„Régóta vágyom már rá, hogy legyen barátom, de nem jön senki és ez nagyon bánt. Úgy érzem, hogy bennem nincs semmi olyan érték ami miatt egy fiú észre tudna venni. A nálam 3 évvel fiatalabb tesómnak most lett párja. Annyira bánt ez és nagyon rosszul esik, hogy Isten megengedte, hogy ilyen helyzetbe kerüljek. Igazságtalannak érzem.”
Ezt az üzenetet kaptam egy tinédzser olvasómtól, aki így folytatta: „Olvastam a posztjaidat az egyedülállósággal kapcsolatban. Neked hogy sikerül/sikerült elfogadni a várakozást? Hogyan tudnál megbékélni azzal, hogy Istennek más a terve veled és nagyobb kihívásokat kaptál ilyen téren, mint más? Én legalábbis így érzem.”
Íme a válaszom, talán másnak is segíthet.
Kedves Levélíró,
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzeten mész keresztül. Közelről ismerősek ezek az érzések és gondolatok. Különösen év végén tudja az embert maga alá temetni ez az egész.
Mindegy hány éves az ember, egyedül lenni rossz
Az első, ami feljött bennem, amikor olvastam a leveledet, hogy biztos vannak a környezetedben olyan emberek, akik lesöprik az asztalról ezeket a nehézségeidet, arra hivatkozva, hogy még olyan fiatal vagy és még rengeteg időd van a témára.
Én nem gondolom, hogy neked könnyebb. Sosem sajnálnálak le amiatt, hogy még ilyen fiatal vagy. Sok felnőttből előjön ilyenkor a cinizmus, hogy „lesz ez még sokkal nehezebb”. De én tudom, hogy te nem ezt érzed. Neked most nehéz. Az ember mindig a saját megélt éveit tekinti mérvadónak, és abban ugyanolyan rossz egy 18 vagy egy 37 évesnek egyedül lenni.
Nagyon érdekes, hogy amikor Isten megteremtette az embert, akkor ott az Édenben egy nagyon idilli környezet volt. Nem volt az embernek nehézsége, és az Istenkapcsolata is tökéletes volt. Mégis az egyik legelső dolog, amit kimond a Biblia az ember személyével (tehát a lelkével és testével) kapcsolatban, hogy nem jó neki egyedül lenni. Az Istennel való közeli és jó kapcsolat MELLETT is szüksége van társra.
Ez tehát az ember legbensőbb lényegébe be van kódolva. Ez az amit te, már most, tinédzserként is érzel. Tehát egy jó dologra vágysz már most, amikor társat szeretnél magadnak. Isten szerint is jó ez a vágyad.
Az időzítés másokéhoz képest
Utána a következő sorban Isten úgy folytatja, hogy „szerzek neki társat, hozzá illőt.”
Na és itt jön be a hit a képbe, hogy el tudod-e hinni, hogy Isten fog e neked ebben a hiányodban segíteni, bízol e benne, hogy ő megadja. Sok ember ott rontja el, hogy a saját kézbe veszi a sorsát, „kikaparja magának a gesztenyét”. Számomra nem volt opció sosem egy Isten nélkül egy párkapcsolat. Szerintem ez különbözteti meg a hívő embert a hitetlentől. Hogy bevonjuk-e Istent az életünkbe, vagy sem.
A következő fontos dolog, amit én megtanultam, hogy felesleges az életünk állomásait másokhoz hasonlítani. Egyrészről neked és a jövendőbelidnek az életpályája, lelki érettsége teljesen más most, mint mindenki másé. Tudod, mint a virágok, mindegyik más ütemben virágzik. Nem szebb, jobb vagy marad meg tovább az, amelyik hamarabb virágzik.
Másrészt amúgy kívülről nem lehet tudni, hogy akivel egy barátnőd, a testvéred összejött, az amúgy jó kapcsolat-e, vagy neked az jó lenne-e. Ha eltelik több idő, látni fogod, hogy a nagy lánggal induló szerelmek, amik elsőre kívülről olyan vonzónak tűnnek, nem mindig jók. Vagy ha jól is indulnak, könnyen elromolnak és olyanná válnak, hogy az emberek tönkre mennek abban a kapcsolatban.
