Nem tudom, te hogy vagy vele, de egy olyan időszakban élünk, hogy a magány óriási erővel tudja leteperni az embert. Biztos, hogy szerepet játszik az időjárás, hogy korán sötétedik és nyilván az a tudat sem segít, hogy este 8 után nem lehet sehova menni. Ahogy ráfordulunk az évvégére, számomra elég nagy kihívás ellenállni annak, hogy a magány teljesen maga alá temessen. Ha nőből van az ember, az érzelmek különösen bonyolulttá tehetik a helyzetet.
Fogalmazd meg magadnak, hogy mit érzel
Lehet, hogy hallottál már a H.A.L.T. modellről (korábban Terry Crews kapcsán említettem), ami arra tanít, hogyha úgy érzed, valami visszahúz a régi rossz szokásaidba (ivás, önvagdosás, flörtölés, szexting vagy éppen pornó, önkielégítés), nézd meg, hogy nem vagy-e éhes (szó szerint, vagy átvitt értelemben – Hungry), mérges (Angry), magányos (Lonely) vagy fáradt (Tired).
Nagyon sokat segít, hogyha már artikulálni tudod, konkrétan mi is a bajod. Ha az ember csak szomorú, depressziós, de igazából nem is tudja, hogy mi a baja, akkor irtó könnyen találja magát még rosszabb helyzetben. Mert ugye az ember lelke ilyenkor kapaszkodókat keres, gyors enyhülést, és nem biztos, hogy „jó” polchoz nyúl az agyunk.
Első lépésként próbáld meg megfogalmazni, mi a bajod. „Egyedül érzem magam.” „Elrontottam valamit.” „Nem vagyok elég jó.” „Mérges vagyok.” „El vagyok keseredve.” Keresd meg, hogy pontosan mit érzel. Nem baj, ha az egy olyan érzés, amit „egy jó keresztény” sose érezne. Én még nem találkoztam olyan kereszténnyel amúgy, aki egyiket se érezte volna még sose. Ja és aki őszinte keresztény. 😅
Azt se feltételezd, hogyha például már házas vagy, akkor te nem is tudsz magányos lenni. Az ember a legjobbfej férj/feleség és egy rakás gyerek mellett is egyedül tudja érezni magát. Ha nincs még párod, akkor az évvége közeledtével még intenzívebben teríthet le a magány.
Lehetsz nagyon fáradt a sok munkától, a különböző stresszforrásoktól, amik érnek. Ezeket (az érzéseket, a stresszt) valamennyire lehet amúgy csökkenteni az ember életében, de teljesen elkerülni nem lehet. Nem tudod megspórolni, hogy megtanuld magadban egészségesen feldolgozni ezeket. Azokat az érzéseket, amiket mondjuk a COVID-19 kivált belőlünk: a stresszt, a magányt, a bizonytalanságot, a félelmet, hogy nem mi irányítjuk az életünket.
Találd meg a gyógymódot
Nem hiszek abban, hogy az „úgy teszek, mintha meg sem történt volna” hozzáállás jó megoldás. A fizikai sebekhez (például egy mély vágáshoz) hasonlóan egy érzelmi sebet is, ha kezeletlenül hagyunk, akkor lehet, hogy sokkal lassabban gyógyul meg, vagy akár el is gennyesedhet. Egy mély vágásnál nem az segít, ha folyamatosan kapkodjuk be a fájdalomcsillapítókat és várjuk, hogy gyógyuljon. Ki kell tisztítani, be kell kötözni és természetesen vigyázni kell, hogy legközelebb ne életlen késsel vágjunk kemény sajtot. (Bárminemű egyezés a valósággal pusztán egy véletlen egybeesés következménye.) 🙄
Béna a párhuzam, de azért egy fontos tanulságot le lehet vonni belőle. Persze fontos odafigyelni, hogyan vágom a sajtot a jövőben (tehát fontosak a cselekedeteim), de fontos az is, hogy meggyógyuljon az ujjam. Emiatt ne ijedj meg, ha a pornográfiától, önkielégítéstől való szabadulás nem történik meg egy szempillantás alatt. Míg tanulod, hogyan kerüld el a csúszós helyzeteket, addig is gyógyul a lelked és tanulod, hogyan tudsz jól reagálni a húzós helyzetekre.
