Szia,
Valószínűleg nem ismerjük egymást, nem tudom milyen érzelmi állapotban vagy, hogy viszonyulsz a témához. De abból indulok ki, hogy rákattintottál erre a linkre, így valószínűleg foglalkoztat a téma így a Valentin nap közeledtével. Ha teljesen jól vagy és minden oké, akkor örülök, és itt nézz inkább cuki pandákat.
De ha mégsem vagy jól, akkor…
Akkor neked írok most.
Tudom, milyen nehéz lehet egyedülállóként ez az időszak. Tudom, hogyha ezt olvasod, nagy valószínűséggel két állapotban lehetsz. Az egyik az értetlenség, hogy vajon miért vagy ebben a szituban, miért nem hallgatta meg Isten az ezirányú kéréseidet és komolyan elbizonytalanodtál abban, hogy szeret-e Ő téged annyira, mint másokat. Vagy olyan kérdések forrnak benned, hogy vajon alkalmas leszel e valaha arra (leszel elég szent, szép, jó, gazdag, bármi), hogy valaki téged válasszon. Pörögsz azon, hogy mit rontottál el, vagy mit csinálhatnál jobban.
A másik lehetőség, amikor az egész témát feladod, és inkább nem is foglalkozol ezzel az egésszel, mert úgyis „reménytelen az egész” (nincs a közösségedben elég fiú / nincs olyan lány, aki neked kellene / a korosztályodban már minden normális ember megházasodott, stb…). Az is lehet, hogy e kettő állapot között ingázol, vagy tartósan benne rekedtél valamelyikben.
Ez a poszt most nem arról fog szólni, hogy megkeressük, mit rontottál el, vagy mit csinálhatnál jobban, vagy mit miért gondolsz rosszul. Szerintem rengeteg ilyen tanácsot hallottál már a környezetedből. Én nem ezeket akarom szaporítani.
Tök mindegy az is, hogy 25, 35, 45 vagy 65 évesen vagy egyedülálló. Ez az állapot minden korban nehéz, amikor az ember már azt várta és tervezte, hogy boldog házasságban fog élni és ez valamiért mégsem valósult meg.
Azt akarom inkább neked leírni, hogy nagyon mélyen együttérzek veled, és pontosan tudom, min mész keresztül.
Isten maga mondta, hogy nem jó az embernek egyedül. Ha egyedül vagy, akkor nem jó neked. Teljesen érthető, ha ez szomorúsággal, haraggal tölt el. Szerintem ezt semmiképp se tartsd benn magadban, nyugodtan fogalmazd meg és mondd ki. Mondd ki Istennek, vagy olyan barátoknak, akik megértik. Ha maga a helyzet lehet, hogy nem is változik meg tőle, de legalább belül nem mérgez tovább „néma gyilkosként”.
Valahol itt kapcsolódik ez a téma a blog többi üzenetéhez. Fontos, hogy az elutasítottság, elvetettség vagy alkalmatlanság érzése ne vezessen olyan vizekre, ami több kárt okoz, mint amennyi látszatmegoldást nyújt.
Ehhez segítségül hadd mondjak el neked egy pár dolgot, amire én rájöttem a sok agyalás közben a szingli évek során. Remélem, vigasztaló lesz neked is.
Nem vagy értéktelenebb attól, mert nem vagy házas.
Keresztény hívőként az identitásom alapját az határozza meg, hogy Isten annyira szeretett engem, hogy a Fiát adta oda értem. A János 3:16-ban sehol sem szerepel a kitétel, hogy Isten szeretete függne a családi állapotunktól. Jézus szeretett téged, és meghalt a bűneidért, mert veled akarja tölteni az örökkévalóságot. Veled. Azzal, aki vagy. Jó, egy upgradelt verzióval, ami a létező legjobb te vagy. 🙂
A házasságról nagyon sok tanítás van minden keresztény közösségben, szerintem arányaiban több, mint az egyedülállóság témájáról. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennél teljes értékű tagja a gyülekezetednek. Biztos ismered Pál apostol érvelését (1Kor 7-ben), hogy mennyivel értékesebb tud lenni közösségi szempontból, ha valaki tud Isten munkájára jobban koncentrálni (imával, böjttel, jótékonysággal és szolgálattal).
De attól, hogy jófej vagy és nem dörgölöd ezt mindig a már házasok fejéhez, attól még Isten beszéde szerint ez az igazság. 😉
Nem azért nem vagy házas, mert nem érdemled meg.
