Az előző olvasói kérdés (A házasság nem oldja meg az önkielégítés problémáját?) annyira megihletett, hogy én is megfogalmaztam egy pár dolgot, amin esetleg érdemes elgondolkodni lányként. Megosztanék veled pár olyan szempontot, ami esetleg elgondolkodtat, ösztönöz téged is arra, hogy miért jobb már a házasság előtt kezelni ezt a dolgot.
Nem a „Nagy Ő” lesz a megváltód
Nagyon sok lány esik abba a hibába, hogy a házasságra úgy gondol, mint ami minden problémára megoldás lesz. „Ha majd férjhez megyek, nem leszek magányos, nem lesznek gondjaim, szeretni fognak, mindig megértenek, közös céljaink lesznek és tökéletes lesz a szexuális életünk is.” Bár ez nagyon romantikusan hangzik, sajnos nem reális elvárás. Nyugodtan kérdezd csak meg a házas barátaidat. 😉
A házasságodban az lesz, amit te és a társad belevisztek. Ha egy szeretetéhes, magányos, önkielégítéssel küzdő embert viszel bele a házasságba, önmagában a kapcsolat ezen nem fog változtatni.
Ha most egy stresszes, depressziós helyzetben az önkielégítéshez nyúlsz, akkor ugyanezt fogod tenni, ha a férjed vagy az új családod okoz stresszt vagy szomorúságot. Lányoknál az önkielégítés szinte mindig csak valaminek a tünete, és nem feltétlenül a probléma gyökere. Ezért szuper, ha ezt már az előtt feltárod, hogy elkezdődne a házasságod.
Ne felejtsd el, egy ember sem tökéletes. A férjed sem lesz az. Ő nem fog tudni úgy szeretni, hogy soha se érezd magad magányosnak. Nem reális ezt tőle elvárnod. Viszont Jézus képes rá. Képes úgy betölteni a szeretetével, hogy meggyógyítja a lelkedet és nem marad benned üresség, magány, szomorúság, elvetettség, múltbéli sérelem.
A legegészségesebb házasság két egészséges ember szövetsége.
A házasság nem arról szól, hogy te mit kapsz
A házasságon belüli intim kapcsolat arról szól, hogyan tudsz adni, örömöt okozni a másiknak. A szex egy csodálatos dolog, amit Isten tervezett meg. Az egész biológiánk úgy van összerakva, hogy ez jól működjön a házasságban, egy férfi és egy nő szövetségében.
Az önkielégítés viszont egy nagyon önző dolog, hiszen senki másra nem gondolsz, csak a saját kielégülésedre. Persze mondhatjuk azt, hogy „ez csak erre az időszakra szól, amíg nincs férjem”. Lenne egy kérdésem, ami engem nagyon elgondolkodtatott, amikor szembesítettek vele.
Ha gyakorlott vagy az önkielégítésben, akkor pontosan tudod, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy pár perc alatt orgazmusod legyen. Tudod, „mi hoz hangulatba”, milyen mozdulatokra van szükséged és miről (kiről?) fantáziálsz közben.
Megházasodsz. A férjednek nincs meg ez a tudása. Hogyan fog tudni ő úgy megérinteni, hogy az ugyanolyan legyen, mint amikor magadnak csináltad? Még ha a legrészletesebben leírod is neki, akkor sem lesz ugyanolyan. De a tested már be van állítva, hogy így jut orgazmushoz jó régóta. Mi a garancia, hogy a férjed bármennyire is igyekszik, ezt el tudja majd érni? Eleve egy irreális elvárás elé állítod.
Szerintem ez is egy jó érv arra, hogy a megszentelődésre, megtisztulásra sor kerüljön már a házasság előtt.
Ha esetleg úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy már házas vagy, és még mindig küzdesz ezen a területen, szeretném, ha tudnád, számodra sincsen késő. Elérhető a szabadság. Ne küzdj tovább egyedül, kérj segítséget.
Ha az önkielégítés, a pornó vagy bármilyen szexuális tisztátalanság a múltad része, nehogy azt gondold, hogy te már nem is leszel soha normális, nem leszel jó feleség. Jézus vére csodálatos, erős, hatalmas. Megtisztít, megszentel és megszabadít. A poszt olvasása közben ezt kérlek, ne felejtsd el.
Mi van a múlt árnyaival?
Sajnos előfordul olyan a házastársak között, amikor egy nő szex közben kikapcsol a jelenből, és valahova máshova menekül. Ez különösen olyan lányoknál jellemző, akiknek valamilyen szexuális trauma van a múltjukban. Ha a szex bármilyen szempontból kényelmetlen számukra, vagy valamilyen negatív tapasztalatra emlékezteti őket, akkor úgy védik magukat, hogy lélekben már nincsenek jelen. Ezt a pszichológiai fogalmat disszociációnak nevezik, és komoly problémát jelenthet a házastársak közti intimitásban. Ilyenkor pszichológus segítségét is kell kérni.
