A héten részt vettem a SHE Virtual Recovery Summit című online keresztény konferencián, ami kifejezetten olyan nőknek szólt, akiknek szükségük van gyógyulásra valamilyen szexuális területen. Az egyik panelbeszélgetés már az első napon annyira hasznos volt, hogy mindenképpen szerettem volna veletek megosztani. Melissa Haas keresztény pszichológussal készített interjút a rendezvény házigazdája, Crystal Renaud Day. A jegyzeteimnek a fordítását olvashatjátok.
Helyreállás, mint folyamat
Crystal: Mi jellemző azokra a hölgyekre, akik megkeresnek szexuális függőségek miatt?
Melissa: Azok, akik segítséget kérnek, sokszor nagyon haragszanak magukra, és tovább rontják a helyzetüket azzal, ahogy kritizálják önmagukat és bántó szavakkal illetik magukat. Ez nem szolgálja a gyógyulást. Egyfelől van az a törekvésünk, hogy tökéletesen járjunk a hit útján, miközben a személyiségünk másik része a sérülései miatt vigasztalódást keres és kényszeres (kompulzív) cselekedetekbe kergeti magát. Ez meghasonlottságot okoz. Fontos, hogy elismerjük, van két fél bennünk, ami egymás ellen küzd.
Saját tapasztalatból tudom, milyen volt az, amikor abba akartam hagyni az önkielégítést. De közben meg ragaszkodtam is hozzá. Tudtam, hogy ez nem Isten akarata számomra, ő ennél jobbat szeretne nekem. Tudtam, hogy ez kárt okoz nekem, de tisztában voltam azzal is, hogyha elmondanám valakinek, akkor abba kéne hagynom. És akkor mihez kezdek a megküzdési stratégiám nélkül? (Ez egy pszichológiai fogalom. Röviden azt a magatartást jelenti, amivel csökkenteni akarod a stresszt. – arrivera)
Egy kívülállónak könnyű azt mondania egy függőnek, hogy csak hagyd abba. De amikor kapcsolatban vagyunk valamivel, legyen az bármilyen egészségtelen kapcsolat is, meg kell gyászolnunk az elvesztését. Ha szakítok a pornóval, érthető, ha az elhagyása után van valamiféle hiányérzet.
Mit kell tennünk, hogy helyreálljunk?
A legfontosabb, hogy őszintének kell lennünk a küzdelmünkkel kapcsolatban. El kell ismernünk, hogy problémánk van. Az embernek általában két oka van, ami változásra bírja. Az egyik, hogy nem tudja többé elviselni a személyiségében fellépő disszonanciát, diszharmóniát. A másik pedig amikor rájön, hogy a cselekedetének milyen negatív következményei vannak a házasságára, kapcsolataira, személyiségére nézve.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a helyreállás nem egy egyszeri alkalomból áll, hanem egy folyamat.
Mindenképpen csatlakozz be egy szellemi alapokon álló közösségbe. Olyan közösségbe, ahol megértenek. Ahol a személyeddel kapcsolatban megvan az abszolút elfogadás, ugyanakkor a cél, hogy fejlődjél, haladjál előre a gyógyulás és a szabadulás útján.
Ha még nem állunk készen
Mi van azokkal, akik még nem állnak készen a döntésre, a változásra? Milyen úttorlaszok vannak általában előttük?
Beszéltünk arról, mennyire fontos segítséget kérni. A legjellemzőbb akadály a helyreállásban, hogy valaki annyira megsérült a múltbéli kapcsolataiban, hogy képtelen a bizalomra. Elhagyták vagy elhanyagolták. Megrémíti a gondolat, hogy újra meg kéne bíznia valakiben. Nem mer kockáztatni. Az ilyen embereknek szeretném azt üzenni, hogy nem fog mindenki csalódást okozni. Nem fog mindenki elhagyni. Fontos a bizalom helyreállítása ahhoz, hogy az ember segítséget tudjon kérni.
Azután felteszem nekik a következő kérdéseket: Mit gondolsz arról a helyzetről, amiben vagy? Hogy beszélsz magadról? Szereted magadat, vagy folyamatosan vádolod magadat? Beszélnél úgy egy ötéves gyerekkel, ahogy magaddal? Nagyon fontos, hogy dolgozzunk azon, hogy el tudjuk fogadni magunkat esendő (megváltásra szoruló) emberként.