Az évek múlásával láttam olyan szerelmeket, amiknek az elejét látva úgy éreztem, milyen irigylésre méltó a pár élete. Volt, hogy sírtam is az esküvőjükön, hogy de jó nekik, és nekem vajon miért nem adatik ez meg. És a környezetemben több kapcsolat vége fizikai/verbális bántalmazás, házasságon belüli nemi erőszak, megcsalás, megnyomorított lélek lett valamelyik vagy mindkét fél számára. 🙁
Őszintén, ennél jobb egyedül lenni.
Nem állítom, hogy könnyű.
De jobb.
Nem mindenáron
Ebből levontam azt a következtetést, hogy nem MINDEN ÁRON a párkapcsolat a cél, mert attól hogy találok magamnak VALAKIT, attól az még nem lesz feltétlenül JÓ.
Márpedig én egy jó párkapcsolatot, jó házasságot szeretnék. Én erre szeretném cserélni az egyedülállóságot. A jó dolgok viszont általában több időbe is telnek. Gondolj a mekis hambi és egy fantaszikus karácsonyi menü elkészülési idejére. Melyik az, ami jobban laktat és jót tesz az egészségednek?
Szeretnél egy srácot, csak azért, hogy legyen valakid, aki mondjuk egy hónap múlva elárul és otthagy valaki másért? Vagy hajlandó vagy beletenni az effortot, hogy kicsit lassabban, de cserébe mondjuk egy életreszóló, jó házasságod legyen?
Egy jó párkapcsolathoz viszont több dologra is szükség van, amin már előre tudsz most dolgozni, hogy felkészülj rá. És amúgy ezek egyike sem olyan, amit érdemes összehasonlítani mások életével, mert nagyon egyedi, hogy ez kinél hogyan alakul.
Önismeret: Ki vagyok én? Mi a fontos nekem?
Nagyon fontos feladat, hogy megismerjük önmagunkat. Hogy tudjuk, milyen emberek vagyunk. Milyen habitusunk, lelkivilágunk van, és ahhoz milyen társ illik.
Tudni kell azt is, hogy mi az, ami fontos nekünk. Milyen elvek mentén szeretnénk élni az életünket, mi az amiben tudunk kompromisszumot kötni és mi az, amiben nem. Olyan témákra gondolok, mint az istenhithez, a pénzhez, szexhez, családi élethez, szórakozáshoz való hozzáállás.
Én arra is szoktam figyelni, hogy mi az, ami tetszik egy férfiben, és hogy az valóban fontos dolog-e egy jó, tartós kapcsolathoz. Ez mind nagyon fontos lesz ahhoz, hogy olyan személynek mondjon aztán igent, aki hozzád jól passzol.
Önszeretet: a szeretet alapfelvetése
Ha nem szeretjük saját magunkat, akkor nem tudunk mást sem jól szeretni. Jézus is azt mondja, szeressük embertársunkat, úgy mint önmagunkat. (Máté 22:37–40) Tehát önszeretet nélkül nagyon félre tud menni a szerelem. Egy öngyűlölettel, elvetettséggel küzdő ember olyan terheket visz be egy kapcsolatba, amik nagyon tönkre tudják azt tenni.
Nem igaz, hogy nincs benned érték. Látatlanban tudom, hogy rengeteg szuper dolog van már most benned. Az lehet, hogy még felfedezésre vár, de ez egyébként egy nagyon izgalmas dolog, hogy megtaláld, miben van tehetséged. Ha a fizikai külsőddel kapcsolatban vannak kételyeid, akkor légyszi olvasd el ezt a posztomat: Mi van ha nem vagyok elég szép?
Miért akarok társat?
Ugye írja a Biblia, hogy Isten nem hallgatja meg azokat a kérésünket, amit „nem jól kérünk”, mert a saját vágyaink betöltése a fő motiváció (Jakab 4:3).
Egy fontos feladat a témával kapcsolatban, hogy az ember tisztázza, mi a motivációja, miért akarja a szerelmet, a párkapcsolatot. Azért, hogy valaki az én vágyaimat betöltse? Hogy nekem jó legyen? Hogy végre szexelhessek? Vagy pl azért, hogy én adhassak szeretetet. Hogy én betölthessem a másik szükségét.
Szerintem ezt is fontos helyére tenni. Mert ha az ember önző motívumból megy bele egy kapcsolatba, az is nagyon félre tudja vinni az ember sorsát.
