Nem az a kérdés, hogy gyermekünk fog-e találkozni a pornóval. Hanem, hogy mikor. Szülőként a legjobb, amit tehetünk, hogy erre már előre felkészülünk, hogy ne érjen bennünket váratlanul. Az első reakciónkon ugyanis rengeteg múlik. Nem tudhatjuk, hogy önként fog-e róla beszámolni, vagy mi fedezzük fel az előzmények között, de fontos már előre kidolgozni egy akciótervet, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani gyermekünknek.
John így számol be saját tapasztalatáról: „a gyermekem remegve állt meg előttem és azt mondta: korábban nem szóltam nektek, mert túlságosan féltem, de egy hónappal ezelőtt pornót néztem. Néhány napon keresztül, újra meg újra.”
Vannak szülők, akik váratlanul fedezik fel az internetes előzmények között a pornográf tartalmakat, osztálytársak szülei szembesítik őket azzal, hogy gyermekük pornót nézett, vagy véletlenül találnak erotikus regényt a lányuk szobájában. (Itt egy bejegyzés arról, hogy a lányok is fogyasztanak pornótartalmakat. Ne essünk abba a hibába, hogy lányos szülőként úgy gondoljuk, ezzel nekünk nem kell foglalkoznunk.)
Egyik szülő sem vágyik erre a szituációra, de a mai világban ez elkerülhetetlen. Egy 2013-as (!) kutatási adat szerint egy gyerek átlagosan 11 éves korban találkozik pornóval, többnyire véletlenül. 14 éves korukra a fiataloknak már 94%-a látott pornót életében.
Amikor egy szülő váratlanul belekerül ebbe a szituációba, nem biztos, hogy rögtön tudja, mit tegyen, mit mondjon.
Ez azonban egy döntő pillanat a szülő-gyermek viszonyban.
Ha ekkor rosszul, impulzívan reagálunk, egy életre tönkretehetjük a gyerekkel a kapcsolatot, aki lehet, hogy soha többet nem fog bizalommal fordulni hozzánk. A lehető legrosszabb szcenárió, hogy a gyermekünk teljesen elrejti a tényt, hogy pornót fogyasztott és erre a beszélgetésre soha nem kerül sor. Mindenképp érdemes elkerülni, hogy a szexualitásról alkotott képét a pornó formálja, vagy hogy pornófüggővé váljon.
Jó, de mit mondjak?
Nem lehet túlhangsúlyozni, mennyire fontos az első reakció, az első szavak, amik elhagyják a szánkat és a testbeszédünk, ami rengeteg üzenetet hordoz önmagában. Fontos ezeket előre átgondolni és megtervezni. Mert még ha meg is van a terv, a szituáció váratlanságában nehéz lesz azt véghez vinni.
A legjobb esetben nem akkor beszélünk először a szexualitásról, a pornográfiáról, amikor a gyermekünk életében először találkozik a pornóval. Viszont amikor ez megtörténik, akkor nem annak van itt az ideje, hogy megleckéztessük, vagy a pornóról alkotott erkölcsi értékrendünket ráöntsük. Nem az a legfontosabb, hogy mi mit érzünk ezzel a cselekedetével kapcsolatban (pánikot, undort, értetlenséget, csalódást, bánatot, stb.). Nem az a legfontosabb, hogy rögtön megtanítsuk a pornó káros hatásaira (amiről a blogon részletesen olvashatsz). Nem tanácsos azonnali szankciókat kivetni rá, vagy megfenyegetni a tettei következményeivel. Inkább ne kiabáljunk, veszekedjünk.
Nagy a felelősségünk. Valószínűleg soha nem fog többet hozzánk fordulni a szexualitásával kapcsolatos kérdéssel, ha ezt elrontjuk.
A legfontosabb azt elérni, hogy a gyermekünkben tudatosuljon, amikor az édesanyjával vagy édesapjával beszél bármilyen kényes témáról, akkor biztonságos, szeretetteljes légykörben teheti ezt meg. Biztos lehessen abban, hogy szeretett és elfogadott személy. Akkor is, ha hibázik vagy bajba kerül.
