad…
Viszont Pál az 1Korinthus 7:7-ben azt mondja, pontosan az egyedülállóság és a házasság témakörében, hogy „mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van, az egyiknek ilyen, a másiknak olyan” (SZPA-fordítás). Ebből logikailag következik, hogy egy istenfélő embernek az egyedülállóság és a házasság is ajándék. Ráadásul Pál kicsit később a fejezetben (25-35. vsz) odáig megy, hogy szerinte még jobb is egyedül lenni. 🤯
A Zsoltárok könyve nyomán most itt mondok egy „Szelá-t”, ami azt jelenti, hogy álljunk meg és gondolkodjunk el egy pillanatra. Mert abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy hozzám hasonlóan egy istenfélő emberrel kötött jó házasságra eddig is ajándékként gondoltál.
De a szingliségre is?
Az egyedülállóság ajándéka azt jelenti, örökké egyedül maradok?
A „Mit hoz a tavaszi szél az egyedülállóknak?” című posztomban már írtam, hogy Jonathan Pokluda, amerikai pásztor szerint nagyon egyértelműen meg lehet állapítani, hogy valakinek van-e ajándéka az egyedülállóságra. Amikor reggel felkelsz, kérdezd meg magadtól: „Egyedülálló vagyok ma?”
Ha a kérdésre a válasz nem, akkor sorry, mivel házas vagy, neked nincs már ilyened. Ha viszont igen a válasz, akkor a mára vonatkozóan igenis van az egyedülállóságra ajándékod.
Viszont.
Ez nem azt jelenti, hogy örökké egyedül maradsz.
Valóban vannak olyanok, akiknek az egyedülállóság ajándéka egy egész életre szóló karizmatikus ajándék. Ez lehetővé teszi, hogy Isten szolgálatára fókuszáljanak, anélkül, hogy egy családról való gondviselés elvonná a figyelmüket, energiájukat. Cölibátus ajándékának is szokták hívni, mert a bibliai világnézet alapján a szex kizárólag a házasságban mehet, így ha valaki nem házasodik meg, akkor egy életre tartózkodik a szextől és erre kap egy természetfeletti ajándékot Istentől.
Amikor Jézus beszélt erről az életen át tartó egyedülállóságról (Máté 19:10-12), megemlíti, hogy vannak „heréltek”, akik saját maguk hoznak erről egy döntést „a mennyeknek országáért”.
Döntés. Mert szabad akaratunk van.
Ha totál be vagy parázva attól a gondolattól, hogy egy életen át egyedül maradj, szeretnél megházasodni, szeretnél saját családot, akkor nincs ilyen természetfeletti ajándékod. Viszont ha ma egyedülállóként ébredtél fel, és nem közvetlenül az esküvőd után olvasod ezt a posztot (remélem nem 😀), akkor a mai napodra igenis vonatkozik az egyedülállóság ajándéka.
Miért lenne jó ez nekem?
Most hogy ezt megbeszéltük, térjünk rá, hogy jó-e ez az ajándék. Teljesen őszinte akarok veled lenni. Én eddig többször éreztem úgy, hogy „nem jó”, mint hogy, „hű de jó egyedül lenni”.
Pedig…
Honnan tudjuk valamiről, hogy jó ajándék-e? Az értékéből? A kinézetéből? Mások véleményéből? Abból, amit érzünk? Nem. Onnan, hogy kitől kaptuk. Hogy bízunk-e abban a személyben, akitől kaptuk, hogy jót akar-e nekünk.
Az 1Kor 7 alapján már megállapítottuk, hogy az egyedülállóság Istentől kapott kegyelmi ajándék, amit mára kaptunk. Ebből következik a kérdés, hogy bízom-e Istenben, hogy ő jót készített mára számomra? Hogy van-e terve és célja az életemre vonatkozóan?
„Számomra egyértelmű, hogy milyen terveim vannak felőletek – így szól az Úr -: békét és nem csapást tervezek a számotokra, hogy jövőt és reményt adjak nektek.”
Jeremiás 29:11, SZPA
Isten minden ajándéka jó.
