Egy téma, amivel kapcsolatban mostanában sokat gondolkodtam személyes érintettség miatt. Ebben az állapotban néha nagyon nehéz nem visszamenekülni a régi, rossz védekező mechanizmusokba. Egy Insta-poszt jött velem szembe, ami nagyon sokat segített, és gondoltam megosztom veletek, mert nekem sokat jelentett.
Érdekes ez a blogírás, már többen kérdeztétek, hogyan szoktam témát választani annyi rengeteg lehetőség közül. Ami írást végül ti olvashattok, az legtöbbször úgy születik, hogy szembejön velem egy téma és addig „nem ereszt”, amíg meg nem írom az Arrivera blogra. Aztán miközben anyagot gyűjtök hozzá, megírom magát a posztot és kiteszem, én magam is rendkívül szoktam élvezni, hogy adott téma az én életemben is mennyit segít a szabadság útján való járásban. (Nem véletlenül ajánlott a függőség elleni küzdelemben egy jó hobbi választása.)
Ez a poszt viszont most más. A közelmúltban a saját személyes életemben kellett szembenéznem egy olyan szintű elutasítással, ami az egész lelkemet megrendítette. Fontos volt kikutatni, hogyan tudom ezt valahogyan jól feldolgozni.
Amikor Dr. Caroline Leaf kitett Instára egy posztot erről, és megkérdezte, hogy ki hogyan dolgozza fel az elutasítást, a kommentekben rengeteg érdekes és építő jellegű hozzászólást olvastam. Azonnal lecsaptam rá, hogy én ezeket szépen kiírom magamnak és ezekkel is emlékeztetem magamat arra, hogy „nincs mindennek vége”.
Közben eszembe jutott, hogy talán köztetek is van olyan, aki most valamilyen elutasítással küzd. Ezért ez most nektek szól. Remélem nektek is segít annyit, amennyit nekem.
Az elutasítás veszélye
Mivel az elutasítás az ember személyiségének a legmélyét érinti, belepiszkál az identitásba, elbizonytalanít abban, hogy kik is vagyunk igazából, ezért ilyenkor bekapcsolhatnak a berögzült rossz válaszreakcióink és minden afelé kényszerít, hogy olyan pótcselekvésekbe meneküljünk, amikbe már nem akarunk.
Ilyenkor az embernek dönteni kell, hogy visszamenekül-e a pornóba, önkielégítésbe, tinderezésbe, zabálásba, önhánytatásba, falcolásba, drogba, alkoholba, stb. És amikor az ember csak arra koncentrál, hogy „valakinek nem kellettem”, „nem vagyok elég jó”, akkor nagyon nehéz ezekre a kényszeres cselekvésekre nemet mondani.
Gombold újra!
A pszichológia használja azt a fogalmat, hogy „újrakeretezés”, ami nagyon sokat segíthet egy ilyen helyzetben. Mondok példát arra, hogy ez mit is jelent. Például te meg vagy győződve arról, hogy amikor nem kaptad meg az állást, a randira hívott lány nemet mondott, a szóbeli vizsgán megszívatott a tanár, zaklatnak a suliban, valamilyen projektre nem téged választottak vagy egy pozícióra nem tartanak alkalmasnak, az mind nagybetűvel azt hirdeti, hogy TE NEM VAGY ELÉG.
Az újrakeretezés során feltesszük a kérdést, hogy „Biztos, hogy valóban erről szólt a dolog?” Mi van, hogyha ennél jóval árnyaltabb, összetettebb az élet, és rengeteg más összetevője is van annak, ami történt?
És akkor most olvasd el, mit írt Dr. Leaf, aki egy keresztény idegtudománnyal, mentális egészséggel foglalkozó szakember. Ez volt az a poszt, ami szembe jött velem:
„Az elutasítás annak a jele, hogy bátor voltál. Legyél büszke magadra, hogy bevállaltad, hogy felvállalod magadat és kilépsz. Úgy is megtetted ezt, hogy nem tudhattad, mi lesz a végkimenetele a dolognak.”
