Sokat írtam már arról, hogy miért fontos a világosságban járás egy Segítő kapcsolaton keresztül, amiben az ember elszámoltatható. Gondoltam, hogy megosztok egy sztorit, hogy ez a gyakorlatban hogyan is nézett ki Jessica Harris, a Beggar’s Daughter blog szerzőjének az életében. Az ő szolgálata nagyon segített nekem is anno a szabadság útján való járásban, és ő inspirált arra, hogy elkezdjem az Arriverát itthon. A poszt végén pedig egy blogolvasó sikersztoriját is elolvashatod.
Így nézett ki Jessica Segítő kapcsolata, ami segített neki abban, hogy szabad legyen a pornográfiától. (Eredeti poszt.)
„Miután először bevallottam, hogy küzdök a pornográfiával, hetente találkoztam a keresztény egyetemem egyik munkatársával. Közösen kitöltöttünk egy munkafüzetet, ami a pornótól való szabadulásról szólt, és hétről hétre válaszolnom kellett a kérdésekre. (Gyakran hazudtam.)
Bár ezután rendszeresen nem néztem többet pornót, senkinek nem beszéltem a küzdelmemről. Gyakran vissza-visszacsúsztam, de már úgy gondolkodtam magamról, hogy én ettől szabad vagyok.
Segítségkérés egy közeli hívő baráttól
Amikor először nyilvánosan megosztottam történetemet, és elkezdtem írni a Beggar’s Daughter blogot, felvettem a kapcsolatot egy kedves barátnőmmel, Abby-vel, és megkérdeztem tőle, van-e arra lehetőség, hogy megkeressem, amikor a helyzet nehézzé válik.
Ezt nevezem elszámoltathatóságnak. Ez az igazi Segítő (accountibility) kapcsolat.
Abby beleegyezett, és az évek során éltem is a lehetőséggel. Amikor egy család otthonára vigyáztam, és szexjátékokat találtam, éreztem, hogy túl erős a kísértés, ezért megkerestem Abby-t. Amikor vendégszónok voltam egy konferencián, az éjszakát egy szállodában töltöttem és hallottam, hogy a szomszéd szobában egy pár szeretkezik, akkor is megkerestem Abby-t.
Minden egyes alkalomról beszámoltam, amikor kísértésem volt? Nem. De megtehettem volna, és valószínűleg jobban is tettem volna, ha megteszem. Volt, hogy visszacsúsztam ezek alatt az évek alatt? Igen.
Abby az egyik legjobb barátom. A beszélgetéseink középpontjában soha nem a küzdelmem állt. A történetem egy része, ezért szóba kerül a baráti találkozókkor. De sosem kizárólag csak erről beszélgettünk. Sőt. Még csak nem is az a téma volt, amiről a legtöbb szó esett köztünk.
Amikor kísértésbe kerültem, hogy visszacsússzak, segítséget kértem. Beszéltünk egy kicsit, rögtön jobban is éreztem magam, és később rám írt, hogy vagyok. Ha minden rendben volt, megkérdezte, hogy jelentkezzen-e újra. Ha megkértem rá, akkor újra jelentkezett. Ha azt mondtam, nincs rá szükség, akkor nem erőltette.
Vele sosem tanulmányoztam a Bibliát együtt. Nem volt heti rendszerességű becsekkolás. Éljük az életünket, úgy hogy ő több száz kilométerre lakik tőlem, van három gyönyörű kislánya és egy pásztor férje.
Házastársi támogatás
Aztán a férjem felbukkant a képben, és ahogy közeledtünk a házasságkötéshez, egyre jobban megnyíltam előtte. Már alapból tudott róla, hogy a múltban volt ezzel küzdelmem, de elkezdtem bevonni a jelen küzdelmeibe is.
Számomra evidens, hogy a szexuális jellegű küzdelmeimet megosztom a szexuális partneremmel.
Ahogy közelgett az esküvőnk, és küzdöttem, elmondtam neki. Amikor pár hónappal az esküvőnk előtt visszacsúsztam, azt is elmondtam neki. Mióta házasok vagyunk, ha bármi a felszínre jön, szólok neki. Ha olyan álmom volt, vagy belebotlok valamibe online, elmondom neki. Amikor munka miatt elutazik, és kísértésbe esem, arról is beszámolok.
Ez a dolog része annak, aki vagyok, ezért része a kapcsolatunknak is.
Nem rettegek ezektől a beszélgetésektől. Utólag nem emlegeti fel ezeket, vagy nem vágja őket a fejemhez. Többnyire megköszöni, hogy elmondtam neki, és megkérdezi, van-e valami, amiben ő segíthet. Aztán továbblépünk. Az élet megy tovább.
Az elszámoltathatóság arról szól, hogy közösen éljük az életünket. A közösségről és az őszinteségről. A valós időben adott és kapott kegyelemről. Arról szól, hogy van élet a küzdelmeinken túl is.
Ha egy ilyen Segítő viszonnyal jól élünk, akkor az egy erőteljes, hasznos segédeszköz. Ha rosszul használod, akkor frusztrálni fog, és eltávolít az emberekkel való közösségtől.
Legyen ez a kémia óráról ismert lakmuszpapírod, azaz a tesztcsíkod. Kérdezd meg ezt magadtól. A döntéseim arról, hogy „Elmondjam? Kinek mondjam el? Mit mondjak? Mire számítsak?” erősítik vagy gyengítik az egyházon belül a testvéreimmel való kapcsolataimat?”
Jessica történetét a 700-as Klubban meg tudod nézni magyar szinkronnal:
Végezetül pedig egy olyan kedves olvasóm élményét osztom meg (az engedélyével), aki korábban írt nekem a blogon keresztül, hogy szexuális területen van küzdelme és most jó hírekkel jelentkezett. 🙌
„Minden elesés után az első utam Istenhez ment. Ő vezetett rá, hogy nem az üdvösségért, de a tisztaságért, a teljes szabadságért hozzam világosságra, amivel küzdök.
Az e-mailed hatására találtam egy segítőt, akinek elmondtam őszintén, hogy mivel küzdöttem. Talán másoknak is bátorítás, hogy korábban azt gondoltam, hogyha én ezt valakinek elmondom, kitagadnak a gyülekezetből. De soha ilyen megértést és együttérzést még nem tapasztaltam.
Mindenkinek ajánlom, hogy kérjen segítséget.
Megértettem, hogy ez tényleg egy folyamat, és ha el is esek, már tudom, hogy mi az oka, mire vezethető vissza, hogyan tudok ellene harcolni.”