Mert „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17) Maga Jézus mondja a jó apákról, hogy nem szórakoznak a gyerekeikkel, és amikor ők ételt kérnek tőlük, akkor nem adnak nekik kígyót-békát (Máté 7:9-11). Arról meg ugye nincs vita, hogy Isten jó. Meg arról sincs, hogy Isten Atya. Tehát Isten jó Atya. Egyszerű matek. 🤓
Ha tehát a jó Atya ajándékot ad nekünk, akkor az ajándék is jó. Ne pazaroljuk el, csak mert még nem látjuk az értékét, vagy nem tudjuk, hogyan használhatnánk fel jól.
Mivel a legtöbb ember arra koncentrál, hogyan passzolhatná már le ezt az ajándékot, sokan eközben elpazarolják ezt az időszakot, vagy rosszul élnek vele. Miközben azon gondolkodtam, hogy mi ennek az oka, összegyűjtöttem öt olyan hazugságot, ami széles körben elterjedt az Egyházban.
1. kamu: Szingliség = várakozás egy sokkal jobbra
Nagyon nagy hibát tudsz azzal elkövetni, hogy csak várod a sült galambot (= házasságot), és nem használod ki hasznosan ezt az időszakodat. Ha Istentől kaptuk az egyedülállóság időszakát, akkor fontos kikutatnunk azt is, hogy mire kaptuk, nem?
Annyit hallunk Jézus tálentumos (Mt 25:14-30) meg gírás (Luk 19:12-26) példázatairól, amik arról szólnak, hogy a tehetségünket, képességeinket és körülményeinket befektessük és jól használjuk fel. Mózes is arra kéri Istent a 90. Zsoltárban, hogy tanítson minket jól beosztani az időnket, „hogy bölcs szívhez jussunk”.
Tedd fel magadnak a kérdést: Mi az, amit most tudsz megcsinálni, és már nem lesz rá annyi időd, energiád a házasságban?
Pál apostol az Isten szolgálatát emeli ki az 1Korinthus 7-ben. Gondold át, hogyan tudod az Istennel való közösségedet szorosabbá tenni (ima, böjt, dicséret – sosem lesz ezekre ennyi időd, mint most.) Legyünk őszinték, ha most sincs semmi időnk Istenre, akkor az bizony prioritási kérdés.
Gondold át. Hogyan tudod a helyi gyülekezetedben még jobban kivenni a részed a feladatokból? Hogyan tudod az evangéliumot még több emberhez eljuttatni? Hogyan tudod az özvegyeket, idős embereket, árvákat, hátrányos helyzetűeket még jobban támogatni? Hogyan tudod a környezetedben még jobban képviselni Jézus Krisztust? Hogyan tudsz még inkább áldás lenni?
Egyedülállóként több lehetőségünk van hatással lenni emberek életére, mint a házasoknak. Mert nekik a fő szolgálati területük már a saját családjuk. Elsősorban a saját házastársukért, gyerekeikért felelnek.
2. kamu: „Az igazi élet csak az után kezdődik, hogy megházasodunk.”
Ahogy az első pontnál említettem, rengeteget „élünk” házasság előtt is. Az egyedülállóság időszaka lehet a legproduktívabb életszakaszod, ha jól kihasználod. És én eddig csak a szellemi dolgokról írtam, de kérdezd meg bármelyik őszinte házas barátodat, mi hiányzik neki a szingli időszakából.
Ez segíteni fog abban, hogy mire tudod még jól kihasználni ezt az időszakot: tanulás, utazás, értékteremtő hobbik, minőségi időtöltés barátokkal és még sorolhatnám…
Tudod, hogy szingliként van egy nagyon fontos dolog, amit már most megtehetsz a házasságodért? Ha most feldolgozod a múltbéli sérüléseket, traumákat, amik tönkretették a személyiségednek egy részét, amik miatt most még esetleg olyan kényszeres cselekedetekbe, függőségekbe menekülsz, amik tudod, hogy prés alá helyeznék a házasságodat.
Nyilván az Arrivera blogom témája miatt esőként emelném ki, hogy a pornó, önkielégítés hogyan rombol egy párkapcsolatot, de ugyanígy igaz ez például a felelőtlen költekezésekre, az alkoholizálásra, a videójáték- vagy sorozatokba való menekülésre, az agresszív kitörésekre vagy bármire, amivel még küzdesz. Döntsd el, hogy ezekkel már most elkezdesz foglalkozni, hogy mire időszerű lesz a társválasztás, akkor már ne 8 bőröndnyi problémával érkezz a házasságba.