Ha valaki sosem járt ebben a cipőben, a pornófogyasztás kívülről nagyon bizarrnak tűnhet. De mielőtt esetleg még több kárt okozunk, gondoljunk bele, hogy a velünk szemben álló gyermek valószínűleg szenved és nem lázad. Beleragadt egy helyzetbe, amiből szeretne kijönni.
A cikk elején említett John hálás Istennek, amiért hirtelenkedő természetének megálljt tudott parancsolni és megállta, hogy ne kezdjen azonnal prédikációba. „Megöleltem a gyerekemet és csak annyit mondtam, örülök, hogy elmondtad.”
Nem oktatta ki. Nem büntette meg. Nem állított fel még aznap szabályokat az internethasználatról. „Rájöttem, hogy a gyermekemnek arra van szüksége, hogy tudja, biztonságban van, amikor ilyen dolgokat mond el nekünk. Mondtam neki, hogy majd még beszélgetünk arról, hogyan tudunk neki segíteni abban, hogy a jövőben elkerülje a pornót, de a feleségemmel nem mentünk akkor ennél tovább.”
7 tanács a beszélgetéshez
- Őrizzük meg a hidegvérünket! Dicsérjük meg a gyermekünket, ha bátor volt és elénk áll. Ha lebukott, akkor feltétlenül higgadjunk le, mielőtt beszélünk vele. Biztosítsuk a gyermekünket arról, hogy együtt közösen megtaláljuk a megoldást.
- Hallgassuk meg! Ha gyermekünk véletlenül talált pornográf tartalmat, kérdezzük meg, hogy hol történt és miként. Ő találta meg, vagy valaki megmutatta neki? Hogy érezte magát, amikor megnézte? Ez segíthet majd a későbbiekben, amikor a határokat felállítjuk.
- Biztosítsuk gyermekünket arról, hogy nincs bajban! Ne büntessük meg, mert azzal megsérül a kapcsolatunk. Ha azonnal elvesszük a mobilját, azt büntetésként fogja megélni. Persze ez később, a határok felállításánál megtörténhet, de még nem ennek van itt az ideje.
Ne felejtsük el, hogy nem kell rögtön mindent átbeszélni abban a pillanatban, ahogy kiderül, gyermekünk pornót nézett. Ha már mindenki lehiggadt, nyugodt körülmények között kerülhet sor a következő beszélgetés(ek)re.
- Tervezzük meg, mit fogunk mondani és egyeztessük házastársunkkal.
- Kérdezzük meg, hogy érezte magát, amikor pornót nézett? Jól, rosszul, biztonságban érezte magát, vagy félt? Kényelmetlen volt neki, vagy a kíváncsiságát növelte? Ezek mind természetes reakciók. Sok gyerek egyszerre kíváncsi és érez undort.
- Beszéljünk a szexről, hogy mi az és hogy az emberek miért csinálják. Fontos a szerelem témája, beszéljünk arról hogy hány éves kortól aktuális, milyen körülmények között, és hogy mi személyesen mit vallunk arról, hogy kivel jó lefeküdni. Ragadjuk meg az alkalmat, és tanítsunk neki az intimitásról. A pornóban, amit látott, tisztelték egymást a résztvevők? Mindenki beleegyezett abba, ami történik, vagy csak eljátszották? E kapcsán beszélhetünk annak fontosságáról, hogy a szex bármelyik formájába mindig, minden esetben, mindkét félnek bele kell egyeznie.
- Közös megoldáskeresés: kérdezzük meg tőlük, hogy jó ötlet-e az Interneten tájékozódni erről a témáról (pro-tipp: nem az). Bátorítsuk, hogy mindig figyeljen a biztonságára.
Helyzettől függően felmerülhetnek a következő irányelvek, amiket megegyezés után bevezethetünk:
- Kerüljük el azokat a kereső kifejezéseket, amikre pornográf tartalmak jönnek fel.
- Növeljük az eszközökön a felügyeletet.
- Eszközhasználatot csak közös terekben engedélyezzük.
- Kerüljük azokat a barátokat, rokonokat, osztálytársakat, akik pornót néznek.