Azoknál a nőknél, akik pornófüggők, a disszociáció fantáziában is megjelenhet. Ahhoz, hogy házaséletben orgazmusuk legyen, arra van szükségük, hogy egy másik helyzetbe, korábban látott szituációkba képzeljék magukat. Olvastam olyat is, hogy egy feleség kétségbeesetten írta: „Mit csináljak? Nem tudok a férjemmel összehangolódni az ágyban. Át kell mennem egy másik szobába, és pornót néznem, hogy hangulatba jöjjek. Az együttlétünk alatt végig azt képzelem, hogy a korábban látott videóban vagyok, különben nem tudom élvezni a szexet.”
Ez kimondhatatlan terhet jelent egy házasságra nézve, hiszen ilyenkor hatalmas szégyen árnyékolja be a kapcsolatot, ami sérti az intimitást. Ha ilyen helyzetben vagy, mindenképp kérj segítséget. Hidd el, hogy van rá gyógymód. Ha még a házasság előtt állsz, tegyél meg mindent, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe és számolj le már most a pornóval.
Egy megházasodott lány tapasztalata
Biztos te is szereted a romantikus vígjátékokat. Melyik lány nem? De azt már biztos végiggondoltad, hogy Hollywood irreális elvárásokat támaszt bennünk a romantikáról, az első csókról, az első szexről, az esküvőről, a házasságról és a gyerekvállalásról is. Nagymamáink is szokták mondani, „nem úgy van az, mint a filmekben.”
A pornó pontosan ugyanígy támaszt irreális elvárásokat a szexről, arról hogy mit várhatsz el a társadtól, és ő mit várhat el tőled. Ha pornót nézel, akkor ezeket az elvárásokat viszed bele a házasságodba is. Azt, hogy kéne kinéznie egy férfi és egy nő testének, hogyan kell összeilleniük, milyen hosszan és milyen gyakran „jó” a szex, stb. Sokszor van, hogy az ember tudat alatt is a látott forgatókönyveket akarja “eljátszani” a társával.
Jessica Harris is éveken át küzdött a pornográfiával, Beggars Daughter nevű oldalán nagyon sok szuper posztot ír a témában keresztény hívőként. Miután férjhez ment, tartott attól, hogy a múltja hogyan fogja befolyásolni a szexuális életüket. Így írt erről blogjában:
“Korábbi pornófüggőségemnek abban volt a legnagyobb hatása a házasságomra, hogyan definiálom a sikeres szexet. Amíg függő voltam, több ezer videót láttam. Ezek megtanítottak arra, hogy minek kellene történnie. Lehet ezt elvárásnak is mondani, de ezt leginkább magammal szemben támasztottam, nem a férjemmel vagy a szexszel szemben.
Ezzel ugye pornósztárokhoz hasonlítottam és mértem magamat. Ettől viszont úgy éreztem, szexuálisan kudarcot vallottam. Nem a férjem éreztette ezt velem. Saját magammal csináltam ezt.
Érdekes, nem? Azt hirdetik a pornóról, hogy milyen felszabadító, és úgy akarják eladni, mint ami megfűszerezi a nemi életedet. Mégis az örömödtől foszt meg. A pornó nem tette tönkre a házasságomat, de nem is könnyítette meg.”
Jessica ezt követően azt is hozzáteszi, hogy saját házasságának a története is Isten kegyelmének a bizonyítéka. A férje nagyon türelmes vele, és segít neki. A közös gyógyulás olyan intimitást ad a kapcsolatuknak, ami felfoghatatlanul jobb, mint a bujkálás szégyene lenne.
Jessica is azt hangsúlyozza, amire én is ki akartam lyukadni ebben a posztban.
Mindenki visz valami örökséget a házasságába.
Mindenkinek megvan a saját puttonya. Ha megteheted, pakolj le belőle már most, egyedülállóként. Nehogy azt hidd, hogy tökéletesnek kell lenned ahhoz, hogy összeházasodhass a jövendőbeliddel. Ha a pornográfia, önkielégítés szerepet játszott a múltadban, az nem azt jelenti, hogy nem mehetsz férjhez, vagy nem leszel jó feleség.
De tegyél meg mindent, hogy szabad legyél. Nincs késő. Akkor se, ha már házas vagy. Ne hagyd, hogy a pornó határozza meg a jövődet. Hagyd a múltban.
Arrivera. Sikerülni fog. Ezt jelenti ez a szó.
Ha érdekel a téma, olvass róla még itt. És semmiképpen ne hagyd ki ezt a vendégposztot. Nagyon köszi, hogy olvastok és kérdeztek. Itt tudtok nekem írni.