És tudod mit? Ne is csak másért csináld ezt! Hanem magad miatt is. Mert te önmagadban is fontos vagy. Igenis te is számítasz annyira, hogy ne cipeld ezeket a terheket magaddal egy életen át. Nézz körül az Arrivera blogon, mert sokat írok erről. A boldogság szerintem ugyanis az, amikor az értékrendeddel összhangban döntesz és választasz. Keresd meg, mi a te értékrended. Mire akarod építeni az életedet. Ez NAGYON fontos. És ha ez megvan, akkor már tudsz ennek megfelelő társat választani, és nem lesz két úton sántikálás (1Kir18:21) meg felemás iga (2Kor 6:14-15).
3.kamu: „Az egyedülállóság egy természetellenes állapot. Egy probléma, amit mindenáron helyre kell hoznunk.„
Nem természetellenes. Jézus Krisztus minden igazságot betöltött a földi életében. De nem házasodott meg. Pedig a házasság nem bűn, így megtehette volna. De neki más feladata/elhívása volt. Ha egyedülállónak lenni természetellenes lenne, akkor Jézus is megházasodott volna.
És gondolom az is feltűnt, hogy Jézus azt mondta, hogy a mennyben már nem lesz házasság/házastárs? (Máté 22:30) Ott mindenki szingli lesz. Vagy Jézus házastársa. Ez értelmezés kérdése.
Nem akarok álszent lenni. Én nem szeretek egyedülálló lenni. Napi szinten beszélgetek erről Istennel és emlékeztetem arra, amit a Biblia második lapján Ő maga mondott („Nem jó az embernek egyedül…”).
Viszont nem akarok MINDENÁRON férjhez menni. Ennek több oka is van, ebből néhány:
- Ha csak a szexuális vágyam vezetne ebben a kérdésben, akkor tudom, hogy annak rossz házasság lenne a vége.
- Úgy nem akarok megházasodni, hogy az elszakítson engem Istentől.
- Bár nagyon nehéz, de mégiscsak jobb egyedül lenni, mint egy rossz házasságban.
- Emiatt igyekszem a fontos döntéseket Isten akaratával összhangban meghozni. Mert arra már rájöttem, hogyha a saját fejem után megyek, annak mindig rossz vége lesz.
Törekszem eljutni abba az állapotba, hogy ne uralkodjon rajtam a férjhez menési vágy, hanem én uralkodjam rajta. Ha Isten ad nekem férjet, az biztos menő lesz. De addig is szeretném ezt az időszakot kiélvezni, jóra használni.
4. kamu: „A házasság ad értelmet az életünknek.”
A 90-es éveknek van egy nagyon híres romantikus vígjátéka Tom Cruise-al, amiben a végső szerelmi vallomásában a karakter elmondja a főszereplőnőnek, hogy „You complete me”, magyarul „te egészítesz ki engem”. Ez akármilyen romantikusan is hangzik, azt sugallja, hogy mi csak félemberek vagyunk, amíg meg nem házasodunk. Ez több szempontból is problematikus.
Először is identitási problémákat vet fel. A Biblia szerint önmagunkban szerethető emberek vagyunk egyedülállóként is, akikért Isten a legdrágább árat fizette ki, hogy ne vesszünk el a bűneink miatt. Ennek nem a házasság a feltétele, hanem az Istenbe vetett hit. (János 3:16)
A másik fontos dolog, hogy nagyon nem jó, ha a házasságtól várjuk, hogy boldoggá tegyen minket. Akkor ugyanis a házasságot tesszük az első helyre, az életünk központjává, ami bálványimádásnak számít. Itt egy Ararat dal arról, hogy kit tegyél az első helyre ahhoz, hogy boldog lehess.
TD Jakes mondta egyszer azt, hogy „a házasságot ne emeljük piedesztálra, és ne attól várjuk a földi boldogságunk betetőzését, mert akkor biztos, hogy csalódni fogunk. És amikor csalódunk valamiben, azt általában otthagyjuk. De ez a házasságban nem lehet opció (Mal 2:16).”
Jobb, ha már előre tudatosítjuk magunkban, a tökéletes férfi/nő (házastárs) nem létezik.
