Sok keresztény fiatalt szigorúan fogtak a szülei. Mind hallottunk rémtörténeteket kemény apákról, kérlelhetetlen anyákról. Ők nem direkt voltak „gonoszok”. Vagy túl jól akarták csinálni a gyereknevelést, vagy ők maguk is a saját múltjuk sebeivel küzdöttek. De előfordulhat, hogy ez áll egy fiatal kényszeres cselekvésének a hátterében. Akár pornófogyasztás, önkielégítés, alkohol, önvagdosás vagy étkezési zavar, amivel most még küzdesz, vizsgáld meg, hogy milyen családban nőttél fel, és ez hogyan hat rád ma. Ahogy a sorozat bevezetőjében említettem, néha a szabadság elnyeréséhez szükség van annak átgondolására is, honnan jöttünk.
Külön színnel jelöltem azokat a bekezdéseket, amik triggerelőek lehetnek, mert olyan konkrét szexuális fantáziákat tartalmaznak, amelyek egyesekben vágykeltőek lehetnek. Igyekeztem a lehető legártalmatlanabbul fogalmazni, de vigyázz magadra. Ha nem neked való, ugord ezeket át.
Kemény apák, szigorú anyák
Betti keresztény családba született, kiskorától kezdve nagyon szigorúan nevelte az apja. Mindenre volt szabály, és ha valamelyiket csak véletlenül is megszegte, már azért is verést kapott. Akár lebukott, akár önként vallotta volna be, mi történt, nem számított.
Apja úgy tartotta, hogy, azoknak a szülőknek a gyerekei, akiket nem nevelnek meg „rendesen”, lázadók lesznek. Ezért minden alkalmat megragadott arra, hogy a tízparancsolatot idézve megtanítsa Bettinek, mi lesz a sorsa az engedetlen gyerekeknek. (=> Nem lesznek hosszú életűek). Emiatt Betti úgy gondolta, a Biblia Istene egy kegyetlen isten, akitől nem sok jóra lehet számítani.
A kislány gyorsan megtanulta, hogy a büntetés megúszásához csak arra van szükség, hogy ne bukjon le. Amikor kamaszként egy nála idősebb lány pornót mutatott neki, rögtön érezte, hogy valami nem stimmel. De mivel félt attól, hogy a szülei nagyon megbüntetik, ha kiderül mit látott, ezért nem szólt senkinek. Ezzel kezdetét vette a pornófüggőség, a szégyen miatt ráadásul sokáig hánytatta is magát.
A szülői nevelésnek többféle stílusa van. Sokan azt hiszik, hogy csak a liberális (engedékeny) keresztény szülők gyerekeiből lesznek a lázadó fiatalok. Érdekes volt arról olvasnom, hogy a tekintélyelvű (autokrata) nevelési stílus mennyi kárt tud okozni, különösen, ha a szexuális területet nézzük. (Bár ez ugyanúgy igaz bármilyen más függőségre is.)
Jay Stringer hivatkozik könyvében a függőségekről szóló kutatásra, miszerint akik valamilyen szexuális természetű függőséggel küzdenek, 77%-uk jön olyan családból, ahol nagyon merevek voltak a családi viszonyok (legalább az egyik szülő nagyon szigorú volt) és 87%-uk olyan családból, ahol a szülők érzelmileg távolságtartóak voltak.
Ez nagyon nagy arány. Ebben a posztban az előbbivel fogok kicsit mélyebben foglalkozni. De mielőtt belekezdenék, leszögezném, hogy fegyelmezésre, szabályok felállítására abszolút szükség van a gyereknevelés során. Most arról az esetről lesz szó, amikor ebben egy erős túlzás van, és emiatt rossz gyümölcsök jelennek meg. Azért fontos erről beszélni, hogy elindulhasson a gyógyulás az így felnőtt emberek életében is.
Milyen egy túl szigorú szülő?
Egy tekintélyelvű családban az a jellemző, hogy rengeteg szabály van, ami az élet minden terére elhat. Az autokrata szülő vasököllel irányítja a családot. Feltétel nélküli engedelmességet vár el, de rá viszont kevéssé vagy egyáltalán nem jellemző, hogy bárkinek is engedelmeskedne. A prédikációkból és igehirdetésekből is csak azt az üzenetet hallja meg, amin a többi családtagnak kell változtatnia.
Dogmatikus döntések születnek, nem lehet kérdezni, mert az visszabeszélésnek számít (=tiszteletlenség). Ellent mondani pedig már végképp nem lehet, mert az a tekintély ellen való lázadás. Az ilyen szülő nagyon kevés alkalommal engedi meg a gyerekének, hogy döntsön a saját életével kapcsolatban akár kis horderejű, nem létfontosságú kérdésekben.
