Close
Mikor leszek már végre boldog?

Mikor leszek már végre boldog?

Szeretem az amerikai alkotmányban, hogy kimondja, az embernek elidegeníthetetlen joga van a boldogság kereséséhez, amit én az életem céljaként definiáltam. Az életem célja, hogy keresem, hogyan lehetek boldog. Mert szeretnék az lenni. De hogyan tudjuk a boldogságot elérni?

Sokszor leegyszerűsítjük, hogy mi az, ami boldoggá tesz minket, vannak célok az életben, amiről elhisszük, hogyha elérjük őket, akkor majd végre boldogok leszünk.

Téged szerinted mi tenne igazán boldoggá?

  • a jó tanulmányi eredmények?
  • egy sikeres karrier?
  • a szépség (ha lefogynál/ha építhetnél magadra x kiló izmot)?
  • az anyagi jólét?
  • a hírnév?
  • márkás ruhák, tárgyak?
  • menő kocsi(k)?
  • nagy ház?
  • hatalom, befolyás?
  • életed szerelmének megtalálása?
  • család, gyerekek majd unokák?
  • finom ételek, nagy utazások?
  • jó barátok?
  • fizikai és mentális egészség neked és szeretteidnek?
  • szabadság káros szokásoktól/függőségektől?
  • béke és biztonság az országodban?
  • vagy valami más…?

Ezek nagyon fontos és jó dolgok. Ha jól sejtem, van még a listán olyan, ami neked nincs meg… De gondolkodj el, ha ez mind pipa lenne, akkor biztosan boldog lennél?

Tudod, minél többet ér el ezekből az ember, annál jobban ráébred, hogy igazából nem ezek tesznek boldoggá. Van olyan afrikai bennszülött, aki boldogabb, mint a leghíresebb, leggazdagabb, legszebb ember a földön.

Arról nem beszélve, hogy bár a legtöbbért van, amit megtehetsz, hogy elérd, de lényegében rajtad kívül álló dolgoktól is függ, más embereken is múlik. Mi van, ha van ezek között olyan, amit egész életedben nem tudsz elérni? Akkor boldogtalan életet kell élned?

Szerintem nem.

Viszont ha nem gondolkodsz, csak éled az életed, hozod a döntéseket autopilóta üzemmódban, hogy szépen sorjában kipipálhasd a listádról a dolgokat, mert mások is „így szokták”, akkor úgy fogod érezni, hogy valaki más életét éled, nem a magadét. Hiába érsz el egyet a listádról, egy rövid ideig örömöt fog okozni, de tartósan nem fog boldogítani.

Az igazi boldogság szerintem abból fakad, hogy tudod, mi az igazán fontos az életben számodra. Nem másnak. Neked. Milyen értékrend szerint gondolkodsz? Mik azok az irányelvek, amik szerint dönteni akarsz és így akarod formálni a jövődet?

Ha ez megvan, akkor már az boldoggá fog tenni, ha egy apró lépést tudsz ma haladni a célod felé. Reménységet fog adni, hogy van értelme az életednek. Ez a boldogság kulcsa, hogy haladsz előre. Sokszor írtam már, ez nem egy pillanat, hanem egy folyamat.

Emlékszel még kémia óráról a lakmuszpapírra, ami megmutatta, hogy egy folyadék savas, lúgos, vagy semleges? Mielőtt megcsinálsz valamit, előtte kérdezd meg magadtól: ez a dolog közelebb visz ahhoz a személyhez, akivé válni akarok?

Ez lesz a te lakmuszpapírod, hogy a hétköznapokban meg tudd állapítani valamiről, hogy jó vagy rossz, előre visz, vagy hátráltat. És szívből kívánom, legyél boldog. Amennyire csak lehet ezen a földön.

Az én boldogságom

Keresztény hívő emberként én hiszem, hogy az igazi, teljes boldogság a földi valóságból kiszakadva, az örökkévalóságban vár rám, majd annak a személynek a társaságában, aki teremtett engem és aki már születésem előtt szeretett. De ha már most úgy élek a földön, hogy ez lebeg a szemem előtt, keresem Isten akaratát az életemre vonatkozóan, és figyelek a hangjára, hogy mit szeretne, mit csináljak, akkor leszek önazonos, és amennyire csak itt lehet, boldog. Függetlenül a körülményektől és mások viselkedésétől.