Az önkielégítés ugyanis egy tünet, nem a fő probléma.
Amikor a pácienseim rendkívül negatívak magukkal szemben, megpróbálom ezt megingatni bennük. „Nem lehet, hogy rosszul gondolkozol magadról?”
Szoktam nekik Isten szeretetéről beszélni. Ugyanis Isten egyszer sem kötötte feltételhez a szeretetét. Nem mondta azt, hogy akkor lépek közösségre veled, ha ezt és ezt megteszed (pl. ha abbahagyod az önkielégítést). Ehelyett azt mondta: „Annyira szeretlek, hogy meghalok érted, hogy többé ne kelljen emiatt a bűn dolog miatt aggódnunk. Azt szeretném, ha a velem való viszonyod lenne a szenvedélyed.”
Ahogy az ember egyre jobban megbízik Isten szeretetében, egyre közelebb kerülünk az igazsághoz magunkkal kapcsolatban. És egyre könnyebben állítunk fel védőkorlátokat azokkal a szokásokkal, cselekedetekkel szemben, amik károsak számunkra.
Ha visszacsúsztam, akkor mindennek vége?
Miért van az, hogy az ember egyfajta „mindent vagy semmit” mentalitással áll ehhez a dologhoz? Miért mondjuk azt, hogyha visszacsúsztam, akkor mindennek vége?
Nagyon könnyen megragadhatunk ebben a végletes gondolkodásban. Ha nem vagyunk tökéletesek, akkor nem is próbálkozunk tovább. Hány embertől hallottam: „Ha rossz napom volt, elestem önkielégítésben, akkor ez a nap már el van szúrva, ezért egész este pornót fogok nézni. Majd reggel új napot kezdek.” Borzasztó, hogy ilyenkor az ember őszintén elhiszi, nincs más választása.
Véleményem szerint törvénykezésnek számít az a felfogás, hogy ha nem tudom tökéletesen csinálni, akkor rossz ember vagyok.
Mindeközben nagyon sokszor ezeknek a szexuális függőségeknek mélyről eredő forrása van. Sokszor valamilyen abúzus is történt. Az egyházban talán még gyakrabban az okoz problémát, hogy a fiatalokat érzelmileg elhanyagolják a szüleik. Sok családban az érzelmek kifejezése tabunak számít. Ilyenkor egy fiatal két utat választhat: felvállalja, hogy ő a drámázó a családban, vagy pedig elnyomja az érzéseit, amik aztán valahol visszaütnek (gyakran szexuális jellegű függőségként).
Miért pont szexuális jellegű függőség?
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a legtöbb embert ér valamilyen trauma az életben. Miért van az, hogy ez egyes emberekben szexuális területen alakul függőséggé?
Két olyan terület van az ember életében, ahol mindenkinek küzdenie kell: az étkezés és a szex. Mind a kettő biológiai funkció. Az alkoholnál/dohánynál nyugodtan mondhatod, hogy nem fogsz fogyasztani belőle soha többé, mert a szervezetednek nincs is rá eredendően szüksége. De szexuális lények vagyunk és ennünk is kell.
A helyreállás folyamatában meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk kordában tartani a szexuális étvágyunkat. Ugyanúgy, ahogy az étkezésnél is egyensúlyra törekszünk.
Amikor az ember elélvez, az telepumpálja az agyát endorfinnal, ami rendkívül jó érzés. És van rá mód, hogy ezt úgy tegyük, hogy soha senki ne tudja meg. Az önkielégítés nem csak élvezetes, de a mai kultúrában egyenesen elvárás. Emiatt nagyon könnyű a csapdájába esni.
Sajnos a keresztények nem beszélnek erről. Milyen gyakran ülnek le a gyülekezetben a fiatalokkal, hogy a testi vágyról beszéljenek velük? Amikor egy tinédzser felizgul, az neki egy jófajta érzés. Amikor először történik meg, az semmihez sem fogható, amit addig átélt. De mihez kezdjen vele a fiatal? Mit csináljon, ha felfedezi az önkielégítést? Mit csináljon, ha valaki pornót mutat neki és az agyában elindult folyamatok miatt izgatottá válik? Mit csináljon, ha kísértést érez, hgoy ezt újra és újra átélje?