Minden fekete-fehér, nincsenek árnyalatok, vagy bármilyen szituációs etika (ami egyébként a bibliai lenne). A szabályok nincsenek megmagyarázva, mindenre az a válasz, hogy „mert én azt mondtam”. A szülők büntetéssel (többnyire testi fenyítéssel) érik el, hogy a gyerekük azt csinálja, amit ők akarnak. A gyerekek félelemből fogadnak szót. Eljátsszák, hogy együttműködnek mert folyamatos megfigyelés alatt tartják őket.
Ez rövidtávon működőképes nevelési stratégiának tűnik, mert a fiatalok „jól viselkednek”.
De egy ilyen családban felnövő gyerek sajnos a szabályokat nem védőkerítéseknek látja, amik a védelmét szolgálják, hanem a megszégyenítés eszközének, amire titkolózással vagy lázadással fog reagálni. Sőt, viszonylag hamar szembesül a szülői képmutatással, kettős mércével, amely esetleg kérdéseket vet föl benne a szülő hitelességével kapcsolatban is. Akár a hitben is.
Felnőni ilyen családban
Az ilyen tekintélyelvű nevelésű fiatalból általában kétféle felnőtt válhat:
Lehet belőle egy perfekcionista, megfelelési kényszeres „jógyerek”, akinek mindig a legtöbbet kell kihoznia magából. Azt hiszi, a személyét mindig csak a legutolsó teljesítménye alapján fogják megítélni. PL: nem számít, hogy színkitűnő volt egész félévben, ha véletlenül becsúszik egy négyes, akkor vége a világnak. A perfekcionizmus miatt felnőttként valószínű, hogy alacsony lesz az önértékelése.
Egy ilyen felnőtt jó kockázatfelmérő, ugyanis az alapján tanult meg döntéseket hozni, hogy mi miatt kerülhet bajba és hogyan úszhatja meg. Nagyon nehezen tud megbízni másokban és szinte mindig leplezi az érzelmeit. Nem igazán biztos abban, hogy a szülei szeretik-e, vagy hogy egyáltalán szeretetre méltó-e. Ez gondokat okozhat az emberekkel való kapcsolattartásban.
Egy ilyen ember mindent megtesz, hogy fenntartsa a tökéletesség látszatát magáról és a családjáról, akár a lelke árán is. Sosem merné nyilvánosan kimondani, hogy a szülei valamit elrontottak. Még felnőttként is fél tőlük.
Lehet, hogy depresszióval vagy, pornográfiával küzd, de úgy gondolja, senkinek nem mondhatja el, mert azért túl nagy árat kéne fizetni. Sajnos emiatt nagyobb eséllyel teheti tönkre a saját házasságát is, ha nem gyógyul meg, hiszen míg kívülről nézve alkalmazkodó, szorgalmas és önfeláldozó, de belül szexuális bűnökkel küzd.
A másik oldalon ott van a lázadó „fekete bárány”, aki nem hajlandó kiszolgálni ezt a szülői zsarnokságot, és hátat fordít gyakran nem csak a családnak, hanem sajnos a szülei hitének is. Megkérdőjelezi a legtöbb elvet, ami mentén felnőtt, és úgy érzi az egyetlen megoldás, ha mindent feléget a háta mögött. Büszkén felvállalja a döntését, és tudja honnan jött, és mit nem akar a jövőjében.
Bár elsőre hihetetlennek tűnhet, de a lázadó típusú fiataloknak gyakran könnyebb a helyreállása, mint a „jógyerekeknek”. Lásd a tékozló fiúnak és bátyjának a történetét, amiről itt írtam többet.
Jellemző szexuális fantáziák
Azokra a férfiakra, akik szigorú apa mellett nőttek fel, Jay Stringer kutatása szerint jellemző, hogy többnyire olyan típusú pornográfiát fogyasztanak, melyekben a férfi valamiképpen erősebb a nőnél. Például a nő a fiatalabb, jóval kisebb testalkatú vagy olyan nemzetiségű, amit a pornófogyasztó alázatosabbnak, engedelmesebbnek tart (jellemzően ázsiai).
Ebből Stringer levonta a következtetését, hogy azok a fiúk, akiket az apjuk gyerekként elnyomott, olyan férfivá érnek, akik a másik feletti hatalomra vágynak.
Stringer kutatásában megkérdezett több mint ezer nőt is, és közülük azoknak, akiknek a szexuális fantáziájukban / az általuk fogyasztott pornóban az szerepel, hogy bántják, megerőszakolják, vagy akarata ellenére használják a női résztvevőt, két és félszer nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy az anyjuk nagyon szigorú volt velük gyerekkorukban.