Teljes életet élni
Azt tapasztalom, hogy azok az emberek, akik az életük lényegévé a szerelmet, a párkapcsolatot teszik, súlyosan megsérülnek benne. Mert nem lehet egy másik emberre feltenni az egész életünket. (Jer 17:5-10) Ez egyrészt irracionális nagy teher lenne a másikon, és mivel a másik személy is csak egy ember, biztos, hogy csalódást fog okozni.
Nagyon igyekszem olyan életet élni, ami több erős lábon áll: istenkapcsolat, családi kapcsolatok, minőségi baráti kapcsolatok, munka/tanulás, szolgálat, hobbi, fizikai és lelki egészség, kikapcsolódás, társadalmi munka/ jótékonykodás, stb…
Képzeld el, mennyivel stabilabb az az asztal, ami több lábon áll, nem csak egyen. A sok „láb” mellé fog jönni majd a párkapcsolat. Ha az egyik megsérül, kidől, még mindig ott van a többi, ami tartja az életem asztalát.
Jó kapcsolatok, hogy legyen jó párkapcsolatom
Ennek szentetlnék egy külön pontot. Azt a bizonyos igét, amit az elején említettem, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, mindig párkapcsolatra értjük.
De addig is, amíg ez a szükséged be lesz töltve, addig sem kell egyedül lenned. Építs ki minőségi, jó kapcsolatokat. Én például eldöntöttem, hogy szeretném jobban megérteni, miben különbözik a férfiak és a nők gondolkozásmódja, és ehhez nagyon nagy segítséget kaptam a férfi családtagjaimtól, baráti és gyülekezeti kapcsolataimból.
Tök jó dolog pl erről olvasni, és a gyakorlatba ültetni, hogy tudunk nőként úgy kommunikálni, hogy az „átmenjen” tisztelettel és szeretettel a férfiaknak és értsék, mit akartunk mondani. Vagy úgy kommunikálni az érzéseinket, hogy az ne azonnal lezárást vagy rossz reakciót eredményezzen a másik oldalon. Ezeket tök jó már párkapcsolat előtt gyakorolni a szeretetkapcsolataidban.
A szomszéd kertje tényleg mindig zöldebb?
Őszinte leszek, nekem is az egyik legnehezebb azzal megbirkózni, amit írsz, hogy ha másoknak megadatik a jó párkapcsolat, nekem miért nem. Ez nagyon intenzíven tud előtörni a mai napig, szerintem ebben sem számít, az ember hány éve van egyedül.
Nekem két dolog segített az évek során. Az egyik az a felismerés, hogy minden embernek van nehézsége. Lehet, hogy a barátnőmnek van nagyon szuper férje, de például anyagilag küszködnek. Vagy elveszítették a kisbabájukat. Vagy évek óta próbálkoznak és nem lehet gyerekük. Vagy betegség van az életükben. Vagy lelki összeroppanás. Ezek nem látszanak úgy kívülről, mint az én hiányom, hogy nincs pasim, de ugyanúgy nagyon nehéz nekik.
Simán gondolhatnám azt, hogy ú igen az instán kiteszik a karácsonyfás posztot, nekik milyen szép az élet, megvan mindenük, amire én vágyom. Közben pedig simán lehet, hogy pontosan olyan életérzéseik vannak, mint nekem, csak egy másik fajta hiánnyal kapcsolatban.
Megtanultam, hogy attól, hogy valakinek megvan az, ami nekem hiányzik (egy társ/férj), még lehet neki nagyon nehéz.
A másik pedig az, hogy azt mondja a Biblia, hogy egyikünket sem enged Isten nagyobb megpróbáltatásba, mint amivel meg tudunk birkózni (1Kor 10:13). És ha be is enged a próbába, megadja a kimenekülést is.
Én ezért úgy fogom fel, hogy nekem ez a próbám, amit Isten valamiért megengedett, hogy így legyen. Ha elhiszem, hogy ő Jó, akkor ennek nem valami genyaság az oka. Mert Ő jó apa (Máté 7:11). Ebből következik, hogy lehet 1) meg akart óvni a rossz párkapcsolattól a nem hozzám illő pasikkal 2) még alkalmasabb társsá akar tenni a jövendőbeliim számára.
És ha Isten engem ebbe a próbába beengedett, akkor az azt jelenti, hogy ő TUDJA, hogy ki fogom bírni. Szoktam mondani neki félig viccesen, hogy „na, köszi.”
