Az egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy tudd, nem vagy egyedül. Sok lány küzd önkielégítéssel, pornográfiával és a szabadság igenis lehetséges. Szeretnék megosztani veled ilyen történeteket, hogy ez is bátorítson téged. Az első történet Crystalé.
10 éves koromban találtam rá véletlenül a bátyám pornógyűjteményére a fürdőszobában. A szüleimmel soha nem beszéltünk a szexualitásról, különösen arról nem, hogy mit tegyek, ha pornóval találkozom. Elsőre nagyon vegyes érzéseim és gondolataim voltak a véletlenül ott hagyott pornó láttán.
Egyfelől nagy kíváncsiságot éreztem és vonzott a dolog. Másfelől azonnal megcsapott a szégyen. Tudtam, hogy nem lenne szabad ezt néznem. Végül a kíváncsiság felülkerekedett a szégyenen. Ennek eredményeként minden nap visszamentem és néztem. Egyszer csak nem volt többet ott. Nem tudtam mihez kezdjek, de mindenképp meg akartam újra találni. Akkor már majdnem egy éve naponta néztem ezeket a magazinokat, ami váratlanul véget ért.
Nyilvánvaló, hogy rászoktam, de akkor még nem tudtam, mennyire erőssé vált ez a függőség. Elkezdtem valami helyettesítő eszközt keresni, ami megadja ugyanazt az élményt, mint a magazinok. Rászálltam apám filmgyűjteményére, meggyőztem a bátyáimat, hogy árulják el a szülő zár kódját a tévénken (ők nem tudták, hogy a pornó miatt kellett) és végül elkezdtem online pornót nézni. Bár a szüleim jelszóval és szűrőkkel korlátozták az internetet, ezeket könnyedén megkerültem.
A pornó mindent felemésztett
Az életem minden területére kihatott, érzelmileg, szellemileg és a kapcsolataimra is. Nem csak pornót néztem rendszeresen, de egyéb olyan szexuális cselekedetekbe is belementem, mint online csetelések, szexvonalak felhívása és a kényszeres önkielégítés. Olyan is volt, hogy az iskolában, vagy a gyülekezet irodájában néztem pornót.
15 évesen szembesültem a függőségem súlyosságával, amikor életemben először jelentkezem egy keresztény nyári táborba. Rettegtem, mert tudtam, hogy mivel nem otthon leszek, ott majd nem tudom folytatni a szexuális szokásaimat. Nagyon sok erőfeszítésembe került, hogy végül elmenjek. Az volt a döntő, hogy nem tudtam volna megmagyarázni a szüleimnek, miért nem akarok menni.
Ekkor döbbentem rá, hogy függőségben élek. Igen, öt évbe telt, míg rájöttem, hogy van egy problémám. De attól, hogy ezt felismertem, még nem tudtam, hogyan fog ez megoldódni.
Az identitásom teljesen ráépült a pornóra: „egy keresztény lány vagyok, aki pornót néz”. Soha nem hallottam más lányról, aki ugyanebben a cipőben járt volna. Meg voltam róla győződve, hogy én vagyok az egyetlen. Azt hittem, hogy valami baj van velem, és ha valakinek elárulnám, akkor úgy néznének rám, mintha kinőtt volna még egy fejem.
Egy gyakorló keresztény voltam, aki titkos életet élt. Egyfelől én voltam a „jókeresztény” lány, aki nyilvánosan mindig jó dolgokat csinált, másfelől belegabalyodtam a szexuális bűnökbe. Kétségbeesetten abba akartam hagyni, de nem tudtam, hová fordulhatnék. Elakadtam.
A helyreállásom egy Segítő kapcsolaton keresztül kezdődött
19 éves koromban egy lány barátom megosztotta velem a saját bizonyságát, amiben szóba került a saját pornófogyasztása. Az ő őszintesége segített abban, hogy én is nyíltan megvalljam a bűneimet. Elhatároztuk, hogy egymás segítői leszünk. Éveken át volt a szövetségesem.
Nekem a helyreálláshoz nem csak erre volt szükségem, hanem egy tanácsadó támogatására és arra, hogy átadjam az életemet Isten kegyelmének. A függőségből való helyreállás nem csak a viselkedésben megnyilvánuló formát (pornónézést, önkielégítést) célozza meg. Az igazi helyreálláshoz szükség van arra, hogy az elmével, a testtel és az érzelmekkel is foglalkozzunk. Ugyanis nagyon sokszor az ilyen jellegű függőségek csak a tünetei valami sokkal súlyosabb problémának.
Nekem ez a probléma a családi hátteremből eredt. Kislányként nagyon vágytam az édesapám szeretetére, amit sajnos nem kaptam meg. Nem álltunk közel egymáshoz, mivel olyan munkája volt, ami miatt szinte sosem volt otthon. Nem éreztem, hogy kötődés alakult volna ki közöttünk. Sajnos a pornográfia vált a közelség, a szeretetkapcsolat és az apa-lánya kötődés helyettesítőjévé, amire nagyon vágytam gyerekként, de nem kaptam meg.
Lehet, hogy ismerősnek hangzik a történetem és elemeiben hasonlít a tiédhez. Akármilyen terhet is hordozol ma, a szabadság akkor kezdődik, amikor megéljük a Jézus Krisztus által megszerzett megváltásunkat. Add át magad Istennek. Valld meg a bűneidet valaki előtt. Légy számonkérhető. Vállald a felelősséget. Oszd meg a történetedet mással.
Crystal Renaud Day
Crystal története eredetileg itt jelent meg angolul, és a blogját pedig itt találod. Ma már keresztény tanácsadóként igyekszik segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint ő egykor.
Ha neked is van sikersztorid, küldd el nekem, akár név nélkül, szívesen kiteszem.
„Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság.” (Pld 14:25)