Dr. Caroline Leaf
Következzen néhány olyan gondolat a kommentek közül, amik nagyon érdekes szempontokat dobnak be. Gondolkodj rajtuk, vizsgáld meg, hogy egyetértesz-e velük, vonatkozik-e a te élethelyzetedre. Vicces ezt most leírni, de azért megteszem. Figyelj oda, hogy ez nem a Szentírás! Gyűjtsd ki belőle azt, ami a tiéd, és dobd ki, ami nem az.
Ha segítségül hívod ehhez a folyamathoz imában Istent, akkor szerintem nem is fogsz nagyon mellélőni. Mondd el neki, mi fáj. Mondd el neki, hogy szükséged van rá és kérd meg, hogy segítsen feldolgozni, ami történt.
Ha úgy gondolod, akár ki is írhatod innen, ami tetszik és mellé a saját gondolataidat.
Mit segít akkor, ha elutasítanak?
gulievaarzu: Sokszor utasítottak már el. Nagyon fájt, és úgy éreztem, összetört a szívem. Aztán emlékeztettem magam, hogyan utasították el Jézust. Ez sokat tanított az elutasítás természetéről. Nem azért történik, mert rossz vagyok, vagy nem elég. Hanem azért, mert az emberek hoznak egy döntést arról, ahogy engem látni akarnak. Ez nem rajtam múlik. Rajtuk. És miközben keresztülmentem az elutasításon, az rámutatott arra, hogy ki is vagyok én. Miben van az értékem, milyen a személyiségem, és hogy a tökéletlenségeim is mind én vagyok. Az értékemet az határozza meg, hogyan viszonyulnak hozzám a szeretteim és mit állít rólam a Biblia. Ha tudod az igazságot, akkor már senki nem győzhet meg a hazugságról.
Úgy gondolom, hogy ha elutasítás ér minket, az egy nagyszerű lehetőség arra, hogy erőt vegyünk annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy „Ki vagyok én?”
mobettajo: Amikor elutasítanak, akkor nagyon nehéz átlátni az egész helyzetet. De az elutasítás nem az értéktelenségünket tükrözi. Egyszer TD Jakes mondta: „Lesznek emberek, akik otthagynak minket. Ne akard a sorsod mindenáron olyan emberekhez kötni, akik hátat fordítottak neked.”
beautywithin1972: Az elutasítás sokszor védelem azokkal a dolgokkal szemben, amikre abban a pillanatban vágysz. Isten lát olyan dolgokat, amiket mi nem. Nem akarom túlspiritualizálni, de mivel ő SZERET minket, beleenged minket az elutasítás fájdalmába. Nem azért, hogy bántson minket, hanem hogy MEGVÉDJEN, és sokszor pont azért, hogy MEGGYÓGYÍTSON.
Carolion: Én nem vagyok felelős a másik ember irányomba tanúsított viselkedéséért. Az identitásom az egyik kulcskérdés ebben. Amikor én rájöttem, hogy ki szeretett és fogadott el minden hibám ellenére, minden megváltozott. Az emberek elutasíthatnak, de Jézus nem utasít el. És Ő a Királyok Királya. Ennél nagyobb elfogadásban nem is részesülhetnék.
Carolyn: Kezdek rájönni, hogy amikor valaki elutasít, az azért van, mert a másiknak a korábbi traumáját triggerelte valami olyasmi, amire nincs ráhatásom. Ezért igyekszem nem személyesnek venni. De persze ez sokszor nem könnyű.
Michelle: Amikor egy ember elutasít minket, az sokszor az ő védekezési mechanizmusa. Többször volt, hogy valaki felé nyitottam és nem pozitívan reagált, és később kiderült, az volt az oka, hogy éppen egy nagy küzdelmen ment keresztül. És van, amikor egyébként ezt ő észre sem veszi.
