Teljesen szabadon – Sikerülni fog!
Az egyik legfontosabb dolog egy kapcsolatban, hogy úgy igazán megismerjük a másikat. Ne csak abból induljunk ki, amit másoktól hallottunk. A keresztény élet nem más, mint az Istennel való személyes kapcsolat. Mi van, ha az ember elakad ebben? Ilyenkor a legjobb az alapokhoz visszatérni.
„Régóta vágyom már rá, hogy legyen barátom, de nem jön senki és ez nagyon bánt. Úgy érzem, hogy bennem nincs semmi olyan érték ami miatt egy fiú észre tudna venni. A nálam 3 évvel fiatalabb tesómnak most lett párja. Annyira bánt ez és nagyon rosszul esik, hogy Isten megengedte, hogy ilyen helyzetbe kerüljek. Igazságtalannak érzem” – írja egy olvasóm.
Egy sokunk számára nagyon fájdalmas és húsba vágó témával szakítom meg a blog hónapok óta tartó némaságát. Ez egy egész generációt érintő kérdés, hogy vajon miért hagyják ott olyan emberek tömegesen a keresztény hitüket, vagy közösségüket, akik évtizedek óta a gyülekezetük oszlopos tagjai voltak.
Sokáig azt hittem, hogy ez „csak” számomra olyan nagyon szeretett embereket érint, de végül én magam is a célkeresztben találtam magam. Most gyógyulnom kell. De egy dolgot eldöntöttem, bármi is történjen, én nem leszek hitehagyott ember.
Egy nagyon fontos felismerésre jutottam azzal kapcsolatban, hogy mikor is leszek elég jó, eléggé szeretetre méltó. Szerettem volna nektek is elmesélni, mire jutottam, mert úgy gondolom, ez kulcsfontosságú lenne minden hívő embernek ahhoz, hogy valódi szabadságban tudjon járni. Ne ostorozzuk magunkat azzal, hogy nem vagyunk elég jók. Ne pótszerekbe meneküljünk, mindenféle kényszeres cselekvésbe. A „szájbarágás” helyett egy elgondolkodásra invitállak és hiszem, hogy Isten segítségével nagyszerű felismerésre fogsz te is eljutni, ha elolvasod ezt a posztot.
Ahhoz, hogy szembe ússzunk az árral, erőfeszítést kell tennünk. A jó hírem viszont az, hogy ehhez ad neked Isten olyan klassz spirituális eszközöket, amikkel garantáltan győzni tudsz. Ilyen Jézus neve és Isten beszéde. Ezek az alapfegyverek a gonosszal szembeni harcban. Ebben a posztban segítek, hogyan tudod ezeket praktikusan használni.
Tinédzserkoromban volt egy olyan bibliai szakasz a Bibliában, amit nem tudtam máshogy érteni, minthogyha elesek, akkor LEHETETLEN, hogy én abból helyreállhassak. Emlékszem, hogy ez teljesen megrendített, és úgy voltam vele, hogy akkor lehet, sosem lesz nekem kiút a pornóból, önkielégítésből.
Mi különbözteti meg az álszabadságot az igazi szabadságtól – kérdezte egy kedves olvasóm. Hogyan tudod kiszakítani magadat az elesés-helyreállás folytonosan ismétlődő köréből? Az erre adott válaszomat teszem most közzé az ő engedélyével.
Arról írok ma, hogy milyen nehézségekkel néz szembe egy hívő szingli, hogyan gondolkodjunk az egyedülállóság időszakáról a Biblia alapján és mik azok a hazugságok, amikbe a legtöbbünk belesétál ebben a témában. A legtöbb ember egyetért abban (legyenek szinglik vagy akár házasok), hogy a mai világban nem könnyű keresztény egyedülállónak lenni. Szingliként persze még húsbavágóbb ez a téma.
Habár a blogon most kicsit kevesebb új tartalom született, a Postaládába rendszeresen kapok tőletek kérdéseket. A kérdezők engedélyével ezekből megosztok egy párat, mert szerintem ezek elég univerzális témák.
Az egyik ilyen kérdés arra irányult, hogy milyen gyakran kell találkozni a Segítővel, mikor jár az ember tényleg világosságban. Az erre írt válaszomat olvashatjátok most.
Nehéz, amikor csalódunk Istenben, a vallási közösségünkben, vagy a saját hívő életünkkel kapcsolatban. Kiégéshez vezethet. Mai „divatos” szóval valláskárosodáshoz. De mit tudunk tenni ellene?