5. kamu/tévedés: Amikor rosszra használjuk a szingli időszakot
Kicsit szeretnék erről is írni. Ha az egyedülállóságot arra használod, hogy össze vissza randizz, szórakozz a többi ember szívével, hízelegj a saját egódnak, vagy a fizikai kielégülést kergeted, akkor nagyon rossz úton jársz. Ebben az esetben durván visszaélsz az egyedülállóságoddal, komoly károkat okozol magadnak (a jövődnek is) és kihasználod az embereket.
A „randizgatás” nem Isten ajándéka, ez a modern társadalom kreálmánya, ami rengeteg kárt okoz.
Jonathan Pokluda Outdated című könyvében egy tök jó példával illusztrálta ezt. A házastárs keresésére irányuló ismerkedés ahhoz hasonlít, amikor céltudatosan bemész egy bevásárlóközpontba, pontosan tudod, hogy mit keresel, milyen paraméterek alapján, és arra fókuszálsz. Nem engeded, hogy mindenféle dolog elvonja a figyelmedet. Amikor megtalálod, pontosan tudod, hogy ez az, amit kerestél, erre volt szükséged.
A randizgatás meg olyan, mint amikor elmész shoppingolni a bevásárlóközpontba, minden cél nélkül csak nézelődsz és jó eséllyel majd olyan dolgot veszel meg, amire semmi szükséged nincs, vagy hosszútávon nem lesz jó befektetés. Viszont amikor meg eleve úgy randizgatsz, hogy annak a célja nem a házasság és az elköteleződés, akkor az olyan, mint amikor pénz nélkül nézelődsz a boltokban. Ilyen esetben vagy üres kézzel mész haza, vagy elviszel magaddal valami olyat, ami nem a tiéd. 😬
Ne erre használd ezt az időszakot. Ha esetleg eddig így éltél, nem késő változtatni. Ma még „tart a kegyelem napja”, lehet Istentől és emberektől is bocsánatot kérni és visszatérni (megtérni) a helyes útra. Én mindenképp erre bátorítanálak, mert Jézus Krisztus jó, kegyelmes és irgalmas.
Nekem is megbocsátotta már annyi bűnömet… Ezért írom az Arrivera blogot. És amit nekem megadott azt neked is megadja, mert Ő nem személyválogató. És megígérte, hogyha közeledünk Őhozzá, akkor Ő is közeledik mihozzánk. (Jak 4:8)
Végszó
Nekem Jézus Krisztus jelenléte és támogatása jelent MINDENT az egyedülállóság idejében is. Nélküle biztos nem bírnám. És ha te is hozzám hasonló egyedülálló vagy, aki igyekszel Isten akaratában élni ebben az időszakban, és esetleg már évek/évtizedek óta kitartasz hitben, szeretném, ha tudnád, felnézek rád. Értékelem a kitartásodat, az Isten iránt érzett szeretetedet, és példakép vagy sokak számára hitben. Nagyon fontos része vagy az Egyháznak. Az értékedet nem a családi állapotod határozza meg.
Hála Istennek, hogy vagy.
Nagyon szeretem az amerikai Becoming something podcast-et hallgatni, ahol sok szó esik a keresztény fiatalokat foglalkoztató témákról a Biblia alapján, full gyakorlatiasan. Innen ismertem meg Jonathan „JP” Pokludát, akinek megrendeltem az Outdated című könyvét, ami arról szól, hogyan lehet a randizás témakörét megszentelni, és összhangba hozni Isten akaratával ebben a modern időben. Miután elolvastam az egyedülállósággal kapcsolatos fejezetet, úgy beinspirált, hogy szinte együltő helyemben meg is írtam ezt a maratoni hosszúságú posztot.
Köszönöm, hogy velem tartottál. Tudom, nem voltam rövid. Ha ennek ellenére érdekel még a többi egyedülállósággal kapcsolatos posztom, azokat itt találod meg. Ha az egyházzal kapcsolatos írásaimat néznéd meg, azokat itt találod. Egyébként meg ezen a blogon főleg az önkielégítés és pornófüggőség témájával foglalkozom, hogy segítséget nyújtsak azoknak, akik ezzel küzdenek.
Minden megosztás, lájk segítség abban, hogy ezekhez az emberekhez eljusson a blog.
Köszönöm. 🙌