Sajnos az egyházban nem tanítják meg az embereket, hogyan kell megélni a szexualitást krisztusi módon. Mihez kezdjek a szexualitásommal, amit Istentől kaptam? Hogyan használhatom úgy, hogy az Isten dicsőségére váljon?
Nem lenne szabad, hogy ehhez a területhez akkora szégyen társuljon, hogy nem is beszélünk róla. Az embernek szüksége van segítségre ezen a területen és egyelőre a gyülekezetek nem adják ezt meg a fiataloknak. Tisztelet a kivételnek.
Ha megkérdeznek, azt szoktam tanácsolni a pásztoroknak, hogy keressenek olyan személyeket a közösségükben, akik már sikeresen megharcolták ezt a területet. Ehhez beszélni kell erről a témáról nyilvánosan a pulpitus mögül és imádkozni is kell, hogy az Úr felindítsa az emberekben a segítő szándékot. Rájuk építve lehetne kisebb csoportokat, vagy találkozókat szervezni azokkal, akik még küzdenek. Így az emberek nem éreznék egyedül magukat. A nőknek még nagyobb szükségük van erre, mert az ő küzdelmükről szinte soha nem esik szó a prédikációkban érthető módon, hisz a prédikátorok általában férfiak.
Úton a teljes szabadság felé
Beszéljünk még egy kicsit a helyreállás folyamatáról. Mit kell még róla tudni?
Hát azt, hogy egyedül nem fog menni!!!!!!
A Jakab levélben is olvashatjuk, hogy a bűnbocsánat felülről való, de a gyógyulás gyakran a testvéri kapcsolatból származik. Fontos, hogy megtapasztaljuk az irgalmat és a kegyelmet más embereken keresztül. Ettől helyeződik kontextusba, ebből fogjuk megérteni, hogyan szeret Isten is minket.
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.
Jakab 5:16
Hogyha pedig jelentős trauma is történt az életedben (pl. szexuális bántalmazás), akkor lehet, hogy pszichológusra is szükséged lesz. A traumák feldolgozása nem egyik pillanatról a másikra történik. Legyél türelmes magaddal.
Mi van akkor, ha súlyos trauma miatt valaki pszichológushoz fordulna, aki viszont nem érti a problémát? Ha arra próbál bátorítani, hogy az önkielégítéssel semmi baj nincs, nyugodtan „fedezzem fel” a szexualitásomat?
Keress olyan pszichológust, aki megérti, hogy a keresztény erkölcs számodra fontos érték, ami nélkül nem lehetsz önazonos. Nyugodtan interjúztasd meg az első találkozón. Elég sok pénzt fogsz neki fizetni, jogod van tudni, hogy mit kapsz érte. Lehet neki valami ilyesmit mondani: „Ez az a terület, amin dolgozni szeretnék. Maga tud ebben nekem segíteni? Milyen megközelítést használna?” (Esetleg érdemes utánakérdezni, hogy a gyülekezetedben van e pszichológus, aki tudna vállalni. – arrivera)
Mikor tudjuk, hogy jól haladunk a helyreállásban?
Amikor elkezdünk egy csoportterápát, az első dolog, amin a lányokkal dolgozni szoktunk, hogy be tudják azonosítani az érzelmeiket. Az első igazán nagy mérföldkő ott van, amikor egy nő meg tud állni, azonosítani tudja az érzelmeit és ki is tudja azt fejezni. Gyakran az a fő félelem, hogy „nem vagyok elég jó”, „engem soha senki nem fog szeretni.” Ha tudjuk, hogy ez motiválja a cselekedeteinket, akkor az már félsiker.
A második mérföldkő, amikor nevetni tudunk magunkon. Nem vesszük túl komolyan magunkat, elfogadjuk, hogy emberek vagyunk, akik hibáznak. De Isten kegyelmes.
Ha folyamatosan kapcsolatban maradunk Istennel és másokkal, akkor a függőség el fogja veszíteni az erejét felettünk.
SHE Virtual Recovery Summit, 2020. október 5-9.