Az én sztorim
Valószínűleg valami óriás megfejtést vársz tőlem, valami csodaszert, egy bogyót, amit beveszel és minden varázsütésre megtisztul, bekötöződik, meggyógyul. Sajnos ilyennel nem szolgálhatok. Viszont el tudom mondani, hogy nekem mi segített olyan helyzetben, amikor a magány akkora erővel ütött arcon, hogy konkrétan csak ültem és meredtem magam elé. Azt gondoltam, az alvás majd megoldja a dolgot, és gyorsan lefeküdtem. Nem aludtam jól. Gázos dolgokat álmodtam. Pont, mint amiről a múlt héten is írtam.
Reggel felkelve csak néztem, hogy ez most mi volt? Egy tipikusan olyan helyzet volt, amit ha hagyok eszkalálódni, akkor tudom, hogy hol kötök ki a nap végére. A laptopom előtt, magamban fohászkodva, hogy menjen el az áram, vagy ne töltsön be az a bizonyos weboldal, de akkor már nem lenne erőm megállni és véget érne az elmúlt időszak szabadsága.
Tudjátok, mi állított meg? Nem hagytam, hogy a bennem lévő beazonosítatlan érzelmek idáig sodorjanak. Mert azon a ponton már emberfeletti erőre lenne szükség a megálláshoz.
Leültem és átgondoltam, hogy pontosan mi a bajom. Mit érzek. És hát félelmet éreztem. Hogy egyedül kell megküzdenem ezzel a helyzettel (épp önkéntes karanténban vagyok). Magányt éreztem. “Miért vagyok egyedül?” Mérget és féltékenységet éreztem. “Mások miért tudnak olyan jól kapcsolatot építeni COVID-19 idején is?”
Nem túl „keresztényi” gondolatok, igaz? De őszinték. És aztán szépen vállalva magamat, a „gázos” kis érzéseimet, megfogalmaztam mindezt a mennyei Atyámnak. Kértem Jézus vérét, hogy tisztítson meg, és azt is, hogy valahogy vigasztaljon meg. Hogy ne érezzem magam ennyire magányosnak.
Tudtad, hogy a Szent Szellemnek az egyik neve, fő tulajdonsága a „Vigasztaló”? Az eredeti görög szó amúgy azt jelenti, hogy Pártfogó. Ezt mondta Jézus a tanítványoknak, amikor elbúcsúzott tőlük:
Én pedig megkérem az Atyát, és Ő ad nektek egy másik Pártfogót, hogy veletek legyen örökké, a valóság Szellemét… Ti ismeritek, mert mellettetek marad, és bennetek lesz. Nem foglak titeket árván hagyni.
Ján. 14:16-18, SZPA
Nem oldódott meg minden problémám. Kívülről a helyzet látszólag ugyanolyan. De a Pártfogóm megvigasztalt. A jelenlétével betöltött és többé nem érzem azt a sürgető vágyakozást, hogy kell a gyors löket, ha csak rövid időre, de legyen valami, ami kielégít.
Nem csúsztam vissza ma a magány és a félelem miatt, mert tartósan érzem a békességet. Ha esetleg ebben újra megrendülök, igyekezni fogok még időben a mennyei orvossághoz nyúlni.
Ezt nem azért írtam le neked, hogy prédikáljak. Vagy dicsekedjek. Csak szerettem volna megosztani veled, hogy
„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebesült lelkeket.”
Zsolt 34:19
Isten nem személyválogató. Ha nekem megadta, neked is megadja, ha kéred. Ha sikerül időben tudatosítani, mi is a probléma, és utána megbeszéled Istennel, csinálj valamit, ami segít a lelkednek is gyógyulni. Én nagyon szépen felöltöztem és kisminkeltem magam (bár nem találkoztam senkivel), felhívtam egy szerettemet, olvastam egy inspiráló életrajzot és megírtam ezt a posztot. Találd meg, neked mi működik. Csak arra figyelj, hogy ne legyen csúszásveszélyes tevékenység. 😏
Ha esetleg úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy már elcsúsztál, ne add fel!
Állj fel és harcolj tovább.
Arrivera – azt jelenti, sikerülni fog. El fog jönni a szabadság.