Nagyon sokáig azt hittem, amiatt olyan hosszú az egyedülállóság időszaka az életemben, mert vannak foltok a múltamban. Nem vagyok elég szent, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég érett, nem vagyok elég.
Aztán megpróbáltam elővenni a logikámat. És rájöttem, hogy a szentségnek, szépségnek és érettségnek semmi köze ahhoz, hogy ki házasodik meg, és ki nem. Ha ez nem így lenne, akkor minden házas tökéletesen szent lenne, bűn és probléma nélküli házasélettel. Ezt pedig senki sem állítja. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül van ennyi szó a prédikációkban a házasságról.
Akkor hát valahol ez nem jó gondolatmenet, ugye?
Amikor megbánjuk a bűneinket és megtérünk belőle, akkor Jézus Krisztus vére megtisztít és megszentel bennünket. Ez akkor is igaz, ha azok a bizonyos foltok szexuális területen keletkeztek. Nem tudnám megszámolni, hány olyan boldog házasságról tudok, ahol a feleknek a múltjában voltak szexuális bűnök. Ne hidd el, hogy te egy „sérült áru” vagy, aki alkalmatlan a házasságra.
Egy korábbi írásom kapcsán több olvasó is írt nekem arról, hogy de mi van akkor, ha ő már nem tud szűzen házasodni, mert voltak kapcsolatai a világban? Szeretném, ha tudnád, az Úr ebből is megtisztít és megszentel. És hidd el, sok olyan fiatal van, akinek az is érték, hogy pontosan tudod, mit hagytál magad mögött, hogy tudod, hogy nem boldogít az, ami a világban van, és ilyen tapasztalattal választasz társat, akivel Isten akaratának megfelelően örök hűségben akarsz élni.
Nem akarok hazudni. Biztos sokan vannak, akiknek szempont, hogy szűz férjük/feleségük legyen. De nem mindenki így gondolkodik. Keress olyan embereket, akik picit előrébb tartanak már az igazságosság és az irgalmasság közötti egyensúlyozásban.
A házasok nem boldogabbak, mint az egyedülállók.
Erről már sokat írtam a blogon. A házasság nem boldogít.
Ami igaz, hogy könnyebb a kettőnek együtt, mint az egynek. A hívő úton való járásban hatalmas segítség egy hívő társ. És sok öröm forrása. Nagyon támogatom a házasságot. És kívánom, hogy az Úrban mindenki meg találja a társát.
De…
A. Házasság. Nem. Tesz. Boldoggá.
Ha a házastársadtól várod, hogy minden szükségedet betöltse, csalódni fogsz. Nem lesz rá képes, bármennyire is szeret. A boldogság forrása számodra (és számomra is) tökéletesen és teljesen a Názáreti Jézus Krisztusban fog majd beteljesedni a Mennyben. Addig a földön a boldogság keresése az ember fő célja. És ebben szuper nagy segítség, ha van egy klassz házastársad.
De nem feltétel. Nem feltétele a boldogságodnak, hogy férjhez menj, feleséged legyen.
Keresd meg, hogyan tudsz egyre boldogabb lenni az életben és találd meg az egyedülállóság időszakának is azokat a pontjait, amiben tudsz boldog lenni. Amennyire tudsz, élj teljes életet.
Szóval, ha szomorú vagy, hogy idén egyedül leszel Valentin napon, megértelek. És nem baj. Legyél szomorú. És mondd ezt el annak, aki vigasztalást adhat ebben. Meglátod, hogy körül fog venni a kegyelmével és a szeretetével, és ha ez egy sírós magvetés is lesz, örömmel és nevetéssel fogod learatni, hogy a világ legnagyszerűbb személyével lehetsz örökké megmaradó szeretetkapcsolatban. A názáreti Jézus Krisztussal. Valentin napkor is.
Ja és persze imádkozzunk. Imádkozzunk azért, hogy minden egyedülálló megtalálja a társát az Úrban és addig is egyre jobb és jobb emberek lehessünk mindnyájan. Házasok és egyedülállók egyaránt. Imádkozzunk, hogy eljöjjön az áttörés.
Szeretettel,
arrivera
U.I. Írtam egy posztot a várakozásról, hogy miért kell még mindig várnunk arra, amit Isten meggért. Itt meg van egy bejegyzés a már párkapcsolatban élőknek, hogyan tudják segíteni az egyedülálló barátaikat, szeretteiket. Érdemes elolvasni. 😉
