Teljesen szabadon – Sikerülni fog!
Mi különbözteti meg az álszabadságot az igazi szabadságtól – kérdezte egy kedves olvasóm. Hogyan tudod kiszakítani magadat az elesés-helyreállás folytonosan ismétlődő köréből? Az erre adott válaszomat teszem most közzé az ő engedélyével.
Habár a blogon most kicsit kevesebb új tartalom született, a Postaládába rendszeresen kapok tőletek kérdéseket. A kérdezők engedélyével ezekből megosztok egy párat, mert szerintem ezek elég univerzális témák.
Az egyik ilyen kérdés arra irányult, hogy milyen gyakran kell találkozni a Segítővel, mikor jár az ember tényleg világosságban. Az erre írt válaszomat olvashatjátok most.
Egy gyakorlati segítség, hogyha úgy érzed elakadtál, és nem tudod, hogyan tovább.
A gyerekkorunk nagyon meghatározza azt, hogyan fejlődik ki a személyiségünk. Egy gyerek nem lehet az anyjának a „férje”, vagy az apjának a „felesége”. Ha mégis ilyen helyzet állt elő a családodban, akkor lehet ez az oka, hogy bizonyos függőségek vagy kényszeres cselekedetek kialakultak az életedben. Sőt. Ennek a következményei akkor is megmaradhattak, ha már rég elköltöztél otthonról, családot alapítottál, sőt akkor is, ha a szüleid már nem élnek.
Ahhoz, hogy az ember sikeresen távol tudja tartani magát a kényszeres cselekvésekről, szükséges egy tervet készíteni arra vonatkozóan, hogyan dolgozza fel a múltbéli sebeit és hogyan kezelje azokat a dolgokat, amik triggerelnek, azaz felkeltik benne a vágyat és az elcsúszás felé viszik. Ebben a bejegyzésben most arról lesz szó, hogyan tudod felállítani magadnak a menekülési tervet, hogy meg tudjál állni és győztes legyél.
Ha egy ember olyan kényszeres cselekedeteket csinál, amit igazából nem akar, annak nagyon sokszor az áll a hátterében, hogy az egyik szülője valamiért kivonult az életéből. Lehet ennek az oka válás, munkamánia, rossz kommunikáció, téves prioritási sorrend a családban vagy akár az egyik gyereknek a favorizálása.
Az EREDET sorozat arról szól, hogy a teljes szabadság elnyeréséhez szükség van annak az átgondolására is, hogy honnan jöttünk, mit hozunk a múltunkból.
Az ember sokszor csak akkor „ébred fel”, amikor már megcsinálta, amit amúgy nagyon nem akart. Lehet ez pornónézés, önkielégítés vagy hogy már megint ráírtál arra a srácra/lányra, akire nem kellett volna, már megint elkezdtél tinderezni és szextingelni, stb… Ma írok egy pár gyakorlati tippet, hogyan tudsz ellenállni és nem megcsinálni olyan dolgokat, amikről tudod, hogy nem tesznek jót neked.
Sok keresztény fiatalt szigorúan fogtak a szülei. Mind hallottunk rémtörténeteket kemény apákról, kérlelhetetlen anyákról. Előfordulhat, hogy ez áll egy kényszeres cselekvés hátterében.
Legyen pornófogyasztás, önkielégítés, alkohol, önvagdosás vagy étkezési zavar, amivel most még küzdesz, vizsgáld meg, hogy milyen családban nőttél fel, és ez hogyan hat rád ma. Ahogy a sorozat bevezetőjében említettem, néha a szabadság elnyeréséhez szükség van annak átgondolására is, honnan jöttünk.
Gondolkoztál már úgy, hogy „igen, van problémám a pornográfiával és az önkielégítéssel, de én legalább nem fekszem le össze-vissza mindenkivel”? Az ember hajlamos úgy gondolni, hogy keresztényként ez a kisebbik rossz. A mai bejegyzésben arról írok, hol vannak ebben a gondolatmenetben a buktatók.
Egy olyan srác küldött egy írást, aki szinte a kezdetektől olvassa a blogot. Bízom benne, hogy többetek számára bátorítást jelent majd az ő példája, ahogyan ő harcol a szabadságért. Ne felejtsétek el, ha az ember vissza is csúszik, akkor sem szabad feladni. Ha kitartasz, eljön a szabadság.