Ez is mutatja, milyen hatással lehetnek a gyerekkori élmények a szexuális fantáziákra.
Merre van a kiút?
Magadra ismertél esetleg? Voltak a gyerekkorodnak olyan jellemzői, amikről fent írtam? Ne ijedj meg. Ez nem azt jelenti, hogy rossz családban nőttél fel. Nem jelenti azt se, hogy selejtes vagy. Azt sem, hogy az életed determinálva arra, hogy te is elszúrd a dolgokat.
Fontos megnézni, hogy a viselkedésed mögött vannak-e olyan sérülések, amiket gyerekként szereztél. Ha vannak, engedd meg Jézusnak, hogy ezeket a sebeket meggyógyítsa. Ő azért jött, hogy a vérével megváltson az apánktól, anyánktól örökölt hiábavaló élettől (1 Péter 1:18-19). És Ő mindezek felett Úr. Nagyobb ezeknél. (Zsid 2:8)
Ne felejtsd el, hogy mi volt Jézus programbeszéde, amit felolvasott a názáreti zsinagógában:
„Az Úrnak szelleme van rajtam, mert fölkent engem az Úr, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, a bilincsbe verteknek a börtön megnyílását.” (Ézs 61:1, SZPA)
Hiszem, hogyha a kényszeres cselekedeteid mögött esetleg ez a dolgok gyökere, akkor amikor elkezdesz ezen a területen gyógyulni/helyreállni, akkor a szexuális bűnöktől való szabadság is egyre nagyobb lesz az életedben.
Ehhez a következő dolgokra lehet szükséged:
Nagyon fontos, hogy helyreálljon az istenképed, hogy Ő nem egy zsarnok diktátor, aki élvezettel hatalmaskodik feletted. Tehát nem hasonlít a tekintélyelvű, szigorú szülődre. Tanulmányozd a Bibliát, ehhez az én ajánlott témám az atyaság. Ez egy régies szónak tűnik, de igazából az van mögötte, hogy Isten milyen szülő.
Ehhez néhány ajánlott rész: Ef 6:4, Péld 22:6, 5Móz 30:14-15, 19-20; Mal 4:5-6; Gal 4:1-7; Jer 31:33; Ef 4:13-15; Róm 8:14-17. Ézs 63:15-16, 64:7; Zsolt 103:13; Péld 3:12; Péld 8:22-23, 29-31; Jn 1: 12-13; 18; Mt 11:27; Jn 3:35; Zsolt 40:8-9. A teljes János 17 fejezet meg az első levele.
Beszélgess azokkal a barátaiddal, akiket hiteles kereszténynek tartasz, hogy ők milyennek látják Istent. Olvass erről a témáról keresztény könyveket/ cikkeket.
Sokszor a tekintélyelvű családban felnőtt emberek mérgesek a szüleikre, a képmutatásuk, szeretetlenségük vagy a zsarnokságuk miatt. A pornó azért is vonzó sokaknak, mert a fogyasztásával „büntetlenül” ki lehet élni az ember dühét. Lehet, hogy a valóságban tehetetlennek érzed magad, de az Interneten azt csinálhatsz, amit csak akarsz.
Különösen érdemes ezt átgondolni, ha olyan típusú pornót nézel, amiben a résztvevők bántják/megalázzák a másikat. Van olyan is, hogy egy nő azért néz homoszexuális pornót, mert van olyan férfi az életében, akire haragszik, vagy akinek ki van szolgáltatva, és ezt úgy „dolgozza fel” tudat alatt, hogy a homoszexuális pornóban az őt bántó férfinemet „büntetik”.
Itt írtam még arról, mit csinálj, ha rájössz, igazából mérges vagy.
Ahhoz, hogy szabad legyél, fontos megváltoztatnod az életmódodat is, de jó, ha azt is tudatosítod, hogy a nem kívánt szexuális cselekedetek az életedben lehet, hogy igazából a dühödet fejezik ki. A dühödet azért, mert egy diszfunkcionális családban nőttél fel.
A szabadsághoz fontos lesz tehát a megbocsátás és a helyreállás. Erről itt írtam, hogyan tudsz ezen az úton elindulni:
A megbocsátás az, hogy nem hagyod, hogy az a másik személy a benned rekedt harag és keserűség által tovább uralkodjon rajtad.
Ha nem érted, mit kell a múlton rágódni annyit, itt tudod elolvasni az EREDET sorozat bevezetőjét és a további részeket is ide teszem majd fel.
A poszt megírásához felhasználtam Jay Stringer Unwanted című könyvének 3. fejezetét, valamint egy pár cikket, például ezt és ezt. Ja és Bettinek természetesen nem ez az igazi neve.