Nem biztos…
Ez a pont nem lesz túl vidám, de szeretnék veled őszinte lenni, mert én örültem volna, ha valaki elmondja ezt is, amikor olyan 20 éves voltam. Isten sehol nem ígéri azt a Bibilában, hogy a földi élet nehézségek, próbák, harcok és hiányok nélkül lesz. Sőt…
Tudom, hogy Isten akaratában benne van az, hogy az életemben lévő szükségek be legyenek töltve. (Köztük egy társ is.) De olyan világban élünk, ahol rengeteg dolog megy Isten akaratával szemben.
Ezért nekem el kellett döntenem azt is, hogy mi lesz, ha esetleg egész életemben nem megyek férjhez. Akkor megutálom Istent? Hátat fordítok neki, mert ezt a kérésemet nem teljesítette?
Én arra jutottam, hogy én szeretem Őt akkor is, ha egy kérésemet nem hallgatja meg a földi életemben. És hiszem, hogy kárpótolni fog az eljövendő világban.
És ha fizikailag emiatt nem tudok szaporodni, sokadosni, gyereket vállalni, ami amúgy szintén egy isteni parancs, akkor megteszem más módon. Megengedem, hogy Isten tudjon olyan módon használni, ami az embereket építi, segíti és mondjuk lehetővé teszik, hogy nekik legyen jobb családi életük.
Vigasztalóm
Mindezek mellett, én is emberből vagyok. Rendszeresen elszomorodom amiatt, hogy még egyedül vagyok. Ez nagyon emberi. Tök rendben van, ha te is így érzel. A lehető legjobb, amit tehetsz, hogy elmondod az Úrnak imában. Nyugodtan használd a saját szavaidat. Kicsit provokálnálak is arra, hogy azokat a sorokat, amiket nekem írtál, azokat mondd el neki is. Őszintén. Hiszen ezt érzed.
Én rendszeresen vitatkozom Istennel a témában. Szerintem őt nem zavarja. Szereti az őszinteséget. És rengeteg olyan élményem volt, hogy csak az, hogy elmondhattam neki és ő meghallgatott, segített. Megvigasztalt.
Ez a dal például kőkeményen őszinte:
Önvédelmi technika
Még utolsóként ezt említeném meg. Amikor érzékenyebb időszakom van, akkor jobban odafigyelek, hogy milyen hatások érnek. Ez lehet amúgy hormonális okok miatt, vagy évszakhoz köthető például a karácsony vagy valentin nap miatt, vagy a tavasz kitörésekor az emberekből jobban kitör a közlési vágy, hogy ők milyen szerelmesek.
Ilyenkor jobban oda kell figyelnem, hogy én mit nézek, olvasok. Pl néha jobb, ha nem nézek szerelemtől csöpögős instát, tiktokot, vagy romkomokat, stb…
Kéretlen jótanács
Ha megengeded, úgy zárom, ahogy kezdem, a fiatal korodat megemlítve. Mert szerintem egy óriási előny, hogy ilyen fiatalon már foglalkoztat ez a téma, nem csak sodródsz az árral.
Ha elfogadsz egy jótanácsot egy ismeretlen bloggertől, én azt tanácsolnám, hogy legyél türelmes, keresd meg újra a bizalmat Istenben, hogy ő jót akar neked adni, és kutasd keresd, hogy mi is ez a jó.
Mert ha tudod, hogy te Isten gyermekként egy királylány vagy, az univerzum hercegnője, akkor nem fogod hagyni, hogy egy jöttment „akárki” elhitessen a szerelem ígéretével és kisiklassa a sorsodat. Mert tudni fogod az értékedet. Ami egyébként felfoghatatlanul nagy.
Fontos vagy, igazi kincs Isten szemében, mert a ő a legdrágábbat adta érted, amit adhatott. (János 3:16) Szóval a legnagyobb empátiával kívánom neked, hogy ismerd fel Isten szerető, óvó kezét a sorsodban, hogy lásd meg újra azt, hogy Ő jó. Ha jó, akkor viszont jófej is egyben. 🙂
Ha ebben bármilyen kétely merülne fel, akkor ezt a posztomat ajánlom. https://arrivera.hu/level-azoknak-akik-feladnak/ Egy hozzád hasonló lélekállapotomban kaptam ezt a „levelet” az Úrtól.
Remélem, segítség lesz neked. Nagyon együttérzek.
Szeretettel,
Arrivera