Keny: Az elutasítás lehet egy eszköz Isten kezében arra, hogy megvédjen minket olyan emberektől, akik amúgy károkat okoznának az életünkben. Lehet, hogy soha nem fogjuk megérteni Isten tervét, de azt tudjuk, hogy az „Isten szeretőknek MINDEN a javára válik”.
Imj44 Emlékeztetem magamat, hogy Jézust a saját népe utasította el, a saját családja. Mi is minden nap elutasítjuk az Alkotónkat, amikor bűnt követünk el. Amikor arra gondolok, hogy ezt Ő elszenvedte, azt segít feldolgozni ennek a világnak a kisebb elutasításait. Isten elfogad engem. Ez az, ami végső soron számít.
carolinelaidlaw: Néhány napja el kellett menjek egy lánybúcsúra és tudtam, hogy nagyon kellemetlen lesz, mert folyamatos elutasításban lesz részem. Igyekeztem emlékeztetni magamat, hogy az én személyemnek az értéke nem azokon az embereken múlik. Ez nagyon sokat segített.
becabbotstyle: Amikor bátran kilépek, de mégis elutasítanak, az segít nekem információt szerezni, hogy milyen személyek állnak mellettem, és kit kell magam mögött hagyni. Nagyon nagy kihívás ilyen kockázatokat vállalni, de cserébe ez a folyamat kiszelektálja, hogy az igazán minőségi kapcsolatok maradjanak meg az életünkben.
Chelsea: Az elutasítás lehet egy eszköz Isten kezében, hogy megőrizzen bizonyos helyzetektől és kapcsolatoktól. Engem is utasítottak már el emberek, és később rájöttem, hogy nem lett volna túl egészséges, ha az életem részévé váltak volna. Amikor az álommelómat nem kaptam meg, ráébredtem, hogy nem Isten időzítése szerint volt. Ez oda vezetett, hogy elmélyült a kapcsolatom Vele és tovább dolgozhattam az életemnek azon területein, amik még erősítésre szorultak. Egyik barátom mondta nemrég, hogy fel kell vennünk egy szemellenzőt, és nem balra meg jobbra bámészkodni, mert Isten elképesztő dolgokat készített el számunkra, ha egyenesen csak rá fókuszálunk és arra, amit ő mára, holnapra és holnaputánra tervezett nekünk.
Sok elutasítással kell szembenéznünk a várakozás időszakában, mielőtt megláthatjuk azt a megígért dolgot, amire a hitünk irányul.
tjhalfpint: Ilyenkor mélyeket lélegzem, felveszem a kapcsolatot a szeretteimmel, megengedem magamnak, hogy szomorú legyek, megpróbálok mozogni ahelyett, hogy lemerevednék és a legfontosabb: elmondom magamnak, hogy bátor voltam, amiért vállaltam a sebezhetőséget.
Carla: Az emberi kapcsolatok segítenek ilyenkor. Mert ha némák maradunk, az teret ad a félreértéseknek.
kimrapach: A „nem”-et úgy fogom fel, hogy „még nem”. És igyekszem betölteni az elhívásomat.
Kristen: Úgy állok az elutasításhoz, hogy nem mindenki való nekem és én sem vagyok való mindenkinek. És ez teljesen oké. Az a fontos, hogy önmagam legyek és akkor azok az emberek, akik az „enyéim” (személyes & romantikus & munkahelyi kapcsolatok) természetesen fognak bevonódni az életembe és én az övékbe. Ez a gondolkodás lehetővé teszi, hogy megőrizzem a belső békességemet és bízzak Istenben, mert Ő tudja, mi a legjobb nekem.
Remélem segítettek ezek a gondolatok. Ha végigböngésznéd angolul, akkor itt az eredeti FB poszt, itt meg az Insta poszt.
Ha olvasnál többet arról, hogy én hogyan harcolok ezen a területen, ezeket az írásaimat ajánlom:
Elutasítottság: amikor félsz, hogy nem vagy elég
Nem az vagyok, akinek mások tartanak – az Imposztor-szindróma -> Így Erősítsd az identitásodat!