- Beszélgessünk rendszeresen arról, hogy gyermekünk mit néz, beleértve a filmeket, sorozatokat, YouTube tartalmakat, és minden egyéb kategóriát (Snapchat, Tiktok, Instagram, stb.).
Bátorítsuk gyermekünket arra, hogy velünk bármit, bármikor megbeszélhet.
Ha a gyerek lebukik
Előfordulhat az is, hogy „a beszélgetést” őszintétlenség, hazudozás, titkolózás előzi meg. Ahogy John példájából is láthattuk, gyermeke egy hónapot várt azzal, hogy a szülei elé álljon. Ekkor is rendkívüli fontos az első reakciónk. Az, amit mi érzünk, azt beszéljük meg a házastársunkkal később. A gyermekünk ekkor már épp elég szégyent érez. Nincs szükségük arra, hogy a szégyenében még mélyebbre taszítsuk.
Ha a gyermekünk nem saját maga szól, hanem lebukik, akkor is fontos, hogy ne a konfrontációként fogjuk fel a beszélgetést, hanem a támogatói szándékunkat tegyük nyilvánvalóvá már a legelejétől. Mondhatunk valami ilyesmit: „Találtam X dolgot a telefonodon. Úgy látom ebből, hogy nehezen találod a megoldást arra, hogyan kell egészséges módon használni az Internetet. Segíthetek neked ebben?”
Még sok munka várt Johnék családjára, de a gyermekük készen állt az együttműködésre, mert szüleinek sikerült a lehető legjobban reagálniuk. John arról is beszámolt, hogy három évvel az eset után azt mondta ugyanez a gyermeke: „annyira örülök, hogy aznap úgy reagáltál, ahogy. Ha belém szálltál volna, vagy éppen hogy elbagatellizáltad volna az esetet, soha többé nem beszéltem volna neked ilyenekről.” Nagyon sokszor előfordul, hogy gyermekünk tesztel bennünket. Kipróbálja, hogy amit mondunk („nekünk mindent bátran elmondhatsz”), ahhoz valóban tartjuk is magunkat.
2017-ben egy kutatás rámutatott arra, hogy azok a tinédzserek, akiknek erős a hitük és szilárd kapcsolatuk van a szüleikkel, kevésbé hajlamosak önpusztító célokra használni az internetet.
Fontos tehát, hogy a gyermekünk fejlődési szakaszának megfelelően rendszeresen beszéljünk a szexualitásról és a pornográfiáról. Ha ezt időben elkezdjük, akkor már állni fognak az alapok, amikor az első találkozás megtörténik a pornóval és nem akkor kell az elejéről kezdenünk.
Ha esetleg szülőként már elrontottuk ezt a bizonyos „első beszélgetést”, még mindig van lehetőség a helyreállásra, ha bocsánatot kérünk gyermekünktől. Ha pedig még előttünk áll, gyakoroljuk, hogy mit fogunk mondani. Hívő emberként pedig imádkozzunk gyermekünkért és családunk védelméért.
Ha tovább olvasnál, megszületett a poszt folytatása: Így beszélgess gyermekeddel a szexualitásról.
A cikkhez felhasználtam a happyfamilies.com és a covenanteyes.com oldalak angolnyelvű bejegyzéseit.
Ha érdekel, mit mond a Biblia a pornónézésről, ajánlom ezt a bejegyzést.
Ha úgy vagy itt, hogy neked nincs problémád a pornóval, akkor is rengeteget segíthetsz. A pornófogyasztás kívülről nagyon bizarrnak tűnhet, ha valakinek sosem jelentett kísértést. De mielőtt ítélkeznénk, gondoljunk bele, hogy a családtagunk, barátunk valószínűleg szeretne szabad lenni, csak még nem tudja hogyan. Lehet, hogy Isten minket akar használni arra, hogy segítsünk neki.
Neked ezeket a posztokat ajánlom és ha teheted, kérlek kövess Facebookon, Instagramon, hogy az üzenet eljusson azokhoz, akiknek szüksége van rá.
“Ti pedig Krisztus teste vagytok, külön-külön pedig annak tagjai. Ha szenved az egyik testrész, együtt szenved vele az összes többi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, az összes többi testrész vele együtt örül.” 1 Kor 12:26-27
